Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-10-07 / 40. szám
1998. október 7. Sport „Ha a feleségem és fiam valamilyen oknál fogva nem lehetnek mellettem teniszkalandozásaim során, azonnal befejezem karrieremet” Boris Becker, a németek bálványa A német tenisz két óriása, az imádott Boris Becker és az el nem ismert Michael Stich Tomi Vince ____________________ .J átszik Boris Becker? Akkor megnézem a tévéközvetítést” - hallani még most is Németor- szág-szerte, amikor valamelyik tornán megjelenik a jellegzetes alakú, vörös hajú teniszező. Sokan szinte nem is lélegzenek, ha pályára lép. Fanatikusan szurkolnak neki, elnézik minden hibáját, extravaganciáját, rossz hangulatát. Magyarán, a Becker-mánia továbbra is dívik Németországban. Pedig az 1967. november 22-én született, 190 cm magas és 85 kg súlyú tenisz- fenomén csilaga már leszálló ágban van. Az idén alig-alig indult tornán, sérülésekkel bajlódott, sok időt szentel a családjának, a három és fél éves kisfiának. Nem csoda, hogy a világ- ranglista 70-100. helyére esett vissza. Eddig mintegy 17-20 millió dollárt teniszezett össze. De még játszik, nem szabad leírni; ő a német Davis Kupa-csapat menedzsere és Prinosillal az oldalán párosban be-beszáll a küzdelembe, és ilyenkor őijöngenek a hódolói. Becker évekkel ezelőtt megnyerte magának az egész nemzetet, s csak nehezen magyarázható meg, miért éppen ő, hisz nemegyszer csalódást okozott szurkolóinak; amikor például annak idején nem volt hajlandó indulni a Davis Kupa-csapatban. Mindezt már elfelejtették. Visz- szatért, és óriási meccseket víBecker soha nem ismert elveszett labdát CTK-felvételek vott. Hiába csúszott le egykor az ATP-ranglistán Michael Stich mögé, sőt a 10. helyre, Stich nem jelentett semmit a németeknek. Vártak az isteni Boris újjászületésére. És ez nem egyszer be is következett. Mi volt a különbség a két óriás, Becker és Michael Stich között? Mindketten wimbledoni győztesek, mindketten évekig a világ abszolút élvonalába tartoztak. Mégis úgy tűnik, óriási a különbség. Stich nyerhetett Grand Slam-tomát, a nemzet mégsem szerette úgy, mint Beckert, aki ugyanazokon a seregszemléken már az első fordulóban kiesett. A németek több mint 60 százaléka Stichet jobb teniszezőnek tartotta Beckemél, 70 százaléka szívesebben kölcsönözte volna neki személyautóját, kétharmadának rokonszenvesebb riválisánál. De mit számított mindez! Arra a kérdésre, ki a nagyobb egyéniség, és kinek szurkolnak, a német nemzet egyértelmű válasza: Boris Beckemek. Becker árnyéka mindenhová követte Stichet. Amikor 1991-ben a wimbledoni torna döntőjében legyőzte a leimeni nagy esélyest, a nép nem örült az új német csillag sikerének. Becker vereségén siránkozott. Stich hiába került még ugyanabban az esztendőben a világranglista negyedik helyére, csak egyszer váltotta ki honfitársai lelkesedését: a ’92-es barcelonai olimpián. Ott megnyerte a párost - természetesen Beckerrel. A későbbiek során sem kényeztette el Fortuna istenasszony Stichet. Bármit csinált is, a nép Beckert imádta. 1993-ban Stich győzött a frankfurti ATP-toma döntőjében. A szurkolók reakciója: kár, hogy kvalifikálta magát a seregszemlére. Mert az első, aki nem fért be a világ legjobb nyolc teniszezője közé, természetesen Boris Becker volt. A világ legsokoldalúbb játékosának tartott Stich 94-ben sikert sikerre halmozott, de a németek csak az esztendő vége felé kezdtek igazán érdeklődni eredményei iránt. Ekkor ugyanis Becker és Stich között dőlt el, hogy ki kerül nyolcadikként a hagyományosan Frankfurtban rendezett nem hivatalos vb-döntőbe. A rokonszenv természetesen Becker felé irányult, aki aztán egészen a fináléig menetelt. 