Új Szó, 1999. május (52. évfolyxam, 100-123. szám)

1999-05-11 / 106. szám, kedd

10 Gazdaság és fOgyAsztók ÚJ SZÓ 1999. MÁJUS 10. Fotográfiák egy latin-amerikai képes naplóból. Emlékek, amelyek közelebb hozzák a távoli földrészt Örökmozgó a Titicaca tavon Fiatal tehetségek több mint hatvan kiállított mű az i 4-4-1 ' alkotók mély érzelmi átéléséről De m UtatKOZaSa tanúskodik. Az alkotások zöme Komárom. Az erődrendszer ötös portré, akt és csendélet, (km) bástyájában lévő T-Galériában az érdeklődőkjúnius 4-ig tekint- T> r| atmPCTnv/itn hetik meg a Pozsonyi Képzőmű- 1 dridimegllyl LU dZ íSg^SäSÄn- Art-Ma Galériában dezett tárlatot. A megnyitón Dunaszerdahely. Holnap 17 Tóth István galériatulajdonos a órakor nyitja meg az Art-Ma T-Galéria és a fennállásának 50. Galériában Kiss-Szemán Zsófia évfordulóját ünneplő képzőmű- művészettörténész azt a kiállívészeti főiskola együttműködé- tást, amelyet Fodor Katalin és sét méltatta. Ľudovít Hološka Gály Katalin festményeiből renprofesszor az ifjú alkotók mun- dezett. A képek május 26-ig tékáit értékelte, rámutatva, hogy a kinthetők meg. (tb) SZÍNHÁZ POZSON

Y NEMZETI SZÍNHÁZ: Ruszálka 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Váratlanul 19 KIS SZÍNPAD: Az elveszett levél 19 KASS

A THÁLIA SZÍNHÁZ: Kakuk Marci szerencséje 19 KOMÁRO

M JÓKAI SZÍNHÁZ: Karnyóné 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Nyolc mm (am.) 18,20.30 OBZOR: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.) 15.30 A szerelem hálójában (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: Vlastimil Brodský (cseh) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A szerelem hálójában (am.) 18.15, 20.30 Az élet szép (ol.) 16, 20.30 Két apának hány a fele? (fr.) 16.30,18 KASSA DRUŽBA: Hogyan szedtem fel a tanárnőt (am.) 15.30,17.45,20TATRA: Francia filmnapok - vetítések 18, 20 CAPITOL: Payback (am.) 16,18,20 ÚSMEV: Szerelmes Shakespeare (am.) 16,18.15, 20.30 DEL-SZLOVAKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Sziki-szökevények (am.) 17.30, 20 VÁGSELLYE - MŰVELŐDÉSI HÁZ: Patch Adams (am.) 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Lolita (am.) 19 LÉVA-JUNIOR: Tökéletés bűntény (am.) 16.30,19GÚTA-VMK: Ha eljön Joe Black (am.) 19.30 „A vendéglőnk: itt dolgozom és itt tanulok" - Cuzco, Peru (Iveta Pospíšilová felvétele) ÚJ SZÓ-HÍR Somorja. A hét végén tartották meg az országos Katedra-versenyek döntőjét, amelyen 225 diák mérte össze történelmi, irodalmi és matematikatudását. Az egyes kategóriák győztesei a következők: Történelem: 1. Nagy Péter, érsekújvári alapiskola; 2. Orosky Tamás, párkányi alapiskola; 3. Varga Viktória, marcelházi alapiskola Magyar irodalom: 1. Poór Marianna, galántai magángimnázium! 2. Minczinger Judit, galántai magángimnázium; 3. Menyhárt Adrianna, tornaijai alapiskola Matematika - 5. évf.: 1. György János, marcelházi alapiskola; 2. Kovács Imre, bátaszéki általános iskola; 3. Berg Judit, bátaszéki általános iskola 6. évf.: 1. Mészáros Tamás, párkányi alapiskola; 2. Kovács Attila, rimaszécsi alapiskola; 3. Károly Ildikó, csallóközaranyosi alapiskola 7. évf.: 1. Bodnár József, füleki alapiskola; 2. Balázsy Zsófia, Selye János Gimnázium, Komárom; 3. Princzkel Tamás, zselizi alapiskola 8. évf.: 1. Makky László, Komenský utcai ai, Szerdahely; 2. Princzkel Dániel, zselizi alapiskola; 3. Fekete László, párkányi alapiskola A többi versenyző sem volt vesztes a verseny mindenki számára valamilyen formában győzelem volt, hiszen az ajándékcsomagon kívül tudást is szereztek, (na) Pozsony. Latin-amerikai vizuális naplóját tárta közönség elé Iveta Pospíšilová újságíró a Pozsonyi Gázművek Múzeumában. Életképek, természeti csodák, kunyhók és paloták, nagyvárosi központok és perifériák kerültek a falra. Az idegen világok iránti teljes nyitottság és mindenekelőtt egzotikum árad ebből a fénnyel írt naplóból. TALLÓSI BÉLA Amikor az újságíró, mint Iveta Pospíšilová is, úgy érzi, hogy elege van a szövegszerkesztő feletti örökös görnyedésből, és eszeveszettül vágyik egy kis felüdülésre, jobban mondva, energiafelvételre, és ha megteheti, pénze van vagy szponzorálják, menekülésképpen vagy ismeretszerzési vágytól fűtve, elutazik messze földre. Pospíšilová először 1996-ban repülte át az óceánt, s töltött két hónapot Mexikóban és Costa Ricában. Ugyanabban az évben visszatért Dél-Amerikába, akkor az elnökválasztás időszakában töltött egy hónapot Nicaraguában. Idén januárban és februárban Peruban, Bolíviában, Chilében, Paraguayban és Brazíliában kalandozott. Mindhárom alkalommal elmaradhatatlan „tettestársával", egy Ricoh XF-30-as fényképezőgéppel utazott. A kérdésre, hogy az újságíró-fotográfus szemével akarta-e látni a világot vagy ma„Meg akartam mutatni, mitől érdekes ez vagy az az ország." gánemberként (ha egyáltalán különválasztható a kettő), nem tud egyértelmű választ adni. „Pontosan nehéz megfogalmazni. Szerettem volna úgy fotózni, hogy az anyagot később majd a nagyközönségnek is megmutatom, de nem azzal a szándékkal fotóztam, hogy kiállítást akarok csinálni mondja. - Mindenhová viszem magammal az én régi jó Ricoh XFKATONA ISTVÁN Megvallom őszintén kissé megdöbbentett Krausz Ágotának, az Ifjú Szivek művészeti vezetőjének néhány kijelentése. Végigelemezhetném - úgymond, mazsolázhatnám - szinte minden mondatát, de tartok tőle, csak durva, emocionális, bugyuta kirohanásokat tapasztalnék és nem megértést. Inkább kanyarodjunk vissza egy kicsit a múltba. A Népes (Szlovákiai Magyar Állami Népi Együttes - innen Népes) különböző minisztériumi machinációk folytán 1955-ben megszűnt. Statútumában az ország magyar néphagyományainak ápolása volt a legfontosabb, illetve a magyar népzene, néptánc és kórusművek színpadra vitele - és erre a garancia Ag Tibor személyében meg is adatott. Az elképzelés 1964-ig úgy-ahogy működött. A két „félállású" koreográfus, Takács András tibai születésű inkább népi, Jozef Kvočák kassai inkább urbánus beállítottságú. A kezded sikerek és botladozások - mondhatnám útkeresések - után Ág Tibor a két „féllállásból" egyet csinált, hogy végre hivatásos koreográfusa legyen a tánckarnak. Takács ekkor a Csemadokba ment dolgozni, és maradt Kvočák. 1964-től egészen 1983-ig üldögélt az Ifjú Szivekben és termelte a gyomot, a gazt, amit a korabeli sajtó „internacionalista" üdvrivalgással fogadott. 