Új Szó, 1999. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1999-02-01 / 25. szám, hétfő

n J r ESEMENYEK, EREDMÉNYEK, CSÚCSOK Hétfő, 1999. február 1. 9. oldal Dušan Galis: „Arra mindig ügyelni fogok, hogy játékosaim tudják, én vagyok az, aki a pártjukon áll" A kispadon nem lehet aludni A szlovák labdarúgó-válogatott harmadik vezető edzője. Már korábban is szóba jött a neve, de például a csapat első trénere, Jozef Vengloš nem akarta maga mellé másodedzőnek. TOMI VINCE Különbejáratú véleménye van az emberekről, az eseményekről, a futballban történtekről, utánozhatatlanul viselkedik a kispadon. Gyakran felugrál róla, hogy reagáljon a játékosok cselekdeteire, a bíró ítéleteire, az ellenfél „sátrában" történtekre. Úgy tűnik, mintha ezekben a pillanatokban más emberré változna. Bár azt szokták mondani, senki sem bújhat ki „civil" bőréből. Jogos tehát a kérdés: Dušan Galis miért olyan, amilyen? Egy edző villamosszéknek nevezte a kispadot. Én is ezt vallom. Mitha impulzusokat bocsátana ki, amelyek közvetlen cselekedetekre ösztökélnek. A „kínpadon" nem lehet szundikálni, az alvó edző elaltatja a futballistákat, akiknek aztán mindegy, hogyan végződik a mérkőzés. Gyakoriak voltak a kirohanásai a bírók ellen A magam módján közbe kellett avatkoznom, amikor láttam, Gyakran futott az alapvonalhoz, hogy kiossza a bírókat hogy ítéleteikkel rendre a csapatomat sújtják. A kispadnak együtt kell élni a játékosokkal, mindnyájunknak létkérdés a futball. Mostanra már némileg lehiggadtam, nincs nagy értelme a vitának. Impulzív viselkedése valamilyenjellegzetes vonását tükrözi? Filozófiám: az embernek minden erejét megfeszítve kell viaskodnia az élettel, hogy elérje célját. Kiskoromtól sportoltam és soha, a falusi focimeccsek során sem akartam és tudtam veszíteni. Mit gondol, a válogatottra jellemzőek voltak ezek a tulajdonságok? Nem mindig. Most másképpen lesz. Szeretném bebizonyítani a kételkedőknek és a joggal elégedetlenkedőkneknek, hogy az újjáalakított csapat többet A válogatott főnöke és helyettese, Dušan Galis (balról) és Jozef Valovič. Már dolgoztak együtt (Slovan) tud, jobb eredményekre képes. Hasonlóképpen kell azonban gondolkodniuk a játékosoknak is. Ez lenne az első (és természetes) lépés a siker felé. Aztán jön - nevezzük így - a futballművészet. Nem vagyok naiv, látom, tudom, hogy ami a honi pályákon elegendő a boldogsághoz, európai viszonylatban igencsak kevés. Ezt tudatosítani kell a klubokban is. Megismerni 20-22 futballistát, mindenkit a helyére rakni és rövid időn belül jól szerepelni velük - ahogy mondani szokták - nem semmi. Dušan Galis pszichológus? Kérdem én: ki a pszichológus? A tanult ember, aki ismeri a motiváció receptjeit, a stresszhelyzetek hatástalanítását, a pszichoterápia törvényeit? Valószínű. Én nem vagyok pszichológus. Lehet azonban, hogy élettapasztalatomból eredően rendelkezem ilyen ösztönnel. Azokat a pszichikai traumákat, amelyeket a trénernek kell megoldania, egyszerűen lehetetlen papírra vetni. Tanult valamit azoktól a szakvezetőktől, akik játékos korában irányították? Mostani munkám kizárólag az én ügyem. Szabad országban élünk, nem térhetünk visza azokba az időkbe, amikor más szabályok irányították az emberek életét, amikor visszaszorították a játékosok egyéniségét, és a klub szürke leltári kellékévé alacsonyították. Emlékszem