Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-10-07 / 40. szám
Politika 1998. október 7. 3 Hét nap a belpolitikában: szeptember 24-30. Három járás hiányzott Madi Géza Bár a parlamenti választásokon a DSZM szerezte meg a legtöbb szavazatot, mégis az ellenzéki pártok örülhetnek, mert alkotmányos többséget szereztek a törvényhozásban. Mint az utóbbi négy évben sok más dolog, Szlovákiában ez is megtörténhetett. Most azonban a demokratikus erők elmondhatják, hogy „nincs ellene semmi kifogásuk”. Noha az új parlament alakuló ülése még odább van, és megtörténhet, hogy a „győztes” mozgalom makacskodása miatt a kormányalakítás sem megy majd úgy, mint a karikacsapás, mégis úgy tűnik, az emberrablásokhoz, népszavazás-meghiúsításhoz, kétes privatizálásokhoz és egyéb politikai bűncselekményekhez szoktatott ország elindulhat a valódi változások útján, és a következő négy esztendőben a meciarizmus és a nacionalizmus már csak az ellenzéki parlamenti padsorokban lesz jelen. Ott már nem sok vizet fog zavarni, ha, mondjuk, Európa megkezdi a tárgyalásokat Szlovákia NATO- és EU- csatlakozásáról. De kell a folklór, ápolni kell, hogy színesebb legyen a politikai paletta. De fordítsuk komolyra a szót, mert egyáltalán nem festői az ország helyzete. Az Egyesült Államok adófizető polgára menten fellógatná magát, ha olyan problémák várnának rá, mint amilyenekkel Szlovákia lakosságának hamarosan szembe kell néznie. A Meciar-kormány pazarló politikája miatt valószínűleg a korona leértékelése, az infláció növekedése és sok hasonló, nemA gondokat az új kabinetnek kell megoldania. szeretem dolog vár az országra. A gondokat pedig az új kabinetnek kell megoldania vagy legalább enyhítenie. Annak a kormánynak, amelyet minden jel szerint a jelenlegi ellenzéki pártok alakítanak meg. Már most biztosra vehető, hogy főleg tol- dozás-foldozás vár rájuk, s az első hónapokban az sem nagyon fog sikerülni nekik. Mert amit négy évig rongált valaki, azt nem lehet pillanatokon belül megjavítani. Sajnos, totális károkozásról beszélhetünk. A távozó kormánykoalíció a lehető legmagasabb szinten művelte a rombolást, és azt minden és mindenki megsínylette: a gazdaság, az egészségügy, az oktatás. Ezért döntött most a lakosság többsége, hogy ki kell venni a kormányrudat Vladimír Meciar, Ján Slota és - főleg - Ján Eupták kezéből. (Ez utóbbiéba egyáltalán nem illett.) Szinte bizonyos, hogy az ország lakossága nem vár csodákat az új, demokratikus kormánytól. Valószínűleg meg fog elégedni azzal, hogy a választási ígéreteknek legalább az 50 százalékát teljesíti. Viszont százszázalékos nyugalmat várhatnak az állampolgárok - a többségi nemzet és a kisebbségek egyaránt. Legalábbis ez következtethető ki az ellenzéki pártok vezetőinek eddigi nyilatkozataiból. A Magyar Koalíció Pártjának is el kell döntenie, hogy meddig mehet el a kormányalakítási tárgyalásokon. Jó taktikának bizonyulhat, ha elsősorban a gondok enyhítését szorgalmazza. Mégpedig globálisan. Mert a bajok orvoslása során előbb-utóbb sor kerül a magyar kisebbség súlyos problémáinak rendezésére is. Ami a győztesen is vesztes DSZM-et illeti, sajnos, még mindig 47 járásban „aratott”. Elsősorban Észak-Szlovákiában, valamint a területi-önkormányzati „reform” nyomán létrejött, többségükben kis járásokban. A számokból kiindulva tehát elmondható: az SZDK főleg azért szorult mintegy hét tized százalékponttal a második helyre, mert sok (volt) a Meciart támogató kis járás. Összehasonlításképpen: a kis Korponai járásban - majdnem 15 ezer választópolgárjárult az urnákhoz - a DSZM nyert; a szavazatok 31,2 százalékát szerezte meg, azaz megközelítőleg ötezer polgár szavazott a Meciar-mozgalomra. Viszont a nagy Poprádi járásban, ahol több mint 64 ezer polgár szavazott, az SZDK végzett az első helyen; a voksok 34,6 százalékát kapta, azaz