Új Szó, 1999. június (52. évfoyam, 124-148. szám)

1999-06-03 / 126. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999. JÚNIUS 3. A TÉMA: A KISEBBSÉGI NYELVTÖRVÉNY Finnországi példa Minden előzetes terv felborult, hiszen nemhogy április, de még május végére sem készült el a kisebbségi nyelvtörvény koaliciós tervezete. Úgy fest, hogy Max van der Stoelnek tizenharmadszor is Szlovákiába kell utaznia, hogy végre megszülessen az öt éve beígért jogszabály. (Somogyi Tibor felvétele) Nem az EU, hanem Szlovákia érdeke a kisebbségi nyelvtörvény elfogadása 8 százalékos a küszöb Érthetetlen az időhüzás Finnország lakosságának száma megközelítőleg annyi, mint Szlovákiáé. Mintegy háromszázezer az országban élő svédek száma, vagyis az ország lakosságának nem egészen öt százaléka, ami feleannyi, mint Szlovákiában a magyaroké. Finnország alkotmánya mégis két hivatalos nyelvet ismer el: a finnét és a svédet. A nyelvtörvény szerint a finnét és a svédet egyaránt használhatják a bíróságokon és a hivatali ügyintézésben. A törvény értelmében mindkét nyelven hozzáférhetőek a hivatalos dokumentumok, a helyi önkormányzati szervekben mindkét nyelv egyenrangú, az állami alkalmazottak nyelvtudása ennek megfelelő kell legyen. Nyelvi szempontból négyféle település létezik: egynyelvű svéd, egynyelvű finn, kétnyelvű finn többségű és kétnyelvű svéd többségű. A község akkor kétnyelvű, ha a lakosság nyolc százaléka kisebbséghez tartozónak vallja magát, vagy legalább 3 000 lakos a településen a kisebb lélekszámú nemzetiséghez tartozik. A kétnyelvű falvakban kétnyelvű helységnévtáblák vannak. A létszámbeli kisebbségben élő svédeknek saját iskoláik vannak, az óvodákat és az egyetemeket is beleértve. Svéd kisebbségi alapiskola létesülhet, ha a településen legalább 13 gyerek jár 1 .-6. osztályba. A svédek jogosultak arra, hogy az egészségügyi dolgozók anyanyelvükön kommunikáljanak velük. A nyelvtörvényt 1991ben módosították, azóta a lappok is kulturális autonómiát élveznek, jóllehet létszámuk nem haladja meg a hatezret. Mečiar már 1997-ben feltette a kérdést: Ki ígért itt kisebbségi nyelvtörvényt? (Archív felv.) rodnak - példa erre Robert Fico DBP-s parlamenti képviselő,- akkor ez az állapot rendkívül kellemetlen és veszélyes. Méghozzá paradox módon főleg a szlovákság, kevésbé a kisebbségek szemszögéből. Bizonyos ugyanis, hogy az Európai Unió nem vonja vissza korábbi ajánlásait, s ha nem születik meg ez a törvény, akkor Szlovákia mindaddig megmarad az EÚfelvételre váró országok második csoportjában, amíg nem kerül elfogadásra a kisebbségek nyelvének használatát szabályozó törvény. Ennek a törvénynek a megszületése valóban Szlovákia érdeke, nem pedig az Európai Unióé. Méghozzá jogi és civilizációs szempontból egyaránt. A kérdés jogi oldalát vizsgálva elegendő idézni az alkotmány 6. és 34. cikkelyét, amelyek egyértelműen kimondják, hogy törvényben kell szabályozni a kisebbségi nyelvhasználatot a hivatali kapcsolatban. Közismert az Alkotmánybíróság állásfoglalása, miszerint az alaptörvény által is feltételezett jogszabály hiánya egyértelműen alkotmánysértő. A kérdés jogi vonatkozásánál is fontosabb civilizációs vetülete. Azért is, mert az egyik jogi lehetősége A köztársasági elnök megválasztásával immár betöltött minden magas állami tisztség, amelyekkel a szlovák alkotmány számol, s egyúttal elhárult az utolsó előtti akadály Szlovákia Európai uniós tagságának útjából. JURAJ HRABKO Az ország még egy politikai feltételnek kell megfeleljen: el kell fogadni a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvényt. Ez régóta nyílt titok, ezért szinte érthetetlen, hogy a kormánykoalícióban milyen vontatottan készül a törvény. Közben újra egyre erősödnek és mind gyakrabban hallatszanak a nyilvánosság előtt is megszellőztetett nézetek, melyek szerint tulajdonképpen nincs is szükség ilyen törvényre, ezért a szövegezése felesleges időfecsérlés. Nincs semmi meglepő abban, hogy az