Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-11-25 / 47. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin Riport Hego állítja, ártatlanul ül. A lopást nem tagadja, de a kábítószerhez Q semmi köze. O 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. november 28-ától december 4-éig Sport Ha baj volt, mindig bekopogtattak hozzá. Villanófényben Németh Pál. Mintha az emberi faj egy rendbe tartozna a kaméleonnal Hajnali utazás Kövesdi Károly Elhagyott kukoricaföldek mellett robog az autóbusz. Hajnal van, hideg, hamarosan havazni fog, ám a kukoricasorok gyanúsan érintetlenek. Az évekig tartó szabad rablás és az országban dúló szervezett fejetlenség tablói ezek a táblák; itt, Pozsonytól keletre már arra se futja, hogy betakarítsanak. Drága a gázolaj, alacsony a felvásárlási ár, feje tetejére állt a világ. Ráadásul az idő is megbolondult; mintha özönvíz készülne, a szántók sártengerré váltak, mű- velhetetlenek. Mennyi verejték és munka eredménye megy tönkre! Autócsodák húznak el, messze elhagyják a buszt, ami azt jelzi, vannak, akik jól élnek. Vérlázítóan jól. A szűk esztendők kapujában az urakat, akik mindezt előidézték, ez nemigen izgatja. Az embernek eretnek gondolatai támadnak felelősségre vonásról, s arról, miért futhatnak mindig szabadon az emberiség megnyomorítok vérszívói, a hatalom felelőtlen birtokosai. Akik míg „fönt” vannak, korlátlan intoleranciát hintenek maguk körül, szinte sugárzik belőlük a gőg, ám mihelyt „lejjebb” kerülnek néhány polccal, egyszeriben demokráciáról, igazságról, testvéri megértésről kezdenek papolni. Színeváltozásukat, újragombolkozásukat csak a vak nem látja. Mint errefelé is, Pozsonytól keletre. Egykori DSZM-funkcionáriusok tülekednek egy másik párt kebelére, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Mintha az emberi faj egy rendbe tartozna a kaméleonnal. S még örüljünk, hogy nem élünk keletebbre, mondjuk, Kárpátalján, ahol szerencsétlen magyarok ezrei állnak életük romjai fölött. Nekik még a választás kétes lehetősége sem adatott meg, a puszta életükről A csoda olykor egy pokróc képében érkezik, amelyet le lehet teríteni a vizes padlóra. van szó. Elgázolta őket az idő, anélkül, hogy kérdezte volna őket, áthullámzott fölöttük a természet. Mint az őskori előember a barlang előtt, várják a csodát, a túlélést, a közelgő riasztó telet. A csoda olykor egy pokróc képében érkezik, amelyet le lehet teríteni a vizes padlóra, meg ne fagyjon az ember. Olykor néhány hrivnya formájában, ami a fél éve elmaradt nyugdíj töredéke. Hogy lesz ebből élet? Házfal, dunyha, malackajövő? Karácsonyi asztal, a Kisjézus dicsérete, a család melege? S az eretnek gondolatok tovább gyűrűznek: miért kell ezeknek az embereknek ily kiszolgáltatott sorban élniük? Az ország, amelynek odaítélték őket a nagyhatalmak, le se sajnálja őket, árvízvédelemről, emberi gondoskodásról Ukrajnában talán sosem hallottak. Ha a várandós anyuka szülni akar, fusson az anyaországba, s hírek szerint viszik a gyerekeket is Magyarországra. Legalább a telet kihúzni, de az is lehet, hosszabb időre. Hullócsillagok tömegét látni a hajnali égbolton; pompázatos zöld csíkokat húzva izzanak és lobbannak el, soha nem látott mennyiségben. Egyik a másik után. Ezek az ózont égető meteoritdarabok talán több millió éve szakadtak ki egy nagyobb testből, s most értek ide. Az idő végtelen. Az emberi fájdalom és kiszolgáltatottság szintén. Nincsenek dimenziói, mégis, az öröklét kútmélyéből, az idő beomlott bányáiból küldi morzejeleit szüntelenül. S az embernek már fáj a gondolat is, legszívesebben felejtene, menekülne, temetné a múltat, mint Tevje, a tejesember. Mit tehet? Nekidönti forró homlokát a busz harmatos üvegének, és sodródik tovább, mint a hamarosan