Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-30 / 24. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 30. VENDÉGKOMMENTÁR Könyves kormány Néhány miniszter már nyilvá­nosságra hozta a minisztériu­mában folytatott rablógazdál­kodás vizsgálatának eredmé­nyeit. A többiek még dolgoz­nak az ún. fekete könyvek el­készítésén. Bemutalják ben­nük az elmúlt négy év túlkapá­sait, azokat a károkat és vesz­teségeket, melye­ket elődeik okoz­tak. Kérdéses, okos döntés volt-e ezeket az elemzé­seket épp e hónap végére időzíteni. A válságállapotokkal küzdő minisztériu­mok számára (mint mondjuk az egészségügyi) mindenesetre vég­zetesnek tűnik. Mi a biztosítéka annak, hogy akik a kormány által meghatáro­zott időben teljesítették e fel­adatot, nem végeztek felületes munkát a sietségben, és nem jutottak elhamarkodott követ­keztetésekre? Az új kormánynak maga előtt is, meg a megzavart lakosság előtt is világossá kell tennie, milyen állapotban vette át elődjétől az egyes reszortokat. Már „csak" az a lényeg, hogy az ilyen elemzésekbe fektetett energiát ne politikai propa­gandára pocsékolják. Hogy a szavakat tettek kövessék. Ez­zel nem elsősorban a régi hi­bák helyrehozatalára, felelős­ségre vonásokra, megtorlá­sokra, az okozott károk meg­személyesítésére vagy más szankciókra gondolok (bár ezek fontosságában sem ké­telkedem), hanem inkább a megelőzésre. Olyan rendsze­res intézkedésekre, melyek megakadályozzák a régi hi­bák, helytelen döntések meg­ismétlődését; olyan lépésekre, melyek megelőz­nék az újabb ká­rok keletkezését, és nagyobb hatás­fokhoz vezetné­nek. Meg vagyok győződve, hogy csak ilyen esetben lesz értelmük a fe­kete könyveknek­a válságidőszak ez újkori tanulságai­nak. Mert hiába nézünk fi­gyelmesen a visszapillantó-tü­körbe, ha közben belehajtunk egy szembejövő kocsiba! Legújabban azt hallani, hogy a közbeszerzési törvényt to­vábbra is megsértik, hogy még most is hozzá lehet jutni kedvező megrendelésekhez versenytárgyalás nélkül: is­meretség vagy csúszópénz útján. Ha ezeknek a szóbe­szédeknek csak a tizede igaz, akkor is nagy baj van. A feke­te könyvek az esetben nem érnek semmit, csak a látszat kedvéért jelentek meg. A szerző a Pravda munka­társa Vladimír Jancura JEGYZET Hírek lelki fogságában DUSZA ISTVÁN Tömegmészárlások, autó­busz-katasztrófák, földren­gések, árvizek, gyilkosságok, főügyészi szexbotrányok, bombázások - csupán né­hány nap igencsak elnagyolt mérlege. Mindezt hallva és látva az ember mély meg­rendülése mögé rejtőzve ta­lán még örül is titkon, hogy őt ez az egész nem érinti. Tényleg? Hát, ez nem is olyan biztos. Az egyik politikai pikantériát is felszínre hozó alvilági gyil­kossághoz hasonló eset meg­történhetett volna akár a mi kapunkban is. Ki tudja, mikor kerülne itt sor ilyesmire, ha mondjuk tudnám azt, hogy három főrendőr is lakik a há­zunkban. Tételezzem csak fel: egyikükön nagymérték­ben múlik, hogy valahol a széles környéken ki kap fegy­vertartási engedélyt. És aki nem kap, az rejtegetett fegy­verrel áll bosszút. Igyekszem távol tartani ma­gam attól, hogy a hírek be­fészkelődjenek tudatomba, arra azonban mégsem va­gyok képes, hogy a jelenség­től teljesen elszigetelődjem. Azok a hírek, amelyek mesz­sze ázsiai gázrobbanás követ­keztében összeomlott házak­ról, vagy terrorista támadá­sok ártatlan áldozatairól szólnak, mintha az utóbbi na­pokban egyre közelítenének hozzánk. Akár még földrajzi­lag is, de nem elsősorban úgy. A lélek érintődik általuk. Egyéni és családi tragédiák sora rejtőzik minden kataszt­rófa, merénylet, szerencsét­lenség mögött. Ehhez még az a tudat is járul, hogy legtöbb esetben az emberi tényező mondott csődöt. Az ember mégsem élheti hét­köznapjait örökös rettegés­ben. Másra kell a lelki ener­gia, másra kell figyelni, dol­gozni kell, gyereket kell ne­velni. Gyakran éppen egy fe­nyegető baleset elhárítására, vagy a balesetet szenvedet­tek megsegítésére kell figyel­ni. Az egészséges lelkű em­ber pedig nem áll oda az el­híresült népmesei szögön ló­gó balta alá siránkozni, hogy vajon mikor esik gyermeke fejére, hanem cselekszik: vagy a bölcsőt távolítja el, vagy a fejszét. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Tomi Vince - sport- (58238340) Szerkesztőség: 824 88 Bratislava 26, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Kül­földi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újság­küldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. decem­ber 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálíiató: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk A gazdasági csomagban megtilthatnák a melegszolgáltást. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA Július Binder már nem a Vízügyi Beruházó Vállalat vezérigazgató­ja. Távozását a bősi vízerőmű műszaki hiányosságaival indo­kolják. Az erőmű jelenlegi állapo­ta rendkívül súlyos, a zsilipkam­rákban gondot okoz a vízbeszi­várgás. A jelenlegi kormány meg­győződése, hogy a műszaki prob­lémák felhalmozódásáért az ille­tékes intézetek vezetői okolha­tók. Mečiar kormánya nemcsak a hiányosságokat titkolta el a lakos­ság elől, hanem a műszaki prob­lémák megoldását is késleltette, mivel a vízerőművet kabinetje egyik nagy sikerének tartotta. Binder hosszabb ideje tudott a műszaki hibákról. Pavel Koncoš mezőgazdasági miniszter szerint mégsem tehető felelőssé a zsilip­kamrák vízbeszivárgása miatt, a munkaviszony megszüntetéséről korrekt egyezség született, így Bős úgye pozitív irányba halad­hat. Február elsején kinevezik az új vezérigazgatót, és pályázatot írnak ki a funkció betöltésére. Akkor is hallgatott, amikor a parlament tizenegyszer módosította a gyógyászati rendtartást Ha megszólal egy államtitkár Az Egészségügyi Miniszté­rium egykori államtitká­ráról, Stefan Zelník dok­torról alig tudott valamit a közvélemény, hiszen négy évig ritkán hallatta a hangját. PÉTERFI SZONYA A munkahelyén sem zavart sok vizet, szolga módra bólogatott miniszterének, s ezzel hozzájá­rult az ágazat jelenlegi válság­helyzetének kialakulásához. Csendben volt másik jól jövedel­mező posztján is: az Altalános Egészségbiztosító igazgatótaná­csának élén. No nem szakértel­me, hanem kizárólag SZNP­tagsága révén állt ott. Ha olykor megjelent a parla­ment egészségügyi bizottságá­nak ülésén, képtelen volt vála­szolni az ellenzéki politikusok konkrét kérdéseire. Rendsze­rint azért, mert fogalma sem volt, miről beszélnek. Felelet helyett hebegett-habogott, illet­ve annyit préselt ki magából: a miniszter semmiről sem tájé­koztatja. Igaz, ezzel csak akkor állt elő, amikor főnöke harag­szomrádot játszott vele, de ek­kor sem figyelmeztette a saját vagy a koalíciós párt képviselőit a tárcán belüli fejetlenségre, rablásra, visszaélésekre. Az ál­lamtitkár hallgatott akkor is, amikor a parlament tizenegy­szer módosította a gyógyászati rendtartást vagy amikor úgy hagyta jóvá az állami költség­vetést, hogy az állam havi 270 koronával úszta meg az általa biztosítottak gyógyellátását. Fejére olvashatók a vezetése alatt álló Általános Egészség­biztosító kétes anyagi ügyletei is, az igazgatótanácsi tagok többmilliós jutalmai akkor, amikor az intézet pénzhiányra hivatkozva adós a kórházak­nak, a gyógyszertáraknak, az orvosoknak stb. Mostanra viszont megjött a hangja az államtitkárból lett képviselőnek! Tibor Šagát mi­niszterrel gyűlt meg a baja csak azért, mert volt bátorsága ne­vén nevezni az egészségügyben uralkodó viszonyokat: válság­helyzet meghirdetésével és megszorító intézkedések élet­beléptetésével igyekszik meg­akadályozni az ágazat anyagi csődjét, az adósságnövekedést. A képviselő (és pártja) hirtelen úgy véli, hogy a miniszter ezzel törvényt sért, visszaél tisztével, s veszélybe sodorja az ország „istenadta népét", amiért felje­lentette az ügyészségen. Vagy tán azért, hogy késleltesse saját felelősségrevonását?! London hajthatatlan. Legfeljebb annyit hajlandók megígérni, figyelik a szlovákiai belpolitikai helyzetet Vízumok, romák és Vladimír Mečiar SÓKI TIBOR Az európai politika egyre in­kább a határok eltörlése felé közelít, nekünk mégis most kell szembenéznünk a brit ví­zumkényszer keserveivel. A megoldás pedig egyre nehe­zebbnek és egyre távolabbinak tűnik. Eduard Kukán szlovák külügyminiszter is hiába pró­bálta sürgetni a briteket. Lon­don hajthatatlan. Legfeljebb annyit hajlandók megígérni, fi­Nehézségeik