Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-01 / 25. szám, hétfő

8 SportviLág - EREDMÉNYEK ÚJ SZÓ 1999. FEBRUÁR 1. Az MKKI kiállítása 1848-49-ről Rozsnyó. Új helyszínen, a rozsnyói Régi Városháza első emeletén tekinthető meg február 1-28. között a „Magyar Forradalom és Szabadságharc 1848-49" c. fotókiállítás, amelyet a budapesti Hadtörténeti Múzeum, illetve a pozsonyi Magyar Intézet állított össze, s amely a 150 esztendővel ezelőtti forradalom és szabadságharc kiemelkedő eseményeit és személyiségeit mutatják be a korabeli ábrázolások tükrében. A Katona vendégjéka Pozsony. A budapesti Katona József Színház 1999. február 3-án 19.00 órai kezdettel vendégszerepel Poszonyban az Új Színpadon. Egressy Zoltán Portugál című művét mutatják be, Lukács Andor rendezésében. A darab szereplői: Pelsőczy Réka, Dévai Balázs, Csuja Imre, Lengyel Ferenc, Takátsy Péter, Bán János, Szirtes Ági, Varga Zoltán, Ónodi Eszter, Kása Gyula. A „Portugál" költői naturalizmus, a műfaját tekintve tragikomédia. Rámutat arra, hogy a szabadság gyökerei bent lapulnak az emberi mélyben. Vajon rossz helyen születtünk, vagy a többiek rosszak, unalmasak, s alkalmatlanok arra, hogy harmóniát hozzanak az életünkbe, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a valóság és az álom összeegyeztethetetlenek. A darab hőse a szabadság lehetőségével Játszik", próbálgatja azt, leegyszerűsíti helyre, időre, személyekre. Ez mindannyiunk örök sóvárgására emlékeztet, s mert ez , játék" a szabadsággal - álmodozásunk, vagyis a művészet lényege. A darab budapesti bemutatója 1998. október 18-án volt. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Bajazzók, Parasztbecsület 19 A.HA. SZÍNHÁZ: Johanna második halála 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Közellenség (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Psycho (am.) 16, 20.30 A remény kikötője 18 MLADOSŤ: Kundun (am.) 15.15, 20 A miniszter félrelép (m.) 17.30 CHARLIE CENTRUM: Sekal urat meg kell ölni (cseh-szlov.lengy.-fr.) 16.30, 18.30, 20.30 Scream 17.30, 20 Egyiptom hercege 15.30 17.15 A szakács, a tolvaj, a felesége és a szeretője (ang.-fr.) 20 DEL-SZLOVAKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Dr. Dolittle (am.) 17, 19 LÉVA SLOVAN: Angol beteg (am.) 19 GÚTA - VMK: Valami van ebben a Mary-ben (am.) 18.30 Négy napon át a pozsonyi Mladosť moziban Magyar filmnapok ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A Magyar Intézet - immár hagyományosan - Magyar Filmnapokat rendez, melynek keretében az 1998-as, 29. Magyar Filmszemle legsikeresebb alkotásait mutatja be a pozsonyi Mladosť Filmszínházban. Áz idei Magyar Filmnapok programja: Február 1., 17.30 A MINISZTER FÉLRELÉP Rendező: Kern András, Koltai Róbert. Szereplők: Kern András, Koltai Róbert, Dobó Kata, Udvaros Dorottya, Reviczky Gábor, Hernádi Judit. A komédia induló képlete: egy gáláns, kalandra igyekvő miniszterelnök, egy utána surranó kihívóan csinos nő, aki az ellenzék vezérszónokának titkárnője, egy féltékeny feleség és egy féltékeny férj, a patinás Astoria szálló, amellyel szemben már ott várakozik maga a végzet... Február 2., 17.30 A JÁTÉKOS Rendező: Makk Károly. Szereplők: Michael Gombon, Jodhoi May, Polly Walker, Dominic West. 1866-ban Dosztojevszkij Oroszország legismertebb írója, mégis adósságai törlesztése érdekében szinte teljesíthetetlen alkura kényszerül. A film a „Játékos" megírásának problémáit, Dosztojevszkij és - a regény lejegyző fiatal gyorsírónő - Ánna ellentmondásos kapcsolatát mutatja be, amelynek végére a regény világa egyre jobban öszszefonódik a valósággal... Február 3.,17.30 PRESSZÓ Rendező: Sas Tamás Szereplők: Máté Gábor, Stohl András, Söptei Andrea, Kecskés Karina, Fullajtár Andrea. A kamera egyetlen gépállásból, mint egy rezzenéstelen szempár