1968-ban Ág Tibor végleg belefáradt a 30-as masinámat, amely tizenöt éve csak egyszer hagyott cserben. Amikor a Titicaca tavon jártunk, annak ellenére, hogy zuhogott az eső, rendületlenül fotóztam. Egyik kockát a másikra, mert a gépem az esőben felmondta szolgálatot." Végül mégis úgy döntött, képes naplóját mások számára is kinyitja, vagyis hatvanhat fotográfiát kiállításon tár közönség elé. „Az volt a szándékom, hogy megmutassam az embereknek, mitől érdekes ez vagy az az ország. Négy téma szerint csoportosítottam a fotóimat: gyerekek, természet, műemlékek, valamint a nagyvárosok és lakóinak kapcsolata. Azt hiszem, ez az a négy fő terület, amelyre alapvetően odafigyel az utazó. Nem törekedtem művészi megoldásokra, nem akartam stilizálni, manipulálni a látványt, egyszerűen csak azt a valóságot akartam dokumentálni, amelyet az objektíven keresztül láttam." Iveta Pospíšilová ugyanis nem akar Kvočákkal való őrlődésbe - hisz Kvočák pártvonalon volt erős -, és lemondott az Ifjú Szivek igazgatói posztjáról. Kvočák előtt szabaddá vált az út, és végleg megfogalmazta ars poeticáját: ,Az autentika az csak pszeudofolklór - ezzel egy percig sem szabad foglalkozni - ebből magas színházi művészetet kell csinálni!" S csinálta is egészen 1983-ig. Igaz, hogy már senki sem beszélt magyarul a tánckarban és az orchesterben, és az is igaz, hogy a direktóriumban is csak elvétve. És születtek a táncszínházi drámai művek egyre inkább a Mojszejev együttes - a nagy szovjet példa - képére, és a magyarból nem maradt más mint felszín, a bő gatya meg a furulya, illetve már az sem - csak az ozembuch. 1983-ban a magyarság általános elfordulása az Ifjú Szivektől a sajtóbombázások hatására és főleg a szlovák szakma kritikai hozzáállása jóvoltából én lettem az Ifjú Szivek koreográfusa és dramaturgja. Mint dramaturg azonnal Júliusban visszakapja jogalanyiságát, új vezetőséget választhatunk. megváltoztattam az intézmény műsorpolitikáját, amibe a vezetőség bele is nyugodott. Tette ezt tudatlanságából kifolyólag, mert én semmi mást nem tettem, csak visszatértem a Népes által meghatározott célkitűzésekhez - persze mindazt mást, mint hogy az ismeretlenre kíváncsi utazó szemével láttassa, közel hozza azokat a távoli világokat, ahova csak kevesen jutnak el, illetve amelyekről leginkább csak útivagy dokumentumfilmekből alkothatunk képet. „Tizenhét éves koromban elkezdtem spanyolul tanulni, mert tetszett a nyelv - mondja a fiatal újságírónő. - Akkor még nem sejtettem, hogy később milyen nagy hasznát veszem. Mert bármerre is mentem Dél-Amerikában, otthon érezhettem magam. Európa után ez a földrész áll hozzám a legközelebb. Szeretnék visszatérni Brazíliába, hogy többet is lássak belőle, ne csak azt, amit eddig, Sao Paulót, és Rio de Janeirót a karnevál idején. Annyit ugyan soha nem fogok tudni e vidékről, mint a Megváltó Krisztus harminc méter magas szobra, amely a hétszázríz méter magas Corcovadro csúcsról néz a városra, de legalább egyszer még szeretnék elbódulni a varázsától." E latin-amerikai képes naplóból egy reformáltabb, napjainkhoz igazított arculattal. Újra magyar lett a tánckar. Szétválasztottam a megalomanisztikus nagy hármas egységet. Kulcsár Tiborral, az intézmény akkori igazgatójával gyakran napokat töltöttünk el egy irodában még gyakrabban az iroda falain kívül, tartván a „poloskáktól" -, mert tudtuk, hogy ha veszekszünk is, egyet szeretnénk: kivezetni az intézményt a kátyúból! Megszületett a kompromisszum. Legyen saját székházunk, a tánckar önálló életet éljen a másik két egységtől, táncházi kiszenekarral - amely a tánckarral él - bővítjük az intézményt, a magyar