Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-11-11 / 45. szám
Politika 1998. november 11. Hét nap a belpolitikában: október 29. - november 4. A potenciál múló mítosza Malinak István ________________ Bá tran nevezhetjük a hatalom- váltás nagyhetének is az értékelt időszakot, hiszen felállt az új kormány meg a parlament. Dzurinda, aki remélhetően nemcsak a maratoni táv teljesítése miatt hosszútávfutó, a kabinet munkáját illetően inkább vágtázóhoz illő iramot diktál. Pontosabban: a kényszer diktálta iram ez, habár nyilvánvaló, hogy pár hét, de még pár hónap alatt sem lehet a négy évet bepótolni. Mindenképpen tiszteletre méltó mind a kormánynak, mind a parlamentnek az az igyekezete, hogy gyorsított ütemben megteremtse az ország normális működéséhez szükséges legalapvetőbb feltételeket. Ezek közé sorolható mindkét intézmény gazdasági jellegű döntései mellett az önkormányzati választások elhalasztása éppúgy, mint a közszolgálati médiumok gyökeres reformjához szükséges legiszlatív feltételek megteremtése. A demokratikus átalakulás szempontjából ugyanis nem lebecsülendő veszélyeket hordoz magában a közszolgálati televízió magatartása: az új hatalmi szervek megalakulását is a dühödt nacionalizmus, a magyar- ellenes hangulat szítására használta ki. Tömören szólva: az a munka kezdődött meg, amelyre négy éve vártunk, az az időszak, amelytől azt reméljük, hogy a gazdasági nehézségek ellenére is nyugodtabb, emberibb, tole- ránsabb lesz. Tehát nagyok az elvárásaink, s talán ennek tudható be, hogy a szeplőkre is érzékenyebbek vagyunk. Hát még Miért segítettek a nemzetiek a koalíciónak? ha nemcsak szeplőről van szó, hanem kézlegyintéssel el nem intézhető, kínos baklövésről! Mert másnak nem nevezhető az, ami az alakuló utáni első rendes ülésen történt: az ellenzékbe szorult DSZM és a nemzetiek úgy játszottak a kormány- koalícióval, mint macska az egérrel. Az új hatalom nem engedheti meg magának, hogy procedurális hibák miatt saját maga tegye órákra működés- képtelenné azt a törvényhozást, amelyben az alkotmányos többség birtokában óriási fölénye van. Ezzel feladta az ellenzéknek a magas labdát, sőt labdákat, s nem lehet csodálkozni azon, hogy a meciarista nehézfiúk- Cabaj, Cuper, Brnák- rendre le is ütötték azokat, parlamenti meg alkotmányos válságról beszéltek nagy kárörömmel. Persze erről nem volt szó, de eltartott volna egy ideig - néhány frissen kinevezett kormánytag visszahívása, hogy ismét elfoglalhassák helyüket a parlamentben, s így meglegyen a többség, majd újbóli kinevezésük, stb. amíg a kormánykoalíció saját erőből korrigálja a hibát. Végül erre nem volt szükség, mert a Szlovák Nemzeti Párt a koalíció segítségére sietett. Nos, ez az, ami fölöttébb kínos, amin érdemes elgondolkodni. Vélhetően nem önzetlenségből dobtak mentőövet a nemzetiek annak a kormánynak, amelyben az ősellenségnek tartott magyarok is helyet foglalnak. Hiszen korábban többször hangsúlyozták: csak olyan kormányt tudnak támogatni, amelyben az MKP nem szerepel. Jó volna tudni, miért érte meg nekik mégis. Néhány tanulság. A tévé egyenes adásban közvetítette a kormánykoalícióvergődését, amely nem volt kellemes látvány. Dzurinda nemrégiben magabiztosan állította: a változásokra garancia az, hogy már nem kezdők a politikában. Nem ezt láttuk, s a történtek azért is nehezen érthetőek, mert a kormány- párti padsorok tele vannak tapasztalt „parlamenti rókákkal”. Külön fejezet a házelnök személye. Jozef Migas baklövéssorozatával még