Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-17 / 163. szám, szombat

8 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 17. TUDOMÁNYOS CSIPEGETŐ A pók hálójába gabalyodva A pókháló a természet nagy találmánya, s az ember most ismét közelebb került a megismeréséhez. A Wyoming Egyetem munkatársai rájöttek, hogy miért nem szakad el a háló akkor, amikor a „zsákmány" nagy erővel belerepül. A titok egy új pókfonalfajta, amelyet ostor formájú fonalnak neveznek. Ezt a fonalféleséget a pók csak a háló belsejében használja. A fonal génjét is sikerült már izolálni, de a várható üzleti sikerek reményében egyelőre nem hozták nyilvánosságra. A gén izolálói bíznak az ipar érdeklődésében, s elmondták, hogy nagyjából egy tucatra teszik a pókhálófonalak génjeinek számát. Ezekből eddig nyolcat ismerünk. Ha szükség lenne rá, ezt beültethetik élesztőbe, és néhány éven belül megindulhat akár a nagyipari termelés is. A rugalmas, erős, allergiás reakciókat nem okozó anyagot a gyógyászatban használhatnák, elsősorban égési sebek kezelésére. E-vitaminnal a szívinfarktus ellen Az E-vitamin véd a szívrohamtól - legalábbis ezt az eredményt hozta az a cambridge-i vizsgálat, amelyet kétezer, szívkoszorúérszűkületben szenvedő páciensen végeztek el. Azoknak a betegeknek, akik 400 vagy 800 milligramm E-vitamint vettek be naponta, 66 százalékkal kevesebb volt az esélyük a „nem halálos szívinfarktus" elszenvedésére, mint a kontrollcsoport tagjainak. A halálos kimenetelű infarktusok számát a gyógyszerkészítmények mindazonáltal nem tudták csökkenteni. Valószínűleg ezekben a betegekben az ér olyan nagy mértékben károsodott, hogy az E-vitamin már nem tudott megfelelően hatni. Az Evitamint magasztalja egy másik tanulmány is. Eszerint ha az idős emberek immunrendszere már legyengült, az ellenálló képességet valószínűleg ismét javítja ez a vitamin. Mindenesetre a megvizsgált csoport tagjainak a vérmintájából egyértelműen több antitest mutatható ki, s ez a feltételezést igazolja. Ma kezek, holnap arcok? Lyonban 1998 őszén sikerei hajtották végre a világ első „kézátültetéses" műtétjét. Miközben a franciák a műtét után regenerálódást és az esetleges kilökődési reakciókat figyelték, a rivális amerikai sebészeti központban dolgozó kutatócsoport arról számolt be, hogy az idén legalább tíz hasonló műtétet terveznek, ebből egyet már végrehajtottak. A kézsebészek versenyfutása mögött nagy tudományos eredmények húzódak meg. Talán elsőre meglepően hangzik, de sebészeti szempontból a korábbi transzplantációs műtéteknél a kézátültetés jóval bonyolultabb. A máj-, a vese- vagy akár a szívátültetésekben ugyanis csak egyféle szervvel vagy szövettel kell a sebészeknek „foglalkozniuk". A kéztranszplantáció során viszont szükség van a csontok, az idegek, az erek és a bőr egyesítésére is. Ez nemcsak technikai nehézséget okoz, hanem a kilökődési reakciókkal is halmozottan kell számolni. A sebészek a kézműtéteket jó előiskolának tartják az arctranszplantációhoz. Sok ember életét keseríti meg a csúnya, hibás, beteg arc. Számosan várnak új arcra: égési sérültek, a kutyamarások áldozatai, azok, akiknek az arcát sörétes puska sebesítette meg, vagy azok, akik olyan súlyos rendellenességeket hordoznak, hogy arcuk ijesztő mások számára. Miért ne együnk embert? Azért, mert lehet, hogy a többletkalóriákon kívül olyan kórokozókat is magunkhoz veszünk rokonaink, ismerőseink vagy egyszerűen fajtársaink testéből, amelyek megrövidíthetik az életünket. A biológusokat hosszú ideje foglalkoztatja a kérdés: vajon miért olyan ritka a kannibalizmus az állatvilágban? A betegségek fajon belüli elterjedésének megakadályozása elfogadható indoknak hangzik, de