Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-07-08 / 27. szám
Nagyvilág 1998. július 8. 7 Miért irigylik a bulgáriai törökök az erdélyi magyarokat? Feketeleves Várnában I. • Az anyaországban még a mecsetek is szebbek... Archív felvétel Tibori Szabó Zoltán _______ A szófiai repülőtéren barna bőrű fiatalember kapta ki a csomagot a kezemből. Rohant is vele az első taxihoz, alig udtam neki megmagyarázni, hogy nem akarok sehova sem menni, ott maradok, és repülőgépen utazom tovább két óra múlva. Törte az angolt. Repülővel? De miért? Elvinne szívesen taxival, olcsóbban jönne ki. Köszönöm, de már megvan a jegyem. Nem erőszakoskodott többet. De segített, hogy a belföldi járatokhoz átci- pekedjek. Közben beszélgettünk. Elmondta, hogy bulgáriai török, taxisként dolgozik 1991 óta. Keservesen, éjjel-nappal. De megéri: 1500 német márkát is megkeres havonta. Nem, nem tanult tovább. Minek? Amikor megtudta, hogy magyar vagyok, erősen magához ölelt. - Szeretjük a magyarokat - magyarázta, amikor észrevette a meghökkenésemet. Várnában utóbb éppen Kadir Mehmed Kadirt, a bulgáriai törökök Jogokért és Szabadságért Mozgalom nevű szervezetének elnökét kerestem fel a hivatalában. Arra voltam kíváncsi, hogyan élnek a bulgáriai törökök, és mit tehet érdekképviseleti szervezetük a jogaik érvényesítéséért. Kadir kitűnő török kávéval kínált, közben nyíltan feltárta a szervezete által képviselt kisebbség nehéz helyzetét. Bulgáriában 1994-ben volt utoljára népszámlálás, az akkori adatok szerint a kilencmillió lakosú országban mintegy másfél millió török élt. A kormány azt mondja, ez a szám nem reális, mert a mohamedán vallású cigányok és bolgárok is törököknek vallották magukat, emiatt a hatóság úgy véli, az eredményből mintegy két-háromszázez- ret le kell vonni. Kadir nem panaszkodott, reálisan ítélte meg a helyzetet. Sokan elmentek 1990 után Törökországba - mondta -, de Várna környékén például az 1994-ben megszámlált 37 ezerhez viszonyítva több török él. Északi és északnyugati vidékekről jöttek ide. Korábban főképpen mező- gazdaságból éltek, ám mert ez ma már nem nyújt megélhetést számukra, nagyobb városok környékén keresnek újabb lehetőségeket. A szervezet egyik fő célja éppen az, hogy a többségükben törökök által lakott vidékeken munkahelyeket teremtsen tagjainak. Várna környékén például nyolc asztalosműhelyt szeretnének felállítani, ez 25-30 családnak adhatna megélhetést. Éppen ottjártamkor érkezett meg Törökországból egy gépszállítmány a medovecsi kész- ruhagyárnak, ahol további 110 munkahelyet szeretnének teremteni. Azt remélik, hogy egyre több törökországi üzletember kíván majd beruházni a környéken ilyen műhelybe vagy üzembe. Főképp az olcsó munkaerő vonzza majd ezeket a vállalkozókat. De próbálnak előnyös feltételekkel hiteleket szerezni a mezőgazdaságnak is, amelynek finanszírozásában jobbára külföldi (főleg török) bankok segítségére számítanak. Megkérdeztem Kadirt, hogy Törökország mennyi pénzzel támogatja őket évente. Arcára kiült a döbbenet. Nem, sosem mertek arra gondolni, hogy az anyaország kormányától kérjenek. Egyébként a bolgár alkotmány tiltja az etnikai pártokat és szervezeteket, tehát mozgalmuk valójában bolgár szervezetnek számít. Hogyan is nézne ki, hogy a török kormány bolgár politikai szervezetet pénzeljen? Annyit tehettek, hogy évente kiküldtek tanulni néhány fiatalt törökországi egyetemekre. Az idei felvételi vizsgán három helyre kilencen jelentkeztek. Persze a kiküldöttek zöme sohasem tér vissza, ezért évről évre csökkentik a helyek számát.- Török nyelvű egyetemet Bulgáriában? - kiáltott fel Kadir, amikor nekiszegeztem a kérdést. - Mondja, maga provokálni jött ide? Szó sem lehet róla. Bulgáriában nem elég fejlettek a körülmények, nem elég széles látókörűéit az emberek - bolgárok sem, törökök sem -, hogy egy ilyen gondolatot elfogadjanak. Egyelőre a bulgáriai törököket az foglalkoztatja, hogy sehol az országban, ott sem, ahol abszolút többségben élnek, egyetlen török tannyelvű iskolai osztályuk sincs. De ez még hagyján! 