Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-10-21 / 42. szám
1998. október 21. 10 Kópé Verssarok Weöres Sándor Míg lombok közt éj lobog Míg lombok közt éj lobog, addig kérdezd: ki vagyok Nap tüze pirkad már. Házam volt a virradat, benn feledtem páromat, ej de igen nagy kár. Meglesném én páromat: talán felhőt varrogat jól tudom: engem vár! Kényes titkot varrhatott, betette az ablakot, ej de igen nagy kár. Szent Anna tava Anna es Aron ^ Fejbőség ^ 28 cm CN m A N CA (A o JS ti A e u <N ■'T o 'CB > A múlt heti számunkban közölt felhíváshoz közöljük annak a babának a méreteit, amelyhez várjuk a népviseleteket. Mint egy nagy tál fenekén a víz, pihen Szent Anna tava, égbe nyúló hegyek aljában. Ennek a gyönyörűséges tónak a helyén egykor magas hegy volt, a tetején büszke vár, amely kevélyen nézett le a csíki meg a háromszéki falukra. De nem egymaga kevélykedett e vár Csík- és Háromszék felett: átellen- ben, egyórányira, a ként lehelő, fojtós szagú Büdösbarlang felett is vár állott. Két testvér lakott a két várban, mind a kettő kevély, gőgös, szertelen. Szívükben nem lakozott szeretet. A föld népét sanyargatták, fosztogatták, egymást sem szerették. Mindig vetélkedtek, dicsekedtek: kinek van többje. Mind a két vár pincéjében kádakban állt a tenger arany, ezüst. Egyszer aztán honnét, hon- nét nem, messze földről egy nagy úr jött látogatóba a büdösi vár urához. Hatlovas hintónjött. Színarany volt annak a hintónak kereke, tengelye, rúdja; arannyal, ezüsttel, gyémánttal volt kiverve a lovak szerszáma, s haj! a lovak tüzesebbek voltak a sárkánynál. Hiszen nem is volt többet nyugodalma a büdösi vár urának, amint meglátta ezt a hintót, ezt a hat lovat. Mindjárt rászegődött a vendégére, nem hagyta békében: adja el neki a hat lovat hintóstul, szerszámostul.- Adok érette hat kád aranyat.- Nem eladó - mondogatta a vendég.- Ráadásul a torjai uradalmat.-Nem eladó! „Megállj - gondolta magában -, mégis az enyém lesz!” Nagy vendégséget csapott, folyt a bor, s mikor a vendég virágos kedvre derült, a büdösi vár ura elővette a kockajátékot. Jól számított, mert vele járt a szerencse. Elnyerte a vendégének mind a pénzét, s tetejébe a hat szép lovat, mindenestül. Ahogy elbúcsúzott a vendég, első dolga volt, hogy meglátogassa a testvérét. Csak úgy repesett a szíve az örömtől, mikor előállott a hatlovas hintó. Hej, de megirigyli majd ezt a testvére! A testvére éppen ott ült a vár pitvarában, mikor bevágtatott a hatlovas hintón.- No, öcsém, van-e ilyen hat lovad?! - kiáltott diadalmasan.- Ilyen nincs - mondta az öcs -, de lesz különb. Huszonnégy óra sem telik belé, meglátod! Nagyot kacagott a büdösi vár ura.- Ennél különb! Legyen a tied minden uradalmam, ha ennél különb hat lóval jössz hozzám.- Nem hattal, tizenkettővel! A büdösi vár ura megfordult, s hazavágtatott, mint a sebes szél. Egész nap tűnődött az öcs, honnét szerezzen különb tizenkét lovat. Egyszerre csak az jutott eszébe, hogy várába hozatja a vidék legszebb tizenkét leányát, azokat hintóba fogatja, s úgy megy a bátyjához. Fél nap sem telt belé, jöttek a jobbágyok s velők a leányok; vol tak százan is, egyik szebb a másiknál, de a legszebb / nehéz hintót. Szörm K tek előre, de meg sem tudták mozdítani a köztük egy Anna nevű volt. Ezt választotta először a vár ura, aztán még tizenegyet melléje. Előhozatta aranyos hintáját, s elébe fogatta a tizenkét leányt. Szegény leányok! Reszketve állottak a hintó előtt. Szemükből szakadt a könny, mint a záporeső, feltekintettek az égre, onnét sóhajtottak segedelmet. Aztán az úr felugrott a bakra, kieresztette bakos ostorát, nagyot rittyentett, hogy csak úgy zengett-zúgott belé az erdő.- Gyí, előre, gyí! A leányok támolyogva lépSzömyű haragra gerjedt a hatalmas úr! Elővágott a rézcsapós ostorral, éppen Annára, aki legelöl állott. Patyolatfehér húsából kiserkent a vér, s jajszava felhatott az egekig.- Gyí, Anna, gyí! - ordított az úr, s másodszor is rávágott.