1995 januárjában újabb konfrontáció következett. Becker, aki előtte lemondta a Davis Kupában való szereplést, újra „szeretni kezdte” ezt a versenysorozatot, melynek minden idők legeredményesebb játékosa. Stich korábban Becker nélkül , is győzelemre vezette a német csapatot, de tudta, mi vár rá. A háttérben levő második számú játékos sorsa. A valóság felülmúlta a várakozást. Stich győzelme Ivanisevics ellen távolról sem váltott ki olyan visszhangot, mint Becker sikere az ismeretlen Hirszon ellen. A barcelonai olimpia óta ismét együtt szereplő páros biztosította a németek győzelmét. Jellemző lefolyása volt az utolsó játéknapnak. Stich Hirszon ellen is becsületesen vé- gigküzdötte a meccset, Beckert hiába várta a telt ház a karlsruhei Europahalléban; az akkori világranglista harmadik helyezettje sérülésre hivatkozva nem lépett pályára. Természetesen az orvos is bólintott. Hogy Becker a másnapot a kisváros Lourdes-i csodatevő forrásánál vagy másutt töltötte-e, nem tudni. Csak annyi biztos, hogy egy nappal később Marseüle-ben frissen cikázva vette egyik akadályt a másik után, és megnyerte a tornát. „Ez a foglalkozásom. Játszanom kell, ha nem vagyok is teljesen egészséges. Nem engedhetem meg magamnak, hogy szabadságra menjek, mint Stich” - kommentálta Becker az esetet. Stich „szabadsága” az volt, hogy Mannheimben jótékonysági tornát szervezett, megnyerte azt, s az egymillió márka bevételt a beteg gyerekeknek ajánlotta fel. A német újságírók részéről a hazai tornákon óriási az érdeklődés Becker iránt. Az angolul és németül feltett kérdések özönét rendszerint az ATP hivatalos képviselőjének energikus közbelépése szokta megállítani. Stich prezentációja mindössze két percig, néhány udvariaskodó kérdés erejéig szokott tartani. A most 29 éves teniszező intelligenciájának köszönhetően képes volt elviselni a nem éppen kellemes szituációkat. Egyszer azonban már nem bírta idegekkel. A frankfurti ATP-tomán Beckertől elszenvedett veresége után így fakadt ki: „Elfogadom, hogy többen szurkolnak Borisnak, de száz az egyhez arányban? Helyenként az járt a fejemben, milyen jól érez- né magát Frankfurtban egy dán vagy svéd játékos, biztosan akadna ötven szurkolója. Nekem egy sem volt...” Hogy a helyzet megváltozzon, ahhoz Stichnek várnia kellett volna még két esztendőt. Becker erre az időszakra jelezte pályafutásának befejezését: „Ez lesz az a pillanat, amikor Noah Gabriel fiam elkezd iskolába járni, nem lehet velem világ körüli útjaim során. És nekem a család nélkül nincs esélyem. Ha Barbara, a feleségem és fiam valamilyen oknál fogva nem lehetnek mellettem teniszkalandozásaim során, azonnal befejezem karrieremet. ’’Erre még várni kell. „Frissnek érzem magam, naponta játszhatnék, és naponta győznék. Csak a sérülések ne kerülgetnének!” Állítólag nem pszichológustól kapta a mentális erőforrást. A kisfiától. Négy esztendővel ezelőtt ellenfelei így viccelődtek: Boris sokkal állapoto- sabb Barbaránál. A nehézkes, bárdolatlan Becker futószalagon szenvedett vereséget a tornák első fordulójában. Egészen 1994. január 18-áig. Ekkor született a várva várt gyerek. Nick Bollettieri és főleg személyes tanácsadója, Axel Meyer-Wölden világosan megmondták, mit várnak az újdonsült apától: becsületes játékot és visszakerülést a világ abszolút élmezőnyébe. Boris ilyen értelemben cselekedett. A mindig panaszkodó, ri- golyás fiatalember triumfálisan tért vissza. „Hadjáratának” csúcsa Stockholmban volt, ahol három nap alatt legyőzte Stichet, Ivanisevicset és Samprast, tehát az akkori világranglista első három helyezettjét. Egyetlen hibáján nem tudott javítani. Hogy időről időre ne essen ki mindenki megdöbbenésére a tornák első fordulójában. Valószínűleg ez már úgy hozzá tartozik, mint a borostás arc. Nem a győzelmekkel és a vereségekkel magyarázható Becker népszerűsége, nem