Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-10-14 / 41. szám
1998. október 14. Sport Alberto „Magnifico” Tómba, az alpesi síelés Messiása, a hihetetlenebbnél hihetetlenebb legendák hőse végleg lecsatolta a sílécet Ahol megjelent, mindig történt valami „Nyertem egy csomó érmet a hegyoldalakon, most majd Hollywoodban próbálok szerencsét” Tomi Vince __________________ Az alpesi síelés legszínesebb egyénisége, az extravagáns és bohém showman, a hitetet- lenebbnél hihetetlenebb legendák hőse végleg lecsatolta a sílécet. A 31 éves Alberto „Magnifico” Tómba befejezte pályafutását. Ő az egyetlen, aki három olimpián érmet szerzett, három aranyat (1988, Calgary: műlesiklás és óriásműlesiklás; 1992, Albertville: óriásműlesiklás) és két ezüstöt (1992, Albertville: műlesiklás; 1994, Lillehammer: műlesiklás). Óriásműlesiklásban a téli játékok történetében csak neki sikerült megvédenie olimpiai bajnokságát. Ezt csinálja utána valaki! Hiába no, nem véletlenül mondta magáról, hogy utolsó az ágyban, de első a célban. És még nem beszéltünk 50 Világ Kupa-győzelméről, a 1996-os vb- elsőségéről (óriásműlesiklásban)... Igazi ász, nagymenő, sikerember volt. Ahol megjelent, mindig történt valami. Emlékeznek még? Helikopterrel érkezett Lillehammerbe, naponta nyilatkozott, naponta jelentek meg róla cikkek, fantasztikus dolgokat mondott, írtak róla az újságok. Hogy mennyit iszik és eszik, hogy mennyire lusta, hogy hány nőt fogyaszt el éjszakánként. Tudjuk, az olaszok bohémok és jópofák, imádnak hangosan szórakozni és nagyokat lódítani. Szeretik a gyors autókat, a szép nőket, ♦ Kikiáltottak nagyszájúnak, szoknyavadásznak, verekedőnek, vulgárisnak, iszákosnak, bélpoklosnak és hülyének. De mondtam-e valakinek, hogy uram, önnel nem beszélek, mert gusztustalanul józan? ♦ Hogy megváltozom-e valaha? Bizonyára. Egyszer talán majd kevesebb trágár szót használok. Ez minden, amiben bízni lehet. ♦ Nem tudom, mennyit kerestem. Húsz- vagy harminc- millió dollárt? Apám vezeti a könyvelést. ♦ Ha valamikor véletlenül Ha elindult a lejtőn, tízezrek tomboltak, szlalomozását látva olvadt a hölgykoszorú CTK-felvételek szeretnek inni és enni. Hát még ha alpesi síelőkről van szó! Azok majdnem mindnyájan vagányok, fenegyerekek. Már abból adódóan is, hogy a lejtőn nincs pardon. Csak bátorság, vakmerőség, hazardí- rozás. Gondoljunk csak bele: a 94-es olimpián micsoda fantasztikus második futammal jött föl a 12. helyről a másodikra! 1,87 másodperccel volt lemaradva az éllovastól, és 15 századmásodpercre megközelítette. Egyszóval Tómba nem volt akárki. Fenomenális tehetség, nem érek célba, ez azt jelenti, gyorsabb voltam tökéletlen síléceimnél. ♦ A jó alpesi síelőnők jó szeretők. A jó alpesi síelők szintén jó szeretők. Én a sílécen és az ágyban is a legjobb vagyok. ♦ Vagy 15-ször abba akartam hagyni, mindig akkor, amikor reggelenként korán kellett kelnem. ♦ Oxfordban voltam tökéletesíteni angolnyelv-tu- dásomat. Elárulhatom, az angol lányok semmi újra nem tanítottak meg. ♦ Én vagyok a síelés Messiása. aki vadul habzsolta az élet örömeit. Ha elindult a lejtőn, tízezrek tomboltak, és szlalomozását látva olvadt a hölgykoszorú, záporoztak a jelzők: szép, gyors, gazdag, isteni, szuperman. Naponta húsz házassági