Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-12-09 / 49. szám
12 1998. december 9. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató A nagy Leobowski Ethan és Joel Coen, a ren- dező-forgatókönyviró testvérpár több mint egy évtizede úszik az ár ellen. Kis költségvetésből, tehát nem nagynevű, megfizethetetlen sztárokkal - bár mindig a legtehetségesebb színészekkel - forgatják „off- Hollywood” produkcióikat. Minden egyes munkájuk fricska az álomgyárnak. Hol a klasszikus karriertörténeteket (A nagy ugrás), hol a thriller műfaját (Fargo) parodizálják, hol pedig egyenesen Hollywoodról mondanak el fekete humorú rémmesét (Hollywoodi lidércnyomás). Ezúttal Raymond Chandler Marlowe- történeteinek motívumait kölcsönözték kacagtató, izgalmakban és borzalmakban sem szűkölködő krimijükhöz. Az emberrablásos, kölcsönös árveréses, meglepő fordulatokkal szolgáló sztori minden krimirajongónak kedvére lehet. Ám a Coen-fivéreknél szokásos „plusz” a jellemekből fakadó humor. Itt gyakorlatilag mindenki balfácán. A főhős, ha egyáltalán hősnek nevezhető, Jeff Lebowski (Jeff Bridges), munkanélküli, a hippikorszak élő kövülete, aki békés hétköznapjait vodkázással, fűszívással és bowlingozással tölti. A barátai által csak Dude néven ismert Lebowskit idilli állapotából egy végzetes félreértés zökkenti ki. Két termetes verőlegény megjelenik lerobbant kis bungalójában, és felesége tartozásának ki- egyenlítését követelve, alaposan helybenhagyja, sőt az egyik izomagy levizeli a szőnyegét. Dude rájön, hogy összetévesztették a milliomos Lebowskival, s barátja, a nagyokos vietnami veterán, Walter rábeszélésére felkeresi pasadenai villájában névrokonát. Ezzel a végzetes lépésével zűrzavaros emberrablási ügy kellős közepébe csöppen. Dude - nyomában a pornókirály verőembereivel, német nihilisták agresszív csapatával, a milliomos névrokon felbérelt kopóival, a szadista seriffel és egy mezei magándetektívvel - megpróbál úrrá lenni a káoszon. Tévéhír Csak Oswald lőtt? Hosszú felkészülés és tudományos kutakodás után dokumentumfilmes alkotók ez alkalommal lézersugarakkal rekonstruálták és vizsgálták a Kennedy elnök életét Dallasban kioltó gyilkos golyók röppályáját, hogy ellenőrizzék, igaz-e az a hivatalos álláspont, amely szerint Harvey Oswald volt az egyetlen merénylő. A filmet az ATI televíziós társaság rendelte meg, és a közeli napokban tűzi műsorára a TNT. Kincses Veronikát minden érdekli. Festene, búvárkodna, virágokkal bíbelődne Vágya: teljes életet élni Kincses Veronika mellett Kocsák Tibor és Vikidéi Gyula Szkárossy Zsuzsa felvétele Réfi Zsuzsanna______________ Nagyon szeretne festeni. Érdeklik a színek, a kék és a sárga különböző árnyalatai. A virágkötészet is vonzza, imádja a különböző egzotikus növényeket. Az utazgatást is élvezi, boldogan napfürdőzne egy kellemes tengerparton, s ha lenne elég ideje, szíve szerint becsavarogná az Egyesült Államokat. Szívesen lenne akár déltengeri búvár, örömmel nézegeti a víz alatti világot, ennek azonban van egy akadálya. Az, hogy világjáró szopránunk víziszonnyal küzd. Kincses Veronika szerint abban jelentkezik az önvédelme, hogy olyan dolgokra vágyik, amelyeket úgysem tudna megvalósítani. Ha újra kezdhetné, így alakítaná az életét? Sokat gondolkoztam már ezen. Az ember azt csinálja végig, ami neki adatott. Nagy dolgokat úgysem lehet másképpen tenni. Egyet csinálnék kicsit máshogy. Egyetlen emberben bíznék, és az magam lennék. S igyekeznék néhány nagyon okos tanácsadóra találni. Pedig ön már nagyon fiatalon eldöntötte, milyen pályát választ. Tizenkét évesen tudtam, csakis operaénekesnő lehetek. Akkoriban a Rádió Gyermekkórusában énekeltem. Molnár Andrással együtt. Gyerekoperákat adtunk elő, s ekkor határoztam el, hogy a zenei pályát választom. Amire mindig vágytam, az az volt, hogy teljes életet éljek, hogy az éneklés mellett feleség és anya is lehessek. Biztosan éppen azért volt mindez ilyen fontos nekem, mert nehéz volt együtt megvalósítani. Mégis sikerült. Valódi muzsikuscsalád az önöké. Férje, Vajda József fagottművész, fia, Gergely pedig klarinéton játszik, emellett komponál és dirigál is. Természetes volt, hogy a fiunk gyerekkorától foglalkozik a zenével, s bár nem akartuk, hogy a muzsikát válassza hivatásául, örülök, hogy így döntött. Egy pályakezdőnek nem lehet a nehézségekről, a buktatókról magyarázni, mindenki meg akaija váltani a világot, s éppen ez a jó. Anyaként boldog vagyok és büszke, de sosem leszek, jégmama”, aki a gyermeke összes lépését őrzi és irányítja. Gergelynek magának kell megvívnia a harcát, és megtanulnia, hogy halálosan komolyan vegye, amit csinál. Egyébként, bár még csak huszonöt esztendős, nemrégiben önálló szerzői esten léphetett a közönség elé; nagy sikert aratott. Önnek úgy alakult a pályája, ahogy azt gyerekként elképzelte? Mindig is utáltam tanulni, csak tudni szerettem. Ehhez képest folyamatosan ez volt az életem, állandóan gyakorolnom kell, új dolgokat elsajátítanom, ápolni a repertoárt. Persze mindettől függetlenül boldog vagyok a muzsika világában. S ha valamit elhatározok, azt véghezviszem. Képes vagyok arra, hogy például három hét alatt franciául megtanuljak egy kortárs operát. A legutóbbi munka, amit nagyon élveztem, az a fóti gyermekváros lakóival közös lemezfelvétel volt, együtt készítettük el a legújabb albumomat, A szeretet hangjai című CD-t. Itt azonban nem a megszokott klasszikus számok hangzanak fel. Régi álmom valósult meg, s végre kipróbálhattam magam a könnyűzene világában is. Ezen a CD-n olyan musicalrészletek is szerepelnek, mint Mária Magdolna dala a Jézus Krisztus szupersztárból, a Túl a szivárványon az Óz, a csodák csodájából vagy a Mary Poppins belépője. Egy countrys duettet Vikidál Gyulával adok elő, egy gyönyörű angol karácsonyi dalt kedves kollégámmal, Csák Józseffel éneklünk, s Kocsák Tibor zeneszerző, zongoraművész, aki ennek az egész albumnak a hangszerelője, a White Christmasben a partnerem. S nagyon hálás vagyok Szegvári Katalinnak is, aki producerként segített életre hívni ezt a lemezt. De ilyenkor rövid ideig örülhet az ember egy-egy kész munkának, hiszen számos hazai és külföldi felkérés is vár még rám az év hátralévő részében. Annak ellenére, hogy bejárta a világ nagy részét, még mindig nem szereti az utazgatást? A hosszú repülőutakat rosszul bírom, végig nagyon unatkozom. Ha azonban már odaértem valahová, ott jól érzem magam. Szeretem New York nyüzsgését, az olaszokat, akik az élet minden pillanatát élvezik, a délamerikai dzsungelek hangulatát. Ami pedig számomra egészen különleges új élményt jelentett, az Hongkong. A dzsun- kák hada, a csillogó naphalak ragyogása, a bokrokon élő orchideák, a miénktől teljesen eltérő kultúra valami egészen más volt, mint amit eddig megszoktam. S persze akármilyen hosz- szú is az út a felkelő nap országába, azért oda egyszer szeretnék eljutni. Nagyon vágyódom Japánba, mert bár az operaszínpadon legtöbbször Puccini Pü- langókisasszonyát kelthettem életre, még sosem sikerült személyesen bebarangolnom Cso- csoszán történetének eredeti helyszínét. S gondolom, onnan Is hoz majd egy Buddhát, hiszen külföldről mindig a gyűjtemény egy-egy új darabjával tér haza. Ligeti Dezső feleségétől kaptam az elsőt, aki arra biztatott, simogassam a pocakját, szerencsét hoz. Azóta a kollekciómban már akad hongkongi, tajvani, de van a Fáy utcai Sanghaj piacról származó darab is. S hogy Fortuna istenasszony kegyeibe végképp beférkőzzem, vettem néhány felfelé álló ormányú elefántot, egy indiai mondás szerint ugyanis akinek hét ilyen figurája van, az boldog lesz az életében. A sorsomat vizsgálva, igaz lehet ez a megállapítás. A magyarság az európai latin kultúrának a részese, és „ezt a részesedést nem csökkentenünk, hanem gyarapítanunk kell...” Továbbra sem szabad elszakadnunk a vén Európától Polgár Anikó_______________ Borzsák István a magyar klasszika-filológia egyik legnagyobb alakja, aki kutatásaival a nemzetközi tudományos életbe is aktívan bekapcsolódott. Ő gondozta Horatius és Tacitus kritikai kiadását, s az ókori klasszikusokon kívül a görögség keleti kapcsolatai, a Nagy Sándor-hagyomány és a recepciókutatás is foglalkoztatja. Sokrétű és magas színvonalú munkásságának bemutatásaként a Telosz Kiadó három kötetben jelentette meg válogatott tanulmányait. A gyűjteményes kötetek címe, a Dragma görögül egy maroknyi dolgot jelent, és a különböző forrásokból összeszedett, különA Dragma nemcsak a klasszika-filológusok, a görögül vagy latinul tanulók érdeklődésére tarthat igényt. féle témájú publikációkra utal. A Dragma nemcsak a klasszika-filológusok, a görögül vagy latinul tanulók érdeklődésére tarthat igényt: haszonnal forgathatják a történelem és magyar szakos pedagógusok, valamint az irodalom és a kultúrtörténet iránt érdeklődő nagyközönség is. A klasszika-filológiai tanulmányokat folytatók számára meghatározó élmény lesz Horatius-, Catullus-, Tacitus-, Ovidius-, Lucanus- vagy Cicero-in- terpretációinak olvasása, a görög témájúak közül pedig pl. a Thuküdidészről, Plutarkhoszról és a hellenista történetírókról szóló tanulmányai. Az ókori történelemről való (gyakran egyoldalú) elképzeléseinket egészítik ki elsősorban a görögség és az ókori Kelet kapcsolatait a rendelkezésünkre álló göröglatin források alapján elemző írások (pl. Semiramis Kö- zép-Ázsiában, Egy klasszikusfilológus „orientalista” kalandozásai stb.). Több tanulmány foglalkozik vallástörténeti kérdésekkel is (Volgái Osiris-mítosz, Augustus és a keresztség, A korják Chris- tophorus). A kötetek törzsanyagát azonban az antikvitás magyarországi recepciójával foglalkozó írások alkotják, melyekre a szerző azért fektetett ilyen nagy hangsúlyt, hogy bemutassa: a magyarság az európai latin kultúrának a részese, és „ezt a részesedést nem csökA kötetek törzsanyagát az antikvitás magyarországi recepciójával foglalkozó írások alkotják. kentenünk, hanem gyarapítanunk kell, ha általában is nem akarunk elszakadni Európától”. Az utóbbi kategóriába tartozó tanulmányok közül a legizgalmasabbak: Livius magyarországi utókora, Kemény Zsigmond és Tacitus, Rákóczi latinsága, Széchenyi antikvitásképe, Ausoniustól Rimay Jánosig, Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát exemplumainak antik vonatkozásai, Horatius Magyarországon, A magyar Élektra állítólagos jambusai stb. Ezek a tanulmányok is bizonyítják, hogy mennyire szükség van a klasszika-filológiai tanulmányokra magyar klasszikusaink megértéséhez is.
