Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-11-25 / 47. szám
1998. november 25. 2 Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor „Kis szenzáció” Szűcs Béla _______________ A szlovákiai változásokat megelégedéssel fogadta a világ. Jóformán nincs nap, hogy valamelyik országból ne jönnének elismerő, biztató szavak. Egyik legutóbbi dicséretet Herbert Böschtől, az Európai Unió és Szlovákia közös parlamenti bizottságának társelnökétől kaptuk, aki azt a tényt, hogy magyar politikusok parlamenti és kormánytisztségeket töltenek be, kisebb szenzációnak nevezte. A kormányba kerülés az új ellenzék, a DSZM, a nemzeti párt és a Matica slovenská áskálódásai, becsmérlései közepette nagy sikernek számít, hisz tágabbra tárja Szlovákia előtt az európai struktúrákba vezető kapukat. A szlovákiai közélet pozitív változáson megy keresztül. Egyik szlovák újságíró-kollégám szerint Bugár Béla úgy vezeti a parlamenti tanácskozásokat, mintha évek óta ezt csinálná. Igaz, még túl korai az értékelés, de jóleső érzéssel töltheti el a magyar választókat, hogy politikusaink hozzátartoznak a szlovákiai közélethez. Elég belelapozni a szlovák napilapokba, hogy tapasztaljuk ezt. Hama István építés- és közmunkaügyi miniszter hitet tett a tervezett 14 ezer új lakás tervének megvalósítása mellett, és kijelentette: „Ez a kormánykoalíció azt akarja, hogy 2002-ben is megválasz- szák. Azt hiszem, a választóknak tett ígéreteik megtartása alapján adják majd rájuk szavazataikat.” A másik hír Csáky Pál miniszterelnökhelyettes tárgyalásairól számol be; egyebek között azt is megtudjuk belőle, hogy fél, egy éven belül várható az ombudsman intézményének létrehozása. Ezekből a hírekből is kiderül, hogy a magyar politikusok a szlovákiai politikai élet mindennapos szereplőivé, elemeivé váltak, és ezt egy kisszámú nacionalista közösség kivételével az egész szlovák közvélemény természetesnek tekinti. A magyar politikusok személyét bírálóknak is látniuk kellene ezeket a tényeket. Vendégkommentár A funkciót, nem a felelősséget Marián Lesko Dzurinda kormánya változást ígért. Azt azonban kevesen várták, hogy elsőként a média, a titkosszolgálat és a privatizáció Meciar-megbízotta- it sikerül lecserélni. A köz- szolgálati SZTV volt központi igazgatója úgy vált hírhedtté, hogy minden kérdést igno- rált, az újságíróknak visszakérdezett: „Mi közük hozzá?” Mikor azonban Kubis elveszítette a funkcióját, más emberré vált; most csak úgy szórja a nyilatkozatokat, mekkora igazságtalanság a leváltása. Amikor lett volna mit magyaráznia, mondjuk, az UPRAKO cég „kölcsönét”, dilettantizmusát és a DSZM- től való függőségét, akkor hallgatott. Most kezdett el beszélni, amikor már nincs miről. Hasonló eset a titkos- szolgálat igazgatója: amikor rendkívüli parlamenti üléseket hívtak össze, hogy Lexa felvilágosítást adhasson a tetteiről, nem is mutatkozott a parlamentben. Még akkor sem, amikor a törvény kötelezte, számoljon el a SZISZ tevékenységével. Most ő is az ártatlan bárány szerepében tetszeleg. Amíg Lexa a SZISZ főnöke volt, rá se rántott az olyan kijelentésekre, hogy bűnöző. Most egyszeriben érzékeny lett. Vagy lássuk Re- hákot, Meciar privatizációs helyettesét. Évekig úgy irányította az állami vagyon állam általi szétrablását, hogy nem is mutatkozott a képernyőn. Míg a század privatizációs lopásai zajlottak, melyek eredményeként a 130 milliárdos vagyonból csak adósság maradt a nemzeti vagyonalap számláján, egyszer sem állt az újságírók elé, hogy bejelentse, kik privatizálták a Nafta Gbelyt és más vállalatokat. Amikor más vette át a