Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-07 / 79. szám, szerda

10 Gazdaság és fogyaszTók ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 7. Elhunyt Ciulio Einaudi híres olasz könyvkiadó Valódi értékeket adott ki MTI-HIR Róma. Eltávozott az élők sorából Giulio Einaudi olasz esszéista, irodalomszervező. Az olasz könyvkiadás egyik legnagyobb alakja 87 éves korában, Róma környéki otthonában halt meg szívinfarktusban. Einaudi hozzájárult az olasz kultúra modernizálódásához, nemzetközi rangra emelte azt és kibontakozási lehetőséget biztosított jelentős liberális és baloldali szerzőknek, gondolkodóknak. A baloldallal való szimpatizálása miatt „vörös kiadóként" is emlegették Einaudit. Giulio Einaudi 1933-ban Torinóban alapította baloldalinak számító, de a XIX. századi szabadgondolkodásban gyökerező kiadóját. Antifasiszta tevékenysége miatt 1935ben letartóztatták és kitelepítették. A fasizmus éveiben gyakran elkobozták az általa megjelentetett könyveket. Ginzburghoz és Paveséhez fűződő barátsága irodalomtörténeti nevezetességű. Még gimnazistaként, Ginzburg közvetítésével küldte cikkeit az Igazság és Szabadság emigráns csoport párizsi lapjának, a Quaderninek, majd társszerkesztőként vele alapította az irodalmi antifasizmus egyik hazai legális folyóirataként a La Culturát, amelynek 1935-ig sikerült fennmaradnia. Az Einaudi Kiadó legjelentősebb szerzői közé tartozott Italo Calvino (1923-1985), aki egyben segített is a válogatásban az alapítónak. Einaudi jelentette meg Gramsci műveit és legnagyobb sikerei közé tartoznak Primo Levi regényei, az ő nevéhez fűződnek olyan művek, mint az „Itália története" vagy az „Enciklopédia", Carlo Levi és Natalia Ginzburg könyvei. A „vörös kiadó" bélyegét dühödten utasította vissza Giulio Einaudi. Hitvallása az volt, hogy a könyvkiadó feladata közvetíteni a különböző áramlatok között és terjeszteni a „valódi értékeket". A kortársak értékelése szerint Giulio Einaudi halálával az utolsó nagy olasz könyvkiadó távozott. Csomós Mari alakítja Mamovka szerepét a Jadviga párnája című, most készülő magyar-szlovák-olasz koprodukcióban Nem védi őt semmiféle páncél Betonpillangók és privátfotók a Budapest Galériában Kerti giccsek tárlata MTI-HIR Budapest. A véletien és a hiba izgalmas keveréke jelenik meg A privátfotó szimbólumai címmel Kardos Sándor és Szegő György által összeváltogatott kiállítás képein, amelyek a II. Országos Fotóhetek rendezvénysorozat programjaként láthatók a Budapest Galériában. A május másodikáig látogatható tárlaton egy fényképeket előhívó nagyüzem selejtfotókat tartalmazó ládájába „markolhatnak bele" az érdeklődők. A kiállítás összeállítóinak szándéka szerint a néző így kezében tarthatja a hétköznapi ember cselekvéseinek sorát születésüktől halálukig. A kiállítással egy időben kapható lesz a tárlat társszerkesztőjének, Szegő Györgynek a Privátfotó, szimbólumszótár című könyve, amelyben a szerző bebizonyítja, hogy a mai ember sem vesztette el alapvető spirituális képességeit. A kötetben fény derül arra is, hogy a privátfotó olyan eszköz, amely képes a teljességből részesülni, vagyis létrehozóinak ösztönei a manipulált világban (ahová a fotó is tartozik) minden külső erőszak ellenére jól működnek. Ugyancsak a Budapest Galériában rendezik meg a Balla András fotográfiáit bemutató Betonpillangó - Pink gardens című tárlatot. Ez a kiállítás szintén május másodikáig vátja a látogatókat. A Betonpillangóban a Műtárgyfotók kerti giccsek címen 23 év alatt szorgalmasan gyűjtött mintegy 2300 felvételből készített válogatás kapott helyet. Duna Televízió: módosították a műsorrendet