ilyen vélemények zömmel a politikai ellenzék táborából hallatszanak, amelyek egyébként is erőteljesen nacionalista színezetűek. Ha azonban az efféle nézetek a kormánykoalíciót alkotó pártok politikusainak soraiban is elszapoannak, hogy az alkotmány betűje betartassék, annak módosítása - a kérdéses cikkelyek eltávolítása tehát a jogi tisztaság szavatolása. A kisebbségi nyelvtörvény szükségessége alapvetően összefügg a 20. század végének civilizációs értékeivel is. A demokrácia alapvető pilléreinek lényege nem az, hogy a többség uralkodik, hanem hogy olyan többség gyakorolja a hatalmat, amely tiszteletben tartja a kisebbségek elvárásait is. A jó kormány tudatosítja, hogy csak a közügyek felügyelője - ezért eleget tesz a polgárok jelentős számát alkotó csoportok jogos elvárásainak. A rossz kormány kisajátítja a közügyek irányítását, nem pedig azok felügyelőjeként akar tevékenykedni, s így semmibe veszi a polgárok követeléseit. A jelenlegi kormány kinyilatkoztatta, hogy valamennyi polgár kormányaként kíván működni - tehát jó kormányként. Ez akkor lesz így, ha a szavakat tettekre váltja. Ellenkező ŕsetben csak az ígéretek kormánya marad, tehát a rossz jelzővel illethető. A szerző a kormány kisebbségi és emberjogi főosztályának igazgatója. Idézet a Szlovák Köztársaság Alkotmányából 6. cikk - (1) A Szlovák Köztársaság területén a szlovák nyelv az államnyelv. (2) Az államnyelvtől eltérő más nyelvek használatát a hivatalos érintkezésben törvény szabályozza. (...) 34. cikk - (1) Az SZK nemzeti kisebbséget vagy etnikai csoportot alkotó polgárainak szavatolva van a sokoldalú fejlődés, főleg az a jog, hogy kisebbségük vagy csoportjuk más tagjaival együtt fejleszszék saját kultúrájukat, az információknak az anyanyelvükön való terjesztésére és befogadására , a nemzetiségi szövetségekbe való társulásra, művelődésre és kulturális intézmények alapítására és fenntartására való joguk. A részleteket törvény szabályozza. (2) A nemzetiségi kisebbségekhez vagy etnikai csoportokhoz tartozó polgároknak a törvény által szabályozott feltételek mellett az államnyelv elsajátításához való jogon kívül szavatolva van még a) az anyanyelvükön történő művelődésre való jog, b) joguk nyelvüknek a hivatalos érintkezésben való használatára, c) a nemzeti kisebbségeket és az etnikai csoportokat érintő ügyek megoldásában történő részvételhez való jog. Az alapszerződés betűje is kötelez A 3. cikkely 2.f. pontja kimondja: A MK-ban élő szlovák kisebbséghez, és az SzK-ban élő magyar kisebbséghez tartozó személyeknek, egyénileg vagy csoportjuk tagjaival közösen joguk van szóban és írásban, a magán- és közéletben szabadon használni anyanyelvüket. Joguk van továbbá a belső jogrenddel és a két Szerződő Fél által vállalt nemzetközi kötelezettségekkel megegyezően használni anyanyelvüket a hivatalokkal való kapcsolatokban, beleértve a közigazgatást, és a bírósági eljárásban, anyanyelven feltüntetni azon települések neveit, amelyekben élnek, az utcák és egyéb közterületek neveit, helyrajzi adatokat, feliratokat és közterületi információkat, bejegyezni és használni kereszt- és vezetékneveiket ezen a nyelven, az állami nevelési-oktatási rendszer keretén belül adekvát lehetőségre anyanyelvük oktatására és anyanyelvükön történő oktatásra - a hivatalos nyelv oktatásának vagy az azon való oktatásnak a sérelme nélkül -, ugyanígy joguk van a nyilvános tömegtájékoztatási eszközökhöz való diszkriminációmentes hozzájutásra és saját tömegtájékoztatási eszközökre. Mit ígért az MKP választási programja? A nemzeti közösségek, nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogállásának rendezéséről szóló rész megállapítja: A demokrácia egyik alappillére a kisebbségek jogainak garantálása a nemzetközi egyezmények szellemében. Szlovákiában az alkotmányos jogok törvényes rendezés híján hozzáférhetetlenek. Ezért mielőbb szükség van egy olyan jogi rendezésre, amely a nemzeti (közösségek) kisebbségek jogállását