ez az oka, hogy telt házakat vonzott és vonz még most is szerte a világon. Becker rendelkezik valami olyasmivel, amit nem lehet megtanulni: karizmatikus egyéniség, aki képes megigézni és lenyűgözni az embereket. Beckert lehet szeretni vagy gyűlölni, de nem lehet észre nem venni, nem lehet közömbös iránta az ember. Becker viccelődhet és viselkedhet éretlen gyerek módjára, órákig osztogathat autogramot, vagy cserbenhagyhatja hódolóit, lehet arrogáns, de mindig megmarad egyéniségnek. A németeknek mindig voltak bálványaik. Becker is az. Ha nem volna, valakinek művileg vállalnia kellene a szerepét. Becker három wimbledoni diadala után (1984, 1985, 1988) Németországban megkétszereződött a teniszezők száma. Voltak idők, amikor magas rangú politikusok külföldi látogatásaik során Becker minden egyes játszmájának eredményéről kértek tájékoztatást, vagy amikor a titkárnő megszakítva a fontos kereskedelmi tárgyalást bejelentette: Beckernek sikerült a break. Muhammad Ali, az ember holdra szállása és a keletnémet határok megnyitása óta Becker mérkőzései jelentették az első számú eseményt, amelyért az egész német nemzet képes volt éjjel felkelni, hogy megnézze a tévéközvetítést. Ki tudja, hogy azt a napot, amikor a tömeg kedvence lelép a tenisz színpadáról, nem nyílvánítják-e Németországban állami gyásznapnak... Stich csak egyszer váltotta ki honfitársai elismerését. A német nemzet egyértelmű válasza: Boris Becker. Mi van a rózsahegyi sikerek mögött? Évek óta kimagaslik a szlovák női kosárlabdában a többszörös bajnok SCP Ruzomberok csapata, amely európai viszonylatban is az élbolyban van. Vajon mi rejtőzik a sok-sok siker mögött? Natália Hejková edző: „Képletesen mondva: az ország szétválásakor idejében elértük az első vonatot, nem kellett mozgó szerelvényre felkapaszkodnunk, mint több más csapatsportágban. Egyelőre szerencsés kézzel válogatjuk ki játékosainkat, és az újak csapatba épülése is zavarmentes. Közben saját kosarasainkra is támaszkodhat(t)unk. Hogy meddig bitjük majd, azt senki sem tudja. Még a csillagokban van. Csapatomban fele-fele arányban találhatók a tapasztalt és a fiatal játékosok.” Jozef Smolek főmenedzser: „Mikor elkezdtük, még a szóéiban, mindketten, Hejková és én szabad kezet kaptunk, ami akkoriban eléggé szokatlan volt. Úgy dolgozhattunk, ahogy magunk láttuk jónak, nem szóit bele senki. Formálhattuk játékosállományunkat, ugyanakkor szigorúak voltunk. Számunkra az eredményesség előfeltétele az edzésmunka maradéktalan elvégzése. Ez elkerülhetetlen.” Iveta Bieliková csapatkapitány: „Minduntalan igényesek velünk szemben, nyoma sincs az önelégültségnek. Szlovákiában ha valaki sikert ér el, utána hajlamos leállni. Ez hiba!” Időegységekből keletkezett a teniszszámolás Annak idején az angol teniszcsarnokokban faliórák jelezték az időt. És az időmérő alapegységei - negyed, fél, háromnegyed és egész - szolgáltak a teniszszámolás bevezetéséhez példaként. Ebből alakult ki a ma ismert -15,30,40 és játék - pontszámolási sorrend. Miért nem 45? Ez a változás puszta gyakorlati okok szüleménye: a bemondónak egyszerűbb volt kiejteni a „forty” szót, mint a „forty five” szavakat. Az éremosztó közönség Hatvankettőben a prágai torna- világbajnokságon történt. A korláton bemutatott gyakorlatok alapján a pontozók a szovjet Borisz Sahlint hozták ki győztesnek. Csak mögéje sorolták a jugoszláv Miroslav Cerart. A felháborodott nézők - igazságtalannak tartották Cerar le- pontozását - nagy hévvel tiltakoztak a döntés ellen. Bő félórás hangzavar és füttykoncert után a pontozók arra kényszerültek, hogy az első két helyen megváltoztassák a sorrendet. A hét fotója, avagy Eduard Haemaelainen finn tízpróbázó rajtra készen - gátfolyosói kameraállásból. CTK-felvétel
