Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-18 / 13. szám, hétfő

ESEMENYEK, EREDMENYEK, CSÚCSOK Hétfő, 1999. január 18. 9. oldal Dunai Antal ezüstcipősből miniszteri biztos lett; 1970-ben Kubala László hívta az FC Barcelonába Mike Tyson az 5. menetben kiütötte Bothát Jenny Thompson új világcsúcsa 100 méter vegyesen Tizenöt ezer a csúcsért MTI-HÍR Sydney. Az amerikai Jenny Thompson 1:00,41 percre javí­totta a 100 méteres vegyesúszás rövidpályás világcsúcsát a Syd­neyben zajló Világ Kupa-verse­nyen. Az ötszörös olimpiai baj­nok Thompson két századmá­sodperccel Martina Moravcová egy hónappal ezelőtt felállított csúcsát döntötte meg: - Nem éreztem semmi különöset a ver­seny előtt. A mostani időm ter­mészetesen az egyéni legjobb eredményemnek számít száz ve­gyesen, így nagyon boldog va­gyok - mondta az új csúcstartó. A Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) minden egyes világ­csúcsért 15 ezer dollárt fizet az áprilisi, hongkongi rövidpályás világbajnokságon. Az ázsiai vb az első olyan esémény, amelyen a FINA pénzzel jutalmazza a vi­lágcsúcsokat. A hongkongi via­dal előtt eddig háromszor ren­deztek rövidpályás vb-t: 1993­ban Palma de Mallorca, 1995­ben Rio de Janeiro, 1997-ben pedig Göteborg adott otthont ilyen versenynek. Nem kapott könyökvédőt Mike Tyson padlóra külde ellenfelét és kiszámolták (ČTK) Ritka pályamódosítás: Du­nai II. Antalból, Európa egykori ezüstcipőséből, majd bronzcipellőséből, kétszeres olimpiai bajnok­ból, háromszoros magyar gólkirályból, az olimpiai elitegylet volt kapitányából kösztisztviselő lett. Dunai Antallal a Foci című lap munkatársa beszélgetett. BÁN KÁROLY A múlt idő jogos, hisz Dunai ja­nuár elsejétől vallhatja magát miniszteri biztosnak, bár be­szélgetésünk idején még el­mondhatta magáról: még egyet­len percet sem töltött Wesselé­nyi utcai hivatali dolgozószobá­jában, az Ifjúsági és Sportmi­nisztérium épületében. Igaz, „aktakukacként" sem kell elsza­kadnia szeretett sportágától, el­lenkezőleg: a kormány 600 mil­liós utánpótláspénzének elosz­tásában és a felhasználás ellen­őrzésében kell közreműködnie. Gondolom, az egykori pálya­társak karácsonykor meglep­ték valamilyen stílusos, mos­tani pozíciójához illő aján­dékkal? Mire gondol!? Ha arra, hogy a karácsonyfánk alá tettek egy kö­nyökvédőt is, akkor azt kell mondanom, hogy nem, pedig a Kapától (Fazekastól - a szerk!) vagy a Tűtől (Zámbó - a szerk!) ez igazán kitelt volna, s Göröcs Tititől sem állt soha távol a bo­londozás. Senki se higgye azon­ban, hogy miniszteri biztosként nem állítanám, hogy a szemé­lyes kapcsolatnak ebben nem volt semmilyen szerepe, hisz Deutsch Tamás rendszeres láto­gatója volt az olimpiai válogatot mérkőzéseinek. Egyszer egy parlamenti szavazásról is lema­radt miattunk, s elkísérte az együttest Debrecenbe. Annál az olimpiai gárdánál nagyszerű volt a hangulat és a csapatszel­lem, nem véletlen, hogy 24 év szünet után kijutottunk az olim­piára, s ez a szellemiség Tamást is magával ragadta. Ennek lehet csupán köze ahhoz, hogy engem szemeltek ki a tárcánál. Sokáig úgy volt, hogy a mi­nisztériumi beosztása mellett megtartja a kapitányi széket is. Maga az MLSZ elnöke nyi­latkozta, hogy a döntés az Őn kezében van. Mégis, miért mondott le? Az olimpiai selejtezősorozatot három vereséggel kezdtük, ezért éreztem erkölcsi köteles­ségemnek