Új Szó, 1999. január (52. évfolyam, 1-24. szám)

1999-01-18 / 13. szám, hétfő

8 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. JANUÁR 18. Bemutató a szobrászat szerelmeseinek Kassa. Új kiállítással várja a látogatókat a kassai Löffler Béla Múzeum. Bartusz György, az ismert szobrászművész legújabb alkotásait mutatja be. Az installációkat és szobrokat felvonul­tató kiállítás címe: TransFormy. (juk) Kiállítás Kurucz Ottó fotográfiáiból Párkány. A városi művelődési központ Kurucz Ottó fotográfi­áiból rendezett kiállítást, amely a Városi Galériában látható. A kiállítás január 31-ig tekinthető meg. (na) Magyar Forradalom és Szabadságharc Nagykapos. Január tizennyolcadika és harmincegyedike kö­zött a nagykaposi művelődési házban tekinthető meg a Ma­gyar Forradalom és Szabadságharc 1848^49 című vándorkiál­lítás, amelyet a Magyar Intézet állított össze a budapesti Had­történeti Múzeum anyagából, (ú) SZÍNHÁZ KASS A BORODÁČ SZÍNHÁZ: Hófehérke 10 Figaro házassága 19 KOMÁRO M JÓKAI SZÍNHÁZ: Karnyóné 11 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Dr. Dolittle (am.) 16, 18 Ha eljön Joe Black (am.) 19.30 OBZOR: A remény kikötője (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Kundun (am.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENT­RUM: Valami van ebben a Maryben (am.) 18.30, 20.30 Nines alku (am.) 16,18 Morgiana (cseh) 19.30 Exotika (kanadai) 20 Örök történet (am.) 15.30 17 A katona (am.) 17.30, 20 KASS A DRUŽBA: Scream 2 (am.) 15.30, 17,45, 20 TATRA: Jó Will Hunting (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Scream 2 (am.) 15.45, 18, 20,15 ÚSMEV: Dr. Dolittle (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Dr. Dolittle (am.) 17.30, 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Ryan közlegény megmentése (am.) 16.30,19.30 SLOVAN: Jó Will Hunting (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Valami van ebben a Maryben (am.) 18 GÚTA ­VMK: A z utolsó dobás (am.) 18.30 Születésnapi „teadélután" Monoszlóy Dezsővel Szubjektív köszöntő JUHASZ KATALIN Elhatároztam, hogy jobb, ha nem adom a szakértőt, nem té­nyekről, hanem érzésekről lesz inkább szó az alábbiakban. Ah­hoz a nemzedékhez tartozom ugyanis, amelynek irodalom­könyvéből kihúzták Monoszlóy Dezső nevét. Csak egyetemista­ként találkoztam a Menekülés Sodomából című kötetével, me­lyet az 1975-ös római megjele­nés után 19 évvel adott ki újra a pozsonyi AB-ART Kiadó. Éz a jelképekkel, utalásokkal teli re­gény a történelem összes mene­külésének regénye, tulajdon­képpen nem fér be egyetlen stí­lusfiókba sem, hiába akarnám valahová begyömöszölni. Jelen­tőségét mi sem példázza jobban, mint az, hogy megjelenését kö­vetően a szinte nem létező hazai irodalomkritika is megmozdulni látszott egy pillanatra. Az olva­sókról ez már nem igazán mondható el. Emlékszem egy, az AB-ART által szervezett szer­zői estre, ahol is a Bécsben élő író feltette az egybegyűlteknek a rettegett kérdést, melyet kevés szerző mer feltenni: hányan ol­vasták az est tárgyát képező re­gényt. Már nem tudom, hány kéz lendült büszkén a magasba, csak azt tudom, milyen kényel­metlenül éreztem magam ott és akkor. Aztán gyorsan el is olvas­tam, nem is bántam meg. Azóta is tervezem a műveivel való be­hatóbb ismerkedést, csak hát, annyi minden összegyűlt egy hiperaktív termékeny élet so­rán: versek, novellák, regények, nem beszélve a jelentős mennyi­ségű műfordításról és a német nyelven írt rádiójátékokról, me­lyek sokak szerint szintén kivá­Dettre Gábor tizennégy évig élt New