Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-26 / 119. szám, szerda

10 tévé és rádió ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 26. A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 20. számában feltett kérdésre 483 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Lukács Erika bátkai, Hegedűs Éva búcsi és Busánszky Magdolna hegyétei olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: március 24-én. (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremények összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) Kiállításmegnyitó az Art-Ma Galériában Dunaszerdahely. Június másodikán 17 órai kezdettel Ferdics Béla és Ferdics Gábor alkotásaiból nyílik közös kiállítás az ArtMa Galériában. Megnyitja Nagy Kornélia. A kiállítás június 16-ig tekinthető meg. (tb) Lépések sora SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 KASSA BORODÁČ SZÍNHÁZ: Olivér! 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Tom Sawyer kalandjai 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Természeti katasztrófa (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Pokoli szerencse (cseh) 16 Visszavágó (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Más nővér (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.) 17, 21 Az élet szép (ol.) 17.30 Négy szoba (am.) 18.45 Nyolc mm (am.) 18, 20.30 Krisztus utolsó megkísértése (am.) 18, 20.15 Halott bogár (cseh) 20 KASSA DRUŽBA: Más nővér (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Ha eljön Joe Black (am.) 16,19 CAPITOL: Hillary és Jackie (am.) 15.30, 18, 20.15 ÚSMEV: Természeti katasztrófa (am.) 16, 18, 20 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Az élet szép (ol.) 17.30, 20 VÁGSELLYE -VMK: Csodás álmok jönnek (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Knock Off (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Az őrület határán (am-) 16.30, 19.45 GALÁNTA - VMK: Édesek és mostohák (am.) 17.30, 20 NAGYMEGYER-SLOVAN: Elizabeth (ang.) 19 Inkább előadások sorozata, mint színházi fesztivál Elmaradt a szakmai megmérettetés • VRABEC MÁRIA Nyitra. Inkább csak egymást követő véletlenszerűen összeszedett előadások sorozata az idei Májusi Színházi Nyitra, mint igazi fesztivál. Állami támogatás híján ugyanis elmaradtak a kísérő rendezvények, és mivel a meghívott társulatok maguk állják a vendégszereplés költségeit, a legtöbb a saját előadása után anélkül megy haza, hogy bármit is látott volna a további repertoárból. A kilencnapos rendezvényből így az hiányzik a legjobban, amiért létrehozták: a szakmai megmérettetés és az összehasonlítás lehetősége, hiszen a gazdag kínálatból legfeljebb csak a nyitrai társulat tagjai, no meg a nézők mazsolázhatnak. Ennek az állapotnak felel meg az egyes előadások iránti érdeklődés is: míg a pozsonyi színházak telt házak előtt játszanak, a többiekre jó, ha egy-két tucat egyetemista kíváncsi. Harmicnál többen a Jókai Színház hétfői előadását sem látták, pedig az Utazás az éjszakába a társulat egyik legkiforrottabb produkciója, figyelemre méltó rendezői megoldásokkal és nagyszerű színészi alakításokkal. Kár, hogy a fesztivál programjában épp egy délutáni időpont jutott ennek az előadásnak, és az is kár, hogy a környékbeli magyar falvakban szinte egyáltalán nem propagálták - már csak azért is, mert a javarészt falusi közönség ízléséhez igazodva a Jókai A meghirdetett gyerekprogramok rendre elmaradtak, a népművészeti kirakodóvásárt pedig hiába kerestük Jó örököse-e Martos Zselíznelc? Az elmúlt hétvégén negyedik alkalommal került megrendezésre Martoson a Pünkösdi Népművészeti Fesztivál. Ez a fesztivál, ahol a hangsúly a rendezvény népművészeti jellegén lenne - mivel a megszűnt Zselizi Országos Népművészeti Fesztivál örökébe kívánt lépni - igencsak furcsára sikeredett. HAJDÓK ÉVA Aki nem első ízben látogatott el Martosra, meglepődve tapasztalhatta az eléggé szembetűnő szervezetlenséget, fejetlenséget és sok „üresjáratot". Valljuk be őszintén, csalódtunk mi, felnőttek is, de akik igazán csalódottak lehettek, azok a gyerekek. A plakátokon, szórólapokon és a sajtóban meghirdetett gyermekprogramok szinte rendre elmaradtak. Elmaradt a sokak által várt és már megszokott játszóház, a kézművesfoglalkozások és a táncház is igen felemásra sikeredett. Talán csak a Borostyán együttes