Új Szó, 1999. április (52. évfolyam, 76-99. szám)

1999-04-03 / 77. szám, szombat

8 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA ÚJ SZÓ 1999. ÁPRILIS 3. TUDOMÁNYOS CSIPEGETŐ Egy morzsányi Holdra leltek Idén februárban amatőr csilla­gászok egy, mintegy 50 méter átmérőjű szikladarabot fedez­tek fel. A kicsinyke égitest csakem kör alakú pályán kering a Nap körül, pályája mindössze 9 millió kilométerrel nyúlik túl a Földén, keringési ideje pedig 1,09 év. A bolygócska eredetére a legvalószínűbb magyarázat, hogy az a Holdból kiszakadt sziklarög lehet. Mivel a Hold ki­csi, gravitációja gyenge, s ezért viszonylag könnyen leszakad­hatnak róla kisebb-nagyobb törmelékek. A Földön is tucat­nyi, a Holdról származó meteo­ritdarabkát találtak. A holdi eredetet legmeggyőzőbben a kis égitest összetétele igazolhat­ná. Ezt egyelőre még nem sike­rült meghatározni, de a csilla­gászok remélik, hogy ez hama­rosan megtörténhet. (É. T.) A kínai selyem ezer évvel idősebb Kínai régészek egy gyereksírban selyemfoszlányokat találtak, amelyekről a textilszakértők megállapították, hogy 5500 évesek, vagyis ezer esztendővel idősebbek, mint az eddig ismert legrégibb kínai selyem, amelyet Kína keleti részén, Csöcsiang tartományban találtak meg. A mostani lelet a Kína középső ré­szén lévő Henam tartományban került napvilágra. A Csengcsoui Régészeti Kutatóintézet munka­társa, Csang Songlin elmondta, hogy a selyemdarabok kétezer más tárgy - agyagedények, kő­eszközök, kések, csonttűk ­mellett feküdtek. A Sanghaji Textilkutató Intézet szakértői elmondták, hogy a szürke-fehér és szürke-barna selyemfoszlá­nyok, amelyek egy gyermek csontjai közelében voltak, ko­ruk ellenére, megőrizték fényes ragyogásukat. (E. T.) Kell a szünet két szülés között Két terhesség között 18-23 hó­napot kell tartani! Amerikai or­vosok szerint a koraszülés, a kis súly vagy a kicsi termet azokat a csecsemőket fenyegeti legke­vésbé, akiket 18-23 hónappal a nagyobb testvér megszületése után nemzenek. A szülés után hat hónapnál hamarabb nem­zett újabb csecsemők körében viszont ez a veszély 30-40 szá­zalékkal nő. (É. T.) Bravúros agyműtét távvezérléssel A St. Louis-i Barnes-Jewish Kór­házban először próbálták ki egy 31 éves agydaganatos férfin el­végzett műtétben azt a forradal­mian újnak mondott sebészeti eljárást, amely a szupravezető mágnesek alkalmazását és a fej­lett számítógépes képalkotási technológiát ötvözve automati­kusan vezérli egy katéter moz­gását az agyban. A mindössze 5 percig tartó műtétben a sebész­professzor emberi kéz érintése nélkül, a pácienstől néhány mé­terre levő számítógép képernyő­jén „vezényelte le" a műtétet. Az orvosi műszereket gyártó és fej­lesztő Stereotaxis cég kutatói és a műtétben résztvevő orvosok szerint az agydaganatminták vé­telére kidolgozott mágneses se­bészeti rendszer a korábbiaknál hatékonyabb és biztonságosabb, s hamarosan az ér- és idegrend­szeri műtétekben is alkalmazha­tó lesz. (É. T.) A szimmetria valóban szép Vajon egy teljesen szimmetrikus emberi test szebb tud-e lenni a kicsit szabálytalanabbnál? Gon­dolom, Önök is inkább az igenre hajlanának, ahogy szinte min­den megkérdezett. A feltevést azonban nem könnyű igazolni, hiszen ha egy szimmetrikus ar­cot hasonlítunk össze egy aszim­metrikussal, akkor számos más bélyeg is befolyásolja a döntést (szemszín, hajviselet, arcvonás­ok). Ezért a kutatók arra kérték az önkénteseket, hogy harminc­négy egypetéjű ikerpárból vá­lasszák ki, a testvérek közül me­lyik a szebb. Az egypetéjű ikrek lényegében mindenben egyfor­mák, csak a szimmetriájukban van eltérés, mert a méhen belüli helyzetük