Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)

1998-11-25 / 47. szám

8 1998. november 25. Hego váltig állítja, ártatlanul ül. A lopást nem tagadja, de a kábítószerhez semmi köze Hetente jön a rabszállító Gaál László „A legnehezebb az, hogy a három hónapos kisfiámat még nem is lát­tam. És ha a feleségem bejön láto­gatóba, vele is csak üvegen ke­resztül láthatjuk egymást” - pana­szolta a zselizi börtön egyik, betö­résért elítélt „lakója”. Zselizen 1952-ben létesült bünte­tés-végrehajtási intézet. 1964-ig női intézet volt, elsősorban Po­zsonyból kiutasított prostituáltak vagy politikai okból elítélt nők ke­rültek ide. 1964 óta férfiakat tar­tanak itt fogva. 1987-ben a legszi­gorúbbak közé sorolták a zselizi börtönt. A 600 férőhelyes intézet­ben jelenleg mintegy 530-an töl­tik büntetésüket. „1990. után a kinti, elsősorban mezőgazdasági és építkezési munkahelyek java­részt megszűntek, azóta a mellék­foglalkoztatási osztályunk szerve­zi a munkát” - ismertette a jelen­legi helyzetet Kiss László ezredes, a Zselizi Büntetésvégrehajtási In­tézet igazgatója. - 220 hektárnyi bérbe vett mezőgazdasági terüle­ten saját gazdálkodást folytatunk, de szüret, kukoricatörés vagy egyéb idénymunka idején más gazdaságoknak is besegítünk. Van asztalosműhelyünk, cipőké­szítő és zsákvarró részlegünk. Évi átlagban 60-65 százalékos a ra­bok foglalkoztatása, de áprilistól novemberig a 80 százalékuknak tudunk munkát adni.” Az igazga­tó elmondta: a rabokat szívesen alkalmazzák más vállalatok is, nem mintha olcsóbbak volnának a „civil” munkásoknál, de felettük ott áll a felügyelő, ezáltal garan­táltan munkával töltik az egész munkaidőt. Több mint 90 százalé­kuk maga is dolgozni akar, egy­részt mert így gyorsabban telik az idő, másrészt pénzt kereshet. Azért is igyekeznek jól végezni a munkájukat, hogy enyhébb alosz­tályba sorolják be őket. Az elítél­teket ugyanis négy kategóriába osztják. Az A alosztályba soroltak a börtön területén vagy a börtön­höz tartozó munkahelyeken sza­badon mozoghatnak, a B és C al- osztályosok a nevelők felügyelete alatt, a legszigorúbban őrzött D- sek az intézeten belül is csak bör­tönőrök kíséretében mozoghat­nak. Hetente egyszer, keddi na­pon autóbusszal hozzák az új ra­bokat. Az első öt-hét napot az úgynevezett felvételi körletben töltik, ahol megismerkednek az őrökkel, a nevelőkkel és az intézet szabályzatával. A magatartásuk, illetve az irataikban szereplő jel­lemzés alapján sorolják be őket valamelyik körletbe, az A, B, C, vagy a D alosztályba. Az igazgatót egyáltalán nem lepte meg a börtö­nön belüli homoszexualitást firta­tó kérdésem. Inkább a válasza volt meglepő: egy olaszországi ta­nulmány szerint az öt évnél hosz- szabb időt börtönben töltő rabok­nak mintegy hatvan százaléka ki­próbálja a homoszexuális kapcso­latot. Igaz, többségük a szabadu­lása után visszatér a régebbi kap­csolatához. A zselizi börtönben akkor lépnek fel a homoszexuális kapcsolat ellen, ha az nyüvános megbotránkozást vált ki. Az 530 rabbal az intézetben 28 nevelő foglalkozik. Az ő dolguk, hogy a rabok személyes problémáinak megoldásában segítsenek, vala­mint, hogy a rabok szabadidős programját szervezzék. Az A kate­góriás, szabadon mozgó rabok futballozni is eljárhatnak. Megha­utoljára a nyolcvanas évek elején sikerült kereket oldania egy jugo­szláv elítéltnek. Akkoriban az ér­sekújvári Elektrosvit cég számára készítettek különféle alkatrésze­ket, s ezeket nagy faládákba cso­magolva szállították el a börtön­ből. Az elítélt két társa segítségé­vel külön rekeszt alakított ki az egyik láda belsejében, elbújt benne, és társai a rekeszre alkat­részeket raktak, mintha az egész láda azokkal lett volna tele. Ne­gyedórával azután, hogy a ládát teherautóra pakolták, és az kiro­bogott vele a börtön kapuján, a szökevényt saját cinkosai jelen­tették fel az őrségnél, mert kide­rült, hogy rászedte őket, a segít­ségért ígért kétezer koronát nem hagyta a megbeszélt helyen. Az őrök hiába indultak azonnal a te­herautó után, mert amikor Újvár tározott rend szerint nézhetnek tévét és videót, istentiszteleteket is látogathatnak. A főépületbe lépve a folyosón mindjárt egy postaláda ötlött a szemünkbe, nagy betűkkel ráírva: a felügyelő ügyész postája. Kísé­rőnk, Imrich Béres alezredes, a nevelők parancsnoka felvilágosít: a láda arra szolgál, hogy a rabok kérvényt, panaszt juttassanak el az ügyészségre. A postaládához csak a havonta idelátogató ügyész­nek van kulcsa, a börtön személy­zete nem juthat hozzá a neki cím­zett levelekhez. Egyébként a magánlevelezést szúrópróbasze­rűen