a hírhedt Ján Luptákot is alul tudta múlni. Anélkül, hogy felfújnánk a dolgot, azért látni kell: a parlamenti munkában teljesen tapasztalatlan emberből csináltak egyből házelnököt, akinek esélye sem volt arra, hogy kordában tudja tartani a déeszemes darázsfészket. Az lehet a DBP bel- ügye, hogy miért nem segítettek be neki sokkal tapasztaltabb kollégái. De nem árt emlékeztetni: a funkcióéhes baloldal felháborító nagyképűséggel a párt szellemi potenciáljával próbálta magyarázni, miért akar több kormánytisztséget, mint ameny- nyi a választási eredmények alapján járna neki. Minden káröröm nélkül: ebbe a potenciálba Migas teljesítményét is beleszámították? Félidős választásokat tartottak kedden az Egyesült Államokban, az eredménynek inkább a demokraták örülhettek. Nem így Floridában és Texasban, e két államban George Bush volt republikánus elnök két fia nyerte a kormányzóválasztást. Felvételünkön a floridai győztes: Jeb Bush. CTK/AP-felvétel Alapvető fordulatot az iskolaügyben Malinak István Megmaradásunk alappillérére, az iskolaügyre mérte az elmúlt négy évben a Meciar-kabinet a legsúlyosabb csapásokat. Kormányerőként az MKP egyik legfontosabb feladata koalíciós partnereit olyan jogszabálycsomag elfogadására rábírni, amely garantálja az alapvető fordulatot a szlovákiai magyar iskolaügy fejlődésében. A négy párt közötti koalíciós szerződésbe és a hozzá csatolt programtézisekbe az MKP több fontos követelését máris sikerült beépíteni. Dolník Erzsébet képviselővel, az MKP oktatási szakértőjével a legsürgetőbb tennivalókat vettük számba. Fel lehet állítani valamilyen fontossági sorrendet? Kilencvenötben az első súlyos csapás az 542-es számú törvény módosítása volt, amely elvette az iskolaszékek azon jogát, hogy javaslatot tehetett az igazgatók kinevezésére vagy visszahívására is. Ez elindított egy lavinát, a magyar iskolák esetében aztán fokozatosan mindenkit eltávolítottak, aki szembe mert szállni a hatalommal. Ezen mindenképpen változtatni kell, vissza kell adni az iskolaszékek eredeti jogköreit. Az MKP programja ennél tovább megy. Az iskolákat az önkormányzatok irányítása alá kell rendelni - ez hosszabb távra szóló feladatként szerepel a tézisekben is -, ami azt jelenti, hogy módosításra szorul az önkormányzati törvény. De még ez sem elég, ahhoz, hogy az önkormányzatok fenn tudják tartani az iskolákat, pénz kell. Tehát egyrészt az adózással kapcsolatos tövényekhez is hozzá kell nyúlni, másrészt az önkormányzatoknak meg kell kapniuk a gyerekek után járó kvótát, csúnya szóhasználattal: az ún. fejpénzt. Nyilvánvaló, hogy az egészségtelen, túlcentralizált irányítás lebontásához átfogó intézkedésekre van szükség, elfogadtatásuk és megvalósításuk nem lesz egyszerű feladat. Összefüggő láncolatról van szó. Ha el akarjuk érni, hogy az állami iskolák az önkormányzatok hatáskörébe kerüljenek, nem szabad megengedni, hogy a törvény diszkriminálja az egyházi és a magániskolákat, valamint a még nem létező alapítványi iskolákat. Tudniillik a jelenlegi finanszírozási rendszer ezt teszi. A tézisek egyik pontja is rögzíti, hogy ezt a különbséget fel kell számolni. Mire számíthatnak a leváltott igazgatók? Az MKP nem híve a tisztogatásoknak, nem akarjuk azt csinálni, amit Meciarék. De azok az igazgatók, akiket politikai okokból, a kiállásuk miatt váltottak le, megérdemlik, hogy visszakerüljenek tisztségükbe. De nemcsak igazgatókról van szó. Kárpótolni kell azokat a pedagógusokat is, akik hónapokig nem kapták meg a