a távozást. Meg aztán úgy ítéltem meg, hogy Kovács Attila részéről nem felhőtlen a bizalom a munkám iránt. Már lehetett olyan hangokat hallani, hogy „engem örökölt" ezen a poszton, talán rossz súgókra hallgatott, mert valakik a háttér­ben azt sugallták, hogy ezzel a Dunaival vigyázni kell, mert a Fidesz embere. Pedig tanúsítha­tom, hogy mindig is lojális vol­tam a munkaadómhoz. Még el­nökké választása előtt két héttel ismerkedtünk meg, s beszélget­tünk el hosszasan a labdarúgás­ról, az olimpiai csapatról, akkor még úgy éreztem, hogy maxi­Búcsú az edzői kispadtól, a kapitányból köztisztviselő lett folyton az íróasztal mögött kell görnyednem, nem hiszem, hogy ezt várná tőlem a most már es­küt tett miniszter, Deutsch Ta­más. Az elmúlt hónapokban renge­teg találgatás látott napvilá­got, hogy miért éppen önt sze­melték ki erre a posztra. A leg­szebb az volt, hogy a lánya varratta a Fidesz vezetők öltö­nyét, aztán hallottam azt is, hogy együtt teniszezett a mi­niszterrel. Melyik az igaz? Egyik sem. Természetesen azt mális a bizalom velem szemben, a parlamenti választások után már nem mondhattam el ugyan­ezt. De ne is foglalkozzunk ez­zel, hiszen ezek csupán érzések, találgatások, az is lehet, hogy a részemről csupán túlzott érzé­kenységről van szó. Hogyan lehetséges az, hogy a korábbi olimpiai válogatott az Ön irányításával fényes sike­reket ért el, ez a mostani pedig a pofozógép szerepét játszot­ta az eddigi selejtezőkön? Az okokat talán abban kell ke­Dunai Antal négy nyári olimpián vett részt (Archív felvétel) resni, hogy a magyar futballban minden esetleges, nincs folya­matosság a szakmai munkában, még kevésbé az utánpótlás ne­velésben. így aztán majdnem véletlenszerűen jön össze egy ilyen válogatott, mint amelyik kiharcolta az atlantai részvételt. Nem véletlen viszont, hogy a mai nagyválogatott lényegében arra az együttesre épül, hisz Hrutka, Sebők, Mátyus, Lisztes, Dárdai, Herczeg és Egressy tar­tópillére volt az akkori olimpiai gárdának is. S nem győzöm elégszer" hangsúlyozni: az az együttes kiváló menedzselést is kapott a MOB és az OTSH részé­ről is, Gallov, Aján, Török Feri, Nádori Laci bácsi és Schmitt Pál is rajtunk tartotta vigyázó sze­meit. A mostani gárda már nem kapta meg ezt a törődést.? Nem, ezt nem mondanám, ám a mostani csapat lényegesen sze­rényebb képességű, mint az at­lantai volt. Pedig szakmailag is indokolt lenne a nagyváloga­tottat a mindenkori olimpiai együttesre építeni, hisz itt ko­moly nemzetközi rutint szerez­hetnek a legtehetségesebb fia­talok. Hrutkáék az évek során 30-40 komoly tétmeccsen ed­ződtek, s ez a körülmény a nagyválogatottba is megköny­nyítette beilleszkedésüket. Önnek az új sporttárcánál nyilván az lesz a dolga, hogy ezt az esetlegességet, ami az utánpótlásra is jellemző, megszüntesse. Tudható már, hogy mire költik ezt a 600 milliót? Persze, az utánpótlás nevelésé­re. Látóm, látta a Friderikusz­showt. Igen, ezért is válaszoltam ezt, hisz a minisztérium még csak most áll fel, a tervek csupán most körvonalazódnak, közhe­lyeket pedig nem szretnék mon­dani. Bármilyen sok pénzről is van szó, ahogy mondani szokás, ez is könnyen szétfolyhat, ha nem leszünk körültekintőek a felhasználásban. Amitől óva­kodni kellene: nem szabad min­denhova egy picit adni, mert az­zal sehova nem jutunk, érdem­ben semmi sem változik. Ahova viszont adunk, azt szigorúan el­lenőrizni kell, mert a látszat­eredményekkel sem jut semmi­re a magyar labdarúgás. Az a véleményem, hogy sokat kell ál­dozni az edzőképzésre, minde­nekelőtt az iskolai testnevelők képzésére, hiszen a futball nép­szerűsítése, a labdarúgás meg­kedveltetése nélkülük fából vaskarika. Elég a magam példá­ját felhoznom: ha egykori test­nevelőm nem eléggé eltökét, akkor lehet, hogy magasugró vált volna belőlem, hisz 14-15 évesen 180 centit ugrottam. Nélküle sosem lettem volna Eu­rópában ezüstcipős. Futballistaként mindent el­ért: harmincegyszeres válo­gatott, kétszeres olimpiai baj­nok, kétszeres bajnok a Dó­zsával, háromszoros gólki­rály, ezüstcipő, bronzcipő. Nosztalgia nélkül mit hiányol a leltárból? Csupán azt, hogy külföldön nem játszhattam valamelyik vi­lághírű csapatban. Hetvenben ­ekkor vehettem át a bronzcipőt - Kubala Bene Ferivel együtt hí­vott a Barcelonába. Akkoriban azoban ehhez disszidálni kellett volna, azt meg egyikünk sem akart. Ezért is felfoghatatlan a számomra, hogy a maiak miért nem tudják értékelni ezt a cso­dálatos lehetőséget, hogy az egész világ nyitva áll előttük... Sikeres visszatérés MTI-HÍR Las Vegas. Mike Tyson egyko­ri nehézsúlyú profi világbaj­nok amerikai ökölvívó szom­baton Las Vegasban kiütéssel győzött dél-afrikai ellenfele, Francois Botha ellen. Tyson a 10 menetre tervezett mérkő­zés 5. menetének 3. percében egy váratlanul erős, fejre mért jobb egyenessel küldte padlóra Bothát, aki minden erőfeszítése ellenére sem tu­dott már feltápászkodni. Hír­ügynökségi jelentések szerint a rászámolás után Tyson ma­ga segítette fel ellenfelét. A 32 éves Tyson ezzel a mérkő­zéssel tért vissza azután, hogy a tavaly június 28-án rendezett, Evander Holyfield elleni találkozón leharapott egy darabot honfitársa fiilé­ből, s ezért eltiltották. Mike Tyson a mérkőzés után elmondta, győzelmével sok­sok embernek bizonyított: ­A találkozó előtt többen is hangoztatták, hogy a hosszú szünet' alatt elveszítettem a tartásomat és már soha nem leszek képes minőségi boksz­ra. Ezek a vélemények na­gyon felmérgesítettek. Azt hiszem, a kiütéses siker ma­gáért beszél. Ezután már sen­ki nem írhat le - fogalmazott aki a jelentések Sze­rint több mint 10 millió dol­lárt kasszírozott a diadallal. Az amerikai öklöző profi pá­lyafutása 40. K.O.-sikerét ér­te el. Tyson 46 győzelem mellett három vereséget je­gyezhet. Sokaknak feltűnt, hogy Fran­cois Botha a mérkőzés előtt nagyon ideges és bizonytalan volt: - Nagy volt a felhajtás, talán ettől voltam annyira fel­fokozott állapotban - mondta Botha, majd hozzátette: - Az elején nem ment rosszul, de azt az ütést, amelytől elterül­tem, egyszerűen nem láttam. Próbáltam magam távol tar­tani Tyson öklétől, az első né­hány menetben ez sikerült is, de ahogy fáradtam, úgy jött egyre közelebb. Aztán az ötö­dik menetben a semmiből ér­kezett az a hatalmas pofon ­fogalmazott Botha. A dél-afrikai bokszoló a vere­ség ellenére 1,85 millió dol­lárral gazdagodott. Botha profi pályafutása során má­sodszor kapott ki. A sorozat­ban elszenvedett két kudarc előtt a Nemzetközi Boksz Fö­deráció (IBF) egykori nehéz­súlyú bajnoka megszakítás nélkül 39-szer győzött. Tyson következő ellenfele várható­an a német Axel Schulz lesz, akivel legkorábban áprüis vé­gén mérkőzhet meg.

Next

/
Thumbnails
Contents