figyeli egy budaTörténelemhamisítás és a szlovákiai magyarok arculcsapása a komáromi Duna Menti Múzeumban Egy „történeti" mű kapcsán Az elmúlt két évben számos településen emlékeztek meg a lakosságcsere tragikus eseményeiről, sok kitelepített tért haza ez alkalomból, hogy szülőföldjén régi ismerősökkel, rokonokkal emlékezzen meg a szomorú évfordulóról. L. JUHÁSZ ILONA Az Új Szó hasábjain is gyakran olvashattunk ezekről a megható találkozásokról. Naivság volt azt remélni, hogy az 50. évforduló kapcsán kormányszinten esetleg bocsánatot kéljenek az áldozatoktól. Erre még bizony várni kell - ha ugyan sor kerül rá valamikor... A szlovákiai magyarság mellett a „csehszlovák-magyar lakosságcseréről" a Matica slovenská is több helyen megemlékezett. így volt ez Komáromban is. Az ünnepség alkalmából egy brosúrát is megjelentettek „Z Dolnej zeme do krajiny predkov" címmel, amelynek kiadásához a már említett nemzeti szervezet és mások mellett a Duna Menti Múzeum is hozzájárult. Sőt! Ahogy azt a tirázsban olvashatjuk: az egészet Reško Alexander DSZM-es állattenyésztő mérnök állította össze, altit a múzeumba történészként vett fel az új igazgatónő, majd 1997-ben a Magyar Nemzetiségi Osztály élére nevezett ki. A felelős szerkesztő pedig Helena Lehotská, az az általános iskolai tanító néni, aki szintén pályázat nélkül, sejthetni miféle érdemekért kapta meg a Duna Menti Múzeum igazgatói székét. Egyébként mindkettejük családja szintén Magyarországról áttelepült szlovák. A brosúra kiadását többen segítették, természetesen nem hiányzik az egykori intendánsok gyöngye, Alexander Mrázik doktor, vagy Gabriela Kobulská, a komáromi Matica-ház igazgatónője sem... Olyan személyek, akikre nem éppen a magyarszeretet a jellemző. De hogy mit keres köztük Szénássy Árpádnak, a KT kiadó igazgatójának neve, miért volt fontos neki, hogy támogassa e kiadvány megjelenését, számomra rejtély. De lelke rajta... Aki ehhez a témához nyúl, nem teheti anélkül, hogy ismerné a legavatottabb szakértők, Ondrej Krupa kiváló magyarországi szlovák néprajzkutató, vagy Molnár Imre és Gyivicsán Anna munkáit, amelyek szakszerű, tudományos kutatásokon alapulnak (s akkor még nem is említettem neves szlovákiai magyar történészeink nevét, mint pl. Vadkerty Katalin). Vagy talán Reško úr csupán azért nem idéz tőlük, mert elfogulatlanok, s nem az ő szája íze szerűit írnak? Egy magára valamit is adó történész ilyet pedig nem tehet! így ez a dolgozat nem más, mint a szlovákiai magyarok arculcsapása, és az egykori kitelepítettek meggyalázása. A lakosságcsere és a kitelepítés ügyét úgy kezeli, mint elégtételt a szlovákokkal szemben. Több helyen is szóvá teszi, Ez esetben azonban a fordítottját tudom ajánlani. hogy az akkori magyar kormány akadályokat gördített az akció végrehajtása elé. A szlovákiai magyarság megpróbáltatásairól szó sincs a könyvben, sőt inkább kritika éri őket, amiért nem fogadták lelkesedéssel ezt az ördögi tervet. A szlovákok elleni terrornak és megfélemlítésnek minősíti az akkori magyar kormány tiltakozását a magyarok Csehországba való deportálása miatt... De mit is tartalmaz még a kiadvány? Olvashatunk benne azokról a személyiségekről, akikre a lakosságcsere kapcsán emlékeznek az áttelepültek, majd az evangélikus gyülekezet megalakításáról. . Az ember általában azért mutat be egy könyvet, mert jónak tartja, és szeretné, ha mások is elolvasnák. Ez esetben azonban a fordítottját tudom ajánlani. Ha valaki mégis kezébe veszi ezt a kiadványt, azt csak olyan tudományos kutatói szándékkal tegye, amihez az efféle publikációk is szolgáltathatnak adatokat! Csak bízni tudok abban, hogy Mrázik úrral, az egykori komáromi kultúrmindenhatóval együtt a Mečiar-kormány által beültetett igazgatók és vezetők mind viszszakerülnek oda, ahonnan jöttek, de legalábbis