Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-07 / 4. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 7. KOMMENTÁR Hivatalnokok kórja VRABEC MÁRIA Rejtélyes kór pusztít az államigazgatási intézményekben. Szinte kizárólag a magasabb beosztású munkatársakat tizedeli, a bacilusai pedig főként felmondólevelek vagy a leváltásokról szóló okmányok átnyújtásakor terjednek. A betegség kezdeti tünetei esetenként változók, ugyanúgy lehetnek sírógörcsök és depresszió, mint dühroham és bosszúvágy, de mindenképpen hetekig, sőt hónapokig tartó munkaképtelenséggeljár. Gyógymódja pedig csak egy van: tetemes összegű végkielégítés. Akadnak, akiknél sokkal enyhébb lefolyású a nyavalya, és már attól is jobban érzik magukat, ha közlik velük, hogy alacsonyabb beosztásban ugyan, de a munkahelyükön maradhatnak. Érthető a dolog, hiszen aki az elmúlt években szinte teljesen elvesztette a valóságérzékét és ezáltal az ellenálló képességét is a valós élet veszélyeivel szemben, az mindenáron szeretne a hivatal védettségében maradni. Elvégre még egy segédreferens is talál magának valakit idekint, akit egzecíroztathat. Léteznek azonban különösen edzett és egészséges hivatalnokpéldányok is, akik fittyet hánynak minden, négyévenként tomboló járványra, sőt megerősödve kerülnek ki belőle. Ők jóelőre tudják, milyen környezetben kell mozogniuk, hol nem fenyeget a fertőzésveszély, és bármily keserűek is a védettséget biztosító, legújabb pirulák, gondolkodás nélkül beszedik azokat. Ezek az örök és állandó vezetők, mert jöhet bármilyen politikai epidémia és hivatalnokhullás, ők maradnak, sőt, nemegyszer még felfelé is kapaszkodnak a nagy zűrzavarban. Aztán ez a járvány is elül. Jó lenne azt hinni, elhullik a férgese, hiszen Darwin is ezt mondta, de valami azt súgja, nálunk ezúttal sem így lesz. Csak árnyékos, szélcsendes helyekre húzódnak a veszélyeztetett egyedek, hogy kivárják az alkalmas pillanatot. Azt az időt, amikor már senki sem emlékszik rá, hány hasonló betegségen estek át, és főleg hány pártban és milyen funkciókban kúrálták magukat. JEGYZET Bal vagy jobb? SOKI TIBOR Egyszer valaki azt mondta, a politikában nem létezik baloldal, meg jobboldal, meg közép, csak politikusok és kész. Akkor nem hittem ebben, de most, egyes honatyáink viselkedését látva, kezdem elfogadni a nézetet. A legjobb példa talán Róbert Fico. Ő ugye baloldali politikus, meg demokratikus. A pártja is. Ezek szerint neki is és a pártnak is elsősorban a szociális béke és a jólét elérésén kellene munkálkodnia. Ezért már akkor is tanácstalanul álltam, amikor a kormányalakítás idején Fico a nemzetieket meghazudtoló vehemenciával hangoztatta, hogy a szlovák kormánynak szlovák pártokból kell állnia. Jobboldalibb megnyilvánulást el se lehet képzelni. Slota sárgulhatott az irigységtől. Ellopták kedvenc frázisát. Altkor azt hittem, csak Fico tévedt el, de mint a kabinetalakítási huzavona megmutatta, a nemzeti kártya a DBP berkeiben népszerű játék. Szerencsére Migašék beadták a derekukat, és a kártya viszszakerült az ingujjba, de ez a Fico csak tovább ficánkol. Épp kezdett elülni a koalíción belüli vihar, máris előrukkolt egy újabb aranyköpéssel, miszerint az etnikai elven alapuló pártoknak meg kellene szűnniük. Mondván a polgári társadalomban már nincs szükség rájuk. Ez a gondolat első pillantásra egészen balosnak tűnik. Mindjárt másképp látjuk azonban a dolgot, ha számba vesszük, hogy Slotáék odavoltak az örömtől, mikor meghallották. Mert mit is ért Fico etnikai