ajánlatot kapott, ezeknek 30 százalékát külföldről. Mi lehetett Alberto titka? Azt mondta, adottság és kitartás, ami pedig a népszerűséget illeti, arról végképp nem tehet. Nem az ő hibája, hogy sokan szeretik az ilyen típusú férfiakat, sportolókat. Szexszimbólum volt, fiatal és idősebb hódolói nem tudtak vele betelni. Hajnalba nyúló mulatozásaival gyakran bot- ránkoztatta meg a közvéleményt, de mindent megbocsátottak neki; ő volt a lejtők királya. Nemegyszer ütközött a törvénybe, például gyorshajtás miatt szinte naponta büntették. Egyszer elvesztette a türelmét egy sebességkorlátozott szakaszon, feltette kocsijára a rendőri szirénát, és ment a maga útján. Nem késhetett. Várták a nők, a baráFenomenális tehetség volt, aki vadul habzsolta az élet örömeit tok, a mulatócimborák. Ismert botránya volt, amikor 1995-ben a győzelmi dobogóról az egyik fotós felé dobta a pezsgősüveget és a harmadik helyért járó trófeát. Mert a fényképész az egyik lapnak eladta 3000 aktfotóját. A nők társaságában leginkább a testét hagyta „beszélni”: napbarnított arc, bútorszállítóra emlékeztető hát, egy kicsit görbe orr, nem igazán kifejező tekintet. Nem éppen ideális testi felépítésével inkább a síelő Rambóra emlékeztetett. És mégis tetszett. Mármint a nőknek. Az egyik német riporternő beszélgetést készített vele, és a következőket írta: „Tómba nem nőcsábász, inkább olyan férfi, aki nemi ösztöneitől vezérelve valahogyan így gondolkodik: »Én vagyok a Tarzan, te pedig a fehér nő...«” Tómba síelőként fölöttébb individualista volt. Gustavo Thöni, az edzője azt állította róla, hogy fegyelmezetlen volt, szinte minden reggel karikás szemmel jelent meg a tréningen. Öttagú csapat forgolódott körülötte, és leste minden szavát, minden mozdulatát, teljesítette minden kívánságát. Pontos lesz? Menynyit késik? Milyen lesz a hangulata? Lesz kedve edzeni? Ezek voltak a nap kérdései. Még a nagy elődök is fejet hajtottak előtte, és azt tanácsolták a néha idegeskedő csapat- vezetőknek, ne törődjenek azzal, ha Alberto késik a tréningről, egy helikopterrel bármikor betoppanhat. Azzal se foglalkozzanak, ha esténként elmegy a diszkóba, netán a borospincébe is lenéz. Higgyék el neki, amit mond: „Utolsó vagyok az ágyban, első a célban.” Ismert történet, hogy egyszerre három nővel szórakozott reggel ötig, elfogyasztott néhány liter vörösbort és pezsgőt, nem vett részt a kötelező tréningen, és - megnyerte a versenyt! Calgaryi aranyérmeit dollárokért hagyta megérinteni, hogy aztán a pénzt hódolóival közösen elmulassa a bárban. Tómba otthona Bologna. Ő az első alpesi olimpiai bajnok, aki síkságról származik. Még most is egy többhektáros parkkal körülvett várkastélyban lakik milliárdos üzletember apjával és édesanyjával, aki megtiltotta neki, hogy lesiklásban versenyezzen, mert az életveszélyes. Négyesztendősen megkapta az első sílécet, majd amikor három-négy év múlva elfogadhatóan csúszkált, az apja Cortina d’ Ampezzóba vitte, és a fiatal Alberto naponta a lejtőkön siklott. Annyira tehetséges volt, hogy iskolába se kellett járnia. Ez később megbosszulta magát. Háromszor bukott az érettségin. Végül azért „beérett”. Hivatalosan állami alkalmazott volt, egészen pontosan carabinieri, de hát elképzelhetik, hogy nem csendőrködésével