Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-10-28 / 43. szám
12 1998. október 28. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Gyilkosok gyilkosa A mozifilmesként most bemutatkozó Antoine Fuqua munkája profira vall, szereplőválasztása merész, hiszen a címszerepet a Hong- kong-szerte ismert, ám Amerikában most debütáló, sőt angolul alig beszélő Chow Yun Fatre bízta. Ő alakítja John Lee-t, a kínai emigránst, aki foglalkozására nézve bérgyilkos. Különös fickó ez a Lee. Kényszerből elvállalja egy zsaru kinyírását, ám képtelen megtenni. Feladatát ugyanis az áldozat kisfiának szeme láttára kell teljesíteni. Megbízója, a kínai alvilág ki- f rálya engedetlenségét meg- torlandó bérgyilkosok hadát küldi rá. A hivatásos gyilkos létére lelkiismerettel megvert Lee menekülése során bajba sodorja az okirathamisító Meg Coburnt (iáira Sorvino). Őrült hajsza veszi kezdetét Los Angeles labirintusszerű kínai negyedében. A rendező reklámfilmekkel és klipekkel vált ismertté, első játékfilmjén érezhető „előélete”. Az akcióthriller műfaja egyébként is megkívánja a felfokozott tempót, a rövid, gyors vágásokat. Az unalomig ismert klisékkel teli sztorit a kitűnő színészek mentik meg. Chow Yun Fát nehéz feladatot old meg, amikor igyekszik elhitetni a nézővel, hogy olyan bérgyilkos (a gyilkosok gyilkosa), aki kizárólag rosszfiúkat hajlandó megölni. A Hatalmas Aphrodité című Woody Allen-filmben nyújtott alakításáért Oscar- díjjal jutalmazott Mira Sorvino eddig kizárólag vígjátékokban szerepelt, ez az első akciófilmje. A nehéz fizikai próbatételt kitűnően állja, sőt sikerül némi humort csempésznie az egyébként nem túl vidám filmbe. _____________Heti hír ___________ A t apasztalat tisztelője A legújabb „magyar” színész, Ralph Fiennes, aki volt már náci táborparancsnok (a Schindler listájában) és magyar gróf (Az angol betegben), s aki mindkét alakításával Oscar-közelbe jutott, ezúttal Szabó István A napfény íze című új filmjében hármas szerepet játszik. A rendkívül megnyerő, 35 esztendős angol színész - némely kritikus szerint máris Laurence Olivier színészi nagyságával ér föl! - sok szimpatikus vonása mellett igazi érdekességgel is szolgál: kifejezett vonzalmat táplál a nála korosabb hölgyek iránt. Már első felesége, Alex Kingston is jóval élemedettebb volt nála - házasságuk Ralph színésznő édesanyja halálának évében, öt éve bomlott fel -, mostani társa, akivel azóta él együtt, 17(!) évvel előbb látta meg a napvilágot, mint ő. Félreértés ne essék: a szép élet „szabálykönyvében” nincs olyan tétel, hogy csak a férfi lehet idősebb szíve hölgyénél. Tímár Péter: a magyar nép az ötvenes években is megőrizte belső szabadságát A dicsőséges 6:3 Eperjes Károly, a film főszereplője Inkey Alice felvétele Kovács Gergely______________ Tím ár Péter új filmje, a 6:3 a legendás meccs ideje alatt játszódik, különböző helyszíneken kísérhetjük figyelemmel a rádióközvetítést, és betekintést nyerhetünk a diktatúra éveibe. Eperjes Károly és Szalay Kriszta mellett a rendező komoly szerepet írt Cseh Tamásnak, aki egyúttal a film zeneszerzője is lesz. Tímár nagy örömére az epizódszerepeket is kiváló színészek alaMa egy film kétszázezer nézővel megbukott. kítják, többek között Kern András, Kállai Ferenc, Reviczky Gábor és Kari Györgyi. Sokáig úgy tartották, hogy Magyarországon nem lehet sikerfilmet készíteni. Aztán jött a Csinibaba, és elsöpörte ezt az elképzelést. Következő filmje, a Zimmer Feri nézőszáma azonban elmaradt a várakozásoktól. A Csinibaba előtt hat évig nem csináltam filmet, ezért úgy indultam neki, hogy nincs mit vesztenem. Hiheteúen körülmények között kellett leforgatnunk, de még azt is élveztem, és a filmen érződik ez a nagyvonalúság a részemről. Egyáltalán nem volt borítékolva a siker, mint ahogy a Zimmer Ferinél sem tudtuk, hogy nem lesz az. Ez nagyon