a néhai Malatinský edzőre. A diktatórikus rezsimben is jelezte, nem úgy állnak a dolgok, ahogy állnak, becsapnak bennünket. Jozef Vengloš bizonyára jó edző és jó ember. De amit akkor, játékos koromban praktizált, azzal én nem mehetnék a mostaniak közé. Más időket élünk. Vagy vannak barátaim, vagy nincsenek. Ez a véleményem. És a véleményeket ki kell mondani. Köztudott, mindig együttérzéssel beszél játékosairól. Mit kínál nekik? Szabadságot. Önálló véleménynyilvánítást, önálló döntést, önálló megnyilatkozást. Hogy egyéniséggé válhassanak. Őszintén beszélek velük és hiszek nekik. Bízik az emberekben? Ha megismerem őket. Erre tanított az élet. Már sokszor megégettem magam. Úgy érzem, valami átmentődött a totalitáriátus rendszerből. Mondjuk a primitív irigység. Pedig tőlem aztán nincs mit irigyelni, nincs kertes házam, hétvégi nyaralóm. Autóm van és háromszobás lakásom. És a futballdicsőség? Ezt is lehet irigyelni Egy időben nem járt a találkozók utáni sajtóértekezletekre... Egy edző villamosszéknek nevezte a kispadot. Azért, mert még nem emésztettem meg teljesen a 90 percet. És az újságíróknak is nehezen jutott eszükbe érdemleges kérdés a meccsel kapcsolatban. Emiatt tartották arrogásnak és nagyképűnek. Aki udvariasan beszél velem, azzal szemben én is udvarias vagyok. Sohasem én ástam ki a csatabárdot. Egyes újságírók csak provokálni akartak, negatív szenzációkra éhezve féligazságokkal dobálóztak. Kevesen vannak. A többség éjfélkor is felhívhat telefonon. Amazok nem. Ki formálta Galis jellemét? A szülők nem befolyásoltak, de nagyon érzékenyen figyeltem környezetem minden rezdülésére. Dolný Kubín Orava szívében van, ott minden ember tiszteli és becsüli a másikat, ott az élet formálja a jellemet. Gyerekkorában bizonyára foglalkoztatta a gondolat, „Mi leszek, ha nagy leszek..." Lehet, hogy álmodoztam valamiről, de mindent megoldott a futball. Amikor a Dolný Kubin színeiben Martin ellen játszottam kupameccset, felfigyelt rám „Jači", a megboldogult Štefan Jačianský edző - és hogy fellengzősen fejezzem ki magam felragyogott szerencsém csillagaTegezik a játékosok? Nem, sohasem tegeztek. Amint mondtam, a bizalomra kell építeni a tekintélyt. Mindenkivel másként kell beszélni, mindenki más. Nem szoktam elemeznia meccset az egész kollektív a előtt, egyeseknek négyszemközt mondom meg hibáit. Persze csak addig, amíg nem alapvető dogokról van szó. Tudjuk, nem úgynevezett diplomata-tréner Elismerem. A játékosok azt akarják, hogy az edző álláspontja ne ingadozzon, hogy velük legyen és ne a vezetőséggel, hogy velük és ne a bírókkal. Nem tűröm azonban, hogy védenceim mások hibáival mentegetőzzenek, arra viszont mindig ügyelni fogok, hogy tudják: én, Galis vagyok az, aki a pártjukon áll. NEVJEGY DUŠAN GALIS. Született: 1949. november 24-én Rózsahegyen. Felesége: Anna, gyerekei: Petra és Michaela. Játkoskarrierje: 1970-ig Dolný Kubín; 1970-71 Martin; 1971-77 és 1978-79 VSS Košice; 1977-78 és 1979-81 Slovan; 1981 Real Cadiz (Spanyolország); 1982 Žilina; 1982-83 Hasselt (Belgium); sikerei: Európa-bajnok (1976), 8-szoros válogatott, az I. liga gólkirálya (1975-76). Edzői állomáshelyei: Petržalka, Kuvait, Slovan (ifjúsági csapat) Slovan (B csapat) Slovan (I. ligás csapat), Trnava; sikerei: első, második és harmadik hely a csehszlovák I. ligában, három bajnoki