vagyonalap irányítását, rohant a Lépések műsorában szerepelni. Kubis, Lexa és Rehák urak csak a funkciójukat veszítették el, nem a felelősséget azért, amiket elkövettek, míg a DSZM elnökének meg- hatalmazottai voltak. A szerző a Sme kommentátora. Főszerkesztő: Lovász Attila (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán, Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-314) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszd: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Legalább nem ők viszik el a balhét... Mit tehet az új miniszter? Gaál László Köztudott, milyen helyzetben találta az új kormány az ország gazdaságát, beleértve a mező- gazdaságot is. Várható-e belátható időn belül javulás a mezőgazdasági termelés terén? Mi az, Q Mindegy, ki a miniszter. O Az MKP-t illette volna. amm sürgősen javítani kellene? Jó-e, hogy a DBP szerezte meg az új mezőgazdász szakembernek. koalíciós kormányban a mező- gazdasági tárcát, vagy a délszlovákiai mezőgazdász szempontjából előnyösebb lett volna, ha a Magyar Koalíció Pártja kapja meg a tárca vezetését, mint azt sokan várták, remélték? Ezeket a kérdéseket tettük fel az alábbiakban néhány dél-szlovákiai Végre szerencsém van! Hatos! Rajz: MS-Rencín Brezovszky Oszkár szövetkezeti elnök, Felbár: a Ha több pénzt nem vá- " rok is , remélem, hogy az új miniszter rendet és fegyelmet teremt a pénzelosztásban. Célirányos támogatásra van szükség. Nem a feneketlen zsákba kell rakni a támogatást, hanem oda, ahol a pénz dolgozik is. A másik hiba, hogy a jelenlegi kamatok mellett a reszort nem bírja el a bankhitelt. Magyarán mondva: ez nem parasztnak való kamat. A hosszú lejáratú, alacsony kamatú hitel a fejlesztés alfája és ómegája. Mert tudjuk, hogy egy-két éven belül itt nem lesz elég állami pénz, hiszen más problémák is vannak, az oktatás, az egészségügy is rá van szorulva a támogatásra. Szövetkezetünk háromnegyed éves eredményei jobbak, mint a tavalyiak, az évet remélhetőleg egymillió koronás nyereséggel tudjuk zárni. A jelenlegi legnagyob problémánk a kukorica eladása. A kenyérgabonát sikerült eladnunk, a cukorrépa értékesítésére is van remény. Ami a másik kérdést illeti, szerintem az adott helyzetben talán nem is lett volna szerencsés, ha a magyar koalíció kapja ezt a tárcát. Annyi itt a probléma, hogy talán egy csomó szidástól menekült meg a magyar koalíció. Egyébként nem gondolom, hogy rossz kezekbe került a minisztérium. Karol Szeibeczeder szövetkezeti elnök, Dunajská Luzná: a Amíg nem ismerem a kor- ^ mányprogramot és a tárca programját, nem tudom megmondani, mit várhatunk az új minisztertől. Csak arról beszélhetek, mire lenne szükség. Elsősorban rendet kellene teremteni az állami támogatások terén. Nálunk jelenleg az a probléma, hogy az eladott terményeinkért sem kaptuk még meg a pénzünket, ezért az állattenyésztési termékeken kívül az összes eladást leállítottuk. Ami a tárcavezető hovatartozását illeti, úgy vélem, a földművelési miniszter nemcsak a vegyesen lakott területek minisztere, hanem az egész országé. Nekünk nem fontos, ki a miniszter, az a fontos, mit tud tenni a mezőgazdasági termelőkért. Marién Smídová közgazdász, Dunajská Luzná: a Elsősorban a pénzforgal- v mat kell megoldani. Most is húszmillió korona értékű árunk van raktáron, és ha akadna is, aki elvinné, nincs, aki fizessen érte. Megfelelő bankhitelekre lenne szükség. Nemrég megszüntették a behozatali vámilletéket, de az is megoldásra vár, hogy mi exportálhassunk. A mai árpolitika tarthatatlan; nincs rendjén, hogy 1998-ban 2800 koronát kínálnak a kenyérbúza