Új program a Tükör MTI-HIR Budapest. Módosított, áttekinthetőbb műsorrend szerint sugározza programjait április 12-étől a Duna TV. A saját gyártású műsorok többsége a továbbiakban egységesen 30 perces lesz majd. A szolgáltató köztük az egészségvédő, a kismamáknak, illetve a fogyatékosoknak szóló - magazinok 16 óra 30 perckor kezdődnek. A filmek kedvelőit 18 óra 20 perctől, valamint 21 óra 40 perctől várják a képernyő elé. A dokumentumfilmeket ezentúl is hétfőnként, de az eddiginél később, 22 óra 20 perctől láthatják a nézők. Az ismeretterjesztő produkciókat a szerda esti, 21 óra 40 perckor kezdődő filmsávban vetítik. A Duna TV híradói ezentúl is 18, illetve 21 órakor jelentkeznek. Ugyancsak változatlan időpontban sugározzák a Virradóra című reggeli magazint, valamint a vasárnap esti Heti Hírmondót. Változatlanul havonta egy alkalommal sugároz színházi közvetítést a Duna Televízió. A tematikus programokat azonban a megszokottnál rövidebb terjedelemben, várhatóan csak 16-17 órától kezdődően mutatják majd be. Két új művészeti műsort indítanak Tükör és Tálentum címmel, 30-30 percben. Az aktuális témákkal foglalkozó Tükör hétfőnként, 18.20-kor jelentkezik. A szombatonként, 18 óra 30 perckor kezdődő Tálentum kiemelkedő kortárs magyar alkotókat, vagy olyan híres személyiségeket mutat be, akik a közelmúltban hunytak el. Mamovka hangjától hangos az Osztatní-ház hátsó kiskonyhája. „Scsekaj pesz, scsekaj!" - kiabálja az aszszony, miközben törülközővel veri a lába előtt kuporgó Zelenákot. „Ruku mi lízs!" ordítja az együgyű férfinak, aid félmeztelenül, lángvörös háttal térdel előtte, s mint hű kutyája, úgy nyaldossa erős kézfejét. SZABÓ G. LÁSZLÓ Tótkomlós, 1915 októbere. Legalábbis a történet szerint. Zelenák ugatva rántja le Mamovkát a kemencepadkáról, s ott hemperegnek a párnákkal feldúcolt ágy mellett. Ennyi a jelenet, a Závada Pál regénye nyomán készülő Jadviga párnája 47-es képe. Zelenák: Peter Simún, a pozsonyi Korzó Színház tagja. Mamovkát Csomós Mari játssza, akit mozivásznon többek között Rényi Tamás rendezésében, a Makrában és Fábri Zoltán 141 perc a Befejezetlen mondatból című filmjében láthattunk. Az Oszatní-ház asszonyának szerepét Deák Krisztinától kapta, akinek ez a harmadik játékfilmje. „Már nem is tudom, hány darabot vettem a könyvből - meséli Csomós Mari a forgatás szünetében. Egy biztos: nagyon sokat. Mindenkinek ezt ajándékoztam. Az utóbbi évtizedek egyik legszebb magyar regényét. Barátok, barátnők kapták meg tőlem. Esküszöm, gyorsan terjesztettem. Szeretem nagyon ezt a könyvet, mert annyi minden együtt van benne! Emberek sorsa, egy család története, titkok, őrületek, szépségek, a történelem miatt nyomorúságos helyzetek. Külön beszélhetnénk a regény nyelvezetéről, mert annyira megragadó, és az erotikájáról is, mivel elég bátor, azt hiszem. Mamovka sorsa kemény, keserű, megrendítő női sors. Számomra különleges feladat. Az ember fantáziája természetesen képeket alkot olvasás közben, mégsem képzeltem magam a szerepbe. A könyvben egyébként benne is van, hogy Mamovka fizikailag erősebb alkat. Nagy darab nő, ha jól emlékszem. Most már nem is akarom visszakeresni." Senki sem boldog ebben a történetben. Mamovka sorsának u„Már a férjhezmenetele sem volt diadal." gyanúgy megvannak a fájó pontjai, mint Ondris vagy Jadviga életének. „Már a férjhezmenetele sem volt diadal. Inkább megalkuvás. Apovka ugyanis Jadviga anyjába volt szerelmes. Azt pedig egy feleség mindig megérzi, ha a férje életében nem ő áll az első helyen. RáMamovka ajkáról szlovákul pattognak az indulatok. adásul a fiával, Ondrissal sem tudott olyan