közvetlen bizonyítékunk nem volt az elmélet igazolására. David Pfennig, az Eszak-karolinai Egyetem kutatója egy kísérlet során az északamerikai axolotnak és közeli rokonának, a mexikói acolotnak beteg lárváit állította elő. Ezután egészséges, jól fejlett lárvák egy csoportját a fertőzött lárvákkal kezdték etetni. Egy másik csoport olyan fajtársakkal táplálkozott, amelyek nem hordoztak kórokozókat. A kísérlet eredménye egyértelmű volt: a fertőzött lárvákkal etetett csoport lassabban fejlődött, kevesebben élték túl a metamorfózist, vagyis elpusztultak, mielőtt teljesen kifejlődhettek volna. Ezek szerint bebizonyosodott, hogy - legalábbis részben - a faj önvédelme miatt ritka a kannibalizmus. (É. T.) Grönlandtól keletre eddig ismeretlen szárazföldre bukkantak, amely megváltoztathatja a határokat Újabb sziget van születőben? A XX. század végén alig hinnénk, eddig ismeretlen szárazföldre bukkanhatnának a kutatók, hiszen a műholdak korszakában már nincs a Földnek olyan zuga, melyet ne térképeztek volna föl. HÍRÖSSZEFOGLALÓ Vagy mégis van? A dán sarkkutató intézet és a német Alfred Wegener Kutatóintézet munkatársai nemrégiben új szárazföldet véltek felfedezni a 79. északi szélességen, Grönland partjainál. A bolygónk legnagyobb szigetének, a Grönlandnak keleti partvidékétől keletre elterülő tengerszakaszt hosszú évek óta kutatják. Kiderült, hogy a lapos tengeraljzatból zátonyszerű alakzatok emelkednek ki, de a tenger szintje alatt maradnak. A legnagyobb ilyen ismert képződmény, a Belgica-zátony mintegy 200 kilométerre a parttól, vele párhuzamosan terül el. Régóta izgatják már a kutatókat a korántsem egységes, torlódó, szakadozott sarki jégben nyáron képződő „tisztások", szabad vízfelületek, melyeknek helye és kiterjedése a viharos szelek hatására időről időre változik. E csatornaszerű jégmentes vízfelületek legnagyobbika 200-300 kilométer hoszú és mintegy száz kilométer széles, Grönlandtól északkeletre. Itt fedezték fel 1993-ban egy nemzetközi kutatóprogram során a nagyjából egy kilométer átmérőjű, „partra vetett" jéghegynek látszó objektumot. 1997-ben helikopterről újból átvizsgálták a térséget, és mintegy két kilométerre a jéghegytől egy jégmentes lapos hátat láttak, amelynek átmérője pár tíz méter volt. Az oceanografusok szerint e megfigyelés alapján még nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy valóban szárazföldről van-e szó. Elképzelhető, hogy a jég alól időlegesen éppen csak kikandikáló üledék-felhalmozódást láttak. A dolognak nemcsak tudományos jelentősége van, hanem politikai is. Ha ez valóban egy állandó szárazulat ugyanis, megváltoznak a sarkvidék geopolitikai viszonyai. Tudni való, hogy az egyes országok felségvizeinek határát 200 tengeri mérföldben A felfedezésnek tudományos és politikai jelentősége van. határozza meg a tengerjog, és az új sziget felbukkanásával átfedés keletkezne a Norvégia fennhatósága alá tartozó Spitzbergák-szigetcsoporttal. (Pár éve történt, hogy a japánok betonnal erősítettek meg egy pár négyzetméternyi, a hullámverés miatt gyorsan pusztuló sziklazátonyt, hogy felségterületük határa ne változzék meg.) Egyébként 1978-ban már találtak egy kicsiny szigetet Grönland északi partjainál, amely a Peary-expedíció grönlandi eszkimó tagjáról kapta a nevét. Ez jelenleg a világ legészakibb ismert szárazföldje. Ha a további kutatások bebizonyítják, hogy a felfedezett objektum valóban állandó szárazföld, új északi rekord születhet. Az ember párválasztási viselkedésében megtalálhatók a nyomai a nemek közötti ősi taktikai harcnak Az érintések sok mindenről árulkodnak HÍRÖSSZEFOGLALÓ Bármily furcsán hangzik, evolúciós szempontból nézve egy szülőpár tagjainak az érdekei ellentétesek az utódok létrehozásában és fölnevelésében egyaránt. Az állatvilágban a hím is és a nőstény is a lehető legtöbb utód létrehozására törekszik. A hím ezt úgy érheti el, ha nem állapodik meg egyetlen nősténynél, hanem amolyan szoknyavadász módjára megpróbál a lehető legtöbb nősténnyel párosodni. Ellenben a nőstény szaporodási sikerét az növeli, ha az a hím, amelyik gyermekeinek apja lett, mellette marad, és megosztja vele az utódnemzedék fölnevelésének terheit. Ezért a nőstények párzás előtt igyekeznek bizonyságot szerezni arról, hogy az a hím, amelyik közeledik hozzájuk, megbízható, ,jó apa" lesz-e. Ez, persze, csak az egyik párválasztási stratégia. Vajon az ember párválasztási viselkedésében megtalálhatók-e még a nyomai ennek a nemek közötti ősi taktikai harcnak? Erre a kérdésre két egyesült államokbeli pszichológus - Frank N. Willis és Rebecca A. Dodds - éttermekben, bárokban, bevásárlóközpontok büféiben és társas összejöveteleken próbált meg feleletet kapni. A vizsgálatot végző pszichológus egyszerűen leült egy asztalhoz és várt. Mihelyt egy férfiból és egy nőből álló pár lépett a helyiségbe, figyelni kezdte őket - egészen addig, amíg az egyikük meg nem érintette partnerét. A megfigyelő gondosan följegyezte, hogy ki kezdeményezte az érintést, majd odament a párhoz és megkérte őket egy rövid kérdőívnek a kitöltésére. Ebből a kutatók megtudták, hogy a pár tagjai nagyjából hány évesek, milyen kapcsolat van közöttük (házasok, együtt élnek, jegyesek, együtt járók, barátok, avagy csak kollégák), s hogy mennyi ideje tart a kapcsolatuk. Kétszáz pár közül százhetven esetében az ötperces megfigyelési idő alatt valamelyik partner megérintette a másikat, s mivel a kérdőíveket a megszólítottak 91 százaléka hajlandó volt kitölteni, elég nagy adatállomány gyűlt össze. Kiderült, hogy abból a tíz párból, ahol a férfi húsz év alatti volt, minden esetben a férfi kezdeményezte az érintést, és partnernőjének személyesebb testrészeit választotta (például az arcát, a haját vagy a combját). Ezzel éles ellentétben állt a negyvenes éveikben járók csoportja - ők már többnyire házaspárok voltak -, ahol harmincegy esetben a nő kezdeményezte az érintést, és csak három esetben a férfi. A vizsgálat eredményei arra mutatnak, hogy az új keletű, még nem állandósult kapcsolatokban, vagyis az udvarlás szakaszában a férfiak azok, akik bizonygatni akarják érzelmeik erős voltát, míg a későbbi szakaszban már a nőknek fontos, hogy - egyebek között a testi érintés kezdeményezésével is fokozzák a párjukkal való összhangot, és megóvják kapcsolatuk biztonságát. Ez a viselkedés összhangban van az ember múltból hozott önző génjeinek parancsával. (É. T.) Erősen radioaktív „terülj, terülj asztalkámra" bukkantak Falánk baktériumok Számítógépes program automatikusan helyesbíti még a legkisebb repülési rendellenességet is Elektronikus segédpilóta HÍRÖSSZEFOGLALÓ A nukleáris fűtőelemek külső burka valóságos terített asztal bizonyos baktériumok számára. Az étvágyuk rémülettel tölti el a biztonsági szakembereket: mi lesz, ha lyukat „rágnak" a fűtőelemek külső burkán? A Westinghouse Savannah River Company, amely Atlantában működtet egy nagy tárolót, nemrégiben számolt be meghökkentő eredményeiről. Az ötvenes évek óta úgy gondolták, hogy a víz, amelyben az elemeket tárolták, tápanyagtól mentes, steril, így nem létezhet benne élet, tehát nem is kell baktériumos korróziótól tartani. Miután felmerült a korrózió lehetősége, kísérleteket végeztek arról, hogy a különböző fémburkolatok hogyan viselkednek a baktériumokkal szemben. Megvizsgálták a teflon és két különböző alumíniumötvözet ellenállását. Az alumíniumötvözeteken már három hét