Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-08 / 27. szám
8 1998. július 8. A betonvályú, amelyen keresztül vízzel látják el az erőmű üzemeltetői a Duna kis-csallóközi ágrendszerét. Az építmény eredetileg nem szerepelt a tervrajzokon - utólag tervezték, a környezetvédők tiltakozása miatt. A vályú felett visz az út Pozsonyba. A híd nem az eredeti út közvetlen vonalára épült, ezért mindkét végén kanyarok vannak. Negyven km/h-s sebességkorlátozást jelző tábla áll előtte. Olyan éles a felvezető út és a majdnem vízszintes híd alkotta szög, ho: van km/h- fel rá egy az a levegc vőrendőrre vábbi bal végett. 1998. június 18. fekete betűs nap Vajka község történetében Halálkanyar a hídon Kmotrik Péter P. Vonyik Erzsébet _________ 19 98. június 18-a fekete betűkkel került be Vajka község történetébe. Ezen a napon 18.00 óra körül öt vajkai férfi igyekezett egy Skodával munkából hazafelé a dunacsúni úton. A hídra vezető kanyarban jártak, amikor egy Mitsubishi márkájú autó repült feléjük a hídról. A pozsonyi rendszámú kocsi száz kilométer feletti sebességgel ütközött a Skodának, nekinyomta a híd korlátjának, felcsúszott a tetejére, belapította, majd visszacsúszott róla. Az ütközés során a Skoda egyik utasa kirepült az autóból, a többiek a roncsban lelték halálukat. A japán kocsi vezetője, M. a légzsáknak köszönhetően könnyebb sérülésekkel megúszta a karambolt. A szerencsétlenül járt Skoda egyetlen túlélője hat héten túl gyógyuló sérülésekkel kórházban fekszik. A mentőket egy halász értesítette mobiltelefonon. Tíz percen belül a helyszínen voltak, de négy emberen már nem tudtak segíteni. A négy férfit nem a vonat, hanem a gólya hozta Vajkára - mondják a helybeliek -, ott születtek, és ott is maradtak a faluban, építkeztek, családot alapítottak. A vajkai Domsi Mihályné pár perccel a karambol után érkezett a helyszínre. Pozsonyból munka után igyekezett hazafelé személygépkocsival egy doborgazi kollégájával, s a híd tetejére érve pillantották meg a döbbenetes látványt. Anna asszony még most is egész testében remeg, ahogy visszaemlékezik. Először a kocsiból kirepült Szurma Lászlóhoz rohant, akit csak azután ismert meg, hogy az kinyitotta szemét. „»Ancsika, segítsen rajtam!« - mondta nekem elfúló hangon. Hirtelenjében azt sem tudtam, mit tegyek. Láttam, hogy a másik négy falubeli férfin már nincs segítség.” Anna asszony az első arra haladó autóval Vajkára ment, hogy orvost hívjon. Mint mondja, azóta is folyvást azt hajtogatja magában: „Ennyi ártalan embernek kellett meghalnia egy miatt!” A sírással küszködve meséli, hogy másnap munkába menet alig volt merszük áthaladni a hídon. Ez a szorongató érzés szinte mindenkit hatalmába kerít, aki kénytelen erre venni az útját. S mint a faluban megtudtuk, a tragikus baleset óta megnőtt a kompforgalom. A pozsonyiak inkább várnak akár három-négy fordulót is a kompnál, mert nincs merszük átkelni a halálhídon. Ezt a vajkai polgármester is megerősíti. Ó egyébként csak mintegy másfél órával később szerzett tudomást a balesetről. „»Laci bácsi, fújja le a szombati diszkót!« - ezzel jött utánam a kertbe az egyik fiú, mire én magyarázkodni kezdtem, hogy az nem olyan egyszerű, hiszen mindent előkészítettünk. Akkor félbeszakított, és megkérdezte: »Hát nem tudja, mi történt?