oda, ahová valók. Bízom abban is, hogy a Duna Menti Múzeum neve soha többé nem fordul elő ilyen aktuálpolitikai, a magyarokat gyalázó kiadványban. Erre több mint 110 éves múltja is kötelezi. CEDULAIEGYZETEK Lelket melengető szavak a télben pesti presszóba betérő emberek történetét. A törzsvendégek egyre bonyolódó történetszövevénye lassan egyetlen történetté fonódik. A 29. Magyar Filmszemle zsűrije a legjobb elsőfilmes rendező díját ítélte oda a film rendezőjének, Sas Tamásnak, és a Mokép Rt. forgatókönyvdíjban részesítette Németh Gábor - Sas Tamás alkotói párost. Február 4., 17.30 SZENVEDÉLY Rendező: Fehér György Szereplők: Derzsi János, Roszics Dzsokó, Bánsági Ildikó. „A postás mindig kétszer csenget" című világhírű regény magyar környezetbe helyezett, sajátos alaphangú filmes adaptációja. A 29. Magyar Filmszemle zsűrije a játékfilmzsűri fődíját, a legjobb operatőri díját a film forgatásáért Gurbán Miklósnak ítélte oda, illetve a legjobb női színész díjjal Bánsági Ildikót jutalmazta. DUSZA ISTVÁN (Verset hordozók) Póztalan hangütés, mesterkéltségtől mentes gesztusok, mégha nem is mindenkinél, és ha nem is minden esetben. Mondták a verseket a fizikai közegre - a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéház - és a hallgatóság nyitottságára figyelve. Messziről indították a verseket. Valahol Britannia szigeteinek költői közül indult a szárnyalás. Szelíd humor, jótékony derű lengte be a kávéházat. Majd Ady Endre, József Attila, Nagy László, Juhász Ferenc Buda Ferenc, Utassy József versei és legvégül Kölcsey Himnusza suhintott a szívre. Felváltva megmegszólalt a gitár is, s az énekes többé-kevésbé ismert verszenésítéseket adott elő. Figyelve a versek gondolati és érzelmi világára, az est kerek is volt, meg nem is. Kipreparálható lenne a szándékvezérfonala, de szigorú és tájékozott versolvasóként a „miért?"- tek sorával is firtathatnám a A Magyar Versmondók Egyesülete győri szervezetének dunaszerdahelyi estjét. Ennek ellenére a győriek kis csapatának gyűszűnyi merítése a versóceánból a költészeti sokféleségen túl, az ajándékhozó szerénységét és tapintatát is megmutatta. Tapintatát az egy közösségen belüli versmondóstílusok felkínálásának. Hallhattunk férfias erővel szinte elénk zúduló Ady-verset. Magával ragadhatott a női lélek romantikus pátosza. De nekem legfőkképpen a szavak hétköznapisága költői tapasztóanyagának - a születése pillanatába visszahelyezett ihletettségnek - a finom megmutatása tetszett. (Szelíd neszek és durva zajok) Azt még sokáig el tudtam volna viselni, hogy mint régebben, egy-egy itt bemutatott könyv méltatójának, vagy szerzőjének a beszédébe néha-néha belesípol a kávéfozőmasina. Talán még van is benne némi romantika, ha a kávégőz konyakillattal keveredve csapong körülöttünk.. Azt azonban már nem vagyok képes tudomásul venni, hogy a raktárból a hűtőszekrénybe akkor kell óvatoskodást mímelő csörömpöléssel átrakni két szerencsétlen borosüveget, amikor valaki éppen verset mond. Nem vagyok birtokában azon ismereteknek, hogy a Vámbérynek irodalmi kávéházzá történt kinevezésekor megbeszélték-e az amúgy kedves, csinos kisasszonyokkal, hogy az italkészletet ne éppen csütörtökön este hattól fél nyolcig pakolják át a raktárból a kávéházba. Hegedűs Edina grafikája, József Attila: Hajnalvárás KIS NYELVŐR Nyelvtervezés nyelvrokonainknál Kern András és Dobó Kata A miniszter félrelép című film főszereplői. (Markovics Ferenc felvétele) LANSTYAK ISTVÁN Előző alkalommal a nyelvtervezés fogalmával ismerkedtünk meg. Ez alkalommal oroszországi nyelvrokonaink példáján bemutatjuk a nyelvtervezés egyik sajátos válfaját, az ún. grafizációt és annak politikai vonatkozásait. Grafizációnak az írásrendszer megteremtését értjük olyan nyelv számára, melynek korábban nem volt írott változata, vagy