igazi anya-fiú kapcsolatot kialakítani. Apovka halála után minden az ő vállára szakad. Egyedül vezeti a gazdaságot, ami nem kifejezetten női munka, csakhogy ő bírja az akadályokat. Mamovka erős asszony, csak nincs egy ember a környezetében, akit fenntartás nélkül szerethetne." Zelenákot, a félkegyelmű szolgát sorozatban megalázza, sőt meg is veri olykor. „A regény erre is magyarázatot ad. Mamovka sokféle megrázkódtatáson ment keresztül. Idegileg labilissá vált. Látszólag semmitmondó dolgok is képesek kibillenteni lelki egyensúlyából. Nem bírja a gyűrődést. Nincs rajta páncél. Minden érzékenyen érinti, erősen megviseli. Amin Jadviga könnyedén átlép, az Mamovkának napokig tartó gyötrelem és gyanakvás, félelem és idegesség. Egyébként Jadvigának és Ondrisnak is megvannak a bűnei. Ondris betegesén féltékeny, Jadviga két férfi közt őrlődik. Sem a házasságában, sem a Franci iránt érzett szerelmében nem tud kiteljesedni. Szenvedő, érzékeny ember ő is. Ezért szeretem a regényt. Minden figurája emberi. Mamovka szerepében színészileg nagy lehetőséget érzek. Eddig általában pozitív módon szenvedő asszonyokat játszottam, akik a történet végén mindig alulmaradtak. Mamovka ennél sokkal bonyolultabb figura, a kegyetlensége is inkább idegállapotot fejez ki. Intenziven létezni a szerepben. Úgy érzem, ez most a dolgom." Mamovka a jelen. A múlt sok-sok színpadi szerep. A főiskola elvégzése után, a hatvanas években Veszprémben, Szolnokon és Kecskeméten, aztán Budapesten a Nemzetiben, a Katona József Színházban, majd a Székely Gábor vezette Új Színházban. Stephanie A kaktusz virágában, Szent Johanna, Gyurkó László Elektrája, Yerma, a Három nővér Másája, Cressida, Makrancos Kata, az Anya a Vérnászban. A televízióban az írott (Kende Tamás felvétele) malaszttal, Karinthy Ezer évével, Fejes Endre Cserepes Margitjával aratott kiemelkedő sikert. „Ma már alig-alig készül tévéjáték, ötvenen felül pedig ritka az a szerep, amely megtalálhatja az embert. Színpadon szerencsére elég sokat foglalkoztatnak, és gyönyörű feladatokat kapok. Most volt nemrég Az erdő bemutatója a Radnóti Színházban, ahová Bálint András szerződtetett. Két hónapig Osztrovszkijjal foglalkoztam. De ott játszom Marthát is a Nem félünk a farkastól című Edward Albee-darabban. Színészileg abszolút jó passzban vagyok. Mamovka szerepe a lehető legjobbkor jött." Tulipános tükör a falon, pávatolllegyező a padon, a kemencepadkán frissen szelt kenyér. Rend van az Osztatní-házban. Mindenütt rend és tisztaság. Csak a lelkekben van zavar. Mamovka ajkáról szlovákul pattognak az indulatok. „Scsekaj pesz, scsekaj!" - ordítja, miközben Zelenákot püföli. „Ha dühös az ember, nehezebben jönnek az idegen szavak" - mondja a szlovák szöveggel küszködve Csomós Mari. De mire megszólal a csapó, s felhangzik, hogy „Felvétel!", a scsekajból styekaj lesz, Zelenákból pedig emberarcú kutya. Avarázsió: Csomós Mari. Cselényi László Aleatória című kötete egy szövegsivatag közepén lévő monstruózus piramisra emlékeztet A nagy Egész részenkénti tükröződése Jozef Leikert és Mária Mackóvá tollából megjelent Jozef Kroner életrajzi kötete. Képünk - amely a szerzőket és a színésztárs Emília Vásáryovát örökíti meg - a könyv bemutatóján készült. (TA SR-felvétel) NEMETH ZOLTÁN Cselényi László legújabb verseskötete (?) már impozáns méreteivel is a magyar irodalom ma már klasszikussá vált két könyvére, Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba és Nádas Péter Emlékiratok könyve című alkotásaira utal. Méltán nevezhető olyan „opus magnum"nak, amely Cselényi pályájának, irodalomról, költészetről való felfogásának