megfagyó falevelek a késő őszben. Nem karnevál - indonéziai diákok követelik az elnök és a hadseregfőnök felelősségre vonását tizennégy ember halála miatt. Az országban május óta tartanak a tüntetések. cm/AP-feivétei Vezércikk Magyar kártya és lakások Lovász Attila______________ Tegyük föl, hogy Ön, kedves Vásárlónk, rendelkezik házépítési telekkel. Ezzel a mondattal kezdődik az ország két építkezési takarékpénztára egyikének reklámszövege. A másiké semmivel sem rosz- szabb: elég, ha a kedves vásárló potom százezret tesz le az asztalra, a többi részletekben is elintézhető. A lakásépítési alap is azzal számol, hogy a tisztelt építő, vásárló rendelkezik az ingatlan árának 20 százalékával. A lakásra várók nagy részének viszont fogalma sincs arról, miként szerezze meg az első százezret, hiszen bérből élő, netán éldegélő ember. Emellett mégsem hangzik meglepetésszerűen, ha valaki kijelenti: az Országos Lakásfejlesztési Alap ki tudja hány - szó szerint - protekciós szerződést írt alá, hányszor volt fontos a sorrendet semmibe vevő politikai alapú döntés. A lakásépítés komplex szocialista formája a múlté. Nem azért, mert a rendszerváltás után mindenki szakmailag járatlan volt ezen a területen, és tönkretette a szocialista vívmányokat. Egyszerűen azért, mert a szocialista lakásépítési modell úgy volt rossz, ahogy volt. Nem helytálló az az érv, amely szerint akkor volt lakás 30 ezerért. Mert volt, akinek volt, volt, akinek nem volt, az pedig fizette az adójával és a munkájával annak, akinekjutott. S ugye a harmincezres lakás is sokszor csak úgy lett meg, hogy ötezret ez, ötezret az a hivatalnok dugott zsebre. Tehát a kétezer korona alatt kereső kezdő fiatal lakáshoz jutási esélye pontosan akkora volt, mint ma, a milliós lakások esetében. A megoldás kulcsa a lakásépítés finanszírozásában van. Lakást készpénzért venni csak az ország legszolvensebb rétege képes - s ez a réteg az, amelynek egy jelentős része bizonyára nem tisztességesen kereste meg a rávalót. A lakás egy életre való beruházás, tehát egyáltalán nem szégyen, ha az ember akár két-három évtizedre eladósodik. Persze ha a kommersz banki kamatok által teszi ezt, előfordulhat, hogy idővel legatyásodik, mert képtelen a részleteket törleszteni. Ha viszont a már néhány éve megalapozott, de még mindig finomításra váró lakásfinanszírozási modellbe belefér a hosszú távú, kis kamatú és főleg igazságosan kiutalt hitel, akkor rengeteg, ma még reménytelen helyzetben lévő ember talál majd megoldást az immár költői kérdésre: hol lészen lakásom. Amire viszont nem árt odafigyelni egy új kormányzati stílus építésekor, az a törvényszegés, a nagymértékű paraszolvencia és a lakásra várók szorult helyzetével való visz- szaélés. Megdöbbentő, mekkora érdektelenség mutatkozott akkor, amikor kiderült, a Nemzeti Vagyonalap a politikai elithez tartozóknak adott el méltányos áron luxuslakásokat a fővárosban. Megdöbbentő, mennyire nem képesek potenciális lakástulajdonosok fellépni az ellen, hogy megkötött szerződésük és lekötött pénzük ellenére építés közben hogyan nő kétszeresére a lakás ára, és arra is van példa, hogy négy-öt éve áll valakinek a pénze a máig nem álló lakásban. Megdöbbentő, mennyire nem képes a jogalkotás szélhámosok, mások pénzét elherdálok viselkedésére gyógyírt találni. Miközben az is megdöbbentő, hogy egy-egy vállalat azzal keresi föl klienseit: építtessék vele a házukat, elintézi a lakásépítési támogatást. A támogatás ugyanis az állampolgárnak kell járjon, nem pedig a kereskedelmi társaságoknak. Ha minderre éppen a Magyar Koalíció Pártja, pontosabban Harna István vezette tárca gyógyírt talál, magunk is meglepődhetünk, mennyire jelentéktelenné válik az oly sokszor felhasznált „magyar kártya”.
