Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-26 / 119. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 26. TÉMA: CANNES-I FILMFESZTIVÁL Julia Ormond, Guillaume Depardieu, Sean Connery és Ewan McGregor is ott voltak a vendégek között Nem sztárok vitték el a pálmát Cannes. Ebben az évszázad­ban már nem öregszik to­vább. Jövőre a maga ötven­két évével a cannes-i film­fesztivál, a világ friss filmter­mésének legjelentősebb eu­rópai szemléje is átlép a két­ezredik évbe. TALLÓSI BÉLA Ez annak ellenére sikerült, hogy majdnem „életére törtek". Mielőtt még fényes külsőségek közepette, nagy csinnadrattával megnyílt vol­na, szatyorba rejtett pokolgépet találtak Cannes központjának egyik forgalmas utcáján. A szerke­zet azonban ezúttal - nem úgy, mint pár nappal előtte Nimes-ben és Avignonban - nem robbant fel. Az 52. Cannes-i Nemzetközi Film­fesztivál lefolyását a későbbiekben - mivel első fokú intézkedéseket léptettek életbe - hasonló merény­letek nem veszélyeztették. A tízta­gú zsűri zavartalanul nézhette vé­gig az Arany Pálmáért versengő huszonkét filmet. S ha esetleg volt még ereje és kedve hozzá, a verse­nyen kívülieket is. Mondjuk rög­tön a nyitófilmet, az Oscar-díjas orosz rendező, Nyikita Mihalkov A szibériai borbély című alkotását, amely egy kis botrányt kavart az elegáns földközi-tengeri városban. Richard Harris ír színész, az egyik férfi főszereplő ugyanis csak leve­let küldött Cannes-ba, bojkottálta a filmet, mert az ő jeleneteit kivág­ták belőle. A fesztiválvárosban ugyanis nem az egész Mihalkov­opuszt mutatták be, vagyis nem azt a hatórás verziót, amelyet Oro­szországban. Julia Ormond, a női főszereplő viszont nem osztotta kollégája véleményét, mondván a színésznek alá kell vetnie magát a rendező akaratának, el kell fogad­nia, hogy úgy vágják a filmet, ahogy akarják. Az ő jeleneteiből is sokat kivágtak. Európa legnagyobb filmes feszti­váljának idei évfolyama mintha nem akart volna tudomást venni arról, hogy az egykori berlini faltól keletre is létezik filmművészet. Bár az első napon a filmvilág több A legjobb rendező, Pedro Almodóvar (TA SR/AP-felvétel) mint száz jeles képviselője vonult fel a nyitóünnepségre, amelynek fényét díszvendégként ezúttal Faye Dunaway emelte, a közép-ke­let-európai színészek, sztárok (?) valahogy hiányoztak közülük. Job­bára csak a rövid-, illetve a doku Valószínűleg a franciák is csalódottan búcsúz­nak Cannes-tól. mentumfilm kategóriájában tűn­tek fel régiónk alkotóinak nevei. Persze, miért csodálkozik ezen az ember, ha már az európai filmek fesztiválját, a berlini mustrát is a tengerentúli produkciókkal igye­keznek vonzóbbá tenni, holott azért tartják évről évre, hogy az európai alkotók fórumaként e földrész filmtermését népszerűsít­se. Térségünk fesztiváljaival is hi­ányzott Cannes-ból. Idén például Karlovy Varynak nem volt „pavi­lonja" a francia seregszemlén, vi­szont első alkalommal mutatko­zott be a trencsénteplici ART-FILM fesztivál, állófogadáson. A díjak odaítélését illetően nem jöttek be a találgatások, a jóslatok. Sok meglepetést szerzett a szakzsűri döntése, amely a kana­dai David Cronenberg irányításá­val munkálkodott. Elsősorban az tűnt fel az