miatt a magzati élet során testük némileg torzul. Az eredmény az lett, amit vártak: valóban a szimmetrikusabb ikertestvért látták szebbnek a kí­sérletben részt vevők. Minél szimmetrikusabb volt valaki, an­nál „szebbnek" látták. (É. T.) A hazai PosAm versenyképes szoftvereket gyárt A tudás mint exportcikk JUHASZ KATALIN Ha Mohamed nem megy a hegy­hez, akkor bizony a hegynek kell szedelőzködnie. Ezt tették a PosAm számítástechnikai cég kép­viselői is, figyelembe véve azt a tényt, hogy meglévő és potenciális ügyfeleik nem mindig érnek el a pozsonyi COFAX kiállításra. Ezért a minap Kassán rendeztek szemi­náriumot és termékbemutatót „A harmadik évezred információs megoldásai" címmel, melyen 35 kelet-szlovákiai cég informatikai szakemberei vettek részt. A ren­dezvény címe által sugallt, 2000­ben várható számítógép-csőd he­lyett új technológiákról, hatéko­nyabb szoftverekről volt szó, ame­lyek nagy része a közeljövőben je­lenik meg a hazai piacon. A PosAm ugyanis nemcsak a Hewlett­Packard és az IBM szlovákiai köz­vetítője, hanem mélyebben foglal­kozik az egyes problémákkal is. Ezek közül a legérdekesebb az in­formációk gyors összegyűjtésére kifejlesztett számítógépes prog­ram, amely időt és pénzt takarít meg. A másik az úgynevezett Knowlodge Management, amely piackutatást, helyzetfelmérést je­lent. Egy új termék bevezetése ese­tén ugyanis a szakemberek fel­használhatják az előző munkacso­port kutatási eredményeit, persze csak ha ezek könnyen kezelhető szoftver segítségével vannak fel­dolgozva. Szintén a jövő kecsegte­tő panorámáját vetítik elő a számí­tógépes tanácskozások, vállalati értekezletek, ez rendszer főleg a kiterjedt fiókegység-hálózattal rendelkező vállalatok érdeklődé­sére számíthat. Nem lesz többé fe­lesleges utazgatás, a cégek vezetői mindent digitálisan „beszélnek meg". Lehetővé válik továbbá az is, hogy ugyanazon időben több kü­lönböző helyen dolgozzanak együtt egy adott problémán a kol­légák. A PosAm vezetői szeretnék elérni, hogy a számítógép több le­gyen intelligens írógépnél, hogy minél hatékonyabban kihasznál­ják a kínálkozó lehetőségeket. Ők fejlesztették ki többek közt a pénz­ügyminisztérium szoftver-rend­szerét, az Eurotel hálózatát, egy tavalyi amerikai Lotus-találkozón pedig 150 cég közül a második he­lyen végeztek, ami természetesen Szlovákia számára is jó reklámot jelent. A cég vezetői nem titkolják, hogy kicsi nekik a hazai piac, kül­földi megrendelőket is kielégíte­nek, többek közt Franciaország­ban, Németországban és az Egye­sült Államokban is. A tudósok szerint meg tudják magyarázni a vízözön okát. A kétkedők viszont csak félsikerről beszélnek. Zuhogó eső helyett szökőár? A Nőének hírnevet hozó özönvíz nem az Úr haragjá­nak vagy egy negyvennapi esőzésnek, hanem az óceá­nok világméretű vízszint­emelkedésének volt köszön­hető, ami csak Dél-Európá­ban vezetett kataklizmához ­jelentették be az amerikai tu­dósok, miután bizonyítékot véltek felfedezni a Fekete­tenger üledékes kőzeteiben. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK „A szamothrakébeliek beszélik, hogy a Fekete-tenger megdagadt, átlépte a partjait, a Hellészpontosz partjaira zúdult, s elöntve Sza­mothraké földjét, nem csekély rész­ben tengerré változtatta azt" - idézi az antik történetíró Diodórosz a Szamothraké szigetét a görögök előtti időben benépesítő „őslakók" egyik mítoszát. Az emberiség közös emlékezetében élő többi özönvízle­gendával kapcsolatban a tudomá­nyos közvélemény igen sokáig a svájci pszichoanalitikus Carl Gustáv Jung mítoszelemző magyarázatai­val értett egyet. Eszerint az özön­vízmondák csupán szimbolikus je­lentésű