mintegy 22 ezren szavaztak a Mikulás Dzurinda vezette pártra. Megközelítőleg ennyi voks hiányzott ahhoz, hogy az SZDK nyerje a parlamenti választásokat. Kellett volna még legalább három Poprádi járás, és akkor a Meciar-mozgalom pirruszi győzelemről sem beszélhetett volna. Szerbia makacsul tagadja, hogy etnikai tisztogatást folytatna Koszovóban, de sajnos, szaporodnak a bizonyítékok: az elmúlt héten kéttö- megsírt is feltártak, s Obrija falu mellett találtak tizenöt holttestet, köztük hat nőét és négy gyermekét. A helyi lakosság szerint szerb rendőrök végeztek a szerencsétlenekkel. Jelentkezett egy szemtanú is, egy fiatal fiú, aki egy másik faluban túlélt egy tömeges kivégzést. Két lőtt sebet kapott, s életét annak köszönheti, hogy az egyenruhás szerb fegyveresek távozásáig halottnak tettette magát. CTK/AP Duray Miklós, az MKP tiszteletbeli elnöke szerint Meciart az MKP nélkül nem lehet leváltani „A magyarok a közösségi képviseletre szavaztak” Dömötör Ede felvétele Kövesdi Károly Elnök úr, ismerve a parlamenti választások eredményeit, úgy tűnik, Ön ismét jó prognosztikusnak bizonyult, hiszen a győzelem mellett megjósolta Meciar enyhe győzelmét... Előre lehetett sejteni, hogy Meciar lesz a relatív győztese a választásoknak, de abban bizonyosak voltunk, hogy győz az ellenzék. Sejtettük azt is, hogy valahol az alkotmányos többség határáig lehet eljutni az ellenzéki tömörülésnek. így ha ez a négy párt alakítana kormányt, az a kormány stabilitását növelné. Ugyanakkor ennek a négypárti koalíciónak a tarka összetétele kételyeket támaszt a kormány stabilitásának, működőképességének kérdését illetően. Hiszen az ellenzéki erőket három vagy négy csoportra lehet osztani, de nem biztos, hogy a vonalak pontosan a pártok mentén húzódnak. Biztos, hogy a DBP-t egy külön csoportnak lehet tekinteni, viszont magát az SZDK-t is két csoportként lehet felfogni. A Magyar Koalíció Pártja olyan értelemben alkot külön csoportot, hogy ugyan ez képes leginkább együttműködésre, mondjuk, az SZDK-val, viszont lesznek olyan megnyilvánulások az alakuló kormánykoalícióban, amelyek révén éppen az MKP- nak kell külön csoportként megnyilvánulnia. Ez lesz talán a legnagyobb megpróbáltatása az MKP-nek. Nem tekinteném külön csoportnak például a Schuster vezette Polgári Egyetértés Pártját, mert talán ott a legnagyobb az együttműködési készség mind az MKP mmd az SZDK irányában. Tehát ezek a törésvonalak már most láthatóak a leendő kormánykoalíción belül. Nekünk az 1994- es Moravcík-kormány működésének idején szerzett tapasztalatot kell érvényesíteni. Még a parlamenti választások előtt, egy kerekasztal-beszélge- tésen Ján Carnogursky kijelentette, azon lesznek, hogy az MKP ne maradjon egyben, álljon vissza a magyar kisebbségi politikában az eredeti állapot. Mi erről a véleménye? Ez nem jó üzenet, mert arról árulkodik, hogy a szlovák politikának abban a részében, amely- lyel szorosabban kéne együttműködnünk, van egy rosszhiszeműség az irányunkban. Meggyőződésem, hogy ez a megosztási szándék senkinek sem fog sikerülni, hiszen már most látható az MKP-n belül, hogy már azok sem dolgoznak az egység ellen, akik ellenezték az egyesülést. Sőt, inkább a teljes egység mellett vannak, ami azt jelenti, hogy azokra a darabjaira már nem eshetne az MKP, amely darabokból létrejött. Elképzelhető persze, hogy egy-két ember elhagyná a pártot, de az eredeti alkotóelemeire már nem hullhat szét. Mi volt az, ami véleményváltozásra késztette a kételkedőket? Egyrészt az, hogy létrejött egy erős platform, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy ebből két párt legyen, másrészt a volt MPP-ből sokan rájöttek, hogy így hatékonyabban lehet politizálni. A választási eredmények is erről tanúskodnak, hiszen kb. 40 000 olyan polgár szavazott az MKP-re, akik eddig nem a magyar koalícióra szavaztak. Ezeknek a megjelenése a szavazók táborában egyértelműen a pártegyesüléssel magyarázható. Ön szerint elégedett lehet-e az MKP az elsőszavazók részvételével? 