érdekes, mert soha nem dolgozhattam még ilyen szabadon. Nem kellett egyeztetnem dramaturgokkal és művészeti vezetőkkel. Ez az a szabadság, amit az életben egyszer szerettem volna megérezni és kiélvezni, és most már egyfajta bölcsességgel mehetek bele a kompromisszumokba. A filmet azért több mint kétszázezren látták. Ez óriási szemléletváltást mutat: ma azt lehet mondani, hogy egy film kétszázezer nézővel megbukott. Azelőtt a tízezres közönség már sikernek számított. Én vállalom, hogy megbuktam, de akkor bukjak meg kétszázezres nézőszámmal! A Csinibabát nagyon jól forgalmazták, pedig akkor még nem is volt olyan ismert a nevem, nem tudták erre alapozni a promóciót. Ez a Zimmer Ferinél teljesen elmaradt. Lehetséges, hogy az emberek nem tudnak jóízűen nevetni az aktuális problémákon? Ebben az ügyben én is csak tapogatózom. Meggyőződésem, hogy a Csinibaba azért lett ekkora siker, mert a társadalom 1996-ban iszonyúan szomjúhoz- ta a kiegyezést a múlttal, hogy hagyjuk végre abba a kommu- nistázást, és hogy ki kit súgott be... Tehát az igény emelte nagy- gyá: én sok hibát látok benne. A Zimmer Feri vetítésein azt éreztem, hogy nem őszinték a nevetések. Ez persze azért is lehet, mert nem jó a film, de amikor együtt néztem a közönséggel, én se tudtam élvezni azokat a poénokat és alakításokat, amelyeken jókat szórakoztam a forgatáson és a vágásnál. Ez nagyon fontos pszichózisa a mozinak. Az én szememben a 6:3 a XX. századi magyar történelem egyetlen dicső momentuma. Ez el is hangzik a filmben: „ez az egyeden dolog, amire az átkos negyven évben büszkék leszünk”. Mindig is komolyan foglalkoztatott, hogy egy országban, ahol csak álaltematívák léteztek, ahol az emberek gyűszű- nyi örömökön próbáltak élni, hogyan materializálódhatott ez a siker. Rájöttem, hogy meg kell fordítani a dolgot. Úgy látom, hogy a csapatot az ország lelki igénye hozta létre. Az emberek pedig eggyé váltak a játékosokkal, ahogy a rádió közvetítette a mérkőzéseket. Ez a tökéletes szimbiózis, hogy a társadalom függ a csapattól, és a csapat függ a társadalomtól, soha nem jöhetett volna létre televízión keresztül. A film legfontosabb mozzanata a rádió és a közvetítés. Olyasfajta alaphangja lesz ez a filmnek, mint a Csinibabánál a korabeli slágerek? Igen. A rádió mindenhol szól. Szepesi közvetít. A történet a meccs másfél órája alatt játszódik: a főhős - akit Eperjes Károly alakít - különböző helyekre megy be hallgatni a rádiót, mindig más szituációba kerül, és mindig más reakciókkal találkozik. Ezen keresztül egy kicsit megismerjük az akkori embereket. A dicsőséges 6:3 után egy tragikusan elvesztett világbajnoki döntő következett... Ez viszont nem jelenik meg a filmben. Szakít a tradicionális magyar önostorozó szemlélettel? Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy ha egy nemzetnek nem megy jól a sora, akkor a sorsra hárítja a felelősséget. Ez a nép még az ötvenes években, a legkeményebb diktatúra alatt is - a családokon, a személyiségen belül - megőrizte a belső szabadságát. Azt szeretném megmutatni - főleg azoknak, akik még nem éltek akkor -, hogy felül lehet emelkedni a körülményeken. A meccs idején, 1953-ban még csak kétéves voltam, engem a 6:3-nak már a mítosza érintett meg. Bennem az aranycsapat rögtön összekapcsolódott egyfajta aranykorral. A történelem fintora, hogy ebben az időszakban volt valami, amit nem lehet a történelem szemétdombjára dobni, sőt ki kell emelni, de ez önmagában nem lehetséges. Nézzük csak meg, hogy akkor tényleg megfélemlített rabszolgák jöttek-mentek és tapsoltak-e orwelli látomásként, mint a gépek? Nem. Akkor is szerettek az emberek, szeretkeztek, szórakoztak, emberek voltak, és sikerült megteremteniük az életet. Ez a történet annyiban analóg a Csinibabáéval, hogy ebben is azt keresem, hogy miért imádtak élni akkor is az emberek. A