Yorkban. Filmrendező. Eddigi legjelesebb munkája A színésznő és a halál Cigányokról tizenkét fejezetben Kétszáz kazettán körülbe­lül száz órányi anyag. A tervezett 26 országból ed­dig ötben forgattak: fran­ciák, németek, csehek, lengyelek és románok kö­zött. Egy rossz napon az­tán levelet kapott a televí­zióból, hogy a magyar né­ző még nem érett a filmre, ezért ne folytassa. SZABÓ G. LÁSZLÓ Jó pár évvel ezelőtt a BBC már készített egy (nem egészen átfo­gó) dokumentumsorozatot a ci­gányokról. Nem sokkal később a játékfilmrenedezők is észbe kaptak. Vad szenvedélyek, káp­rázatos képi világ, egzotikum ­szakmai körökben ezt nevezik hálás témának. Emil Lotjanu filmje, A cigánytábor az égbe megy 1976-ban született. A ma­gyar rendezők közül elsőként Gyöngyössy Imrét, most pedig fiát, Bencét (Cigánytörvény) fogta meg a téma. Tőlünk távo­labb a francia állampolgárságú Tony Gatlif és a szerb Emir Kusturica evez cigány vizeken. .Dettre Gábor egy jó nevű kapos­vári sebészprofesszor fia. New York-i évei alatt látta Robert Duvell 1982-es Angelo, szerel­mem című rendezését, amely­nek hőse egy cigány kisfiú, és azóta, bár nem tartja magát bé­keharcosnak, fokozottan figyel Indiában még nem forgatott a dokumen­tumfilm stábja. a cigányokat sértő igazságtalan­ságokra. „Indiától Dél-Amerikáig szeret­tem volna, illetve szeretném be­járni azt az utat, amelyet a cigá­nyok megtettek. Terveink sze­rint tizenkét részből állna a so­rozat, ötvenperces dokumentu­mokra bontva. Hogy miért érde­kel a téma? A cigányballadákat gyerekkorom óta nagyon szere­tem. Az idegen kultúrákra min­dig is kíváncsi voltam. Aztán úgy gondoltam, miközben a tu­dósaink Afrikában és Afganisz­tánban kutatnak érdekes törté­netek után, a cigányok itt élnek velünk. Ha úgy tetszik: kéznél vannak. Fél év alatt, ha valaki Félkész állapotban egy film... jól beleássa magát a témába, akár cigányszakértő isjehet, hi­szen olyan kevés a róluk szóló hiteles adat. Kíváncsi ember lé­vén számomra nem okoz gon­dot felkutatni minden lehetsé­ges szakirodalmat. Azon felül pedig szeretem, ha értelme van annak, amit csinálok. Lehet az kis dolog is, csak tehetséges munka legyen. A személyes ér­deklődésemet tehát úgy szeret­ném kamatoztatni, hogy abból mások is profitálni tudjanak. Évekkel ezelőtt, amikor hazajöt­tem Amerikából, szinte azonnal felfigyeltem az itteni cigányok sanyarú sorsára. A dokumen­tumfilm, vagy ahogy én neve­zem, e mélylélektani turné ötle­te már akkor felmerült bennem. Most, hogy leálltunk a forgatás­sal, egy játékfilm megvalósítá­sán dolgozom. De annak a főhő­se is cigány lesz. Egy cigány rendőr." Indiában még nem forgatott a dokumentumfilm stábja, pedig ezer évvel ezelőtt onnan indul­tak el a cigányok, miután a mo­hamedánok kiszorították őket. „India területén még ma is élnek cigányok, de ahhoz, hogy oda is eljussunk, anyagi támogatásra van szükségünk. A franciaorszá­gi nemzetközi cigánytalálkozó­ra viszont eljutottunk már. Erre Oláh Csaba felvétele délen, a Rajna deltájának mo­csaras világában fekvő Saintes Maries de la Mer nevű kis falu­ban kerül sor, ahol minden év májusában szertartásszerűen megfürdetik Szent Sára szobrát. Van egy 12. században épült gyönyörű román templom a fa­luban, onnan indul a körmenet a tenger felé, sok százezer ci­gánnyal. Ötven méterenként más és más zenekar játszik gyö­nyörűen, fájdalmasan, majd a vízben, a tengerben állva zenél­nek. A spanyol, portugál, olasz, francia cigányok között szép számmal vannak magyar, szlo­vák, román cigányok is. Sára Mária Magdolna kísérője, társa volt, amikor az Jézus halála után elmenekült és tengerre szállt. S mivel ott vetődtek part­ra Franciaország déli részén, a cigányok minden évben ott em­lékeznek meg róla. Ha sikerül összegyűjtenünk a további for­gatáshoz szükséges összeget, akkor India után Pakisztánban, Irakban, Iránban, Törökország­ban és Görögországban is sze­retnénk dolgozni, később pedig Oroszországban, Ukrajnában, sőt Kolumbiában és az Egyesült Államokban is. A New York-i és az itthoni cigányok között egyébként csak annyi a különb­ség, hogy az ottaniak angolul, az itteniek pedig magyarul be­szélnek. Identitásukat, nyilván az állandó kirekesztettségük ré­vén, Amerikában is megőriz­ték." Tapasztalatai alapján elgondol­koztató megállapításra jutott Dettre Gábor. A cigányokat még a liberális zsidóság sem fogadja el igazán. „Bizonyára azért van ez így, mert más a kulturális civilizált­sági szintjük. Ehhez azonban is­mernünk kell a kérdés történel­mi hátterét is. Európa voltakép­pen soha nem fogadta be őket. A cigányok ide feudális körülmé­nyek közé érkeztek. Eleinte ko­vácsok, lótenyésztők, lőfegyver­készítők voltak, aztán szép las­san még Mátyás király udvará­ból is kiszorultak, elvesztették hagyományos munkalehetősé­geiket. Törvényeket hoztak elle­nük, vándorlásaikban korlátoz­va lettek, kocsijaikat lefoglalták, lovaikat elvették, és letelepe­désre kényszerítették őket. Franciaországban olyan törvé­nyek vannak, hogy minden kis­és nagyváros határában szaba­Szép lassan még Mátyás király udvará­ból is kiszorultak don letelepedhetnek. Skóciában is ugyanez a helyzet. Etnikai jel­legüktől, lélektani bázisuktól, gyökereiktől fosztanák meg őket, ha erőszakosan ültetnék be a társadalomba. Ezek min­den országban érzékeny kérdé­sek. De ha csak arról beszélünk, hogy iskolázatlanok és bűnö­zők, akkor sohasem fogunk előbbre jutni. Egy-egy televíziós stúdióbeszélgetés sokat lendít­het a dolgokon, de a történelmi áttekintések még többet segíte­nek." Százórányi felvett anyag Euró­pa különböző pontjain. Dettre Gábor bizakodik. A munkát folytatni szeretné. Külön fejezet szól a cigány Holocaustról. Oláh Marával, a neves naiv festővel a birkenaui táborban készített be­szélgetést. A többiekkel, Laka­tos Menyhérttel, Szakcsi Laka­tos Bélával, Szentandrássy Ist­vánnal, Hága Antóniával Ma­gyarországon. Félkész állapot­ban egy film, amely már most is komoly értékeket hordoz. Sartre: „A művészet igazi létezésmódja nem a valóság, hanem a lehetőség" Újabb római kori színház Lírai terror a Szőrös Kőben Minden műfajban otthon van (M. Nagy László felvétele) lóak. Monoszlóy minden műfaj­ban otthon van. Nem stílusa, ha­nem stílusai vannak, a lírai rea­lizmustól a groteszkig terjedő széles skálán mozog. Egy halom irodalmi díj tulajdonosa. Geo­politikai helyzetünk iróniája, hogy éveken át az Osztrák Mű­velődési Minisztériumtól kapott alkotói ösztöndíjat. Lám, mi el­űztük, nekik bezzeg kellett! A le­xikonokból is hiányzik, mint ahogy oly sok minden hiányzott nekünk azokban az évtizedek­ben, amikor a talált tárgyak osz­tályán illúziókkal teltek meg a polcok, amikor a szürke szín nemcsak háttérként funkcio­nált, amikor direkt ilyesmire szakosodott emberek piszkálták azokat, akiknek a kelleténél szí­nesebb volt a képzeletük. A jubi­láló Monoszlóy Dezsővel holnap délután 2 órakor találkozhatnak azok, akik úgy érzik, itt az ideje. Az író életművét Kövesdi Károly méltatja a Szlovákiai írószerve­zetek székházának tanácstermé­ben. (Pozsony, Laurinská 2.) HARASZTI MÁRIA A Szőrös Kő legfrissebb, téli szá­mát a lírai terror jellemzi, lévén hogy az utóbbi negyedév inkább megmozgatta fiatal alkotóink versírói kedvét, mint a prózaíró­it. A nagyvilág felé történő lírai kitekintés sem hiányzik: Tom Chadwik kanadai költőnek a Ju­hász Katalin fordításában közölt művein kívül Ted Hughessel, a közelmúltban elhunyt angol költővel ismertet meg bennün­ket Zsillé Gábor. Hughesről nemcsak azt kell tudnunk, hogy Sylvia Plath férje volt - számos irodalmi díjat, kitüntetést mondhatott magáénak. Carolyn Forché műve szellemi utazás egy izgalmas világba, az indiá­nok földjére. Gálik Ivett fordító szócikkéből megtudjuk, hogy Forché életének számos forra­dalmi mozzanata mellett érde­kessége az is, hogy nagyanyja szlovák emigránsként érkezett Dél-Amerikába. Egy rövid pró­zai kitérő után, amely N. Scott Momaday kiowa indián szárma­zású szerző tollából származik, következnek a terror elkövetői: a „Lírai terror" c. költészeti mel­SZŐRÖS KŐ IRODALOM, MŰVŐSZET lékletben egymás mellé kerültek önálló kötettel rendelkező köl­tők, az „Angyalzsugor" című an­tológiából megismert nevek, és eddig ismeretlen, többségükben középiskolás „terroristák" is, sorrendben Poór Judit, Lengyel Adrián, Rencés Róbert, Szeles Annamária, Kantár Csaba, Váci Sz. György, Zigó Attila, Arda­mica Zorán, Fekete Vince (Ma­rosvásárhely), valamint Csizma­dia Gabriella. Farkas Roland „Gondolatok a művészetről (papucsban)" című írása a modern művészeteket elemzi egy 1998-as fesztivál kapcsán. „Az évtized Wood­stockjaként emlegetett, ez év jú­liusában rendezett Love Parade fesztivál az »Egy világ, egy jövő« jelmondattal csalogatott a né­met fővárosba több százezer fia­talt. A tizedik alkalommal meg­rendezett fesztivál a techno kul­túra ideológusai szerint egy jö­vőbeli, kötöttségek nélküli, de­magógiától és ellenségképektől mentes társadalom ünnepnapja. A milliós tömeg a szeretet, barát­ság, egyenlőség jegyében ünne­pelt." Farkas Roland elemzésé­nek lezárásaként Jean-Paul Sartre-t idézi, aki szerint „a mű­vészet igazi létezésmódja nem a valóság, hanem a lehetőség." A Szőrös Kő című irodalmi-művé­szeti lap is ennek szellemében szerkesztődik: egyaránt lehető­séget adva pályakezdő íróknak és képzőművészeknek. Ezúttal ismét rendkívül gazdag képző­művészeti anyag kíséri a lírai szövegeket: Baffi Dávid alkotá­sai. A szám végén hasznos infor­mációkat találunk az irodalmi és művészeti élet eseményeiről, ké­szülőben lévő és frissen megje­lent kötetekről. Jelenleg utca vezet át rajta A gallok és a rómaiak korában épült színház maradványaira bukkantak régészek Lausanne­ban. Avenches, Augst és Lenz­burg után ez a negyedik svájci vá­ros, ahol ilyen jellegű lelet került elő. Az első vizsgálatok azt mu­tatják, hogy a Lausanne-ban most megtalált amfiteátrum Krisztus után az első vagy a má­sodik században épülhetett. A ró­mai kori színház maradványait Lausanne déli városrészében, a Genfi-tó közelében, egy építke­zés területén találták. Méreteit még nem sikerült megállapítani, de Denis Weidmann régész sze­rint nem annyira monumentális, mint az Avenches-ban kiásott. A római kori színház nézőterének ülőhelyei fölött jelenleg utca ve­zet át. A folyamatban lévő építke­zés ellenére megkísérlik az amfi­teátrum egy részét épségben fel­tárni. Weidmann szerint a szín­ház létezése azt bizonyítja, hogy mennyire fontos volt valamikor a gall-római Lousonna település mint kikötő és kereskedelmi köz­pont. Az egykori város maradvá­nyai egy kilométer hosszan nyúl­nak el a Genfi-tó partján. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents