Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-12-16 / 50-51. szám

4 1998. december 16. Háttér Ez sem iszlám Tálib túlkapások Lehet szidni a sajtót szenzá- cióhajhász túlkapásaiért, de nem lehet elhallgatni: az afga­nisztáni Korán-tanulók, a tálibok rémséges uralkodásá­ról szóló hírek igazak - bár nem minden részlet ismert. Nem is lehet, hiszen az újság­írókat, a nemzetközi szerveze­teket is elüldözték. S mindezt az iszlám tisztaságának és er­kölcsének védelmében. A sors iróniája: jelenlegi legnagyobb ellenségük nem az északra szorult belső ellenzék, hanem Irán, amelynek szintén iszlám rezsimje van. Az egyre jobban iszlamizálódó Pakisztánnak is komoly gondokat okoznak egykori védencei, hiszen a tálibok „karrierje” Pakisztán­ban kezdődött a korábbi, Szovjetunió támogatta re­zsimmel szembeni ellenállás idején. Nemcsak katonai ki­képzést kaptak a Pakisztánba menekültek közül toborzott fiatalok, hanem eszmeit is. Az ötlet, hogy „Allah katonáit” küldjék harcba, Iránból szár­mazott - a végrehajtás pedig túl jól sikerült. Közvetve az USA is ludas, hiszen a katonai kiképzésben aktívan részt vett. Ma már az sem titok, hogy a rettegett terrorista, Oszama bin Laden is a véden­cek között volt. Ez a múlt, a jelen pedig az, hogy a köny- nyűszerrel fanatizálható fegy­veresek lelkesen végrehajtják a papok legvadabb utasításait is. Mivel a Korán tiltja az em­berábrázolást, először a mo­zik estek áldozatul, majd a televízió. Igaz, már évek óta nem működik az afgán tévé, de vehető volt az orosz, iráni vagy pakisztáni adás. Amióta azonban elrendelték az an­tennák leszerelését, marad a barkácsolás: vájdlingból, la­vórból, bicikliláncból bütyköl­nek elmés szerkezeteket, me­lyek képet nem, de legalább hangot „vesznek”. Ez is vala­mi, hiszen az egyeden rádió- állomás összes zenei felvételét megsemmisítették, a videoka­zetták után a hangkazettákat is látványosan tönkretették: a vallási énekeken kívül minden zene bűnösnek nyilvánítta­tott. A nőket kitiltották a munkahelyekről, a lányokat az iskolákból. Az asszonyokat beparancsolták a házba, ut­cán csak férfi rokon kíséreté­ben mutatkozhatnak. Csak azok az otthon végezhető munkára kiképző tanfolya­mok engedélyezettek, ahol nincs férfi oktató, s ha mégis - a szomszéd helyiségből átkia­bálva kell tanítania. A házak földszinti ablakait feketére mázoltatták, nehogy kíváncsi szemek fátyoltalan nőt pil­lanthassanak meg. November végén lejárt az az idő, amelyet az afgánok a Korán betanulá­sára kaptak - most már a tálibok bárkit megállíthatnak az utcán, és kikérdezhetik. Aki nem fújja a megnevezett részt, verést vagy börtönt kap. A csupasz képű férfiakat is börtönbe zárják, csak azután szabadulnak, ha Allah már megnövesztette a szakállukat. A büntetések nyilvánosak és kegyetlenek: a lenyakazást a sértett családtagja hajthatja végre, az erkölcstelennek ítélt nő megkövezésében való részvétel kötelező, a homo­szexuálisokra bulldózerrel fa­lat döntenek. A látványosság helyszínéül a stadionok szol­gálnak - legalább nem állnak kihasználatlanul, mert a sport is tilos. A tálibok szerint az a jó és erkölcsös, ha az emberek a mecsetekben töltik a szabad idejüket, a munkán, imádsá­gon és a harcon kívül minden más foglalatosság istenká­romlással ér fel. Kétségtelen, a Korán alázatra inti a nőket, óvja a férfiakat a nő csábító látványától, de nem szól a nők tanulásának tilalmáról, sem hermetikus elzárásukról. A Korán a zenét, a szórakozást sem tiltja. Vagyis annak, amit a tálibok követnek, kevés köze van az iszlámhoz, valójában a nagyon erős és makacsul élő törzsi hagyományokból indul ki. De könnyebb terjeszteni, ha „rákenik” Allahra... (gzs) Afganisztánban már (női) szem sem látható. Archívum A fundamentalista iszlám nem vallás - színtiszta politika, úgy is kell hozzá viszonyulni Allah nem vérszomjas Láncait csörgeti a Hamász híve, aki terrorcselekményekért bebörtön­zött társai szabadon bocsátását követeli. A politikai iszlám előszere­tettel folyamodik az ilyen hatásvadász eszközökhöz. CTK/AP GörfölZsuzsa _____________ Ma hathir Mohamad malajziai miniszterelnök szerint részben a nyugati sajtót terheli a felelősség azért, hogy az európaiak és az amerikaiak ellenségnek, a ke­reszténységgel szemben álló erőnek tekintik az iszlámot. Van ebben igazság, hiszen a sajtó kö­telességének tartja, hogy olvasó­inak szállítsa a mindennapi Az előítéletek szülték a kollektív bűnösség elvét. szenzációt. A televízió még rá­tesz egy lapáttal: sokkoló képek­kel köríti az amúgy is idegborzo­ló híreket. Lehet kifogásolni a tá­lalást, de hú, az van! Ez az igaz­ságnak az a része, amelyről a maláj kormányfő - érthető okok­ból - nem tett említést. A kettő együtt azonban még mindig ke­vesebb, mint féligazság: Allah több tízmillió jámbor híve között valóban található néhány ezer fanatikus gyilkos, s valóban több tízezren vannak azok, akik ilyen­olyan okból készek támogatni őket. De ex cathedra kijelenteni, hogy a muzulmánok fanatikus gyilkosok, ugyanolyan badarság, mint azt állítani, hogy a keresz­tények vérszomjas emberirtók. Pedig ez utóbbi állításra is talál­hatnánk akárhány bizonyítékot a történelemben, legyen szó a keresztes háborúkról, Amerika vagy Afrika leigázásáról, a sok évszázados zsidóüldözésről. Minden arabot veszélyes terro­ristának tekinteni ugyanúgy elő­ítélet, mint lefasisztázni a néme­teket (olaszokat, spanyolokat), vagy éppen elvakult robbantga- tóknak tartani az íreket. Az ilyen primitív előítéletek szülték a kol­lektív bűnösség elvét, amely nem is olyan régen még széles körben dívott Európában, és mi, magyarok is kárvallottjai vol- tunk-vagyunk. A tavasszal Kuala Lumpurban tartott, Európa és az iszlám világ viszonyával foglalkozó értekez­leten a malajziai kormányfőnek volt egy megszívlelendő javasla­ta: az európaiaknak ugyanúgy kellene viszonyulniuk a muzul­mánokhoz, mint a zsidókhoz, meg kellene tanulniuk elfogadni őket. S reményét fejezte ki, hogy ennek eléréséhez nem lesz szük­ség egy újabb holocaustra. Elfo­gadni az ember csak azt tudja, amit megismer, s erre van mód számtalan, hiszen a muzulmá­nok itt élnek közöttünk. Érde­kes, az itt tanuló, az ide házasuló muzulmánokat az emberek si­mán elfogadják, legyenek bár barnák vagy feketék. Es őszintén felháborodnak, ha a bőrfejűek megtámadják őket. Ugyanakkor készek elhinni, hogy csak az itt élők rendesek, az „ottaniak” pe­dig agresszívek. Még csak megközelítőleg sem tudjuk, hány muzulmán él Szlo­vákiában, s a csehországi statisz­tikák sem tartalmaznak ilyen Senki sem tudja, hány muzulmán él Szlovákiában. adatot. S az sem közismert, hogy Brünnben az idén májusban nyílt egy mecset, az első Csehor­szágban, amelyet a pénteki fő­ima idején 70-80 hívő látogat, még pozsonyiak is. Magyaror­szágon hivatalos egyházként jegyzik az 1988-ban alapított Magyar Iszlám Közösséget, amely már óvoda, iskola nyitását is tervezi. A Magyarországon élő iszlám hívők számát 80 ezerre becsülik, s kb. tíz százalékuk ma­gyar. Ez persze csak „szórvány” a Németországban, Franciaor­szágban, Angliában élő muzul­mánok számához viszonyítva, s figyelembe véve, hogy százával vannak iskoláik, mecsetjeik, de még kórházaik is. Bármilyen furcsa, az egykoron a mórok által leigázott, mélyen katolikus Spanyolország a leg­vendégszeretőbb Európában a muzulmánokkal szemben. Több mint 500 évvel azután, hogy megdőlt az iszlám hatalom az Ibériai-félszigeten, a muszlim vallás újjászületőben van: Allah közel félmillió híve mintegy 200 mecsetben imádkozhat. A spa­nyolok nem az egykori elnyo­másra emlékeznek, hanem arra, hogy a móroknak köszönhetik számtalan kulturális kincsüket, például a granadai Alhambrát vagy a córdobai Nagymecsetet - és legalább négyezer arab erede­tű szavukat. Hogy ez a rendkívül gazdag örökség mennyire élő, mennyire szerves része a spa­nyol kultúrának, bizonyítja: az elmúlt néhány évben mintegy ötezer spanyol tért át a muszlim vallásra - és nem dőlt össze a vi­lág. Aki csak egy kicsit is foglalkozott az iszlámmal, megpróbálta leg­alább főbb vonalaiban megis­merni, az bizonyára egyetért az­zal, hogy az iszlám nem vér­szomjas, nem barbár, hanem na­gyon is kifinomult vallás. Gyöke­rei - hasonlóan a kereszténysé­géihez - a legősibb egyistenhívő vallásból, a zsidó vallásból táp­lálkoznak, s hozzá hasonlóan az iszlám sem kizárólag világnéze­tet, filozófiát, hanem sajátos életformát is jelent. Az iszlám békés, megértést tanúsító vallás, a befogadás, nem pedig a kita­szítás jellemzi. Egyik legfonto­sabb tartópillére a jótékonyság, a segítőkészség. A jogos félelme­Nemcsak vallás, sa­játos életformát is jelent két keltő iszlám fundamentaliz­mus mindennek az ellenkezője, s reális veszélyként nemcsak a keresztényeket és zsidókat, ha­nem a muzulmánokat is fenye­geti. A fundamentalizmus ebben az esetben helytelen megneve­zés, hiszen ez az áramlat nem a vallás gyökereihez nyúlik vissza, még csak nem is szó szerint ér­telmezi a Koránt, hanem ellen­kezőleg: olyan dolgokat magya­ráz bele a szent szövegekbe, amelyek a magukat nagyképűen fundamentalistának nevezők politikai céljait hivatottak leplez­ni. Helyesebb tehát, ha nem isz­lám fundamentalizmusról, ha­nem politikai iszlámról beszé­lünk. Célja a fennálló rezsim megdöntése, s az eltorzított val­lás által a hatalom megszerzése. Termőtalaja a szegénység, a tu­datlanság, a kilátástalanság és a megaláztatás, amelyből bőven kijutott a volt gyarmatoknak és mandátumterületeknek a magu­kat civilizáltnak tartó kereszté­nyek részéről. A politikai iszlám valahol ideológiai kiútkeresés az általános válságból, valahol re- vánskísérlet, valahol próbálko­zás az elszakított gyökerek ösz- szecsomózására - vagy mindez együtt. És ez már nem vallás, ha­nem színtiszta politika. Palesztin fiatalok: az öngyilkos merénylők között egyre több a középiskolai végzettségű munkanélküli Isten nevében gyilkolni nem muzulmán „találmány” Már az ősi, többistenhívő vallá­sok is kivétel nélkül ismerték a háború istenének „intézmé­nyét” - ő felelt azért, hogy a főis­ten és az uralkodó érdekesmód egybeeső vagyon-, terület- és be­folyásszerző hadjáratai sikerrel járjanak. A monoteista vallások sem mondtak le a hadak útjának védelmezéséről - az egy igaz is­tenre ruházták ezt a kényes fel­adatot is. A zsidók istene még nagyon békés és megértő volt, viszont az a két monoteista vi­lágvallás - a keresztény és a mu­zulmán -, amelynek a zsidó val­lással közös gyökerei vannak, már meglehetősen harciasra si­keredett. A gyarmatosított né­pek a megmondhatói, hogy nemcsak békés misszionáriusok győzködték őket a kereszténység előnyeiről, s maguk a muzulmá­nok is megtapasztalták a keresz­tes lovagok kegyetlenkedéseit. Való igaz, hogy a Korán felada­tul adja Allah híveinek a vallás terjesztését karddal is, de az a je­lenség, amelyet ma iszlám terro­rizmusnak nevezünk, nem a Ko­ránból táplálkozik. Akik ma Allah nevében gyilkol­nak, azok ugyanazon az úton járnak, mint a spanyol konkvisz­tádorok. Ők Közép- és Dél-Ame- rika indiánjait gyilkolták egy ál­lítólagos szent ügy érdekében, a palesztin csoportok a zsidókat és az amerikaiakat tekintik a né­pükre leselkedő veszély hordo­zóinak, az algériai csoportok - hasonlóan az afganisztáni táli- bokhoz - minden „világit”. Az egyiptomi szélsőségesek is az ország arab-muzulmán jellegét féltik a külföldiektől, s persze felidézik az arab-izraeli háborúk következményeit is. Némüeg le­egyszerűsítve: az iszlám terror mintegy mai megtorlása a régi sérelmeknek, az ősi életmód gyarmatosítók általi feldúlásá- nak. Ez azonban csak a külső máz, amely jól rejti a lényeget: a túlnépesedést, a társadalmi, po­litikai, gazdasági válságokat, melyek kitermelik a gyökérte- len, egzisztencia nélküli töme­geket. Mivel e problémák foko­zottan sújtják a fiatalokat, a ter­rorista csoportok utánpótlása gyakorlatilag kimeríthetetlen. Bizonyítja ezt az a típusrajz is, amelyet a Le Monde francia na­pilap készített még két éve, az izraeli merényletek elkövetői­nek jellemzőit összegezve. Eszerint a „tipikus” palesztin merénylő 18-25 éves, nőtlen, munkanélküli, szegény család­ból származik. Azóta némileg változott a helyzet, mégpedig veszélyes irányba: az öngyilkos merénylők között egyre több a középiskolai végzettségű mun­kanélküli, s akadnak már egye­temisták is. Vagyis már a maga­sabb végzettségű fiatalok sem számítanak biztos jövőre, meg­élhetésre. Ez a kilátástalanság párosul azokkal a sérelmekkel, amelyek ott élnek szinte min­den palesztin családban: az iz­raeli megszállást már a harma­dik nemzedék nyögi. Maradva a palesztinoknál: a menekülttáborok nyomorúsá­gába beleszületett fiatalok a szögesdrótakadályok túlolda­lán egy virágzó országot láttak, jólétet, kényelmet, szabadsá­got. Méghozzá azon a földön, amelyet magukénak tudtak, amelyet őseik évszázadokon át műveltek. Ha az ember ilyet lát, gyilkolni tudna - szoktuk mon­dani. És nem lehet csodálkozni azon, hogy akadtak, akik nem maradtak meg a szavaknál. Las- san-lassan arra is fény derül, hogy a rettegett Hamász térnye­rését maga Izrael segítette a nyolcvanas évek elején, mivel az Arafat vezette PFSZ riválisát látta benne, s alkalmazni pró­bálta az „oszd meg és uralkodj” sokszor bevált elvét. Mert a Hamász sem robbantásokkal kezdte, hanem a tengő-lengő fi­atalok maga köré gyűjtésével, kulturális és sportklubok szer­vezésével, a leggyengébbek megsegítésével. Második lépés­ként felkeltették érdeklődésüket az iszlám iránt, amelyet a meg­maradás útjaként népszerűsítet­tek. Ezután már logikusan kö­vetkezett a harmadik lépés: az aktív részvétel a „szent háború­ban”. (görföl)

Next

/
Thumbnails
Contents