Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)
1999-06-03 / 126. szám, csütörtök
10 Tévé és Rádió - vAsárnap ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 3. Sikeres a Hamisítványok Múzeuma Binz. A Rügen szigetén, Binzben egy esztendeje megnyílt Hamisítványok Múzeumát már az első évben harmincezren keresték fel, s azóta is nagy az érdeklődés. A múzeumban kereken száz, megrendelésre készült hamis festmény látható - valamennyi ismert művész alkotásának utánzata. Köztük található Leonardo da Vinci Mona Lisájának másolata is. A binzi Hamisítványok Múzeuma Tokió, New York és Athén után a világon a negyedik ilyen létesítmény. A zürichi International Imaginary Museum megbízásából 45 festő és múzeumi restaurátor „hamisított" Binz részére. (MTI) Az AB-ART Kiadó az ünnepi könyvhéten Budapest. AB-ART Kiadó a 70. ünnepi könyvhét alkalmából június 5-én a Margit körút 7. szám alatti Custos-Zöld könyvesboltban tart könyvbemutatót délelőtt tizenegy órától, (ú) SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Sirály 19 KIS SZÍNPAD: Oleanna 19 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Palackposta (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: EDtv (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Szerelmek Lisszabonban 15.30, 20.30 OBZOR: Mézeskalács nagyapó (am.) 16,18 A szerelem hálójában (am.) 20.30 MLADOSŤ: Más nővér (am.) 15.15,17.30,20 CHARLIE CENTRUM: Más nővér (am.) 17.45, 20.15 Hilary a Jackie (ang.) 17.30, 20.30 Visszavágó (am.) 17,18.45 Sekalnak megkell halnia (cseh-szl.lengy.-fr.) 18, 20.30 A szerelem folyosói (jap.-fr.) 19, 20.15 KASS A DRUŽBA: Brian élete (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Halloween 20 év múlva (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Palackposta (am.) 15.45, 18, 20.30 ÚSMEV: EDtv (am.) 16,18.15,20.30 IMPULZ: Sikoly (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKI A ROZSNYÓ - PANORÁMA: Visszavágó (am.) 19 VÁGSELLYE - VMK: Adósságok ideje (cseh) 17.30, 20 LEVA - JUNIOR: Nyolc mm (am.) 16.30, 18.30 SLOVAN: Alvilág 19 SZABADTÉRI MOZI: Nyolc mm (am.) 21 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: Vizesnyolcas (am) 20 GÚTA VMK: Patch Adams (am.) 19.30 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Keresd a nőt! (am.) 19 GYŐ R CINEMA CITY - GYŐR PLAZA: Első látásra (am.) 14.45,17.15,19.45 A csaj nem jár egyedül (am.) 14, 16, 18, 20 Pleasentville (am.) 14.45, 17.15, 19.45 Velvet Goldmine (am.) 14.45, 17.15, 19.45 Visszavágó (am.) 13.15,16.15,18.15,20.15 Nyolc mm (am.) 14.45,17.15,19.45 A ravasz, az agy és a két füstölgő puskacső 14.45,17.15,19.45 Carla új élete (am.) 14,17,20 Kísértethajó 14.45,17.15,19.45 Kedvenc marslakóm (am.) 14,16,18,20 LLOYD: Ha eljön Joe Black (am.) 17 Marvin szobája (am.) 20, 22 FENYVES AUTÓSMOZI: Szükségállapot (am.) 21 Jelentés a XXIV. Duna Menti Tavasz első napjáról Megkapták a kulcsot ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. A város kulcsát hiába szerette volna átadni a gyerekeket képviselő óriásbáb Bohócnak Nagy Frigyes alpolgármester, egyszerűen nem találták azt. Nem volt mit tenni, a Legkisebb Királyfinak a Tavasztündér hathatós támogatásával kisebb küzdelem árán kellett visszaszerezni a kulcsot a Boszorkánytól. Ezzel a látványos mesebeli kalanddal vette kezdetét a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Ház előtti téren a XXIV. Duna Menti Tavasz. Végül is Kolár Péter, a Csemadok országos elnökének közvetítésével megkapták a színjátszók és bábosok országos fesztiválján részt vevő gyerekek Dunaszerdahely jelképes kulcsát. Elsőként az alistáliak játszottak a nézőteret zsúfolásig megtöltő gyerekeknek, majd őket a somorjaiak, a szenciek, a nyékvárkonyiak, a lakszakállasiak és a dunaszerdahelyiek