ősképet jelentenek. Vagyis nem megtörtént eseményekről van szó, hanem a kollektív tudatalatti ősfélelmeiről. Ezt cáfolja az a hír, miszerint amerikai geológusok va­lóban egykor volt özönvíz nyomára bukkantak. A kutatók nyomozása akkor kezdődött, amikor 1993-ban egy orosz kutatóhajó rutinfúráso­kat végzett a Fekete-tengeren. A mélyből felkerült üledékes kőzet­minták arra engedtek következtet­ni, hogy valamikor, a kőkorszaknak nevezett periódus vége felé a ten­ger még hatalmas édes vizű tó volt. Ennek nyomán nemrégiben beje­lentették, immár semmi kétségük: a Fekete-tenger hullámai, nagyjá­ból 9-10 ezer évvel ezelőtt, legalább 100 ezer négyzetkilométernyi olyan szárazföldet árasztottak el, ahol korábban nem hogy víz nem volt, de akkor már igen rég különfé­Földünk jelenlegi leglátványosabb és legbővizűbb vízesései is eltörpülnek a Fekete-tenger medencéjében mint­egy 10 ezer éve történt vízáradat mellett. (Illusztrációs felvétel) le fejlett emberi kultúrák virágzot­tak. Az időszámítás előtti 10. évez­red körül véget érő - eddigi utolsó ­jégkorszak végkifejletekor a felme­legedés következtében megolvadó jég és hó ekkor oly mértékben meg­emelte a világtengerek szintjét, hogy a víz, a mai Boszporusz ma­gasságában áttörte a Fekete-ten­gert, pontosabban az elődjét ezek­től elválasztó földszorost. A nem­zetközi tudósstáb a kőzetmagmin­ták elemzése nyomán olyan hatal­mas árhullám nyomait vélte felfe­dezni, ami az akkoriban a Földközi­tenger szintjénél mintegy 150 mé­terrel alacsonyabban fekvő Fekete­(elő)tenger szintjét igen rövid idő alatt a világtengerek szintjére emel­te, és egyben a tengerrendszer ré­szévé tette. Hogy a folyamat milyen gyorsan játszódhatott le, pontosan még nem tudható, de egyes feltéte­lezések szerint a betörés akár több száz kilométer szélességben és to­ronymagasságú szökőár formájá­ban is történhetett. A korabeli, va­lószínűleg igen kevés életben ma­radt szemtanú aligha túlzásként vélte végítéletnek a száz kilométe­rekre elhallatszó, mennydörgő ro­bajjal alázúduló víz „élményét" ­nyilatkozta a kutatást vezető New York-i geológus, William Ryan. Gondoljuk csak el, az amerikai tu­dósok egyik forgatókönyve szerint a víz napi 1 kilométeres sebességgel hatolt egyre mélyebben az egykori szárazföld belsejébe, meg sem állva a mai ismert bulgáriai, ületve ukraj­nai partvonalig, tengerfenékké tett addig virágzó településeket, termő­földeket. „Ez az az időszak, amikor olvadni kezdenek az olykor több ki­lométer vastagságú, addig egész Skandináviát és Észak-Európát is lefedő jégtakarók. Pontosan olya­nok, mint amilyenek jelenleg is bo­rítják az Antarktiszt" - magyarázta Juhász Árpád geológus. A Fekete­tengerben feltárt ókori romok, amelyek közül jó néhány bizonyí­tottan a görögség előtti korból származik, a tengerszint alatt foly­tatódó, fejlett szántóföldi művelés­ről is tanúskodú folyóvölgyek kü­lönböző ősi, de mára szinte nyom­talanul eltűnt kultúrák virágzásá­ról adnak hírt. Természetesen ha a feltételezés igaznak bizonyul, az sok új kérdést vet fel. Például, hogy ha a hatalmas, ámde mégiscsak lo­kális katasztrófa az új kutatások szerinti formában zajlott le, mikép­pen kerülhetett be története egé­szen más tájakon élő, az adott föld­közi-tengeri régiókkal akkoriban biztosan kapcsolatban nem levő embercsoportok emlékezetébe, ugyanis a vízözönmotívum majd minden kultúra mitológiájában megtalálható. (A HVG nyomán) Brit búvárrégészek híres hajóroncsot vizsgálnak Csillagjelenségek modellezése földi körülmények között Királyi kincsekre leltek Napkitörés laborban ABC NEWS-HIR A Brit Védelmi Minisztérium beje­lentette, hogy