- Verjen meg az egek ura! jajdult föl Anna. - Süllyedj a föld alá, ártatlanok gyilkosa! S abban a pillanatban elfeketedett az ég, villám- lőtt, dörgött, égföld megindult, a vár tornya ingadozni kezdett, aztán hirtelen ösz- szeomlott, utána az egész vár, a föld süllyedt. Mikor lecsendesült az ég haragja, a vár helyén egy gyönyörűséges tó pihent, a tóban tizenkét hattyú úszkált. A tizenkét hattyú kiszállott a tó partjára, ott megrázkódott, s leánnyá vált ismét. Siettek haza mind a falujokba, csak Anna maradt ott. Kápolnát építtetett a tó partján, s ebben töltötte az életét, csendes imádkozással. És jöttek, zarándokoltak a népek mindenfelől a kis kápolnához, együtt imádkoztak a szent életű leánnyal, kit még életében szentnek neveztek, halála után pedig róla nevezték el a tavat Szent Anna tavának. Zsákbamacska A GLOBÁL EXPRESS Komámo bohócos jelvénye alatt elhelyeztünk két dzsókerfigurát és egy macskát, mindegyikben egy számot. Minden szám egy játékot jelent Karikázzátok be azt a számot, amelyikről úgy gondoljátok, hogy a ti játékotokat jelzi. Aztán anyuci vagy apuci segítségével a szaggatott vonal mentén vágjátok ki ezt a játékszelvényt, és egy levelezőlapra ragasztva küldjétek el kiadónk már jól ismert címére: VOX NOVA a. s„ Prievozská 14/A P. O. BOX 49, 820 06 Bratislava -1998. november 11-éig. A lapra írjátok rá: VR plusz - Gyerekjáték! J A nyertesek névsorát az ÚJ SZÓ november 14-t szombati számában közöljük Izgalmas, jó játékot kívánunk! A játékokat a dunaradványi székhelyű 946 38 Radvan nad Dunajom 213, tel.: 0819/787 415 küldi el címetekre. GIAvBAL 'VeÜí(u>ícAad ifuvit EXPRESS [Ilii Hogyan uralkodott a király a középkorban A középkori Európa államait az uralkodó, az „Isten kegyelméből” való király kormányozta. Király szavunk a frank birodalom élén álló Károly nevéből származik. Régi festményeken, kézzel írott könyvekben (kódexekben) a király fején koronát hordott, oldalát kard díszítette. Vállán palást volt. Egyik kezében az országalma a hatalmat, másik kezében a jogar az uralkodást, a bíráskodást jelképezte. Ezek a királyi jelvények még a rómaiaktól származnak. Sok országban csodatévő erőt tulajdonítottak az uralkodónak, az emberek azt hitték, hogy kézrátétel- lel gyógyítani is képes. A király a legnagyobb birtokosnak számított. Gazdagsága emelte országa erejét és jelentőségét. Méltóságát azzal fejezte ki, hogy fényes udvart tartott, ahol szolgahad látta el az udvari tisztségviselőket, a szépszámú vendégsereget, a külföldről jött előkelőségeket, követeket, a királyi kegyre váró főurakat és a nemeseket. A középkori uralkodók állandóan utaztak. Udvaruk hol itt, hol ott volt, mindig más várban, városban tartották székhelyüket. A királyi udvart a főtisztviselők, kamarások, kincstárnokok, kancellisták kormányozták. A magyar királyt három törvény megtartásával lehetett csak megkoronázni. Az első törvény úgy szólt, hogy a királyt a Szent Koronával kell megkoronázni. A második, hogy az esztergomi érseknek kell megkoronáznia. A harmadik, hogy a koronázásnak Fehérvárott kell megtörténnie. Volt egy királyunk -1. Károly -, akit háromszor koronáztak meg, míg-végre eleget tudott tenni együtt a három feltételnek. A király a jog szerint korlátlan úr volt, tetteiért „csak Istennek” tartozott felelősséggel. A nádor kivételével bármilyen országos tisztségre azt nevezhetett ki, akit akart, nemesi címet, rangot, bir tokot adományozhatott. Ha egy nemesi család kihalt, a királyra szállt a birtok, s ő dönthetett, hogy megtartja, vagy valamelyik hívének adomá- nyozza-e. Valójában a király hatalma sem volt korlátlan. Attól függött, hogy a főurak, a nemesség és a polgárság soraiban van-e elegendő támogatója és erős hadserege, amellyel kikényszerítheti akaratát. A király volt az ország legfőbb bírája is, de helyette és nevében az ország bírái döntöttek. Kevés per tárgyalásán vett részt, de az ítéleteket mindig az ő nevében adták ki. Joga volt hadat üzenni és békét kötni, országgyűlést összehívni. Ő adott engedélyt a vár és várkastély építésére, vásártartásra, vámhely létesítésére. Csak ő verethetett pénzt. A király élete végén oda tért vissza, ahol királykodása elkezdődött: holttestét Székesfehérvárra vitték - hacsak nem volt korábban kinyilvánított más akarata -, ott temették el, ahol koronázták.