koncertje, valamint Écsi Gyöngyi és Badin Ádám meseelőadása volt az, ami a gyereA szombat esti gála szereplői feledtették a bosszúságokat. kek figyelmét lekötötte, és feledtette velük, illetve szüleikkel az addigi bosszúságokat. Az pedig, hogy a lángosevő- és kötélhúzóverseny ne egy időpontban kezdődjön a meseelőadással, csak a szereplők szemfülességén múlt. A szintén beharangozott és megszokott népművészeti kiA Feszty Árpádról elnevezett kulturális park hangulatos része. A tervek szerint jövőre már ez a park ad otthont a fesztiválnak (Dömötör Ede felvétele) rakodóvásárt is hiába kerestük. Helyette bóvliárusok portékáiban gyönyörködhettünk, vagy válogathattunk a vattacukrok és méregdrága lufik között. A kiállítások ellenben, így Jacsmenyik József füleki festőművész kiállítása, valamint a felvidéki népviseleti babákat bemutató kiállítás mindenki tetszését megnyerte. Úgyszintén az „Emese álma" című kiállítás, amelyen egyedi tervezésű és kivitelezésű ruhákat láthattunk. Feszty Árpád szobrának felavatása sem volt mentes a kínos momentumoktól. A park, ahol a szobor helyet kapott, gyönyörű, rendezett és hangulatos színfoltja a falunak. Az ünnepélyes szoboravatás alkalmából Feszty Piroska, a család leszármazottja szívhez szóló beszédet mondott, amelyből, sajnos, a népes közönség és a megjelent közjogi méltóságok szinte semmit sem hallottak, mert hiányzott egy apróság: a hangosítás. Még szerencse, hogy az esti gála szereplői feledtették a közönséggel a napközben átélt kellemetlenségeket. A színpadon láthattuk többek között a Szőttest, a nagyidai Ilosvai együttest, gyerektánccsoportokat és zenekarokat. Régi, gyakorlott fesztiváljáró és egykori szereplő révén nagyjából tudom, milyen fáradságos, aprólékos és időigényes munkával áll össze egy gálaműsor, de amit a martosi fesztivál szereplőitől hallottam, az mélységesen megdöbbentett. Az egyik budapesti zenekar megérkezett ugyan Martosra, csak éppen a szervezők feledkeztek meg róluk. Még a műsorszerkesztő sem tudott róluk, ha nem reklamálnak, nem is kaptak volna helyet az esti gálakoncert műsorában. Mielőtt az illetékesek a szórólap aljára nyomtatott mondatba kapaszkodnának, megjegyzem: abban a műsorváltozás, nem pedig a slendriánság jogát kötötték ki. Ha ez csak egy falusi mulatság lenne a sok közül, az ilyen és ehhez hasonló botlások megbocsáthatók lennének, de nem egy országos rendezvényen. Jövőre remélhetőleg összefogottabban és magasabb színvonalon szervezett programokat láthatunk. Úgy, mint a kezdetekkor. Igazán kár lenne ezért a fesztiválért. Nein ilyennek indult. Hétfőn este mutatták be a Magyar Intézet székházában a kiváló magyar író, Nádas Péter regényének fordítását Egy családregény vége - már szlovákul is Színház máskor kizárólag zenés vígjátékokkal jön Nyitrára. Persze, a igazsághoz hozzátartozik, hogy a többi vidéki társulat is osztozott a komáromiak sorsában, az eperjesi Duchnovič Színház szombati előadására éppoly kevesen voltak kíváncsiak, mint vasárnap a turócszentmártoni társulatra, és amint a szervezőktől megtudtuk, a kelet-szlovákiai, a szepességi, a nagyszombati, valamint a zólyomi társulatok előadásaira is kevés jegy fogyott el. Már csak üzéreknél lehetett viszont jegyet kapni a pozsonyi L-lS Színház Kumst című szatírájára, és már hetekkel ezelőtt elfogyott minden jegy az Új Színpad Angyal című drámájára is, Maroš Kramárral, a nyitrai társulat hajdani tagjával a főszerepben. Ezen a két sikerdarabon kívül csak a pozsonyi Astorka Korzo Színháznak sikerült megtöltenie a nézőteret, és valószínű, hogy a pozsonyi Nemzeti Színház társulata sem játszik majd szombaton üres sorok előtt. Az idei tapasztalatokból kiindulva a nyitrai színház vezetésének azonban mindenképpen el kell gondolkodnia azon, megéri-e külön fesztivált rendezni a helyi publikumnak, amely úgyis csak az ismerős pozsonyi színészekre kíváncsi, vagy megpróbálja alapítványokhoz folyamodva úgy rendezni az anyagiakat, hogy a jövőben a meghívott társulatok tényleg a fesztivál résztvevői, és ne csak a vendégszereplői legyenek. MISLAY EDIT Pozsony. Koniec rodinnej ságy címmel, a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg szlovák nyelven Nádas Péter Egy családregény vége című műve. A fordítás Katarína Kráľová munkája; a kötet ünnepélyes bemutatójára hétfőn este került sor a Magyar Intézet Pozsonyi Székházában. A könyv a Kalligram új sorozatának darabjaként látott napvilágot. Szigeti László, a kiadó igazgatója bevezetőjében elmondta: e sorozatban a XX. századi magyar próza jeleseit szeretnék a szlovák olvasók figyelmébe ajánlani. Az írót és az Egy családregény vége című kisregényét Grendel Lajos író méltatta. A könyv több éves kiadói huzavona után, 1977-ben jelent meg. „A kézirat kiadói pihentetésnek az akkori hatalom ideológiai és politikai szempontjai felől nézve alapos oka volt. Az 50-es évek terrorját már Nádas Péter regénye előtt is tematizálta néhány magyar író, így a téma önmagában nem jelenthetett volna akadályt a kiadás útjában. Ami irritálta a cenzorokat, az nyilván az illúziótlan írói feldolgozás lehetett. A regény végéről hiányzott az a bizonyos vörös farok. Sőt, az Egy családregény végét felfoghatjuk mintegy afféle fordított fejlődésregénynek is, hiszen amin a reNádas Péter regénye „csak" húsz év késéssel érkezett meg a szlovák olvasókhoz (Archívumi felvétel) gény gyermek főszereplője keresztülmegy, az folyamatos érték- és illúzióvesztés. De a regény művészi koncepciója is fényévekre esik a szocialista realizmus esztétikájától" mondta Grendel Lajos. Hangsúlyozta: ,Ahogy Nádas Péter a parabolisztikus, valóságutánzó realista és a mitikus elemeket elegyíti, kétségtelenül írói bravúr. Ennek is köszönhető, hogy regénye kiemelkedik az 50-es évek terrorját tematizáló más művek közül. ... Ez a regény csak részben szól a Rákosi-korszak bűneiről. Mondandója összetettebb és általánosabb annál, hogysem egy rövid történelmi időszak eseményeihez lenne köthető. A tét ennél nagyobb. Lehetségesek-e a világban zavartalan, tiszta, őszinte emberi kapcsolatok, vagy nemzedékről nemzedékre újratermeljük és újraismételjük hibáinkat, gyarlóságainkat, tévedéseinket. Nádas Péter az Egy családregény végében olyan kérdéseket feszeget, amelyekre nincs hibátlan válasz, ezért minden nemzedéknek meg kell fogalmaznia a maga válaszát. Sőt, nem csupán minden nemzedéknek, hanem minden egyes embernek." Peter Zajac irodalomtörténész szerint: „Nádas Péter a szavak embere. Amikor a nálunk tett tegnapi látogatása után róla beszélgettünk, én azt mondtam, hogy Nádas a szavak utolsó európai embereinek egyike, Alta ellentmondott nekem. Közölte, ő inkább azt gondolja, hogy a szó ószövetségi hagyományainak őrzője. A szavaké, amelyeket generációk adnak tovább egymásnak, a szavaké, amelyek arra valók, hogy emlékezetünkbe véssük őket, és általuk megörökítsük tapasztalatainkat. Nádas regénye tehát az a szó, amelyet tovább akar vinni, egyfajta beavatás formájában. Nádas olvasója más lesz, mint addig volt, mert megismeri, átéli az árva gyerek történetét. Az árvákkal kapcsolatban nekünk is megvannak a tapasztalataink. Ezért Nádas története a mi történetünk is, s így Katka Kráľová fordításának köszönhetően mi is birtokolhatjuk a magyar szót és a zsidó történetet. Kicsivel még inkább árvává, magyarrá és zsidóvá válunk. És ez jó, mert a világunk tele van árvákkal, magyarokkal és zsidókkal. Bár Juraj Jakubisko madarakról, árvákról és bolondokról beszél, de ugyanarról szól." A könyv bemutatása után a közönség kapott szót. Ki tudja, talán a megilletődöttség vagy egyéb okok játszottak közre abban, hogy a mai magyar irodalom egyik legjelentősebb egyéniségét a rendezvényen részt vevő írótársain kívül mások alig ostromolták kérdésekkel. A szó mestereinek köszönhetően tehát érdekes témákról hallhattak a jelenlévők. Arról, hogy a Nyugat „szegény rokonai", a közép-európai irodalmárok a közeli szomszédság ellenére miért érdeklődnek oly kevéssé Olyan kérdéseket feszeget, amelyekre nincs hibátían válasz. egymás iránt; arról, miért és hogyan alkot, milyen maszkokat ölt az író; arról, hogy a szülő-gyerek viszony fölöttébb összetett; arról, hogy Nádas Péter számára teljesen mindegy, hogy hol ír, ám írni csak magyarul akar, s természetesen könyveinek a szlovák, német, angol kiadás kapcsán szó esett a fordítás „lehetetlenségéről" is. (Amint azt az író tréfásan megjegyezte, Esterházyval azt szokták mondani egymásnak, ha egy könyvük fordításban megjelenik, hogy milyen jó, megint van egy könyvük, pedig nem is dolgoztak.) Szerencsére a fordítókat az akadályok sem tántorítják el a munkától. Karol Wlachovský például most éppen Nádas Péter Emlékiratok könyve című művén dolgozik.