ellenőrzik. A raboknak kül­dött csomagokat drogkereső ku­tyával is ellenőriztetik, de rönt­gennel is megvizsgálnak minden csomagot. Egy alkalommal így vették észre, hogy a húskonzerv­nek feltüntetett fémdobozban fo­lyadék van. Ezért aztán a konzer- vet nem a címzett, hanem az el­lenőr bontotta fel, és abban nem disznócombot, hanem házipá­linkát talált. Ami a szökéseket illeti, innen Dr. Kiss László ezre­des: Aki rendesen dolgozik, pénzt is keres, és kevésbé szigorú alosztályba sorolható. előtt utolérték, a ládát már üre­sen találták. A hírek szerint az il­lető jelenleg - egyéb bűncselek­mények miatt - németországi börtönben ül. A betegellátó részlegen a tapasz­talt vezető nővér - hivatásos büntetés-végrehajtási alkalmazott - elmondta, a húszágyas gyengél­kedőn mindig van néhány rab, legtöbbször megfázás vagy hátge- rincbántalmak miatt tartják itt őket, de nem ritkák a gyanús sé­rülések sem. A kék-zöld foltokkal, véraláfutással „ékesített” rabok általában „elcsúsztak a mosdó­ban”. Persze az ilyen ebeteket a nővér köteles jelenteni, hogy ki­vizsgálják a sérülés valódi okát. „A BTK 250. paragrafusa, harma­dik cikkely” - hangzott a válasz, amikor azt kérdeztem a gyengél­kedőben fekvő rabtól, miért ke­rült börtönbe. Amikor megje­gyeztem, hogy én bizony nem is­merem fejből a Büntető Törvény- könyvet, Illés, a civilben kido­bófiúként dolgozó zömök fiatal­ember elmagyarázta: 2,5 millió koronás csalásért kapott nyolc évet. Ebből négy és felet ült Po­zsonyban vizsgálati fogságban, és fél éve van itt Zselizen. Elmondta, hogy valaha sokat táncolt, és elő­fordul, hogy itt a börtönben is fel- hangosítják a rádiót, és torna he­lyett táncolnak egy jót. Attól nem fél, mi lesz, ha kikerül a börtön­ből, mert bízik benne, hogy a csa­ládja segíteni fogja. A 23 éves Jozef lopásért ül. A já­tékautomaták rabja lett, ez a szen­vedélye késztette őt tolvajlásra. A raboknak nem a cellákba hord­ják az ebédet, hanem az őrök fel­ügyelete alatt csoportonként jár­nak az ebédlőbe. Ottjártunkkor éppen valami rizottóféle ételt ka­nalaztak. Az egyik rab szerint itt sokkal jobban főznek, mint a po­zsonyi előzetes letartóztatási in­tézetben. Amikor meglátták a ri­portermagnót meg a fényképező­gépet, többen félrehúzódtak, és hátat fordítva kanalaztak tovább, az egyik rab azonban hozzánk szegődött, és kérte, írjuk meg a problémáját, mert meggyőződé­se, hogy ő teljesen ártatlanul ke­rült sittre. „Egyszerűen autóztam a haverommal, amikor kábítószer birtoklása miatt lecsuktak. Pedig esküszöm, fogalmam sem volt ar­ról, hogy a haver drogot rejteget a kocsiban - esküdözik a „Hego” becenévre hallgató rab. - A rend­őrséget lefizették, a bíró kétszáz­hatvanezer koronát tett zsebre, és a legfőbb ügyész is összeszűri a levet a maffiával. De mindezt nem tudom bebizonyítani. Nem hisznek nekem, mert többszörö­sen büntetett vagyok. Ezért ké­rem a nyilvánosságot, hogy segít­sen rajtam. A haverom 16 hóna­pot kapott, feltételesen szabad­lábra helyezték, és most tovább kereskedik a kábítószerrel, en­gem meg 30 hónapra ítéltek - ár­tatlanul.” Aztán elmesélte: igaz, hogy már tizenharmadszor ül du­tyiban, svédországi, németorszá­gi, ausztriai börtönöket is meg­járt, de mindig csak lopásért ítél­ték el, a kábítószerhez soha sem­mi köze nem volt. Azt, hogy most ártatlanul ítélték el, pszichikailag sem bírta. Az előzetes letartózta­tásban, Pozsonyban öngyilkossá­got is megkísérelt, a törülközőjé­vel akasztotta fel magát a magán­zárkában, de a börtönőr idejében levágta. Egyszer meg egy kiska- nalat nyelt ie, de az sem segített, kioperálták belőle. Hegónak van összehasonlítási alapja, a zselizi börtönt jónak tartja, Kiss László­ról pedig azt állítja, ő a legrende­sebb igazgató, akivel eddig talál­kozott. Csak azt fájlalja, hogy ár­tatlanul kell itt ülnie. A káposztaföldön dolgozók is be­fejezték a munkát, már csak az üvegházban találtunk néhány ra­bot. A kálaültetvényt gyomlál­ták, két hatalmas banánfa árnyé­kában. Egyikük büszkén mond­ta: a hatalmas fa nemcsak dísz, az idén csaknem egy mázsa ba­nánt szüreteltek róla. „Egys romrr toldás küszö ról, h< akocs A cipőkészítő üzemben éppen ta­karítás közben értük a rabokat. Az asztalokon halomba rakott ci­pőtalpakat és -felsőrészeket lát­tunk, de varrógépet sehol. Kide­rült, erre nincs szükség, kézzel varrják a cipőt a komáromi cipő­gyár megrendelésére. Aki ügyes, állítólag 7-8 ezer koronát is meg­kereshet havonta, de amíg be nem tanulnak, akad olyan két­balkezes is, akinek 120 koronát írnak a takarékkönyvére a hó vé­gén.

Next

/
Thumbnails
Contents