elven alapuló párton? Ismerve a választások után tett kijelentéseit aligha kétséges: a Magyar Koalíciót. Úgy tűnik, ő azon politikusok közé tartozik, akik nem könnyen mondanak le a nemzetiségi kártyáról, és egy kis politikai tőkéért sok mindenre hajlandó. Persze, őt is meg lehet érteni. Nem könnyű megőrizni a népszerűséget úgy, hogy az ember hadilábon áll a sajtóval. Évvégén ugyanis az újságírók alapos fejmosást kaptak Ficótól, amiért azt merték írni, hogy anyagi okoból lemond a DBP alelnöki posztjáról. Persze nem vagyok abban biztos, hogy a fenegyerekeskedés a népszerűség megszerzésének legjobb módja. Ahogy ismerőseim véleményét hallgatom, ilyen viselkedéssel csak veszteni lehet. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika- (58238338), SidóH. Zoltán-gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/

A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58217054, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünkmeg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk Képviselő úr! Nekem nyomósabb érvem van. (Peter Gossányi karikatúrája) Ma megkezdődik a tárgyalás a Clinton elleni felelősségre vonási ügyben Egy botrány utóélete Trent Lott, az amerikai szenátus többségi, republikánus frakciójának vezetője kedden bejelentette: ma valószínűleg megkezdődik a szenátusi tárgyalás a Bili Clinton elleni alkotmányos felelősségre vonási eljárás keretében. MTI Azt azonban - tette hozzá Lott még nem döntötték el, hogy milyen eljárásmódot kövessenek, elrendeljék-e tanúk meghallgatását, vagy egyszerűsített, gyorsított tárgyalást folytassanak le. Lott megbeszélést folytatott Tom Daschle-vel, a szenátus kisebbségi, demokrata csoportjának a vezetőjével, valamint William Rehnquisttel, a Legfelsőbb Bíróság elnökével, akinek a szenátusi tárgyaláson az alkotmány értelmében elnökölnie Ha bűnösnek nyilvánítják, az elnök elmozdítható hivatalából. kell. E megbeszélések során döntöttek a mai kezdés mellett, addig azonban ki kellett dolgozni az eljárásmódot. A képviselőház a karácsonyi szünet előtt elfogadott, és a szenátus elé terjesztett két vádpontot abból az eredetileg négy pontból álló csomagból, amelyet előzőleg a Ház igazságügyi bizottsága állított össze az elnök ellen. E csomag a Kenneth Starr független ügyész által folytatott vizsgálat összegző jelentése alapján készült, és különböző bűncselekményekkel vádolta Clintont Monica Lewinsky volt fehér házi gyakornoknővel folyOLVASÓI LEVELEK Kinelc jó ez? Az őszi parlamenti választások előtt az ellenzék a mečiarista koalíció legyőzését tűzte ki célul, hogy Szlovákiában helyreállíthassák a demokratikus társadalmi rendszert, Szlovákia kikerüljön az elszigeteltségből, felsorakozzon a demokratikus európai államok közé és bekerülhessen a NATO-ba és az EU-ba, A10 pártból összeállt négyes győztes ellenzéki koalíció kormányt alakíthatott alkotmányos parlamenti többséggel. A győzelmi mámor után korán megkezdődtek a kisebb-nagyobb ellentétek a kormánykoalíció bertatott viszonyának leplezési kísérleteivel összefüggésben. A képviselőház által elfogadott két vádpont közül az első azt állítja, hogy az elnök eskü alatt hamisan vallott 1998. augusztus 17-én, amikor a maga részéről tagadta a szexuális viszonyt. A másik továbbított vádpont értelmében az elnök elkövette az igazságszolgáltatás akadályozásának bűncselekményét is. Ha a szenátus - mintegy különleges esküdtszékként eljárva kétharmados többséggel bűnösnek nyilvánítja Clintont e két vádpont bármelyikében, akkor