követték. Az idei Duna Menti Tavaszon nemcsak a színpadi játék kapott szerepet. Egy nappal korábban nyitották meg a Csallóközi Múzeumban a hagyományos gyermekrajz-kiállítást. Kiemelkedő Az év bábuja című kiállítás a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában, amelyen egy híján valamennyi szlovákiai bábtervező művész bemutatja a tavalyi évad legszebb bábujait. Valamennyi résztvevő hangulata kitűnő, s tegnap a szabadtéri rendezvényeket sem zavarta meg az Interjú Józsa Mónikával, a Kodály Zoltán Daloskör és a Konstantin Egyetem Magyar Kórusának vezetőjével Egy karnagy - két különdíj Nem csupán aranykoszorús minősítést a zsűri dicséretével, hanem különdíjat is kapott a hét végén Galántán megrendezett XI. Kodály-napokon a Galántai Kodály Zoltán Daloskör és a Nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Kórusa. Kiváló szereplésük kapcsán Józsa Mónikával, a két kórus karnagyával beszélgettünk. MISLAY EDIT Mit jelentenek a két kórus életében a Kodály-napok? A Kodály-napok ünnep az énekkarok számára, hiszen csak háromévente egyszer jönnek össze a felvidéki felnőtt magyar kórusok. Az énekesek, már amennyire az idejük engedi, meghallgatják a többiek produkcióját is. így nemcsak a zsűri, a hallgatóság, hanem ők is képet kapnak arról, hogy hol tartanak a többiek, mennyit sikerült fejlődniük. Ilyenformán a fesztivál egymásnak is örömszerzés a versenyszellem mellett, mert versenydrukk azért mindannyiunkban van. Hogyan készültek a fesztiválra a két kórussal? Nyilvánvaló, hogy ez az évad nemcsak abból állt, hogy a Kodály-napokra készültünk. Az őszi-téli időszakban vannak a karácsonyi hangversenyek, és tavasszal is különböző meghívásoknak teszünk eleget. Május elején például Veszprémben voltunk a Gizella-napokon. Tehát nem csupán a Kodály-napokról szólt az évadunk, de mindenképpen ez volt a központi témája. A Gizella-napokon elénekeltük a Kodály-napokra készített versenyműsorunkat. Ez volt a „premier" a Kodály-napok előtt. Nagyon sokat próbáltunk, de a közös éneklés öröme és az elért eredmény mindannyiunkat kárpótolt. Milyen szempontok alapján választották ki a versenyprogramokat? Általában mindenki, aki a Kodálynapokra jön, hoz egy Kodály-műA Nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Kórusa (Archívumi felvétel) vet. Ez szinte természetes. Idén ünnepeljük Bárdos Lajos születésének 100. évfordulóját. Akinek lehetősége volt rá, szintén választott egy Bárdos-művet. Ehhez igazítja az ember az összes többit, figyelembe véve a maximális műsoridőt. Tulajdonképpen mindig a kórusvezető ízlése, illetve a kórus teljesítőképessége dönti el, hogy milyen művek kerüljenek műsorra. Nyilvánvalóan minden énekkarvezető a lehető legmagasabb mércét igyekszik megcélozni, és ezt megpróbálja a csapatával a lehető legteljesebb mértékben megvalósítani. Ami a nyitrai énekNS Sokat próbáltunk, de az elért eredmény mindannyiunkát kárpótolt. \\ kart illeti, még egy szempont dominált a műsorválasztásnál: beneveztünk a június végén Besztercebányán sorra kerülő főiskolás kórusok nemzetközi versenyébe. Ott külön feltételeket szabtak, kell lennie egy XX.századi kórusműnek, amely 1975 után született, egy reneszánsz vagy barokk polifon kórusműnek, illetve egy népdalfeldolgozásnak. A nyitrai kórus műsorát megpróbáltam úgy összeállítani, hogy mindkét fesztiválon megmérkőzhessünk. Hogyan éli meg ezeket a versenyeket? A karnagy mindent megtesz a siker érdekében, de énekelnie a kórusnak kell. Ez igaz, de amikor fölmegy a színpadra, és kiáll a kórus elé, az ő magatartása, magabiztossága ad biztonságérzetet a kórusnak. Szinte szuggerálnia kell, hogy ez most jó produkció lesz, és természetesen előtte is biztatni, dicsérni. Ha netán valami pici gond adódik, mert ez is