rendezi az anyanyelvű művelődés, a nyelvhasználat és a kisebbségeket érintő ügyekben történő döntéshozatalban való részvétel terén. (...) Az MKP szorgalmazza, hogy az SZK Nemzeti Tanácsa fogadjon el alkotmánytörvényt az SZK-ban élő nemzeti és etnikai közösségek és kisebbségek jogállásáról. Mit mond a kormánynyilatkozat? A kormány megteremti a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok kultúrája egyenjogú fejlesztésének feltételeit, s elfogadja támogatásuk új alapelveit, a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok nyelvének használatát szabályozó nyelvtörvény előkészítését is. (...) A kormány tiszteletben tartja a Szlovákia által aláírt és ratifikált nemzetközi dokumentumokból fakadó kötelezettségeket. Elemzést dolgoz ki az emberi és kisebbségi jogok helyzetéről, amelyet egybevet a nemzetközi dokumentumokkal, és ez alapján dönt más nemzetközi konvenciókhoz való csatlakozásról, új alkotmánytörvény, illetve az SZK-ban élő kisebbségek helyzetét szabályozó törvény elfogadásáról. Az oldalt szerkesztette P. Vonyik Erzsébet ESEMÉNYNAPTÁR Egy hiányzó törvény meg nem születésének ötéves tortúrája • 1995. októbere - Az ET javasolta: az államnyelvet védő törvénynyel párhuzamosan készüljön törvény a kisebbségek nyelvéről is. Ez időhiány miatt már nem volt kivitelezhető, de szlovák részről nem zárkóztak el előle. • 1995. 11. 15.- A szlovák parlament gyorsított eljárással elfogadta az államnyelvtörvényt. A külügyminisztérium tudatta az Európa Parlamenttel, hogy „nemsokkal az államnyelvtörvény jóváhagyása után az alkotmánynak megfelelően törvényt fogadnak el a kisebbségek nyelvhasználatáról". • 1995. 11. 28. - Michal Kováč aláírta az államnyelvtörvényt, s egyúttal reményét fejezte ki, hogy a kormány kidolgozza a kisebbségi nyelvtörvényt. • 1995. 12. 4. - Vladimír Mečiar közölte: 30 jogszabály rendelkezik a kisebbségek jogairól, így kérdéses, kell-e más. • 1995. 12. 22. - Nyilvánosságra hozták a Magyar Koalíció kisebbséginyelvtörvény-tervezetét, amely indítványozza, hogy ott, ahol a kisebbségek számaránya eléri a 10 százalékot, a hivatali kapcsolatban használhassák anyanyelvüket. • 1996. januárja - Katarína Tóthová Max van der Stoel EBESZ kisebbségi főbiztossal közölte: a kulturális tárca védnökségével készülő törvényjavaslatot szeptemberben megvitatja a kormány. • 1996. februárja - Max van der Stoel figyelmeztetett: joghézag van az államnyelvtörvény elfogadása óta. Juraj Schenk külügyminiszter állítása szerint a törvény szövegezése a kisebbségek bevonásával már megkezdődött. • 1996. 3. 7.-Vladimír Mečiar fogadta a Magyar Koalíció vezetőit. Jozef Kalman közölte: a kormány még 1996-ban aláírja az európai regionális és kisebbségi nyelvek chartáját. • 1996. áprilisa - az alkotmánybíróság lakossági beadványra válaszolva megállapította: a kisebbségi nyelvtörvény hiánya lehetetlenné teszi a hivatali anyanyelvhasználat alkotmányos jogának gyakorlását. Juraj Schenk külügyminiszter elismerte: joghézag van a hivatalos kisebbségi nyelvhasználatban. Biztosította Max van der Stoelt, hogy készül a törvény. • 1996. 9. 3. - A Hudec-féle munkacsoport szerint nem szükséges törvény a kisebbségi nyelvhasználat szabályozására. • 1996. 9. 7. - Le Mont Pelerinben a PER alapítvány kerekasztalán a pozsonyi parlament szlovák és magyar képviselői nyilatkozatban szorgalmazták a kisebbségi nyelvtörvény elfogadását. • 1996. októbere - Szlovákia és az EU közös bizottságának ülésén Vladimír Mečiar visszautasította a Magyar Koalíció kisebbséginyelvtörvény-tervezetét. A bizottság ajánlásban sürgette a törvény előkészítését, de Mečiar közölte: nem enged a politikai nyomásnak. • 1997. 2. 6. - Mečiar szerint a kormány soha nem tett ígéretet a törvény elfogadására, ezt Kováč államfő híreszteli. Csáky Pál egy vitafórumon nemzetközinek nevezte a problémát, mivel a kormány a külföldnek többször is ígérte elfogadását. • 1997. 6. 