az elnök elmozdítható hivatalából. A republikánusoknak azonban miként a képviselőházban - a szenátusban is csak egyszerű (55-45 arányú) többségük van, így kétséges, hogy összejön-e 67 szavazat az elnök ellen. Ami a vitatott eljárásmód kérdését illeti, a Clinton elleni legkeményebb fellépést szorgalmazó republikánusok azt követelik, hogy legyen „teljes" tárgyalás, tanúk beidézésével, ide értve az elnök vallomásra kötelezését is. A két vádpont közül az első, a hamis tanúzás vádja nem indokol tanúmeghallgatásokat, hiszen az augusztusi Clinton-vallomás szövegét kell értelmezni. A második vádpont azonban lehetőséget ad arra, hogy beidézzék az elnök környezetének tagjait - munkatársait, titkárnőjét, testőreit sőt Monica Lewinskyt, Linda Trippet, Kenneth Starrt „és még sokakat", hiszen itt arra kell választ találni, hogy az elnök tett-e az igazságszolgáltatás menetét, az igazság kiderítését akadályozó lépéseket. Alternatívaként szerepel az „egyszerűsített" tárgyalás javaslata, amelynek értelmében a tanúbizonyításra nem kell visszatérni, elég a korábban elhangzottak jegyzőkönyvének áttekintése és értékelése. Fölmerült az is, hogy először tartsanak a szenátusban „próbaszavazást": ha ugyanis kiderül, hogy eleve nem számíthat kétharmados többségre az elnök elmozdításának kezdeményezése, akkor „időt, pénzt, fáradságot" lehet megtakarítani. Ez a gondolat természetesen a Clinton iránt legengedékenyebbnek mutatkozó demokraták körében vetődött fel, de vannak olyan republikánus szenátorok is, akik szeretnék már mihamarabb maguk mögött tudni az egész ügyet. A jogállamiság a tárgyalás lefolytatását követeli. Az sem teljesen kizárt, hogy az elnök kemény hangú szenátusi megfeddését és esetleg további „mellékbüntetéseket" eredményező, de az egész felelősségre vonási tárgyalást mellőző kompromisszum születik. E javaslat mérsékelt ellenzői azon az állásponton vannak, hogy a jogállamiság a tárgyalás lefolytatását követeli, és annak végén is maradhat tere az említett kompromisszumnak. Egyre több amerikai szenátor szorgalmazza, hogy az elnök halassza el az unió helyzetéről hagyományosan minden év elején elhangzó, idén január 19-ére tervezett beszédét, hiszen akkorra aligha zárul le az ellene folyó kongresszusi felelőssére vonási eljárás. Bili Clinton egyelőre nem reagált ezekre a felszólításokra, de a következő-napokban várhatóan sok kérdés tisztázódik majd mindazzal kapcsolatban, ami a Lewinsky-botrány utóéletével függ össze. TALLÓZÓ DER STANDARD Konrád György, a PEN Club volt elnöke a lapban utal arra, hogy a posztkommunista országokban nem újszülöttek, hanem olyanok dolgoznak, akik életüknek egy részét totalitárius rezsimek alatt élték le. Emiatt szerinte fennáll annak a veszélye, hogy az új-régi politikusok és a tanítványaik ismét visszaesnek a múlt politikaiideológiai magatartásformáiba". Mint úja: „adatokat lehet gyűjteni és ellenzékieket lehet megfigyelni, valamint lehallgatni a szervezett bűnözés elleni harc örve alatt". Megfigyelése szerint éppen a hatalomba újonnan bekerült személyeket „tölti el e lehetőségek láttán egyfajta mámor, és minden alkalmat megragadnak, hogy visszaéljenek a hatalmukkal. A hatalom ezen birtokosainak fő célja a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, a hatalmi ágak megosztásának megszüntetése és a kormány tekintélyének bemutatása". A Milosevics, Lukasenko vagy Mečiar típusú emberek a jövőben is találnak maguknak híveket folytatódik a cikk. „Éppen úgy, ahogyan