Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-11-25 / 47. szám
Politika 1998. november 25. 3 Hét nap a belpolitikában: november 12-18. Vízió az elnökválasztásról Malinak István __________ Ok ostónik már azt is kiszámították, mennyibe kerül per koponya, hogy nekünk, tizennyolc éven felülieknek megengedtetett közvetlenül választani a köztársasági elnököt. Azt olvastam, hogy egy ötvenesbe - egyébként sem nehéz kiszámítani: választásra jogosultak vagyunk négymillió meg pár ezren, a költségek pedig cca. 200 milliót tesznek ki. Gyors fejszámolás után: ez annyi, mintha az állam meghívott volna a sarki bisztróba egy borovicskára. Miért is ne hívhatna meg, elvégre karácsony lesz. És csak így utólagbosszankodom: nemrégiben az egyik honatya, amikor azt fejtegette, miért kellene a parlamentben választani az elnököt, a nagy porhintés közben azt az érvet is kiejtette a száján, hogy úgy kevesebbe kerülne. Ha már ilyen anyagiasak lettünk: azt a nyamvadt féldecit sajnálja belőlünk? Az elkövetkező négy évben ez legyen a legtöbb ablakon kidobott pénz, amit ő is megszavazott a parlamentben! Egyébként is, a parlamenti választásokat végigizgulta az ember, de az elnökválasztás az utóbbi évek legjobb bulija lesz, nem kellene, hogy énrám fizessenek, szívesen adnék két ötvenest is, csak ki ne maradjak belőle. Amúgy istenigazából a kampányt fogom élvezni, tekintettel a lehetséges jelöltekre. Rudolf Schuster kassai főpolgármester az, aki biztosan indul. Nem biztos, de nagyon is valószínű, hogy Michal Kovác Mintha az állam meghívott volna egy borovicskára... volt államfő szintén beszáll a ringbe (a napokban ismét elmondta, milyen szívesen megméretné magát egy közvetlen elnökválasztáson). Annak ellenére, hogy a kormánykoalíció pártjai nem őt támogatják, hanem Schustert, és ezt a koalíciós szerződésben is rögzítették. A szándékos ködösítés miatt nem tudni, hogyan fog dönteni Vladimír Meciar; a találgatásokat fölösleges megismételni, az indulása mellett is meg ellen is tucatnyi érvet lehetne felsorakoztatni. Tekintsünk el attól, hogy más - szerintem esélytelen - nevek is felmerültek, és állítsuk fel a hipotézist, hogy ők hárman biztosan indulnak. Kegyetlen, kőkemény kampány következne, a jelenlegi kormánykoalíciónak rendkívül céltudatos korteshadjárattal mindenképpen kiütéses vereséget kellene mérnie Meciarra. Ami nagy valószínűséggel sikerülne is, hiszen elsöprő a mediális fölénye, az SZTV élén végrehajtott személycseréknek köszönhetően a DSZM-televízió is mindinkább visszanyeri közszolgálati jellegét. Tehát szinte biztos, hogy az első fordulóban senki sem kapná meg a szükséges többséget, úgyhogy második forduló következne, két továbbjutóval: Rudolf Schusterrel és Michal Kováccsal. És ekkor jönne a nagy dilemma, a lehető legfurcsább kampány. Schusternak papírja van arról, hogy az SZDK őt támogatja, viszont jól tudjuk, hogy az SZDK-t alkotó pártok közül legalább kettő - a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Demokrata Párt- számára a kassai főpolgármester a múltja miatt enyhén fogalmazva is nem szalonképes. Ezt Fran- tisek Miklosko és mások egyértelművé tették. Tehát az SZDK annyit tehet, hogy állja a szavát, és a hivatalos nyilatkozatokban a PEP-főnök mellé áll, de kam- pányolni már biztos nem fog mellette. Mert akkor Kovác ellen kellene kampányolnia, amit szintén nem engedhet meg magának, erkölcsi okok miatt sem. Hiszen azt mindenki tudja, hogy a meciardúlás idején, ellenzékként csak Kovác támogatására számíthattak, a volt államfő az SZDK választási sikeréhez is hozzájárult. Tehát jönne a lúdbőrös- langyos kiállás a hivatalos jelölt mellett, a hivatalos ellenféllel, Kováccsal pedig kesztyűsebb kézzel bánnának, mint egy elsőbálozó szűzlánnyal. Persze mindez csak elmélet, vízió. De ki merné állítani, hogy minden alapot nélkülöző? Még komolyan is lehetne venni, hiszen ha bekövetkezne, ez lenne a kormánykoalíció első nagy szakítópróbája. Nagy gondban van Arafat. Igaz ugyan, hogy az izraeli parlament november 17-én ratifikálta a palesztin-izraeli rendezésről aláírt egyezményt, de hogyan magyarázza meg híveinek, hogy a megállapodás csakjó leheta palesztinoknak. Hiszen Sáron külügyminiszterarra biztatta a zsidó telepeseket, hogy foglaljanak el minél több területet, mielőtt még az izraeli katonák kivonulnak Ciszjordániából. CTK/AP Somogyi Tibor felvételei Bemutatjuk a minisztert - Miklós László: mindenütt érvényesíteni kell a környezetvédelmi szempontokat Egyetemi katedrák és bársonyszékek között Malinak István Az új kormány környezetvédelmi miniszteréről a nagy nyilvánosság keveset tud, nem folyt bele a politikai csatározásokba, ő elsősorban szakember. A szakma viszont annál jobban ismeri őt, tudományos munkásságát, szervezőtevékenységét nemzetközi szinten is jegyzik. Hivatalos életrajza így kezdődik: Prof. RNDr. Miklós László, DrSc. 1949-ben született Tornaiján. Az alapiskola elvégzése után hová került? A Selmecbányái vegyészeti technikumban érettségiztem 1968- ban, majd a pozsonyi Komensky Egyetem Természettudományi Kara következett. Biológia-földrajz szakon kezdtem, majd áttértem egy új tudományágra, a tájökológiára. Az egyetem után a Szlovák Tudományos Akadémia tájbiológiái intézetében dolgoztam, fokozatosan jutottam el az igazgatóhelyettes és a tudományos tanács elnökének posztjáig. Itt kezdtünk komolyan foglalkozni a tájökológiai tervezéssel. Ez a területrendezési tervezés ökologizálását jelenti, vagyis: mindennemű térbeli tervezéskor figyelembe kell venni a természet- és környezetvédelmi szempontokat. Bátran mondhatom, nemcsak a KGST-országok viszonylatában, hanem európai mércével mérve is jó eredményeket értünk el. Az általunk kidolgozott tájökológiai tervezési módszer a riói környezetvédelmi világkonferencia dokumentumcsomagjába is belekerült. Hogyan került kapcsolatba a politikával? 1989-ben másokhoz hasonlóan mi is megpróbáltunk bekapcsolódni a politikába, nem úgy általában, hanem a saját területünkön. Ebben az esztendőben állítottunk össze egy könyvet Csehszlovákia környezeti állapotáról, ezt a munkát az azóta elhunyt Jozef Vavrousek kezdeményezte. ’89 végén az elsők között alakítottunk egy pártot, nem a hagyományos zöld párt volt ez. Bizonyára kevesen emlékeznek a nevére, úgy hívták, hogy a Harmadik Évezred Irányzatának Pártja (TTT). Inkább intellektuális, mélyen szakmai párt volt ez, programunk jelszava: Fejlődés és környezetvédelem volt. A TTT indult a ’90-es választásokon, koalícióban a VPN-nel, az FMK-val és egy roma szervezettel. A koalíciós megbeszélések úgy hozták, hogy a mi pártunk adta a miniszterhelyettest, így töltöttem be ezt a posztot 1990 és 1992 között. Hogyan látja a miniszter a hat évvel ezelőtti miniszterhelyettest? A két év alatt sikerült beindítanunk több korszerű programot, de ami a legfontosabb: teljesen új minisztériumot kellett létrehoznunk, hiszen korábban ilyen tárca nem volt. Hat másik minisztériumból „szedtük össze” a kompetenciákat. Pontosabban fogalmazva, nem is minisztérium volt ez, hanem a minisztériumok felett álló szerv, a Szlovák Környezetvédelmi Bizottság, úgyhogy jobb pozíciói voltak, mint a mostani minisztériumnak, mert pl. vétójoga is volt. 1990-ben kezdődött a riói konferencia előkészítése, csehszlovák részről én voltam az előkészítő bizottság állandó tagja, így figyelemmel kísérhettem a legkorszerűbb tendenciákat, s ezeket igyekeztünk rögtön átültetni a hazai gyakorlatba. ’92-ben részt vehettem a riói konferencián, ez volt a hattyúdalom, mert közben választások voltak nálunk . A tudományos intézetbe tapasztalatokkal és széles külföldi kapcsolatrendszerrel gazdagabban mentem vissza. Azóta sokat tartózkodott külföldön. 