mintegy kvintesszenciáját adja. Annál is inkább elmondható ez, mert azok a poétikai eljárások, amelyekkel ebben a kötetben találkozunk, nem társtalanok, intertextuális jelöltj üket megtalálhatjuk a költő korábbi köteteiben. Az Aleatóriát lapozgatva egyre nyilvánvalóbb lett számomra, hogy továbbra is érvényes Zalabai Zsigmond kiváló Cseiényi-tanulmányának az a passzusa, amely ennek a költészetnek az alapállását, indítékát abban a híres mallarméi gondolatban véli megtalálni, miszerint „A világ azért van, hogy egy könyvbe torkolljon." Az Aleatória ezt a felismerést mintha azzal egészítené ki, hogy Cselényi eddigi versei valójában csak azért jöttek létre, kiegészítésként, előtanulmányaiként a majdani nagy szintézisnek, hogy részeivé váljanak a nagy Egésznek, részekként tükrözzék azt. Megerősíti ezt a feltételezést az a tény is, hogy az Aleatória fejezetcímei Cselényi eddigi köteteinek címeit (is) viselik (Krétakor, Kiegészítések Hérakleitoszhoz, Téridő-szonáta stb.). Ebben a költészetfelfogásban igen erős az.abszolútum iránti vonzódás, minden sor, sőt minden metaforikus, „tudattágító", egyedi szó mögött ott érezhető a mindenség versbe szedésének vágya, a határok szüntelen tágítása és leküzdése, az abszolút, teljes és tökéletes kifejezése, a végső metafora megtalálása. Ennek az igénynek Cselényi műfaj jellegű meghatározását is adja a „téridő-mítosz" kifejezéssel. A téridő kifejezés az abszolútumra játszik rá, általa minden emberi tevékenység lefedhető, a mítosz pedig az ellenőrizhetetlenség, az önmagában való tökéletesség, az isteni szereppel való azonosulás metaforájaként is elképzelhető. A mítosz olyan határokat biztosít ennek a költészetnek (amely maga is mítoszként képzeli el önmagát), amelyeknek áthágása egyrészt követednő célként fogalmazódik meg, másrészt viszont megvalósíthatatlan, hiszen az áthágás magának a mítosznak a lerombolását vonná maga után. Ennek a termékeny, de reménytelen ktizdelemCselényi László aleatória avagy a megírhatatlan "r^'ÍZ '^ dunaíáji téridő-mítosz nek a nyomai, az újra- meg újrapróbálkozásnak, nekiveselkedésnek, majd visszapattanásnak az egymásutánjai strukturálják véleményem szerint az Aleatória sorait, oldalait. Egy szöveg, amely túldeterminált és túlteoretizált, és amely mindig túl akar lenni önmagán - így élnek bennem az Aleatória mondatai. Több lenni mint szöveg - vajon milyen következményekkel jár ez? Az Aleatóriát bátran olvashatjuk bármilyen irányból, a szöveg nyíltan hordozza saját de-konstrukcióit. Ez a nyitottság igényességet is jelent: a jelentések osztódása olyan olvasót feltételez, aki hajlandó feladni a végső jelentés mankóját a kaland kedvéért. A Derrida által emlegetett jelentésszóródás olyan szövegtérben megy végbe, amely a világirodalom szövegkorpuszát tudatosan építette magába. Olvasva az Aleatóriát nem tudtam szabadulni attól az érzéstől (tudatos félreértelmezéstől?), hogy az oldalszámok helyén található számok (amelyek 1-1-1-gyel kezdődnek, 4-4-4-ig jutnak, majd 1-1-1-gyel végződnek) mégiscsak oldalszámok, s feltételezik azt a (valójában több) 100 oldalt, amelyet az Aleatória olvasásához már el kellett olvasnunk. Olvasások kavalkádja: többféle irányból érkező „szembeolvasások" elindítására hív fel ez a szerkezet. Cselényi László költészete, pontosabban szintézisre törekvő kötete monstruózus piramisra emlékeztet: a szövegsivatag közepén. A piramisok azonban egyúttal személytelenek is, egymás utánzatai. Ismédődés vagy egy újabb, nagyszabású feladat kijelölése? - talán most érkezett el ez a líra történetének egyik legfontosabb kérdéséhez. Madách-Posonium, Pozsony, 1998