«” A polgármester tüstént kihajtott a helyszínre, de már csak a letakart áldozatokat láthatta. Nagy László szerint a híd előtt ugyan áll egy útszűkületre intő és sebességkorlátozást előíró tábla, ám túl alacsonyan van elhelyezve, s arra nem figyelmeztet, hogy a hídon kanyarodik az út. A falu első embere úgy véli, hogy a rendőrségi szakvizsgálatok lezárása és a baleset rekonstruálása után a híddal tenni kell valamit. Meggyőződése szerint a felvezető utat meg kellene hosszabbítani, hogy hosszabb rálátás legyen a hídra. A polgármester szerint a turistaforgalom növekedésével megnő a balesetvesély, ezért a közlekedés biztonsága végett mindenképpen lépni kell. A két szomszédos faluban sokan a furcsán kanyarodó hidat, de még többen az állítólag száz kilométeres sebességgel robogó pozsonyi fiatalembert hibáztatják. Róla szinte semmit sem sikerült megtudni, mindössze annyit, hogy 24 éves, és halászni járt a Dunához. Telefonon megpróbáltuk elérni - hiszen őt már hazaengedték a kórházból -, de a megadott számon jelentkező hölgy tagadta, hogy családjában bárki is közlekedési balesetet okozott volna. Vajkán többféle hír kelt szárnyra. Van, aki úgy tudja, a balesetet okozó fiatalembernek valamilyen pozsonyi hatalmasság az apja, ezért várhatóan a bírósági tárgyaláson megpróbálják tisztára mosni. A rendőrségi vizsgálat eredménye egy hónap múlva lesz meg - tudtuk meg június 22-én Ábrahám Elemér alezredestől, a Dunaszerdahelyi Járási Rendőrparancsnokság vizsgálati osztályának igazgatójától. Elmondta, nem tartja kizártnak, hogy gondatlanságból elkövetett emberölés miatt vizsgálat indul M. ellen. A vajkaiak szerint a baleset okozója néhány év börtönnel megússza az esetet, és újra volán mögé ülhet. Vannak, akik keveslik a várható büntetést. A Duna menti falucska csendjét, főleg hétvégeken, nemcsak a szélvészként száguldozó nyugati autócsodák verik fel, hanem robusztus motorkerékpárok is: tulajdonosaik a főutcán próbálják ki, mire képes a motor. Tehetik, mert mint a faluban többen elmondták, a helyi rendőrök nem zaklatják őket bírságolással. Állítólag azért, mert ezek is pozsonyi aranyifjak, akiknek a papája nem akármilyen irodákban koptatja a széket. „Szörnyű, ami a hídon történt, de ha nem fékezik meg a faluban száguldozó motorosokat, újabb tragédia is történhet” - figyelmeztetett egy vajkai nyugdíjas. S hogy nem a levegőbe beszélt, azt az úttesten heverő, frissen elgázolt macskatetem igazolta. Kis Pista bácsi szerint a helybeli rendőröknek ahelyett, hogy a faluban őgyelegnek, amikor vasárnaponként elindul a főváros felé a turistaáradat, a veszélyes és forgalmas útszakaszokon volna a helyük. Talán a négy fiatalember életét követelő tragédiának kellett megtörténnie ahhoz, hogy napirendre kerüljön a hídon való biztonságos átkelés kérdése. Az áldozatok hozzátartozóinak mérhetetlen fájdalmán ez már nem enyhít, de hozzájárulhat ahhoz, hogy hasonló súlyos baleset többé ne fordulhasson elő. Vajkán négy napon keresztül szóltak a harangok - minden órában. Ebben a harangszóban minden benne volt - a hozzátartozók könnyei, a barátok, szomszédok bánata és az elöregedő falu keserűsége. A tragédia óta a helyi egészség- ügyi központ mentősét arra kérik a betegek, ha Pozsonyba kell menniük, hogy inkább a régi úton vigye őket, ahol a komp jár. A mentős szintén ott volt a baleset helyszínén. Szerinte csak gyalogosoknak való az a híd. Hiába tartja meg a sebességkorlátozást, ha a szembejövő autós gyorsabban jön a megengedettnél: olyan hirtelen bukkan fel, hogy lehetetlen elkerülni az ütközést. Neki eddig szerencséje volt, még nem találkozott senkivel. Eddig sem szeretett arra autózni, de ezentúl ha teheti, elkerüli. Szerinte ki kellene tenni a roncsokat a híd elé, figyelmeztetésképpen - minden meggondolatlan autós számára. Egy másik helybeli szerint fekvőrendőrt kellene elhelyezni a híd előtt, hogy soha ne történhessen hasonló tragédia. Valaki azt mondhatná, minek ezzel eny- nyit foglalkozni, hiszen naponta történnek hasonló balesetek. Talán igazuk van. Ezért szóljon ez a cikk azokért is, akik máskor, máshol vesztették életüket az emberi gondatlanság és felelőtlenség miatt. És szolgáljon az olyan mérnökök okulására, akik munkájuk során megfeledkeznek arról, hogy kiknek tervezik művüket. Ki kellene tenni a roncsokat a híd elé, figyelmeztetésképpen. Gondatlanságból elkövetett emberölés miatt vizsgálat indul M. ellen.