búvárrégészek felte­hetően azt a hajóroncsot találták meg egy skóciai folyóban, amely 366 évvel ezelőtt, 1633-ban Stuart I. Károly (Cromwell végeztette ki) mesés gazdagságú kincseivel meg­rakodva süllyedt el. A hajó a Firth of Forth mélyén vastag iszapréteg­be ágyazódva fekszik, s ha igaz a feltevés, hogy ez az egykori The Blessing of Burntisland nevű rév­hajó, akkor az elveszettnek hitt ki­rályi kincsekre bukkantak. A brit tengerészet azonban még nem ál­lítja bizonyossággal, hogy I. Károly kincsestárát találták volna meg. Á fahajó vastag iszapréteggel telje­sen be van fedve, szabad szemmel nem is igen látszik. Úgy vették ész­re, hogy a haditengerészet hajójá­ról felvett digitális képeket kina­gyították. Búvárrégészek derítik ki: valóban a Britannia Tu­tenkhamonjának nevezett király kincseire akadtak-e. HÍRÖSSZEFOGLALÓ Gyönyörű látványt nyújtanak a Nap felszínéről felemelkedő hatalmas tűzcsóvák, a nemritkán több száz kilométert is átívelő napkitörések. A földi és az űrbe telepített Nap­megfigyelő obszervatóriumok jó­voltából a kutatók már nagyon so­kat tudnak a kitörések keletkezésé­ről. Egy új tudományág van szüle­tőben, a laboratóriumi asztrofizika, amely nemcsak a napkitöréseket, hanem a csillagok és a galaxisok születését és fejlődését is laborató­riumi körülmények között kívánja tanulmányozni. A Kalifornia Mű­szaki Egyetem laboratóriumában az égi jelenséget egy 1,2 m átmérő­jű, 2 m hosszú vákuumkamrában ál­lították elő. A kb. 10 mikroszekun­dumig tartó, csaknem 20 cm magas­ra emelkedő plazmakitörés terjedé­si sebessége elérte a másodpercen­kénti 70 km-t. A kutatók szerint a „palackba zárt Napjuk" minden ed­digi kísérletnél hívebben utánozza a valóságos napkitörést. (É. T.) A sínt nélkülöző, pályatesttel nem érintkező vonatok a francia TGV és a japán Sinkanzen örökébe lépnek Lebegés mágneseken HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Világszerte működnek már elektro­mosan lebegtetett, a pályával nem érintkező vonatok, úgynevezett Magievek (Magnetic levitádon, az­az mágneses lebegtetés). Ilyen cso­davasutakkal azonban mindeddig csupán repülőterek épületei között vagy kiállítási területek fölötti rövi­debb pályákon találkozhattunk. Európában az első nagy távolságú és 400 kilométer/óra sebességet is elérő igazi expressz, a Transrapid oszlopokra emelt pályáját Berlin és Hamburg között tervezik megépíte­ni. A már működő Magieveket elektromágnesek segítségével eme­lik centiméterekkel a lapos, sínt nél­külöző pálya fölé, egy másik elekt­romágneses rendszer feladata pe­dig, hogy a pálya fölött előremoz­gassa a szerelvényt. A világhírű amerikai Lawrence Livermore labo­ratórium részlegvezetője, Richard Post legutóbbi javaslata az elektro­mágnesek helyett egyeden állandó mágneses rendszerrel kívánja meg­oldani a lebegtetést és az előrehaj­tást. A szerelvény kocsijai e szerint az állomásokon kisegítő kerekekre nehezednek, ám amikor a szerel­vény megindul, és a kocsi felgyor­sul, már az aljára épített perma­nensmágnesek kezdik lebegtetni. Ezek áramot indukálnak ugyanis a pályatestbe épített tekercsekben, vagyis elmaradhat az előrahajtó rendszer. A San Franciscó-i mérnö­kök máris építik azt a 150 méteres kísérleti pályát, amelyen 560 kilo­méter/órára remélnek felgyorsítani egy kísérleti kocsialvázat. A munká­kat a NASA is támogatja, mert el­képzelhető, hogy ilyen módon mű­holdszállító eszközöket is felgyor­síthatnak a fellövéshez szükséges sebességre. (N-g) A Transrapid oszlopokra emelt pályáját Berlin és Hamburg között terve­zik megépíteni. (Illusztrációs felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents