Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-30 / 24. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 30. VENDÉGKOMMENTÁR Könyves kormány Néhány miniszter már nyilvánosságra hozta a minisztériumában folytatott rablógazdálkodás vizsgálatának eredményeit. A többiek még dolgoznak az ún. fekete könyvek elkészítésén. Bemutalják bennük az elmúlt négy év túlkapásait, azokat a károkat és veszteségeket, melyeket elődeik okoztak. Kérdéses, okos döntés volt-e ezeket az elemzéseket épp e hónap végére időzíteni. A válságállapotokkal küzdő minisztériumok számára (mint mondjuk az egészségügyi) mindenesetre végzetesnek tűnik. Mi a biztosítéka annak, hogy akik a kormány által meghatározott időben teljesítették e feladatot, nem végeztek felületes munkát a sietségben, és nem jutottak elhamarkodott következtetésekre? Az új kormánynak maga előtt is, meg a megzavart lakosság előtt is világossá kell tennie, milyen állapotban vette át elődjétől az egyes reszortokat. Már „csak" az a lényeg, hogy az ilyen elemzésekbe fektetett energiát ne politikai propagandára pocsékolják. Hogy a szavakat tettek kövessék. Ezzel nem elsősorban a régi hibák helyrehozatalára, felelősségre vonásokra, megtorlásokra, az okozott károk megszemélyesítésére vagy más szankciókra gondolok (bár ezek fontosságában sem kételkedem), hanem inkább a megelőzésre. Olyan rendszeres intézkedésekre, melyek megakadályozzák a régi hibák, helytelen döntések megismétlődését; olyan lépésekre, melyek megelőznék az újabb károk keletkezését, és nagyobb hatásfokhoz vezetnének. Meg vagyok győződve, hogy csak ilyen esetben lesz értelmük a fekete könyvekneka válságidőszak ez újkori tanulságainak. Mert hiába nézünk figyelmesen a visszapillantó-tükörbe, ha közben belehajtunk egy szembejövő kocsiba! Legújabban azt hallani, hogy a közbeszerzési törvényt továbbra is megsértik, hogy még most is hozzá lehet jutni kedvező megrendelésekhez versenytárgyalás nélkül: ismeretség vagy csúszópénz útján. Ha ezeknek a szóbeszédeknek csak a tizede igaz, akkor is nagy baj van. A fekete könyvek az esetben nem érnek semmit, csak a látszat kedvéért jelentek meg. A szerző a Pravda munkatársa Vladimír Jancura JEGYZET Hírek lelki fogságában DUSZA ISTVÁN Tömegmészárlások, autóbusz-katasztrófák, földrengések, árvizek, gyilkosságok, főügyészi szexbotrányok, bombázások - csupán néhány nap igencsak elnagyolt mérlege. Mindezt hallva és látva az ember mély megrendülése mögé rejtőzve talán még örül is titkon, hogy őt ez az egész nem érinti. Tényleg? Hát, ez nem is olyan biztos. Az egyik politikai pikantériát is felszínre hozó alvilági gyilkossághoz hasonló eset megtörténhetett volna akár a mi kapunkban is. Ki tudja, mikor kerülne itt sor ilyesmire, ha mondjuk tudnám azt, hogy három főrendőr is lakik a házunkban. Tételezzem csak fel: egyikükön nagymértékben múlik, hogy valahol a széles környéken ki kap fegyvertartási engedélyt. És aki nem kap, az rejtegetett fegyverrel áll bosszút. Igyekszem távol tartani magam attól, hogy a hírek befészkelődjenek tudatomba, arra azonban mégsem vagyok képes, hogy a jelenségtől teljesen elszigetelődjem. Azok a hírek, amelyek meszsze ázsiai gázrobbanás következtében összeomlott házakról, vagy terrorista támadások ártatlan áldozatairól szólnak, mintha az utóbbi napokban egyre közelítenének hozzánk. Akár még földrajzilag is, de nem elsősorban úgy. A lélek érintődik általuk. Egyéni és családi tragédiák sora rejtőzik minden katasztrófa, merénylet, szerencsétlenség mögött. Ehhez még az a tudat is járul, hogy legtöbb esetben az emberi tényező mondott csődöt. Az ember mégsem élheti hétköznapjait örökös rettegésben. Másra kell a lelki energia, másra kell figyelni, dolgozni kell, gyereket kell nevelni. Gyakran éppen egy fenyegető baleset elhárítására, vagy a balesetet szenvedettek megsegítésére kell figyelni. Az egészséges lelkű ember pedig nem áll oda az elhíresült népmesei szögön lógó balta alá siránkozni, hogy vajon mikor esik gyermeke fejére, hanem cselekszik: vagy a bölcsőt távolítja el, vagy a fejszét. Megbízott főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, 58238341) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238310), - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Tomi Vince - sport- (58238340) Szerkesztőség: 824 88 Bratislava 26, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12,1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálíiató: http://www.voxnova.sk/ E-mail: voxnova@isternet.sk A gazdasági csomagban megtilthatnák a melegszolgáltást. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA Július Binder már nem a Vízügyi Beruházó Vállalat vezérigazgatója. Távozását a bősi vízerőmű műszaki hiányosságaival indokolják. Az erőmű jelenlegi állapota rendkívül súlyos, a zsilipkamrákban gondot okoz a vízbeszivárgás. A jelenlegi kormány meggyőződése, hogy a műszaki problémák felhalmozódásáért az illetékes intézetek vezetői okolhatók. Mečiar kormánya nemcsak a hiányosságokat titkolta el a lakosság elől, hanem a műszaki problémák megoldását is késleltette, mivel a vízerőművet kabinetje egyik nagy sikerének tartotta. Binder hosszabb ideje tudott a műszaki hibákról. Pavel Koncoš mezőgazdasági miniszter szerint mégsem tehető felelőssé a zsilipkamrák vízbeszivárgása miatt, a munkaviszony megszüntetéséről korrekt egyezség született, így Bős úgye pozitív irányba haladhat. Február elsején kinevezik az új vezérigazgatót, és pályázatot írnak ki a funkció betöltésére. Akkor is hallgatott, amikor a parlament tizenegyszer módosította a gyógyászati rendtartást Ha megszólal egy államtitkár Az Egészségügyi Minisztérium egykori államtitkáráról, Stefan Zelník doktorról alig tudott valamit a közvélemény, hiszen négy évig ritkán hallatta a hangját. PÉTERFI SZONYA A munkahelyén sem zavart sok vizet, szolga módra bólogatott miniszterének, s ezzel hozzájárult az ágazat jelenlegi válsághelyzetének kialakulásához. Csendben volt másik jól jövedelmező posztján is: az Altalános Egészségbiztosító igazgatótanácsának élén. No nem szakértelme, hanem kizárólag SZNPtagsága révén állt ott. Ha olykor megjelent a parlament egészségügyi bizottságának ülésén, képtelen volt válaszolni az ellenzéki politikusok konkrét kérdéseire. Rendszerint azért, mert fogalma sem volt, miről beszélnek. Felelet helyett hebegett-habogott, illetve annyit préselt ki magából: a miniszter semmiről sem tájékoztatja. Igaz, ezzel csak akkor állt elő, amikor főnöke haragszomrádot játszott vele, de ekkor sem figyelmeztette a saját vagy a koalíciós párt képviselőit a tárcán belüli fejetlenségre, rablásra, visszaélésekre. Az államtitkár hallgatott akkor is, amikor a parlament tizenegyszer módosította a gyógyászati rendtartást vagy amikor úgy hagyta jóvá az állami költségvetést, hogy az állam havi 270 koronával úszta meg az általa biztosítottak gyógyellátását. Fejére olvashatók a vezetése alatt álló Általános Egészségbiztosító kétes anyagi ügyletei is, az igazgatótanácsi tagok többmilliós jutalmai akkor, amikor az intézet pénzhiányra hivatkozva adós a kórházaknak, a gyógyszertáraknak, az orvosoknak stb. Mostanra viszont megjött a hangja az államtitkárból lett képviselőnek! Tibor Šagát miniszterrel gyűlt meg a baja csak azért, mert volt bátorsága nevén nevezni az egészségügyben uralkodó viszonyokat: válsághelyzet meghirdetésével és megszorító intézkedések életbeléptetésével igyekszik megakadályozni az ágazat anyagi csődjét, az adósságnövekedést. A képviselő (és pártja) hirtelen úgy véli, hogy a miniszter ezzel törvényt sért, visszaél tisztével, s veszélybe sodorja az ország „istenadta népét", amiért feljelentette az ügyészségen. Vagy tán azért, hogy késleltesse saját felelősségrevonását?! London hajthatatlan. Legfeljebb annyit hajlandók megígérni, figyelik a szlovákiai belpolitikai helyzetet Vízumok, romák és Vladimír Mečiar SÓKI TIBOR Az európai politika egyre inkább a határok eltörlése felé közelít, nekünk mégis most kell szembenéznünk a brit vízumkényszer keserveivel. A megoldás pedig egyre nehezebbnek és egyre távolabbinak tűnik. Eduard Kukán szlovák külügyminiszter is hiába próbálta sürgetni a briteket. London hajthatatlan. Legfeljebb annyit hajlandók megígérni, fiNehézségeik ellenére sok roma szavazott épp a DSZM-re gyelik a szlovákiai belpolitikai helyzetet, hogy mielőbb kijelenthessék: a romáknak nincs okuk menedékjogot kérni. Kérdés, volt-e egyáltalán. Tény, OLVASÓI LEVÉL Idén csak négy első osztályos Tornaújfaluban idén összesen nyolc gyermek indul majd szeptemberben először az iskolába. A 365 lelket számláló kisközségben a kétosztályos 1-4 évfolyamú magyar iskola mellett napközi otthon, ún. Gyerekek Klubja működik, az óvodások, kisdiákok az iskolai étkezdében kosztolnak. Tágasak a termek, szép a berendehogy Vladimír Mečiar és Ján Slota basáskodása idején nem voltak könnyű helyzetben, de ez nem csak róluk mondható el. Ráadásul a jelek szerint nehézségeik ellenére sok roma szavazott épp a DSZM-re. Amikor a cigányok exodusa tetőzött, sokan azzal vádolták Londont, hogy a legkönnyebb megoldást választotta. Lehet, hogy így van, de az is tény, hogy a vízumkényszer megtette hatását. Mióta bevezették, egyetlen szlovákiai roma sem kért menedékjogot az angol hatóságoktól. Ez azt is jelzi, mennyire voltak komolyak a kivándorolt romák indokai. Ha valóban veszélyben lennének itthon, a vízum nem venné el a kedvüket a kivándorlástól. Ergo: mint azt többen is jelezték, az exodusnak elsősorban gazdasági okai voltak. Meg persze politikaiak is, csak azok nem a zés, még didaktikai eszközökkel is fel van szerelve az óvoda és az iskola. És mégis. Béres Istvánné igazgató szomorúan állapította meg, hogy idén csak négy gyerek neve került fel az elsősök listájára. A többi gyerek - vállalva az ingázást inkább Tornára megy, ahol egy „nagy" szlovák tannyelvű iskola is van. Ha ott kezd tanulni a gyerek, az már valami, az már a biztos jövő? A magyar alapiskolákban adottak a feltételek (hatékony eszközök, korszerű módszerek) ahhoz, hogy a gyerek elsajátítromákra vonatkoztak. Egyre többen vélik úgy, hogy a brit lépés tulajdonképpen Mečiar kormánya ellen (is) irányult. Robin Cook brit külügyminiszter is azt nyilatkozta, hogy mindkét kormány a korábbi kaElőbb meg kell változtatni az angol menekülttörvényt. binet politikájának túsza. Ám ha ez így van, ideje lenne viszszacsinálni a dolgokat. Pozsonyban már nem Vladimír az úr. Dzurindáék képesek voltak szinte egyik napról a másikra eltörölni a Mečiar által bosszúból bevezetett, britek elleni vízumkényszert. Most talán joggal vetjük London szemére, hogy a brit törvényhozás lassúsága mögé búsa a szlovák nyelvet is. Annál a gyereknél pedig, aki az alapiskola elvégzéséig sem sajátította el a kellő szinten a többségi nemzet nyelvét - ami, ugye, a későbbi érvényesülés fontos eszköze -, annál az ún. potenciális előfeltételekben kell keresni a hibát, nem az iskolában. Mindenki tudja, hogy az anyanyelven szerzett ismeretanyag nélkülözhetetlen alap. . Jó példákért a tornaújfaluiaknak nem kell a szomszédba menniük, nem kell idegen statisztikákat sem böngészniük, ha konkrét választ akarnak jik. Azzal érvel, hogy előbb meg kell változtatni az angol menekülttörvényt, s csak azután lehet eltörölni a vízumkényszert. Csakhogy a brit kormány enyhítő intézkedésekre sem hajlandó. Kukán szerint talán Mikuláš Dzurinda idén esedékes londoni látogatása enyhíthet valamit az angol állásponton, de ez sem biztos. Pedig jól jönne már valamiféle megoldás, vagy legalább lazítás. Annál is inkább, mert a vízumkényszer levét a vétlen polgárok isszák meg. Azok, akik tisztes szándékkal mennek Angliába, a vízum azonban megdrágítja útjukat. Mečiar még mindig jól érzi magát itthon, a romák sem akarnak már a ködös Albionba vándorolni, a diákok, tanárok és az üzletemberek azonban joggal (és türelmetlenül) várnak egy tisztességes megoldásra. kapni a kérdésre, milyen eredményeket értek el azok, akik magyar alapiskolába jártak. Itt vannak a példák, persze, csak észre kellene venni. Biztató, hogy lassan javul a szlovákiai magyarság helyzete: örülhetünk, hogy már talán jó úton halad a kisebbségi nyelvtörvény ügye, örülhetünk a kétnyelvű bizonyítványoknak is. Kár, hogy fokozatosan fogy azoknak a száma, akik igénylik az ilyen bizonyítványt. Dr. Mázik Mihály Tornaújfalu