Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-10-21 / 42. szám
ublicisztika 1998. október 21. 9 A nyugdíjasotthon legidősebb lakója: - Ez a sors jutott nekünk, s higgye el, még itt is jobb, mint egyedül otthon lenni naphosszat, ahol a kutya sem nyitja ránk az ajtót. Pedig nekem három fiam van, de az egyiknek több a baja, mint a másiknak. Olyan rossz világ ez, hogy a legjobb minél távolabb lenni tőle. Az épület eredeti neve Dolgozók Otthona volt. Hosszú évekig a falu megözvegyült idős lakosait szolgálta a ház, de az utóbbi években úgy megcsappant az itt lakók száma, hogy a falu vezetőTóth Lehel felvételei ségének döntenie kellett, hogyan tovább... A legmegalapozottabb igénynek az öregek felkarolását látták, országos méretben, így bárhonnan bárkit szívesen fogadnak. A konyha nemcsak az itt lakó nyugdíjasokat szolgálja, hanem a mezőgazdasági kft. dolgozóinak is főz. A finomabbnál finomabb ételek a legkorszerűbb berendezésekkel készülnek. A központi fűtés bevezetésekor a kazánokat is lecserélte a falu vezetősége. A heverőket és a színes televíziót is a bajcsi önkormányzat vásárolta.- Fülek mellől jöttem, és bevallom, Bajcsnak a hírét sem hallottam egész életemben. A rádióból értesültem, hogy nyílt itt egy nyugdíjasotthon, s azonnal jelentkeztem, nem volt maradásom - mondja Margit néni, aki lázasan készült a választásokra. Ottjártunkkor már fejből ismerte az induló pártok nevét, jellemzőit... m agyarországiaké pedig 200 ü tett ki. A csehszlovákiai né- kisebbség gyakorlatilag meg- it, a magyarországi pedig fe- csökkent. A lengyelországi letek száma viszont az államírok nyugatra tolása miatt a > millió menekült és kitelepí- ellenére alig módosult: to- ara is megközelítette az nilliót. Bár nagyhatalmi dön- :zt nem mondta ki, a jugo- viai németek közül csaknem ezret, a romániaiak közül pe- 250 ezret ugyancsak kitelepí- :k vagy elűztek. A Jugoszláviámét kisebbség száma ezzel ezer, a romániaié pedig fél- ió alá csökkent. A németek [építésé mind az öt országból embertelen körülmények itt zajlott. Javaikat általában bozták, s mást, mint 50-100 kilogrammos kézicsomagokat, továbbá némi készpénzt, nem vihettek magukkal. A németek részben szervezetlen, sőt gyakran menekülésszerű és a helyi lakosság, elsősorban a csehek, a lengyelek és a szerbek bosszújától övezett Nyugatra áramlása több tízezer olyan ember, beleértve nők és gyermekek, életét követelte, akik a náci rémtettekért aligha tartoztak felelősséggel. A németek kitelepítésével egyidejűleg jelentős számú lengyel, ukrán, belorusz és orosz lakosság migrációjára is sor került. A Szovjetunió köztársaságai és Lengyelország között 1944-45-ben megkötött lakosságcsere-egyezmények keretében 1945 és 1947 között 520 ezer ukrán, fehérorosz, orosz és litván települt át szervezetten Lengyelországból a Szovjetunióhoz került volt lengyel területekre, illetve az Ukrán és a Belorusz Köztársaság belső körzeteibe. Ugyanezeknek az egyezményeknek az Benes ’45-46-ban nemcsak a német, a magyar kisebbség teljes felszámolását is el akarta érni. alapján a volt kelet-lengyel, illetve belorusz és nyugat-ukrán területekről mintegy 1,5 millió lengyel költözött át Lengyelországba. A Szovjetunió különböző nyugati körzeteiből a fenti egyezményektől függetlenül is igen sok lengyel özönlött Lengyelországba, főleg a németek által elhagyott körzetekbe. A különböző becslések ezek számát 1-1,5 millióra teszik. Az ukrajnai és fehérorosz-országi lengyelek, illetve a lengyelországi ukránok és beloruszok száma ennek és a határváltoztatás következtében nagyságrendileg változott meg. A háború előtti többmilliós nemzetiségi közösségek a határ mindkét oldalán néhány százezres kisebbsé-gekké redukálódtak. A három balti államból körülbeül 300-350 ezer embert, főleg értelmiségit és polgárt deportáltak a Szovjetunió belső területeire, miközben ugyanide, Kelet-Poroszor- szágba és a Lengyelországtól megszerzett nyugati határövezetbe körülbelül 2,5 millió orosz telepes érkezett. Ennek az lett a következménye, hogy a Baltikum, Nyugat-Belorusszia és Nyugat- Ukrajna a hagyományos német és lengyel közösségek felszámolódása ellenére sem vált olyan homogénné, mint ezek nélkül a telepesek nélkül válhatott volna. Az ismét elnökké választott Benes nemcsak a német, hanem a magyar kisebbség teljes felszámolását is el akarta érni. Mint mondta: a magyaroknak vagy távozniuk kell, vagy asszimilálódniuk. Miután a nyugati szövetségesek a magyarok egyoldalú kitelepítésére nem adták áldásukat, 1946. február 27-én Csehszlovákia olyan lakosságcsere-egyezményt kötött Magyarországgal, amely kölcsönösségi alapon ugyanannyi csehszlovákiai magyar áttelepítését irányozta elő, mint amennyi magyarországi szlovák Csehszlovákiába kívánt települni. E szerződés keretében 1947-48-ban 73 ezer szlovák hagyta el önkéntesen Magyarországot, s 68 ezer magyar Csehszlovákiát. Azokkal a menekültekkel vagy kiutasítottakkal együtt, akik már korábban Magyarországra érkeztek, a Csehszlovákiából kitelepített magyarok száma elérte a 100 ezret. Bár az 1946-os egyezmény keretében realizált lakosságcsere rendezetten s az ingó vagyonok átvitelét is garantálva zajlott, a csehszlovák vezetés hisztérikusan kisebbségellenes politikája igen sok elfogulatlan megfigyelőt indított arra, hogy Benest, akit sokan akkor is, és még ma is a térség egyik legdemokratikusabb politikusának tartottak, illetve tartanak, Hitlerhez és Sztálinhoz hasonlítsa. (Folytatjuk)