elteltével megjelentek az első baktériumok. Egy év után már összefüggő biofilm övezte az ötvözetet, és megjelentek a korrózióra utaló gödrök, rések, apró kráterek is. Sok baktérium képes a szulfát redukciójára, amellyel korrozív savakat állítanak elő. A baktériumok alkotta biofilmben radioaktív alfa- és béta-részecskék, valamint radioaktív cézium- és európiumizotópok is kimutathatók voltak. Ez, sajnos, arra utal, hogy ki tudtak szabadulni a környező fűtőelemek egyikéből, vagyis szivárgás történt. Carl Fliermans, a tároló korróziójával foglalkozó kutatócsoport vezetője elmondta, hogy hiába steril és tápanyagmentes eleinte a medence vize, ha hosszú ideig használják, akkor a medence szélén élő algák annyi tápanyagot juttatnak a vízbe, amennyi elég a baktériumok számára. Ha szokásos alga- és baktériumölő szereket - elsősorban klórt - adnak a vízhez, az nem oldja meg a problémát, inkább fokozza a korrózió veszélyét. Ezért szerinte a sérült elemek kiválogatása és külön elvégzett kezelése lehet csak a megoldás. HÍRÖSSZEFOGLALÓ A koszovói hadjárat során gyakorta előfordult, hogy a légelhárítás hibái, esetleg a kényszerből végzett túlzott manőverek miatt a repülőgépek kormányfelülete vagy megsérült, vagy nem működött hibátlanul. Ezt észlelve, a pilóták - a minél gyorsabb hazatérés érdekében - „elengedték" élesítetlen bombáikat, rakétáikat, kiürült tartályaikat. Előfordul, hogy a pilóta az észlelt hibának nem tulajdonít nagy jelentőséget, és a helyes ellenkormányzás helyett hibásan korrigál, ami a gép elvesztéséhez vezethet. Ezt a veszélylehetőséget hivatott kiküszöbölni egy olyan okos, a gép fedélzeti számítógépébe táplálható program, amely a legkisebb kormányzási rendellenességet is észleli, és bármelyik kormányfelület megmozdíthatatlanságát vagy hibás működését regisztrálja. A pilótát erről tájékoztatja és megfelelő pótló kormányműveletre utasítja, vagy azt helyette elvégezteti a vezérlőberendezéssel. Mike Thompson, a NASA kaliforniai Dryden kutatóintézetben dolgozta ki a programot, az Ames kutatóközpont építette be, és a Moffett repülőtéren már ki is próbálták az e célra átalakított F-15-ösön, miután egy szimulátoron is tartósan tesztelték. A valós próba során célra repülés és orsózás (a hossztengely körüli gyors körülperdülés) során is sikerült a szimulált sérülést megfelelő kormánymozdulatokkal semlegesíteni, még szuperszonikus sebesség mellett is. A szoftver lényege, hogy az emberi agyhoz hasonlóan a gyakorta végzett műveletekből és a közbeni hibákból „tanulva", legközelebb már valamely hibát észlelve, képes arra ellenlépéssel felelni. Ezzel a rendszerrel készülnek a sakk-komputerek, amelyek előbb-utóbb legyőzhetetlenné válnak, mert az agynál is gyorsabban és több hibára tudják kiválasztani az ellenlépést... Az elektronikus segédpilóta másodpercenként hatszor képes a kormányzási műveleteket érzékelni, elemezni, és bármilyen hiba esetén a fedélzeti komputert arra utasítani, hogy esetleg más kormányok igénybevételével igyekezzen menteni a helyzetet. A rendszer alkalmazása a polgári repülés biztonságát is fokozná, ám az utasszállítókra való telepítését még nagyon hosszú ideig tartó fejlesztésnek kell megelőznie. (N-g) P š ima. Napjainkban is születhetnek szigetek, főleg a vulkáni tevékenységnek köszönhetően, többek között az Azori-szigetek közelében, Izland partjainál, vagy a Csendes-óceánban, a Hawaii-szigetek térségében. Felvételünkön a hajó utasai az Azori-szigeteknél egy füstfelhőbe burkolózó sziget keletkezését figyelik. (Archívumi felvétel) Az új számitógépes program révén a veszélyhelyzetbe került pilótáknak már nem kell ledobniuk kiélesítetlen bombáikat, tartályaikat. (Archívumi felvétel)