ellené­re sok roma szavazott épp a DSZM-re gyelik a szlovákiai belpolitikai helyzetet, hogy mielőbb kije­lenthessék: a romáknak nincs okuk menedékjogot kérni. Kér­dés, volt-e egyáltalán. Tény, OLVASÓI LEVÉL Idén csak négy első osztályos Tornaújfaluban idén összesen nyolc gyermek indul majd szeptemberben először az is­kolába. A 365 lelket számláló kisközségben a kétosztályos 1-4 évfolyamú magyar iskola mellett napközi otthon, ún. Gyerekek Klubja működik, az óvodások, kisdiákok az iskolai étkezdében kosztolnak. Tága­sak a termek, szép a berende­hogy Vladimír Mečiar és Ján Slota basáskodása idején nem voltak könnyű helyzetben, de ez nem csak róluk mondható el. Ráadásul a jelek szerint ne­hézségeik ellenére sok roma szavazott épp a DSZM-re. Amikor a cigányok exodusa te­tőzött, sokan azzal vádolták Londont, hogy a legkönnyebb megoldást választotta. Lehet, hogy így van, de az is tény, hogy a vízumkényszer megtet­te hatását. Mióta bevezették, egyetlen szlovákiai roma sem kért menedékjogot az angol hatóságoktól. Ez azt is jelzi, mennyire voltak komolyak a kivándorolt romák indokai. Ha valóban veszélyben lennének itthon, a vízum nem venné el a kedvüket a kivándorlástól. Er­go: mint azt többen is jelezték, az exodusnak elsősorban gaz­dasági okai voltak. Meg persze politikaiak is, csak azok nem a zés, még didaktikai eszközök­kel is fel van szerelve az óvoda és az iskola. És mégis. Béres Istvánné igazgató szomorúan állapította meg, hogy idén csak négy gyerek neve került fel az elsősök listájára. A többi gyerek - vállalva az ingázást ­inkább Tornára megy, ahol egy „nagy" szlovák tannyelvű iskola is van. Ha ott kezd ta­nulni a gyerek, az már valami, az már a biztos jövő? A magyar alapiskolákban adot­tak a feltételek (hatékony esz­közök, korszerű módszerek) ahhoz, hogy a gyerek elsajátít­romákra vonatkoztak. Egyre többen vélik úgy, hogy a brit lé­pés tulajdonképpen Mečiar kormánya ellen (is) irányult. Robin Cook brit külügyminisz­ter is azt nyilatkozta, hogy mindkét kormány a korábbi ka­Előbb meg kell változtatni az angol menekülttörvényt. binet politikájának túsza. Ám ha ez így van, ideje lenne visz­szacsinálni a dolgokat. Po­zsonyban már nem Vladimír az úr. Dzurindáék képesek voltak szinte egyik napról a másikra eltörölni a Mečiar által bosszú­ból bevezetett, britek elleni ví­zumkényszert. Most talán joggal vetjük Lon­don szemére, hogy a brit tör­vényhozás lassúsága mögé bú­sa a szlovák nyelvet is. Annál a gyereknél pedig, aki az alapis­kola elvégzéséig sem sajátítot­ta el a kellő szinten a többségi nemzet nyelvét - ami, ugye, a későbbi érvényesülés fontos eszköze -, annál az ún. poten­ciális előfeltételekben kell ke­resni a hibát, nem az iskolá­ban. Mindenki tudja, hogy az anyanyelven szerzett ismeret­anyag nélkülözhetetlen alap. . Jó példákért a tornaújfaluiak­nak nem kell a szomszédba menniük, nem kell idegen sta­tisztikákat sem böngészniük, ha konkrét választ akarnak jik. Azzal érvel, hogy előbb meg kell változtatni az angol menekülttörvényt, s csak azu­tán lehet eltörölni a vízum­kényszert. Csakhogy a brit kor­mány enyhítő intézkedésekre sem hajlandó. Kukán szerint talán Mikuláš Dzurinda idén esedékes londoni látogatása enyhíthet valamit az angol ál­lásponton, de ez sem biztos. Pedig jól jönne már valamiféle megoldás, vagy legalább lazí­tás. Annál is inkább, mert a ví­zumkényszer levét a vétlen polgárok isszák meg. Azok, akik tisztes szándékkal men­nek Angliába, a vízum azonban megdrágítja útjukat. Mečiar még mindig jól érzi magát itt­hon, a romák sem akarnak már a ködös Albionba vándorolni, a diákok, tanárok és az üzletem­berek azonban joggal (és türel­metlenül) várnak egy tisztessé­ges megoldásra. kapni a kérdésre, milyen ered­ményeket értek el azok, akik magyar alapiskolába jártak. Itt vannak a példák, persze, csak észre kellene venni. Biztató, hogy lassan javul a szlovákiai magyarság helyze­te: örülhetünk, hogy már talán jó úton halad a kisebbségi nyelvtörvény ügye, örülhe­tünk a kétnyelvű bizonyítvá­nyoknak is. Kár, hogy fokoza­tosan fogy azoknak a száma, akik igénylik az ilyen bizo­nyítványt. Dr. Mázik Mihály Tornaújfalu

Next

/
Thumbnails
Contents