zeneszerzők műveit helyezzük előnybe a zenekarban és a kórusban, néptánc és népzenei adattárat hozunk létre... s minden elkezdett működni. Csak 1986-ra értette meg az Ifjú Szivek vezetősége és a párt, a minisztérium, mi is az a dramaturgia, mi az az új. Ami nem új, csak visszatértünk a magyar nép több mint ezeréves hagyományaihoz... s lett egy nagy tűz! 1957-től 1987-ig tartott, hogy az Ifjú Szivek újra a szlovákiai magyar nemzeti közösség „reprezentatív" színháza legyen - amire büszke volt a nép is. Talán most már kezd belelátni a tisztelt olvasó, miért is írtam a cikk elején, hogy megdöbbentettek Krausz Ágota kijelentései. Sajnálatra méltó, hogy tudatlansága miatt most ugyanazokat a szlogeneket használja, amelyeket 30 éven át Jozef Kvočák tett. Ugyanazon dramahatvanhat fotó eleveníti fel Pospíšilová emlékeit, aki egyébként, mint mondja, nagyapjától örökölte utazási szenvedélyét. ,Anyai nagyapám megszállott utazó volt. A gazdasági válság idején kivándorolt Amerikába, hogy pénzt keressen. Különféle bányákban dolgozott, meg is fizették jól, de egy fillért se hozott haza, mert az utolsót is elutazgatta." A Gázművek Múzeumában kiállított fotókat nézve kiderül, Latin-Amerika mágikus helyeivel - hogy csak az utóbbi időben igen népszerűvé vált, az inka hagyományt legerősebben őrző Machu Picchut említsük - elbűvölő része a világnak, amely talán jobb jövőt érdemelne. Mert a gyerekek szemében a vágy valami másról árulkodik. Hogy szeretnék többre vinni. Gazdagságra, csillogásra, hírnévre vágynak. Nem akarnak Nicaragua lakosságnak abba a huszonhét százalékot kitevő - rétegébe tartozni, amelyet az írástudatlanok alkotnak. tikus táncszínházi fluidumokat szajkózza, ami elindíthatja az Ifjú Sziveket a kozmopolitizmus lejtőjén. Egy népnek ha elveszik a hazáját, hitét elvágják a gyökereit. Nincs nemzeti azonosságtudata. Aki a kontinuitásokat megszakítja, felmérhetetlen károkat tud okozni. A Aki a kontinuitásokat megszakítja, felmérhetetlen károkat tud okozni. Kvočákok - mert egy percig se higygyék, hogy egyedül volt vagy van a mi adóinkból több száz millió koronát herdáltak el az Ifjú Szivekben. A nép nevében a nép ellen cselekedtek. Az időpont - 1999 - nagyon fontos. Az Ifjú Szivek mérföldkő előtt áll. Júliusban visszakapja jogalanyiságát, új igazgatót, új vezetőséget választhatunk, mondhatnám egy „új intézmény" születhet. Az egykori Tilinkó zenekar, amelyből később egy martosi „összpontosításon", 1985-ben lett a Ghymes zenekar, ma world music-ot játszik. (Mi köze ennek a zenének az itt élő magyarokhoz - vagy megfordítva, ha már a mi adóinkból él az Ifjú Szivek, akkor mi köze a Ghymesnek az Ifjú Szivekhez). Véleményem szerint kérje a pénzt a világtól a világzenéjéért. Mondjuk ki kereken - és néha nézzenek az illetékesek a tükörbe -, nehogy 2000-ben a world music-ra „worldtánc" szülessen az Iljú Szivekben. Az országos Katedra-versenyek döntőjének győztesei Nem voltak vesztesek Reakció az „Egy szegény időszak tablóképe" című riportra. Az együttes most mérföldkő előtt áll Helyes irányt adni az Ifjú Sziveknek! Május 13-án mutatják be először a hazai mozikban a Természeti csapás című amerikai filmet, melyben újra láthatjuk az Armageddon ifjú sztárját, az Oscar-díjas Ben Afflecket. Partnere Sandra Bullock. Képünkön a film egyik kockája. (Fotó: Bontonfilm)