ha volt is, valami miatt nem vált be. Oroszországi nyelvrokonaink nyelveinek az 1917. évi bolsevik forradalom előtt alig volt írásbelisége; az egyedüli nevezetes kivételt a zűrjének képezték. A zűrjén nyelvnek ugyanis a 14. század végén létrejött egy saját írásrendszerű változata, amely főleg vallási nyelvként volt használatos. Sajnos az idő múlásával a zűrjén írásbeliség egyre inkább átadta a helyét az orosznak, úgyhogy a 17. századra az azt rögzítő ún. abur írás végleg elenyészett. A legtöbb magyarral rokon oroszországi nyelv számára 1917 után alkottak írást, pontosabban alkalmazták rájuk a latin betűs írásmódot. A latin betűs írásrendszerek bevezetésével a szovjet hatalom el akarta kerülni azt a benyomást, mintha oroszosításra törekedne; ezenkívül az akkori tervek szerint az orosznak is át kellett volna térnie a latin ábécére. A grafizáció természetesen nemcsak a magyarral rokon nyelveket érintette: az egykori Szovjetunió 78 írott nyelvének nagy része e nyelvtervezési erőfeszítések következtében jött létre s maradt fönn mind a mai napig. Tudjuk, hogy ma oroszországi nyelvrokonaink - az Oroszország területén élő legtöbb kis néphez hasonlóan - cirill betűs írást használnak. Ez annak a sajnálatos fordulatnak a következménye, amely az orosz nyelvpolitikában a 30-as években következett be. A kedvező látszatra sokat adó, Lenin nevéhez fűződő nemzetiségi politikát, amely kedvezett a kis nyelvek fejlődésének, ekkor egy drasztikus nyelwisszaszorító politikai irányzat váltotta föl. Számos nyelvész, aki részt vett a nyelvtervezésben, áldozatul esett a sztálini tisztogatásoknak, „nacionalista elhajlás" vádjával. Az új nyelvpolitika „gyümölcseként" egyes kisebb nyelvek írásbeli használata teljesen megszűnt; ezek közé tartozott a magyarral rokon nyelvek közül az izsór, a katjalai, a vepsze és a lapp. Elgondolkodtató - és számunkra is tanulságos -, hogy az írásbeliség felszámolásakor a hatalom arra hivatkozott, hogy e kis lélekszámú népek beszélőinek nagy része úgyis kétnyelvű, vagyis az orosz nyelv használata nem okozhat nekik gondot. Más oroszországi nyelvek írásbelisége nem szűnt ugyan meg, ám használatuk visszaszorult. A kis népeket különösen érzékenyen érintette nyelvüknek mint oktatási nyelvnek a korlátozása az 1940-es évektől kezdődően. Például eleinte a mordvin nyelv két változata oktatási nyelv volt egészen a tizedik osztályig; Hruscsov alatt már csak negyedikig használták, a 80-as évek elejére pedig csak másodikig-harmadikig, miközben a diákoknak több mint egyharmada orosz tannyelvű iskolába járt. Ez is oka lehet annak, hogy a mordvinok körében annak ellenére nagyon erős a nyelvcsere, hogy viszonylag nagy, egymilliónál is több lelket számláló népről van szó. A cirill betűs írásrendszerre való áttérést a szovjet hatóságok 1937-ben rendelték el mindazokban a nyelvekben, amelyek 1920 után kaptak írásbeliséget. Ennek egyik következményeként számos nyelvben csökkent az amúgy is gyerekcipőkben botladozó íráshasználat. A cirillizáció kétségtelenül oroszosító indítékú volt, még ha bizonyos gyakorlati meggondolások is szólhattak mellette. A szovjet nyelvpolitika 30-as évekbeli gyökeres megváltozásában politikai tényezők is közrejátszottak: bebizonyosodott, hogy az áhított világforradalom elmarad, a Szovjetunió magába fordult, érdeke volt a belső egység erősítése, az ellenséges külvilágtól való elhatárolódása. A cirillbetűs írásmód használata a magyarral rokon nyelvek esetében nem szerencsés, mert sok esetben nem teszi lehetővé fontos hangtani különbségek jelölését. Mivel azonban immár a beszélők több nemzedéke ezt használja, könnyen elképzelhető, hogy most már épp a latin írásrendszerre való visszatérés gyorsítaná föl a nyelvcserét, a ldsebb finnugor nyelvek beszélőinek orosz anyanyelvűvé válását.