1994-ben meghívtak Dániába, a Roskildei Egyetemen tanítottam vendégprofesszorként 1995 júniusáig. Még haza sem jöttem, máris Bécsbe hívtak meg vendégprofesszornak. A mai napig is előadok a bécsi Műszaki Egyetem Tájtervezési Karán. Azt hallottam, erős szálak kötik Selmecbányához, és nemcsak a középiskolás évek miatt. 1990 és 1992 között a csehszlovák UNESCO-bizottság elnöke voltam. Hat tervezetünket - három Csehországra, három Szlovákiára vonatkozott - el is fogadta az UNESCO világörökség-bizottsága. Szívügyemnek tekintettem, hogy Selmecbánya felkerüljön a világörökség-listára. A dolog érdekessége: azt mondták nekünk, hogy erre akkor van esély, ha új tevékenységeket is fel tudunk mutatni, ha élő, fejlődő- képes helyről van szó, mert romokból már épp elég van a világon. Rögtön ki is dolgoztam, egy javaslatot arra, hogy Selmecbányán hozzunk létre egy UNESCO-tanszéket, amely a Zólyomi Műszaki Egyetemhez tartozik. Érdekes és fontos állomása volt ez az életemnek, elkezdődött egy koncepciózus munka is azzal a céllal, hogy Selmecbányát a környezetvédelmi és ökológiai képzés központévá fejlesszük. Erre az évre sikerült is: szeptember 16-ától hivatalosan is Selmecbányán van a Zólyomi Műszaki Egyetem Ökológiai és Környezetvédelmi Karának a székhelye. Egyébként amikor hazajöttem Dániából, Zólyomban szintén fölkértek, hogy tanítsak az egyetemen, és ez azóta is tart. Miniszter úr, a beszélgetést megköszönve kívánom, legyen mindehhez elég ideje, energiája. Wall Street Journal Europe Európa meghajolt Hihetetlennek tartja a The Wall Street Journal Europe, hogy az európai nagyhatalmak Abdullah Öcalan kurd pártvezető római letartóztatása után nem ülnek örvendeznek a terrorizmus fölötti győzelmen, hanem fülüket-farku- kat behúzva szinte bujkálnak az igazságtétel elől. A Brüsszelben megjelenő politikai-pénzügyi szaklap szerint a demokratikus Európának ezúttal - a NATO-ban egyébként is szövetséges - Törökország mellé kellene állnia, hiszen a kontinensen működő egyik legveszélyesebb terroristát tartóztatták le. Ehelyett az Öcalant köröztető Németország volt kommunista forradalmár külügyminisztere Olaszországra hárította a döntés felelősségét, miközben az emberi jogok törökországi helyzetét bírálta. A kurd menekültparlamentnek otthont adó Belgium külügyminisztere csupán arra szorítkozott, hogy közölje, Brüsszelnek Öcalan nélkül is elég problémája van a kardokkal. A legdöbbenetesebb hozzáállást a lap szerint az olasz kormány tanúsította, amikor nem zárta ki kategorikusan a lehetőséget, hogy menedékjogot adjon Öcalannak. A politikai menedékjog intézményét zsarnokok áldozatainak megsegítésére találták ki, olyanoknak, mint a Tienanmen téri diákvezetők vagy Fidel Castro re- zsimjének áldozatai. Öcalant ugyanebbe a kategóriába sorolni egyfelől sértés a jogosan odatarto- zók számára, másrészt veszélyes törvényesítése lenne annak a fajta terrorizmusnak, amelyre Öcalan specializálódott. Az európai reagálások azt bizonyítók, Öcalan Kurd Munkapártjának (PKK) sikerült megteremtenie az európai kormányok megfélemlítésének képességét. A kurdok sikeresen ébresztettek baloldali rokonszen- vet, miközben kihasználták a mélyen gyökerező törökellenességet is. Európában magas pozíciókban vannak nyílt szimpatizánsaik, köztük Francois Mitterrand volt francia államfő felesége.