előfordul, azt semmiképpen nem goromba tekintettel konstatálni, hanem kis huncutsággal. Fontos, hogy a karvezető oldani tudja az énekesek feszültségét, mert ilyen versenyeken az mindig van. Mindkét kórusa aranykoszorús minősítést kapott a zsűri dicséretével, sőt más kitüntetést is hazavihettek. A verseny értékelésén még nem esett szó a különdíjakról. Baross Gábor, a zsűri elnöke ugyanis azt mondta, hogy ők most nem akarnak elárulni semmit, mert az már nem is karácsonyi ajándék, amikor az ember tudja, hogy mi van a fa alatt. Bár a kórustagjaim némelyike kacsingatott, hogy már tudja az eredményt, azt mondtam, tartsd meg magadnak. Tényleg nagy meglepetés volt, hogy mindkét kórusom különdíjat kapott. A Galántai Kodály Zoltán Daloskör a kormány ajándékát kapta. Csak azt sajnáltam, hogy Csáky Pál miniszterelnök-helyettes nem adhatta át személyesen, de remélem, a későbbiek folyamán pótoljuk a kézszorítást. Viszont a péntek esti nyitókoncertünket végighallgatta, és ez nagyon jólesett. A nyitrai énekkart ^ A kórus teljesítőképessége dönti el, milyen művek kerüljenek műsorra. \\ pedig az a megtiszteltetés érte, hogy nyolc kiválasztott tagja részt vehet a 2000. évi Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitóhangversenyén. Ez óriási megtiszteltetés, hiszen a 240 tagú kórus, amely ott összejön, Európa 12 országának legjobb énekkaraiból tevődik majd össze. Egy kórus vezetése is rengeteg munkát igényel, két kórusé pedig ennél is többet. Hogyan győzi idővel, energiával? Nagyon nehéz. A nyitrai énekkar tulajdonképpen „munkaköri kötelességem", de nem fér bele az adott óraszámba. Egyszerűen lehetetlen, hogy csak akkor próbáljunk, amikor az elő van írva. A galántai kórusnak 1982 óta vagyok a karnagya, és természetesen az ember mindent megtesz, hogy otthoni, hazai kórusa a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa. Borzasztóan fontos a családi háttér. Ha nem olyan szüleim lennének, akik mindezt tolerálni tudják, mert szinte alig marad időm az otthoni kötelességeimre, és a féljem nem segítené a munkámat, akkor még nehezebb lenne a dolgom. Hadd tegyem hozzá, nagyon kellemesen megleptek a Daloskör tagjai, kedden este ugyanis próbánk volt, és minden egyes énekkari tag egy-egy szál virágot hozott, és megköszönték az eddigi munkámat. Ez is felér egy aranykoszorús, zsűri dicséretes minősítéssel. Kiállítás, amely azt mutatja: „Olyan a csángóság, mint egy elhagyott gyermek, amelyet szégyell az anyja". Földből formált névtelen szentek időjárás. A megnyitót megtisztelték jelenlétükkel a kulturális és az oktatási minisztérium államtitkárai, valamint Boros Miklós, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete és Kelemen Gertrúd, a Magyar Kulturális Intézet igazgatója. Idén kisebbek a rendezvény szervezésével kapcsolatosan felmerülő anyagi gondok. A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, Dunaszerdahely városa, a Magyar Köztársaság Kulturális Örökség Minisztériuma, az Illyés Közalapítvány, számos vállalat és vállalkozó támogatja a legszebb rendezvényünket. Nekik is köszönhető, hogy idén nemcsak a gyerekek, de a szervezők is felszabadultabbak, mint az utóbbi években. A szakmai zsűri esténként nyilvános értékeléseken mondja el majd a véleményét a rendező-pedagógusoknak. Ez azonban semmilyen befolyással nem bír a magyar anyanyelvüket és a játék örömét ünneplő gyerekek jókedvére. (D. I.) VAS GYULA A romániai Moldvában, a Kárpátok ívén túl, mintegy száz településen élnek a székelyektől elszakadt csángó magyarok. Számukat a század elején még több mint egymillióra becsülték, bár ekkor már nem mindenki tudott közülük magyarul. Mára mintegy 50-60 ezren maradtak, szintén sokan elfelejtve anyanyel vüket: iskoláik ugyanis, egy rövid időszakot leszámítva, nem voltak. Aki pedig hosszabb időre elkerült hazulról - például a jászvásári (Iasi) egyetemre, papneveldébe -, hazatérve nem mindig tudta magyarul megszólítani az édesanyját... Nyelvük, kultúrájuk archaikus, középkori, és tulajdonképpen ilyennek nevezhető a tudatuk is. Életük meghatározója a vallás, de élnek még a kereszténység előtti hiedelmeik is. Paradox módon éppen a kommunista rendszer adta meg nekik - egy röA művek csaknem mindegyikén ott van a szenvedés. vidke időre - a felemelkedésnek azt a lehetőségét, amit az anyanyelven való művelődés jelent: 1946 és 1955 között magyar iskoláik lehettek. Miután a kormány meggyőződött arról, hogy az ateista nevelésnek ez az eszköze a csángók esetében soha nem hozhatja meg a kívánt eredményt, bezárták ezeket az iskolákat. Az utolsók egyikében tanított Kallós Zoltán, az ismert néprajzkutató és népdalgyűjtő. Ez a tíz év azonban mégis megteremtette a csángó magyarság egyfajta értelmiségi rétegét, bár inkább talán csak magyar írástudókról beszélhetnénk. Utána viszont még sötétebb időszak következett: a Ceausescu-diktatúrában még a csángó magyarok létezésének puszta tényét is igyekeztek letagadni, és a népszámlálások alkalmával sem vették őket figyelembe. Erdélyi és magyarországi magyaroknak egyaránt tilos volt felkeresniük ezeket a falvakat, még turistaként sem látogathattak ide. Később - már a drámai rendszerváltás után - e népcsoport képviselői közül is megadatott néhánynak az a lehetőség, hogy Magyarországon tanulhasson. Az elsők közé tartozott a figurális népművészettel foglalkozó, mellesleg népdalénekesként is kiváló Petrás Mária. Egyszerű parasztasszonyként került a magyar fővárosba - és a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Amióta elvégezte, úgy beszélnek róla, mint az első csángó iparművészről. Kompozíciói, mint mondja, a „földből" készülnek: agyagból, samottból. Formáikban rusztikusak, stílusuk gótikus, román, itt-ott reneszánsz jegyekkel. Első kiállításainak ugyanazt a címet adta: „Panaszkodás Istenhez". Amikor megkérdezték tőle, mit panaszol fel, ezt válaszolta: „Mindent. Ami megtörtént és ami nem történt meg a csángókkal. Iskoláinkat, papjainkat és azok hiányát, mindazét, ami lábon tartja az embert, hogy megmaradhasson annak, aminek született. Mert olyan a csángóság, mint egy elhagyott gyermek, amelyet szégyell az anyja..." Petrás Mária - a Magyarországon élő Kóka Rozália bukovai székely néprajzgyűjtővel együtt - a közelmúltban Komáromba látogatott, hogy részt vegyen „A csángó népművészet hagyományai" című kiállítás megnyitóján, amely számos alkotását is felvonultatja. Ebből az alkalomból Kóka Rozáliával közösen a tájegység népdalkincséből és mondavilágából is ízelítőt adtak. A legnagyobb érdeklődés azonban természetesen a csángó népművész műveinek szólt, amelyek csaknem mindegyikén - az elmondottak után talán érthető - ott van valamilyen formában a szenvedés. Igen gyakori rajtuk Mária alakja - de közelebbről szemlélve nemegyszer észreveszsziik, hogy a csángó asszonyok jellegzetes ruhadarabjait, a katrinca nevű lepelszoknyát és a hernyóselyem kerpakendőt viseli. „Kik tehát ezek az asszonyok?" - kérdezték egyszer tőle, mire ő így felelt: „Névtelen szentek. Olyanok, mint sokan közülünk, akik megszültek és felneveltek nyolc-tíz gyermeket, és akik felmagasztosultak az átélt szenvedések által". A kiállítás június 10-ig tekinthető meg a Csemadok Komáromi Városi Szervezetének Kossuth téri székházában. A rendezvény házigazdája dr. Bajnok István. A kiállításon Petrás Mária alkotásain kívúl csángó népviseletekés népi hímzések, illetve a népcsoport életét bemutató fényképek is láthatók. Petrás Mária (balról) és Kóka Rozália Bajnok Istvánnal, a rendezvény házigazdájával (A szerző felvétele)
