Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-11-25 / 47. szám
8 1998. november 25. Hego váltig állítja, ártatlanul ül. A lopást nem tagadja, de a kábítószerhez semmi köze Hetente jön a rabszállító Gaál László „A legnehezebb az, hogy a három hónapos kisfiámat még nem is láttam. És ha a feleségem bejön látogatóba, vele is csak üvegen keresztül láthatjuk egymást” - panaszolta a zselizi börtön egyik, betörésért elítélt „lakója”. Zselizen 1952-ben létesült büntetés-végrehajtási intézet. 1964-ig női intézet volt, elsősorban Pozsonyból kiutasított prostituáltak vagy politikai okból elítélt nők kerültek ide. 1964 óta férfiakat tartanak itt fogva. 1987-ben a legszigorúbbak közé sorolták a zselizi börtönt. A 600 férőhelyes intézetben jelenleg mintegy 530-an töltik büntetésüket. „1990. után a kinti, elsősorban mezőgazdasági és építkezési munkahelyek javarészt megszűntek, azóta a mellékfoglalkoztatási osztályunk szervezi a munkát” - ismertette a jelenlegi helyzetet Kiss László ezredes, a Zselizi Büntetésvégrehajtási Intézet igazgatója. - 220 hektárnyi bérbe vett mezőgazdasági területen saját gazdálkodást folytatunk, de szüret, kukoricatörés vagy egyéb idénymunka idején más gazdaságoknak is besegítünk. Van asztalosműhelyünk, cipőkészítő és zsákvarró részlegünk. Évi átlagban 60-65 százalékos a rabok foglalkoztatása, de áprilistól novemberig a 80 százalékuknak tudunk munkát adni.” Az igazgató elmondta: a rabokat szívesen alkalmazzák más vállalatok is, nem mintha olcsóbbak volnának a „civil” munkásoknál, de felettük ott áll a felügyelő, ezáltal garantáltan munkával töltik az egész munkaidőt. Több mint 90 százalékuk maga is dolgozni akar, egyrészt mert így gyorsabban telik az idő, másrészt pénzt kereshet. Azért is igyekeznek jól végezni a munkájukat, hogy enyhébb alosztályba sorolják be őket. Az elítélteket ugyanis négy kategóriába osztják. Az A alosztályba soroltak a börtön területén vagy a börtönhöz tartozó munkahelyeken szabadon mozoghatnak, a B és C al- osztályosok a nevelők felügyelete alatt, a legszigorúbban őrzött D- sek az intézeten belül is csak börtönőrök kíséretében mozoghatnak. Hetente egyszer, keddi napon autóbusszal hozzák az új rabokat. Az első öt-hét napot az úgynevezett felvételi körletben töltik, ahol megismerkednek az őrökkel, a nevelőkkel és az intézet szabályzatával. A magatartásuk, illetve az irataikban szereplő jellemzés alapján sorolják be őket valamelyik körletbe, az A, B, C, vagy a D alosztályba. Az igazgatót egyáltalán nem lepte meg a börtönön belüli homoszexualitást firtató kérdésem. Inkább a válasza volt meglepő: egy olaszországi tanulmány szerint az öt évnél hosz- szabb időt börtönben töltő raboknak mintegy hatvan százaléka kipróbálja a homoszexuális kapcsolatot. Igaz, többségük a szabadulása után visszatér a régebbi kapcsolatához. A zselizi börtönben akkor lépnek fel a homoszexuális kapcsolat ellen, ha az nyüvános megbotránkozást vált ki. Az 530 rabbal az intézetben 28 nevelő foglalkozik. Az ő dolguk, hogy a rabok személyes problémáinak megoldásában segítsenek, valamint, hogy a rabok szabadidős programját szervezzék. Az A kategóriás, szabadon mozgó rabok futballozni is eljárhatnak. Meghautoljára a nyolcvanas évek elején sikerült kereket oldania egy jugoszláv elítéltnek. Akkoriban az érsekújvári Elektrosvit cég számára készítettek különféle alkatrészeket, s ezeket nagy faládákba csomagolva szállították el a börtönből. Az elítélt két társa segítségével külön rekeszt alakított ki az egyik láda belsejében, elbújt benne, és társai a rekeszre alkatrészeket raktak, mintha az egész láda azokkal lett volna tele. Negyedórával azután, hogy a ládát teherautóra pakolták, és az kirobogott vele a börtön kapuján, a szökevényt saját cinkosai jelentették fel az őrségnél, mert kiderült, hogy rászedte őket, a segítségért ígért kétezer koronát nem hagyta a megbeszélt helyen. Az őrök hiába indultak azonnal a teherautó után, mert amikor Újvár tározott rend szerint nézhetnek tévét és videót, istentiszteleteket is látogathatnak. A főépületbe lépve a folyosón mindjárt egy postaláda ötlött a szemünkbe, nagy betűkkel ráírva: a felügyelő ügyész postája. Kísérőnk, Imrich Béres alezredes, a nevelők parancsnoka felvilágosít: a láda arra szolgál, hogy a rabok kérvényt, panaszt juttassanak el az ügyészségre. A postaládához csak a havonta idelátogató ügyésznek van kulcsa, a börtön személyzete nem juthat hozzá a neki címzett levelekhez. Egyébként a magánlevelezést szúrópróbaszerűen ellenőrzik. A raboknak küldött csomagokat drogkereső kutyával is ellenőriztetik, de röntgennel is megvizsgálnak minden csomagot. Egy alkalommal így vették észre, hogy a húskonzervnek feltüntetett fémdobozban folyadék van. Ezért aztán a konzer- vet nem a címzett, hanem az ellenőr bontotta fel, és abban nem disznócombot, hanem házipálinkát talált. Ami a szökéseket illeti, innen Dr. Kiss László ezredes: Aki rendesen dolgozik, pénzt is keres, és kevésbé szigorú alosztályba sorolható. előtt utolérték, a ládát már üresen találták. A hírek szerint az illető jelenleg - egyéb bűncselekmények miatt - németországi börtönben ül. A betegellátó részlegen a tapasztalt vezető nővér - hivatásos büntetés-végrehajtási alkalmazott - elmondta, a húszágyas gyengélkedőn mindig van néhány rab, legtöbbször megfázás vagy hátge- rincbántalmak miatt tartják itt őket, de nem ritkák a gyanús sérülések sem. A kék-zöld foltokkal, véraláfutással „ékesített” rabok általában „elcsúsztak a mosdóban”. Persze az ilyen ebeteket a nővér köteles jelenteni, hogy kivizsgálják a sérülés valódi okát. „A BTK 250. paragrafusa, harmadik cikkely” - hangzott a válasz, amikor azt kérdeztem a gyengélkedőben fekvő rabtól, miért került börtönbe. Amikor megjegyeztem, hogy én bizony nem ismerem fejből a Büntető Törvény- könyvet, Illés, a civilben kidobófiúként dolgozó zömök fiatalember elmagyarázta: 2,5 millió koronás csalásért kapott nyolc évet. Ebből négy és felet ült Pozsonyban vizsgálati fogságban, és fél éve van itt Zselizen. Elmondta, hogy valaha sokat táncolt, és előfordul, hogy itt a börtönben is fel- hangosítják a rádiót, és torna helyett táncolnak egy jót. Attól nem fél, mi lesz, ha kikerül a börtönből, mert bízik benne, hogy a családja segíteni fogja. A 23 éves Jozef lopásért ül. A játékautomaták rabja lett, ez a szenvedélye késztette őt tolvajlásra. A raboknak nem a cellákba hordják az ebédet, hanem az őrök felügyelete alatt csoportonként járnak az ebédlőbe. Ottjártunkkor éppen valami rizottóféle ételt kanalaztak. Az egyik rab szerint itt sokkal jobban főznek, mint a pozsonyi előzetes letartóztatási intézetben. Amikor meglátták a riportermagnót meg a fényképezőgépet, többen félrehúzódtak, és hátat fordítva kanalaztak tovább, az egyik rab azonban hozzánk szegődött, és kérte, írjuk meg a problémáját, mert meggyőződése, hogy ő teljesen ártatlanul került sittre. „Egyszerűen autóztam a haverommal, amikor kábítószer birtoklása miatt lecsuktak. Pedig esküszöm, fogalmam sem volt arról, hogy a haver drogot rejteget a kocsiban - esküdözik a „Hego” becenévre hallgató rab. - A rendőrséget lefizették, a bíró kétszázhatvanezer koronát tett zsebre, és a legfőbb ügyész is összeszűri a levet a maffiával. De mindezt nem tudom bebizonyítani. Nem hisznek nekem, mert többszörösen büntetett vagyok. Ezért kérem a nyilvánosságot, hogy segítsen rajtam. A haverom 16 hónapot kapott, feltételesen szabadlábra helyezték, és most tovább kereskedik a kábítószerrel, engem meg 30 hónapra ítéltek - ártatlanul.” Aztán elmesélte: igaz, hogy már tizenharmadszor ül dutyiban, svédországi, németországi, ausztriai börtönöket is megjárt, de mindig csak lopásért ítélték el, a kábítószerhez soha semmi köze nem volt. Azt, hogy most ártatlanul ítélték el, pszichikailag sem bírta. Az előzetes letartóztatásban, Pozsonyban öngyilkosságot is megkísérelt, a törülközőjével akasztotta fel magát a magánzárkában, de a börtönőr idejében levágta. Egyszer meg egy kiska- nalat nyelt ie, de az sem segített, kioperálták belőle. Hegónak van összehasonlítási alapja, a zselizi börtönt jónak tartja, Kiss Lászlóról pedig azt állítja, ő a legrendesebb igazgató, akivel eddig találkozott. Csak azt fájlalja, hogy ártatlanul kell itt ülnie. A káposztaföldön dolgozók is befejezték a munkát, már csak az üvegházban találtunk néhány rabot. A kálaültetvényt gyomlálták, két hatalmas banánfa árnyékában. Egyikük büszkén mondta: a hatalmas fa nemcsak dísz, az idén csaknem egy mázsa banánt szüreteltek róla. „Egys romrr toldás küszö ról, h< akocs A cipőkészítő üzemben éppen takarítás közben értük a rabokat. Az asztalokon halomba rakott cipőtalpakat és -felsőrészeket láttunk, de varrógépet sehol. Kiderült, erre nincs szükség, kézzel varrják a cipőt a komáromi cipőgyár megrendelésére. Aki ügyes, állítólag 7-8 ezer koronát is megkereshet havonta, de amíg be nem tanulnak, akad olyan kétbalkezes is, akinek 120 koronát írnak a takarékkönyvére a hó végén.