eredményhirdetéskor, hogy bár több befutott rendező - a spanyol Pedro Almodóvar, az amerikai Jim Jarmusch, illetve David Lynch - esélyesnek vélt filmjét vetítették le a versenyprog­ramban, a fő díjakat ezúttal kez­dők - elsőfilmes rendezők és ama­tőr színészek - vehették át. A fesz­tivál fődíját, az Arany Pálmát is kezdő rendezőpáros, a belga Luc és Jean-Pierre Dardenne vihették haza. A legjobb női szereplő, Emilie Dequenne amatőr színész, nemkülönben a legjobb férfi sze­replő, Emmannuel Schotté, aki éppen munkanélküli volt, amikor rátalált és szerepet ajánlott neki Bruno Dumont rendező. Bár a spanyol film fenegyerekét, Almo­dóvart esélyesebbnek tartották a Pálmára, neki „csak" a legjobb rendezőnek járó díj jutott. Persze ez sem kevés, azok után, hogy éve­kig nem akarták beengedni Cannes-ba e tilalomfákat döntö­gető, szabadszájú rendezőt. Eddi­gi tizenhárom filmjéből ez az első, amelyet elfogadtak a versenybe. Megdöbbenést okozott a legjobb forgatókönyvnek járó díj odaítélé­se is. A zsűri AÍekszander Szo­kurov Moloch című, a húszas évek német expresszizmusának stílusá­ban készült filmjének forga­tókönyvét találta legjobbnak. A Jo­urnal du dimanche egyetlen szót írt le a filmmel kapcsolatban: dög­unalom. Tény, hogy Cannes-ban nem kevesen vonultak ki a terem­ből a vetítés alatt, holott az opusz tárgya meglehetősen csábító: Hit­ler és Eva Braun. Valószínűleg a franciák is csaló­dottan búcsúznak Cannes-tól. Nagy sztárjaikat nem igazán jutal­mazták. Bár a sokszor kifütyült és nyolcéves kihagyás után visszatért Leos Carax rendező Pola X című, naturalisztikus szexuális jelene­tekre építő filmje révén verseny­ben volt a francia rideg elegancia megtestesítője, Catherine Dene­uve és az immár nemcsak drog­ügyleteiről híres Guillaume De­pardieu is, pálmát egyikük sem vitt haza a pálmaligeteiről is híres ten­gerparti városból. De még csak Raoul Ruiz Proust-feldolgozását sem díjazták, pedig a rendező olyan sztárokat vonultat fel a pári­zsi szalonokba, mint Catherine Deneuve, Emmanuelle Béart és John Malkovich. Hihetnénk, a cannes-i zsűri, a ka­nadai rendezővel az élen bosszút esküdött, és döntésével meg akar­ta törni, vagy legalábbis gyengíte­ni szándékozott a napjainkban igen erős sztárkultusz erejét. Hatá­rozathozatalával mintegy sugall­va, hogy a jó nem a névtől, a „már­kától" függ. Prágában végzett a Látószög nyertese A fesztivál Látószög elnevezésű kategóriájában a prágai Filmakadé­mián végzett, bosnyák származású brit rendezőt, Jázmin Dizdart dí­jazta a zsűri. A 38 éves filmes első egész estés alkotása, a Gyönyörű emberek című tragikomédia 1993-ban játszódik: egy londoni autó­buszban véletlenül összefut egy szerb és egy horvát, akik egy faluból származnak, de a háború folyamán ellenségekké válnak, és nézetel­téréseik Londonban is folytatódnak. Dizdar filmje Európa metaforá­ja, és fekete humorával arra hívja fel a figyelmet, hogy minden lakója egyforma. „A nacionalizmus mindenütt azonos, lehet francia, walesi vagy spanyol, a Balkánon azonban még brutálisabb, mivel 50 évig mosták az agyunkat" - mondta Jasmin Dizdar. (ČTK) Egy tibeti lámakolostor és a futball Cannes-ban az elsőfilmes rendezők szemléjén levetítettek egy tibeti lámakolostor életét bemutató filmet. A futball-világbajnokságért lel­kesedő fiatal boncokról sok tibeti zenével, a zen világfelfogást jellem­ző humorral szóló alkotás a legelső film, amelyet a bhutáni királyság­ban forgattak. A film hatalmas sikert aratott, ennek ellenére lema­radt a legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamera díjról. (MTI) Benigni Oscar-díjas filmje angolul Egy cannes-i sajtóértekezleten bejelentették: elkészült az olasz Roberto Benigni Oscar-díjas filmjének - Az élet szép - angolra szink­ronizált változata. A Miramax Films vezetője szerint ez elengedhetet­len volt ahhoz, hogy Benigni szélesebb közönség elé kerüljön, hiszen az amerikai nézők jelentős része soha életében nem nézett még meg feliratos filmet. (MTI) Egy színésznő - két rendező „A legjobbat hozták ki belőlem" - nyilatkozott Marisa Paredes két rendezőről, a spanyol Pedro Almodóvarról és az Almodóvar által mestereként tisztelt mexikói Arturo Ripsteinről. A spanyol színésznő a fesztivál két filmjében is szerepelt: Ripstein, illetve Almodóvar al­kotásában. (MTI) A mozivilág cannes-i urai A fesztivál idei zsűrielnöke David Cronenberg, a sajátosan baljós hangulatú filmjeiről híres kanadai rendező volt. „Az, hogy én lettem az idén a filmfesztivál elnöke, annyit jelent, hogy 12 izgalmas napon át a mozivilág szívének lakója lehetek. Ez a helyzet valószínűleg fel­ébreszti a bennem lapuló orvost, és végrehajtok majd néhány kísérle­tet, vagy esetleg felírok valami gyógyszert" - nyilatkozta Cronenberg a „rajt" előtt. Munkáját segítette: Dominique Blanc, Doris Dörrie, Barbara Handricks, Holly Hunter, Yasmina Reza, Jeff Goldblum, Ge­orge Miller, Maurízio Nichetti, Techíne André. (rtv) Csupabeton, csupaüveg fesztiválközpont A fesztivált hosszú évtizedeken át a Palais Croisette látta vendégül. A 80-as évek elején azonban lerombolták a filmpalotát. 1982-ben, a ré­gi kikötő közelében avatták fel az új Palais des Festivals et des Congres-t. A csupabeton, csupaüveg központot a cannes-i városké­pért aggódok hangos ellenszenvvel fogadták, és az „őslakók" még ma is „bunkernek" csúfolják. Az ötemeletes központ alapterülete 17 000 m 2. Tizenegy moziterméből a legnagyobb, a Louis Lumiére-ről elne­vezett, 2300 férőhelyes, vetítővászna 21 m széles és 11 m magas. Az épület körül 260 betonnégyzet őrzi a „bunkerben" megjelent sztárok kézlenyomatát és aláírását, (rtv) David Lynch amerikai rendező és a versenyben bemutatott Egyenes tör­ténet című filmjének producere, Mary Sweeney Emilie Dequenne, a fődíjas Rosetta címszereplője, a legjobb színésznő Holly Hunter, aki ezúttal zsűritag­ként nézte a filmeket Katerina Golubeva Guillaume Depardieu (balról), a Franciaországban immár sztárszinész és Delphine Chuillot, a Pola X főszereplői Rupert Everett, akit legutóbb az Álljon meg a nászmenet című vígjáték­ban láthattunk Julia Roberts partnereként, a fesztivál utolsó napján érke­zett a francia városba Cate Blanchett ausztrál színésznő társaságában Jon Amiel brit rendező (balról), Catherina Zeta-Jones, akit a Zorro álarca című filmből ismerhetünk és Sean Connery (TA SR/AP-felvételek) Az oldalt szerkesztette: Tallósi Béla és Mislay Edit

Next

/
Thumbnails
Contents