Prágában, Budapesten és Varsóban is vannak politikusok, akik arra hajlanak, hogy a választások utáni kormányváltozásokat rendszerváltozásként értelmezzék és a gyakran csak néhány százalékos többséget már kielégítő legitimációnak tartják ahhoz, hogy minden hatalmat magukhoz ragadjanak, hogy a közszférában szinte minden vezető pozíciót pártfunkcionáriusokkal töltsenek be". LA LIBRE B E LG IQ U E „Az arroganciája miatt bírált Orbán Viktor miniszterelnök feladata mind bonyolultabbá válik" - írta a belga lap. „A történelem iróniája, hogy az ellenzéki blokkolás irányitója éppen a nyugati struktúrákba való magyar integrálódás atyja, Kovács László volt külügyminiszter, akit a fiatal kormányfő megfosztott a külpolitika ellenőrzésére hivatott valamenynyi pozíciótól. Orbánt arra figyelmeztetik, hagyjon fel a Mečiarhoz illő arroganciával, és találja meg a megbékélés módját az ellenzékkel, amely megmutatta obstrukciós képességét és kihívásra való készségét azzal is, hogy elutasította a szervezett bűnözéshez kapcsolódó büntetőjogi módosításokat. Felteszi a kérdést: „az intelligens, de parancsolgató természetű Orbán meg tudja-e tenni a szükséges engedményeket? Kormányzásának első nyolc hónapja zavarossá tette a róla kialakított képet. Orbánnal szemben Göncz Árpád elnöknek sincs eszköze arra, hogy megakadályozza a tekintélyelvi kísérleteket - mint ahogy tette azt az Antall-kormány alatt". „Ráadásul a Fidesz-FKGP egyezmény Torgyánt teszi meg Göncz utódjává. A felvilágosult kommunizmus utolsó éveiben külföldön megszerzett, hízelgő imázs ellenére Magyarország jövője nem mentes a bizonytalanságoktól" keiben a DBP önkényeskedése miatt. Először a Magyar Koalíció Pártja képviselőit akarták Ficóék kisemmizni a kormánykoalícióból, hogy nekik több miniszteri tárca és tisztség jusson. Ez a többiek ésszerűbb gondolkodása miatt nem sikerülhetett. Másodszori próbálkozásukat siker koronázta. Ugyanis a 6 miniszteri tisztségre ultimátumszerűén megfogalmazott igényüket a többségi kormány megalakítása érdekében teljesítették. Harmadik követelésük a mezőgazdasági tárca kiküzdése volt az MKP-val szemben. A magyarok a koalíciós békesség érdekében engedtek azzal a feltétellel, hogy a földalap vezetését megkapják. Koncoš miniszter ezt a megállapodást ezidáig ig

: norálja. A negyedik baloldali zsaroló ellenállás a hívők és az ateisták közötti tartós ellentétekből adódik. A Čarnogurský által kért egyházi, magán és állami iskolák egyenlő támogatása, a katolikus egyetem megalapítása és a Vatikánnal kötendő szerződés a DBP ellenkezésébe ütközött. Nyilvánvalóvá vált, hogy közülük néhányan még mindig az ateista, materialista világnézet alig álcázott támogatói, hiszen több mint 40 év alatt a kommunista ideológia beléjük ivódott, amitől nagyon nehéz megszabadulniuk a Szlovák Kommunista Pártból a DBP-be átvedlett nomenklatúra-kádereknek. Nem tudtak még átalakulni olyan szalonképes „elvtársakká", hogy más nézeteit és szándékait elfogadni vagy netán támogatni tudnák. Čarnogurský kormányból való eltávolítását ugyanúgy akarták, mint előbb az MKP-ét, az „aki nem velünk, az ellenünk" elv alapján. Nem jártak sikerrel, de aligha lehetünk biztosak abban, hogy a következőkben nem kísérleteznek újabb és újabb ellentétek szításával hatalmi pozíciók elérése érdekében. Tapasztalható ez a kikristályosodás kerületi, járási és helyi szinten is. Meddig még? , Szükség van még mindig Szlovákiában az ellentétek és az ellenségek keresésére. Kinek jó ez? Dr. Kovács János Komárom