cím és egy második hely a szlovák bajnokságban. Primo Nebiolo, a FISU elnöke dicséri a szervezőket Sikeres Universiade TASR- ES SITA-HIR Poprád. Szombaton este a poprádi téli stadionban a záróünnepséggel befejeződtek a 19. téli Universiade küzdelmei. A kilenc versenynap során a 40 ország főiskolás sportolói kilenc sportágban mérték össze erejüket. A legsikeresebben az oroszok szerepeltek, nyolc aranyérmet nyertek. Kitettek magukért a házigazda szlovákok is, négy elsőséget szereztek, emellett 7 ezüst- és 7 bronzérmet gyűjtöttek be, s ezzel a 4. helyen végeztek a nemzetek éremtáblázatán. A záróünnepséget telt ház figyelte, bár a szlovák hokiválogatott váratlan veresége csalódást okozott a nézőknek, mégis nagy tapssal jutalmazták a műsort. Ezt követően a résztvevő országok egyenként felvonultak, majd Ľubomír Fogaš, az Universiade szervezőbizottságának elnöke és Primo Nebiolo, a FISU első embere kért szót. Majd levonták a FISU zászlaját, s ezzel hivatalosan is véget ért a 19. téli Universiade. Primo Nebiolo, az Egyetemista Sportolók Nemzetközi Szövetségének (FISU) elnöke záróbeszédében elmondta: „A viadal történetének legsikeresebb Universiadéját láthattuk Szlovákiában. Kitűnő pályák várták a sportolókat, remek volt a szervezés és a sporthoz értő szurkolók figyelték a versenyeket. Semmi különösebb probléma nem akadt. Fantasztikus környezetben versenyeztek a sportolók, kitettek magukért a rendezők." Az utolsó versenynap eseményeiről a 15. oldalon számolunk be. Miroslav Kováčik (balról) ütötte a Szlovákia-Ukrajna hokidöntő (3:4) első gólját. Ékkor még mindenki bízott a hazai Universiade-válogatott sikerében. (ČTK-képszolgálat) Jelezzenek minden vesztegetési kísérletet! Samaranch levelei MTI-HIR Lausanne. Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke levelet küldött valamennyi olyan városnak, amely az 1996-os olimpiától kezdve 2004-ig pályázott akár nyári, akár téli olimpia rendezésére. Ebben felkérte a pályázókat: jelezzenek minden olyan eseményt, amely feltételezheti, hogy vesztegetési kísérlet történt a rendezés odaítélésével kapcsolatban. A nemzeti olimpiai bizottságok elnökeinek küldött levelében Samaranch úgy fogalmazott: biztos abban, hogy valamennyi érintett szem előtt tartja a NOB hírnevét és az olimpiai mozgalom fontosságát. A nemzeti olimpiai bizottságoktól február 15-ig várják a válaszokat. Hasonló tartalmú levelet küldött a NOB a 2006-os téli olimpiára pályázó hat városnak, útmutatást közölve a pályázat folyamatáról is. „Kokó" Cottbusban is technikai K.O.-val nyert Jubileumi győzelem MTI-HIR Cottbus. Kovács István az ötödik menetben technikai K.O.-val legyőzte az orosz Alekszandr Tiranovot, így jubileumi, tizedik profi ökölvívó-mérkőzése után is veretlen. A Németországban, az Universum bokszklubban profiskodó amatőr olimpiai, világ- és Európa-bajnok már az első menetben bizonyította, hogy erősebb és technikailag is képzettebb ellenfelénél. Tiranov a következő három menetben ugyan még állta Kovács István ütéseit, de két alkalommal rászámolt a vezetőbíró. Az 5. menet végül meghozta a helyi közönség által is várt magyar győzelmet: a menet közepén Kovács István újra megrendítő erejű ütésekkel támadta ellenfelét, aki harmadszor is megroggyant, a mérkőzésvezető pedig a küzdelmet beszüntetve kihirdette „Kokó" technikai K.O.győzelmét.