9,5 százalékot tesz ki a magyar elsőválasztók aránya Szlovákiában, de alig léptük túl az 5 százalékos arányt. Ez azt jelenti, hogy az elsőválasztók közül sokan más pártokra, például az SZDK- ra szavaztak. Ez, sajnos, a propagandának is az eredménye, amely a Magyar Koalíció Pártja tájékáról indult el, illetve azok részéről, akik nem értettek egyet a pártegyesüléssel, és most is ellene dolgoznak. Hozzáteszem: ezek nem a párton belül tevékenykednek. Mi a véleménye a DBP-nek a mérleg nyelvét betöltő szerepéről? A választási eredményekből egyértelműen adódik, hogy a négy koalíciós partner a DBP nélkül nem tud kormányt alakítani. Nem a PÉP, nem is az MKP, hanem a DBP lesz a mérleg nyelve. A DBP olyan feltételeket szabhat a kormányalakítás során, amelyek nagyon nehezen lesznek teljesíthetők, s a korábbi tapasztalatokból azt is lehet sejteni, hogy éppen az MKP-nek lesznek legnagyobb gondjai a DBP igényeivel. Elnök úr, összegezve hogyan értékelné kisebbségünk szempontjából a választások eredményét? A Magyar Koalíció Pártja a magyar választópolgárok kétharmadát tudta megszólítani és a saját választójává tenni. Ez azt jelenti, hogy a magyar szavazók közül körülbelül százezren nem szavaztak az MKP-re, hanem szlovák pártokra. Ezek között vannak azok, akik ugyan kulturális értelemben még magyarok, de politikailag már nem tekinthetők magyaroknak, vagy nem érzik szükségét annak, hogy a magyar közösség tagjaiként nyilvánuljanak meg, de ez lehet propaganda, megtévesztés következménye is, hogy az SZDK- ra kell szavazni, csak így lehet megbuktatni Meciart. Ez részben igaz volt, de az is nyilvánvaló, hogy az MKP nélkül nem lehet leváltani, illetve ezzel párhuzamosan képviselni a szlovákiai magyarság érdekeit. Nagyon jó eredménynek tartom, hogy a szlovákiai magyarság háromnegyed része egyértelműen az MKP mögé sorakozott fel, s ez azonos egyéb felmérések értékrendbeli eredményeivel, ami azt jelenti, hogy a szlovákiai magyarság háromnegyede a politikában mindenképpen a közösségi képviseletet és a közösségi megnyilvánulást a saját önálló közösségként való szereplésként akaija. Szeptember 25-26. Négy évre szóló két nap ÖSSZEFOGLALÓ A szeptember 25-26-i választáson a 17 induló pártból 6-nak sikerült átlépnie az ötszázalékos bejutási küszöböt. A legtöbb voksot a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom kapta (27 százalék), 43 mandátumot szerzett. A második helyen a Szlovák Demokratikus Koalíció végzett (26,33), mindössze egyel kevesebb képviselője, 42 ül majd a parlamentbe. A választási előrejelzéseket túlszárnyalta a Demokratikus Baloldal Pártja, a polgárok 14,66 százaléka voksolt rá, 24 képviselőt küldhet a parlamentbe. A Magyar Koalíció Pártja a negyedik legerősebb politikai szubjektumként került a parlamentbe, a szavazatok 9,12 százalékát szerezte meg, ez 15 képviselői helyet jelent. 14 mandátumhoz jutott a Szlovák Nemzeti Párt a szavazatok 9,07 százalékával. A Polgári Egyetértés Pártjának eredménye viszont elmarad az előrejelzettől, a szavazatok 8,01 százalékáért 13 mandátum jár Rudolf Schuster kassai főpolgármester pártjának. A parlament kapuján kívül rekedt 11 párt közül a Szlovák Kommunista Párt szerepelt a legjobban, a választópolgárok 2,79 százaléka választotta. A kommunistáknak 7000 szavazatuk hiányzott, hogy elérjék az állami támogatással járó 3 százalékos határt. E felett egy vok- sért hatvan korona jár, a DSZM 54 426 180, az SZDK 53 069 820, a DBP 29 550 420, az MKP 18 397 380, az SZNP 18 290 340, a PÉP 16 160 580 korona állami támogatást kap. A Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért mindössze 0,19 százalékos eredményt ért el.