1990 óta azért könyörögnek, hogy legalább a török többségű vidékeken engedélyezzék a török nyelv és irodalom tanítását. Szeretnék elérni, hogy a török nyelv ne választható, hanem kötelező tárgy legyen azokban az iskolákban, ahoí - bár a nebulók mind törökök - bolgár a tanítási nyelv. A fakultatív órákra ugyanis senki sem jár, a gyerekek nem tanulják meg rendesen az anyanyelvűket. Elvész az azonosság- tudatuk. Ámokfutó amerikai gyermekek Isten, fegyver, bátorság... (Folytatás a 25. számból) 1994-ben hetvenöt fajta nagy hatóerejű fegyver gyártását tiltották be Amerikában, ám aki rendelkezett ilyen fegyverekkel, meghagyhatta őket. A gyártók ráadásul szinte azonnal áttértek más, ezektől alig különböző fajták gyártására. A törvény ugyan előírja, hogy a fegyvervásárlásnál ötnapos várakozási idő kötelező, mialatt megvizsgálják az illető múltját, a fegyverkereskedők azonban ilyen „apróságra” nem adnak. Az USA-ban a mai napig forgalomban vannak a dumdum muníciók, hiába tiltja őket a genfi konvenció mint barbár pusztító eszközöket. Az Egyesült Államok harminc államában az emberek akkor és oda visznek magukkal fegyvert, amikor és ahová akarnak - még a templomba vagy a bíróságra is. A Georgia állambeli Kennesaw városka községi rendelete például előírja, hogy „minden családfőnek fegyvert és muníciót kell készenlétben tartania, hogy megvédhesse a város és lakói biztonságát”. Az amerikai fegyverkedvelők a múltban olyannyira felszerelték magukat, hogy a gyártóknak már gondot okoz, kinek adják el a termékeiket. Hivatalos adatok szerint a termelés 4,4 millió darabról 3,8 millióra csökkent. Az amerikai fehéreknek, a fegyvergyártók célcsoportjának már annyi fegyverük van, hogy nem tudják hova tenni. S mivel kiderült, hogy a nők nem nagyon kapkodnak a fegyverek után, a gyártók figyelme egyre inkább a gyerekekre irányul. „A sportnak, amelyet valamennyien kedvelünk, a jövőjét a gyerekek jelentik” - olvasható például a New England Firearms cég katalógusában. Ezeknek a cápáknak az sem számít, hogy törvény tiltja a kiskorúaknak történő fegyvereladást. Egyébként is, mindig akad egy készséges apuka, aki kölcsönadja a puskáját, vagy vesz egyet a csemetéjének. Ugyanakkor az ese- teluiek mindössze tíz százalékában használják a magántulajdonban lévő lőfegyvert önvédelemre. Sokkal gyakoribb az apuka fegyverével való szerencsétlenül végződő játszadozás vagy a drasztikus kimenetelű házastársi viták. A legszomorúbb eset talán az volt, amikor egy háztulajdonos egy tizenhat éves japán diákot lőtt agyon. A szerencsétlen fiatalember „cseregyerekként” tartózkodott a városban, s az esti diszkóból hazafelé tartva eltévesztette a telket. A tulajdonos hiába figyelmeztette, a japán srác a gyér angoltudásával nyilván nem értette meg a felszólítást. Stern, Hamburg A cápáknak az sem számít, hogy törvény tiltja a gyermekeknek történő fegyvereladást. Nem cukorkát, fegyvert vásárol... Archív felvétel Vasárnapi pletykák Legyen új himnusz! Andrew Lloyd-Webber, a híres brit zeneszerző úgy véli, az új század küszöbén itt az ideje, hogy „kicseréljék az angol himnuszt”. A közelmúltban kollégákkal és Wolverhampton püspökével beszélt e témáról, s a Sunday Times szerint maga a püspök is indítványozta: valami modernebbet kellene komponálni, elvégre a God Save the Queen (King) 1745-ből származik, és a skótok feletti győzelmet ünnepli. Közös forgatásra készülnek Sophia Loren és az Oscar-díjas rendező, Michelangelo Antonioni közös filmet tervezget. A filmnek egyelőre csak munkacíme van: Verna. Loren jövendőbeli szerepét Loren jövendőbeli szerepe „rendkívüli” lesz Antonioni az olasz sajtónak ecsetelve rendkívülinek és kivételesen reá szabottnak értékelte. Az immár 85 esztendős rendező az utóbbi években egy agyvérzés következményeivel küszködött. Legutóbb 1994-ben forgatott filmet, s 1995-ben neki ítélték az életműért járó Oscar-díjat. Russel bokatörése Tizenötmillió dollárért vállalta el Kurt Russel a Soldier című sci-fi főszerepét. A sztori szerint egy gyilkos idegen lényekkel veszi fel a harcot, hogy megvédje egy távoli bolygón élő kolónia lakóit. A forgatás rögtön zavaró közjátékkal kezdődött: Russel ugyanis eltörte a bokáját. A munka persze nem állhatott le, a színészt pedig nyilván Kurt Russel és Goldie Hawn: házasságlevél nélkül is boldogok megvigasztalta fia jelenléte. A 11 éves Wyatt is ott forgolódott a díszletek között, maga is részt vesz a filmben: a papa szerepét játssza, a katonát gyermekkorában. Travolta, a nagy varázsló John Travolta otthon a nagy mágus szerepébe bújt. Csemetéjét szórakoztatta, meg akarta neki mutatni, hogyan tűnik el egy üveggolyó a semmiben. Mit művelt, mit nem a „mágus” - a varázslatos üveggolyó az orrlyukába szorult. Travolta kénytelen volt orvoshoz fordulni, aki kisebb, de annál kellemetlenebb beavatkoKénytelen volt orvoshoz fordulni zással eltávolította az idegen testet a nagy sztár orrából. „Travolta inkább táncolni taníthatta volna kisfiát” - gúnyolódnak Hollywoodban.