18. - A Szlovákia és az EU társulási bizottsága november végéhez kötötte a törvény megszületését. • 1997. 9. 9. - Az alkotmánybíróság alkotmánysértőnek minősítette az államnyelvtörvény azon paragrafusát, amely az állampolgárokat arra kötelezi, hogy a hatósági beadványaikat államnyelven készítsék el. • 1997. 11. 4. - A szlovák kormány memoranduma szerint a szlovák jogrendben nincs űr, s nincs szükség kisebbségi nyelvtörvényre, mert 24 jogszabály rendezi a kisebbségek nyelvének használatát. • 1998. novembere-A Dzurindakormány nyilatkozatában beígéri a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvény elfogadását. • 1999. januárja - Elkészült az MKP kisebbséginyelvtörvény-tervezete • 1999. 3. 16. - Max van der Stoel EBESZ-biztos 11. pozsonyi látogatása után Csáky úgy nyilatkozott: ha júniusig a kormány nem fogadja el a törvényt, akkor elveszti a külföld bizalmát. A halogatás Ján Figeľ külügyi államtitkár szerint megkérdőjelezné Szlovákia szavahihetőségét. • 1999. 4. 7. - A. Nagy László szerint a törvény előkészítése nem a kellő ütemben halad, előfordulhat, hogy június végéig nem születik meg. Kvarda József úgy tudja, leálltak a törvény előkészületei. • 1999. 4. 19. - Mikuláš Dzurinda Bécsben bejelentette: a parlament júniusban jóváhagyja a törvényt. • 1999. 4. 20. - A tervekkel és a bécsi ígérettel ellentétben Dzurinda mégsem adta át Pozsonyban Hans van den Broeknek a javaslat szövegét. Az EÚ-biztos szerint a nyelvtörvény meg kell feleljen a kisebbségeknek. • 1999. április. 23. - Hamžík, Fogaš és Csáky miniszterelnök helyettesek „időhiány" miatt nem tárgyaltak a kisebbségi jogszabályról. A SlTA-hírügynókség jelentette: a kormánykoalíció még az alapelveket sem tisztázta, sőt, nem készült el a törvénytervezet paragrafizált változata sem. Csáky Pál szerint nem lesz mit a nyugati szakértők elé tenni. • 1999. április29-30-Váratlanul Pozsonyban jött Max van der Stoel, hogy közvetítsen a koalíción belül a nyelvtörvény miatt kialakult nézeteltérések rendezésében. Két javaslatot kapott: a Fogaš-félét és a Csáky-félét, az utóbbiról elismerőbben nyilatkozott. Fogaš bírálta Csákyt, mert saját tervezetét terjesztette a biztos elé. • 1999. 5. 2. - Csáky szerint a koalíciós tanács egyetlen szerve sem vitatta meg a Fogaš-javaslatot. A kormány kisebbségi ügyekért felelős alelnöke válsághelyzet veszélyére figyelmeztetett, ha a kormány az MKP támogatása nélkül hagyja jóvá a törvényt. • 1999.5.4.- Dzurinda kormányfő találkozott a jogszabály előkészítésével megbízott kormányfőhelyettesi trióval. Megegyezés született arról, hogy nem medializálják tovább a kérdést és felgyorsítják az egyeztetést. Eduard Kukán szerint ha Szlovákia a decemberi EU-csúcson az első körbe akar kerülni, akkor júliusig el kell fogadni a törvényt. • 1999. május 5. - Duka Zóíyomi Árpád az MKP nevében a Fogasfélejavaslatot elfogadhatatlannak, Csákyét nem teljesen kielégítőnek nevezte. A. Nagy szerint a Fogašjavaslat nem felel meg a koalíciós pártok vegyes bizottsága által elfogadott elveknek. Beismerte, a Csáky-féle javaslatot az MKP elnöksége nem vitatta meg. • 1999. május 18. - Hamžík a hírzárlatot felrúgva közölte: a koalíciós tanács elfogadta a PEP elképzeléseit: újra visszatérnének a 20 százalékos küszöbhöz, minden jelenlévő beleegyése esetén a helyi gyűlések folyhatnának a kisebbség nyelvén, kiadhatók lennének az okiratok anyanyelven is, de felvételizni nem lehetne a kisebbség nyelvén. • 1999. 5. 29. A rendkívüli kormányülésen az eredeti tervekkel ellentétben nem szerepelt a nyelvtörvény kérdése, Mikuláš Dzurinda szerint a sokkal fontosabb gazdasági kérdések voltak terítéken. Walter Rochel EU-nagykövet reményét fejezte ki, hogy júliusra megszületik a törvény. • 1999. 5. 31.- Csáky szerint a Dzurinda-kormány ugyanúgy viszonyul a nyelvtörvény kérdéséhez, mint korábban a Mečiarkabinet. A kormány kisebbségi tanácsa felszólította a kabinetet és a parlamentet, hogy mielőbb vitassa meg a kisebbségi nyelvtörvény tervezetét.