legfontosabb, hogy az ember hogy éli meg a saját boldogságát, akár a legrosszabb körülmények között is. Ilyen szempontból semmivel sem köny- nyebb ma élni. Most, hogy eléggé beleástam magam az ötveAkkor is szerettek az emberek, és sikerült megteremteniük az életet. nes évekbe, az az érzésem, hogy akkoriban találékonyabbak voltak a polgárok. Igaz, az élet is egyértelműbb és kiszámíthatóbb volt. Meggyőződésem, hogy a 6:3 kapcsolatba hozható a forradalommal úgy, hogy akkor érezte meg először az ország, hogy egy a szavunk, hogy van egy esemény, amire mindenki ugyanúgy reagál. Innentől datálódik a felismerés, hogy történhet velünk jó is, ha mindenki jót akar. Juhász Ferenc: „Az ember legyen úrrá a mindenség magányán: ez a sorsa! / S az ember magányát oldja fel a mindenség hite.” A mindenség és a történelem örökifjú költője Pomogáts Béla _________ A M agyar írószövetség a minap köszöntötte Juhász Ferenc hetvenedik születésnapját. Ez a születésnap nemcsak a költő barátainak, hanem a magyar irodalomnak is ünnepe. Olyan költőt köszöntöttünk és ünnepeltünk, aki irodalmunk sok évszázados hagyományainak szellemében (Vörösmartyhoz és Petőfihez, Adyhoz és Babits- hoz, József Attilához és Illyés Gyulához hasonlóan) egyszerre vetett számot a világmindenség és a történelem, a magyarság és az emberi egyetemesség vallató kérdéseivel. A múlttal, amely nemcsak némán porladó csontokkal terhes, hanem érvényes tanításokban is gazdag, a jelennel, amely egyszer az ember évezredes vágyainak betöltését ígéri, máskor rettentő világpusztulással fenyeget, és a jövővel, amiről legfeljebb a költő sejtheti, milyen lesz, lesz-e egyáltalán. Mitikus hagyományok, megszentelt erkölcsi eszmények, az emberi kultúra nagy értékei vegyülnek el Juhász Ferenc költészetében személyes tapasztalatokkal, örvénylő látomásokkal, így jön létre az elmúlt emberöltő tán legnagyobb szabású és távlatú magyar költői életműve, amelynek hitünk szerint természetadta helye van a világirodalom virtuális köztársaságában. Juhász Ferenc valósággal forradalmasította a magyar költészetet, és ez a szemléleti, valamint nyelvi forradalom a modern líra nagy világforradalmainak szerves rendjébe tartozik. Mindez különösen érvényes nagyszabású költői eposzaira. Ezekben az eposzokban a létezés valamennyi változata és törvényszerűsége megjelenik, nemcsak jelen vannak a valóság és a lehetőség ábrái, egyszersmind drámai rendbe is szerveződik az élet, a valóság, a létezés. Miként minden igaz és nagy drámában, a tragikus konfliktusok itt is az életet és a pusztulást állítják szembe egymással. Juhász Ferenc, mint korunk embere általában, szorongással tekint azokra a borzalmakra, amelyeket egy háborús vagy környezeti katasztrófa esetén ígér a tudományos előrelátás, és rajzol fel a képzelet. Az emberiség és a kultúra, vagyis az ember által létrehozott „második természet” pusztulásának látomása gyötri. Borzalmas látomásokkal viaskodik, mégis mindenkor az élet mellett tesz hitet. Bármilyen különösnek tetszik, a mindent megsemmisítő halál és a felzaklatott biológiai létezés burjánzó vízióinak énekese egyúttal az életöröm és az emberi boldogság, mi több, a kozmoszt átlengő „mindenség szerelmének” is hírnöke. „Ó, amíg élek, zengjen énekemben: / szabadság, munka, öröm, szerelem” - hangzott fel egyik korai versében, az Áll még a házban az a fogadalom, amelyhez valójában a halálvíziók és a pusztuláseposzok ellenére is mindvégig hű maradt. Költészettana, amelyet a Tékozló ország verseiben fogalmazott meg, az értelem és az ember küldetésébe vetett hit eszményeit - Juhász eszmei szótárában talán az emberi létezés legjelentősebb fogalmait - szegezte szembe a természet és a történelem káoszával, burjánzásával és közönyével. „Az ember legyen úrrá a mindenség magányán: ez a sorsa! / S az ember magányát oldja fel a mindenség hite.”