szerzett milliókat. Ezért a sportállásért mindössze 1700 márkának megfelelő lírát kapott havonta. Mint a világ első számú síelője viszont 10 millió márkát tehetett zsebre évente, amelyet a kegyeiért versengő 12 szponzor fizetett neki. Hogy mit szeretne csinálni az életben? Boldog családapává válni, aztán megpróbálkozni a színészettel. Sok szép nővel volt viszonya, botrányos viszonya, de az igazit még nem találta meg. Talán majd Hollywoodban. Tómba aranyköpései Kuriózumkosár Németh Pál nyolcas meze Valamikor Németh Pál, a nyárasdi női kézilabda atyja igazi megszállottja volt a füt- ballnak. Múltkor Puskás és Grosics közelségében töltött néhány emlékezetes napot Budapesten, de ő az egykori Aranycsapat tagjai közül mégis Kocsis Sanyit imádta. Nyolc vagy tíz évig focizott, de más mezt nem is húzott magára, mint a nyolcast, ugyanazt, amelyet Kocsis viselt. Persze az ismert kézilabdamester ma sem pártolt el a fut- balltól. Nejével ott izgul gyakran a pálya szélén, hogy Gergely fiuknak szorítsanak. A Németh csemetétől a IV. ligás somorjai csapatban várják a gólokat. Talán ő is nyolcas mezben játszik? Kétséges sportjövő Simon Easson, az angliai Bedfordi Egyetem filozófiaprofesszora szerint a versenysportolók hamarosan már nem lesznek teljesen emberi lények. Egy világkonferencián elmondta, hogy egy sportlövő a jövőben átültetett szaruhártyával, vagy művi úton beültetett ujjidegekkel sportolhat a pontosabb célzás és lövés - végső soron pedig a siker - végett. Ugyanígy egy atléta például a jobb vérkeringést segítő műszívvel versenyezhet a jövő évszázadban. „A sport jövője kétséges. Száz év múlva talán már nem is lesznek olimpiai játékok” - tárta a nyilvánosság elé abszurdnak tűnő vízióit az angol filozófus. Hasonló a nézete Sigmund Loland oslói professzornak is. Szerinte nincs messze az az idő, amikor az emberek helyett félig ember, félig gép „szerkezetek” fognak versenyezni. A fejlődő biotechnológia és mérnöki tudományok a sportolókon is ki fogják próbálni a találmányaikat. Egyelőre még csak vö- rösvértest-képződést elősegítő készítmények, növekedési hormonok és más doppingszerek szerepelnek a sport- szövetségek tiltólistáján, később talán már a műszív is... „Nagyon drasztikus a forgatókönyv. A csúcsokat hajszoló sport logikája az, hogy az elég sohasem elég. Amikor a győzelmek dollárszázezreket érnek, a versenyzők mindent elkövetnek azért, hogy elsők legyenek” - összegzett a norvég professzor. Legtovább futotta a maratont Sizo Kamukari japán versenyző futotta le a leghosszabb idő alatt a hagyományos maratoni távot. A stockholmi olimpián (1912) együtt indult el a többiekkel. A hatalmas hőségben csak a fordulóig sikerült eljutnia. Ott kihasználta egy svéd vendégszeretetét, felfrissült a lakásában, majd reggelig nála időzött. Másnap jelentkezett a szervezőknél. Akkor már a rendőrség is kereste, mert hosszú ideig nem ért a célba. Hatvanhétben Kamukari hetvenhat évesen meglátogatta Svédországot, és lefutotta a táv második felét. A talpraesett újságírók kiszámolták, hogy a rajttól a célig 54 év, 8 hónap, 6 nap, 8 óra, 32 perc és 20 másodperc alatt jutott el. Hát ilyen is megtörtént a sport világában. A hét fotója, avagy szurkolói önarckép a Zizkov-Ostrava cseh bajnoki focimeccsen