tonnájáért, hiszen a gázolaj valamikor 90 fillérbe került, ma 22 korona, a búza vagy a kukorica tonnáját valaha 4000 koronáért árultuk, ma pedig 2200-2500 koronát kínálnak érte. Ebből nem lehet gazdálkodni. Nekem teljesen mindegy, hogy a tárca élén szlovák, magyar, kínai vagy eszkimó ül, az a fontos, hogy jól gazdálkodjon. Más kérdés az állami dotációk odaítélése, hogy a jól termő déli vidékeket, vagy a terméketlen északiakat támogatják-e. Szerintem egyértelműen a nyereséges termelőket kell támogatni, felesleges olyan hegyaljai gazdaságokba tömni a pénzt, ahol csak legelők vannak, és szinte semmilyen termelés. Nehéz milliókkal támogatják őket, csak hogy a szociális politikát, a foglalkoztatást támogassák. Ennek nincs jövője. Miroslav Kristofík részlegvezető, Dunajská Luzná: a Egyetértek az előbb el- ^ hangzottakkal. Azzal egészíteném ki, hogy az utóbbi időben nagymértékben csökken a sertés- és a marhahús ára. Nyitottak a külső piacok, és ez nekünk nem jó. Ha tovább maradnak a kialakult árak, egyszerűen képtelenség lesz nyereségesen termelni. Például Csehországból 40 koronáért hozzák be a sertéshúst, mi pedig 39 koronáért tudjuk kitermelni. Talán a behozatal korlátozásával kellene javítani a helyzeten. Olvasói levél Ami igaz, igaz A Vasárnap 45. számában megjelent Az olcsóság nagy ára című cikk margójára szeretnék néhány szót mondani, mivel környezetemben sokan felháborodással, ingerülten reagáltak a cikk egyes kitételeire (pl. „akár százszázalékos áremelés is reális lehet”, vagy „tovább halogatni már nem lehet az áremelést”, stb.). Egyszóval heves vita lett belőle. Volt, aki szenzációhajhásznak minősítette a cikket, volt, aki egyszerűen humbugnak, de voltak, akik bizonyos fenntartással elfogadták az írottakat. De sajnos, ez nem egy újságírói csemege. Köztudott, hogy több mint 15 évvel ezelőtt a világ sok országából mintegy hetven szakember gondos elemzőmunkával tanulmányt készített arról, hogyan alakul a világ energia- szükséglete az eljövendő évtizedekben. Arra a következtetésre jutottak, hogy belátható időn belül főként szén- és atomenergiából fogják előállítani a szükséges villamos energiát. Hozzáteszem azonban, hogy azóta e két erőforrás mellé felsorakozott a földgáz is, de ez inkább csak a fűtéshez járul hozzá. A föld belső melegének és a nap energiájának hasznosítása eddig még megoldatlan, bár régóta kísérleteznek vele a németek, a japánok és mások; de még nem jutottak semmilyen eredményre, így egyik sem juthat jelentős részarányhoz az energiafogyasztásban. Olvasott és hallott értesülésekből úgy tudom, hogy a szén termelése is - a kereslet miatt - csökkenőben van, talán részben azért, mert a kőolaj felhasználása évől évre növekvő tendenciát mutat. Csak egy kis példa: a vasúti gőzmozdonyokat felváltották a dízelmozdonyok; nemrég a szénfűtés helyett az olajfűtés dominált, később terjedt a gázfűtés. De maradjunk a villamos energiánál. Említettem az atomerőműveket. Igen ám, de az atomenergiának a részaránya az igények tíz százalékát sem éri el sehol. Ennek két fő oka gazdasági (sokmilliárdos beruházás) és nem utolsósorban a biztonsági kérdés. Marad hát a realitás. Az energiaszükséglet a jövőben egyre nagyobb lesz, a kitermelése egyre költségesebb, nemcsak minálunk - az egész világon. Nem hiszem, hogy a megoldást egyhamar megtalálják. A prognózis e tekintetben nem valami biztató. Addig is elégedjünk meg az adott helyzettel és az újságírók „humbugjaival”, amik ugye olykor való igazak, miként most is, csak valahogy nehéz tudomásul venni őket. Pestiesen szólva: ez van! Szalay János Zseliz