mozgóbérüket csak azért, mert kétnyelvű bizonyítványt adtak ki, vagy elutasították az egynyelvűek kiadását. Ha már szóba kerültek a bizonyítványok: mire lehet számítani? Partnerpártjaink egyértelműen deklarálták, hogy a kérdést mielőbb meg kell oldani, ez szintén szerepel a szerződésben Oktatásügyünket számos egyéb gond is ellehetetleníti, amelyeket távlatilag mindenképpen meg kell oldani. Távirati stílusban: létfontosságú a szlovákiai magyar pedagógus- képzés megteremtése, tudjuk, valamikor Pozsonyban és Nyit- rán folyt, de jelenleg ilyen nincs. Iskoláink túlélése a tét, a magyar pedagógusgárda elöregszik. A magyar középiskolai hálózat rendkívül egyenetlen: gimnáziumaink még csak vannak, de hiányoznak bizonyos középiskola-típusok; katasztrofális a helyzet a magyar nyelvű szakmunkásképzés terén. Nincs intézményhálózatunk, a járásokban és kerületekben nincsenek magyar módszertani szakemberek, nemhogy önálló magyar módszertani központ vagy tan- könyvkiadó volna. Magyarán: a szakmai intézetek hálózatának a megteremtése is távlati célunk kell legyen. Ezek közül is sok mindenről szó van a szerződésben meg a tézisekben. Jó, hogy magyar államtitkára van az oktatási minisztériumnak, lesz egy nemzetiségi főosztály is a tárcánál, valamint módszertani központ létesül a magyar iskolák számára. A kormány biztosítani kívánja a nemzetiségi iskolaügy normális működéséhez szükséges feltételeket; garantálja a kisebbségek műveltségi szintjének emelését, a pedagógusok, teológusok, kulturális dolgozók és népművelők képzését a kisebbségek nyelvén, a már létező egyetemek keretében. Ez nyilvánvalóan önálló magyar kar vagy karok létrehozását jelenti. Tehát elmondható, hogy a magyar oktatásügy viszonylagos önállóságának alapjait teremtettük meg. Somogyi Ti bor felvételei Dolník Erzsébettel a tűzoltásról, valamint a szlovákiai magyar oktatásügy távlati feladatairól Az MKP képviselői A parlamentben, valamint a kormányban Október 29-én megtartotta alakuló ülését az új parlament, október 30-án pedig a köztársasági elnököt helyettesítő új házelnök kezébe letette a hivatali esküt a Dzurinda-kormány húsz tagja. A parlamentbe bekerült tizenöt magyar képviselő közül négyen a kormány tagjai lettek, ezért az MKP Országos Tanácsának döntenie kellett a megüresedett képviselői helyek betöltéséről. A napisajtóban rengeteg lista, név jelent meg, a könnyebb eligazodás végett közöljük a parlament és a kormány magyar tagjainak végleges névsorát. A Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselői a következők: Bugár Béla (az SZK Nemzeti Tanácsának alelnöke), A. Nagy László (az emberjogi és kisebbségi bizottság elnöke), Farkas Pál (a pénzügyi és költségvetési bizottság elnöke), Sárközy Klára (a szociális és lakásügyi bizottság elnöke), Bárdos Gyula (frakcióvezető), Duka Zólyomi Árpád, Duray Miklós, Mészáros Lajos, Kvarda József, Köteles László, Hóka László, Gyurovszky László, Ferkó Barnabás, Dolník Erzsébet, Szabó Olga. A Mikulás Dzurinda vezette új szlovák kormány magyar tagjai a következők: Csáky Pál a kisebbségi és emberi jogokért, illetve a regionális fejlesztésért felelős miniszterelnök-helyettes, Harna István építésügyi miniszter, Miklós László környezetvédelmi miniszter. Négy magyar államtitkára (miniszterhelyettese) is van a kormánynak: Podstránsky Vladimil a pénzügyminisztérium, Mészáros Győző a földművelésügyi, Szigeti László az oktatási, Bauer Edit pedig a szociális és munkaügyi minisztérium államtitkári tisztét tölti be.
