Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-10-07 / 40. szám
1998. október 7. 2 Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor A győzelmes szám: 93 Szűcs Béla ______________ Me ciar pártjának milliós költségeket áldozva, a propaganda legútszélibb módszereit is felhasználva, hervadó világsztárok felvonultatásával, soha nem látott csinnadrattával sikerült nyomorúságos héttized százalékos előnnyel a választásokon az első helyre kapaszkodnia. Az igazi győztes azonban az ellenzék, amely 93 képviselői hely megszerzésével alkotmányos többséghez jutott. De Meciar pártja „győzelme” tudatában nem mond le a kormányalakítás lehetőségéről, noha a számok kérlelhetetlenek. A jelenlegi kormány- koalíció pártjai közül a Munkáspárt nem került be a parlamentbe, a nemzeti párt 13 mandátumával együtt csupán 57-re növelhetné támogatóinak számát, pedig a parlamenti többséghez 76-ra lenne szükség. A hiányzó 18 képviselőt az ellenzék táborából kellene elcsábítani. Egy-két friss honatyát talán le lehetne fizetni, de tizenkilenchez már nem akármilyen párt kellene. Például a Demokratikus Baloldal Pártja. Sokan rebesgetik, hogy a kongresszusán leváltják Migas elnököt, aki az utóbbi napokban többször is kijelentette, Meciarral nem társul, hanem a három ellenzéki párttal fog össze és alakít kormányt. A Meciarral kínálkozó alku ellentmondana a párt eddigi politikájának, Meciar-ellenességének. A DSZM képtelen lesz kormányt alakítani, ezért mindent el fog követni a hatalom- átadás késleltetésére. Az új parlamentet azonban egy hónapon belül össze kell hívni. Az ellenzék képes lesz megegyezni a kormányalakításban, a sokszínű politikai koalíció elveinek összehangolásában az egyes posztok elosztásában. A 93 ellenzéki képviselő olyan erő, amelyet még a nagy manipulátor is képtelen tartósan kijátszani. Bízom a demokrácia erejében, a világ demokratikus közvéleményének támogatásában és egy új Szlovákiát megalapozó koalíciós kormány megalakulásában, amelyben helyet kapnak a magyar politikusok is. Jegyzet A mártír hattyúdala Fekete Marian ___________ Me gnyertük a választásokat - állítják Meciar legközelebbi munkatársai, míg maga a vezér valamilyen nemzeti katasztrófáról beszélt a szlovák tévé számára fenntartott műsorában. Vége a szlovák útnak-jelentette ki drámaian, mintha a választási eredmények a szlovák államiság végét, a nemzet halálát jelentenék. Az állampolgárok a szlovák államiságot elutasító ellenzék kezébe adták az alkotmányt - véli az a Meciar, aki 1990-ben még szélsőségesnek nyilvánította azokat, akik önálló szlovák államot akartak, sőt elutasította egy lazább államszövetség, a konföderáció elképzelését is. Ugyanaz a Meciar az alkotmány megszavazásakor már önmagát azonosította a Szlovák Köztársasággal, amely valójában az emberek, a választók megkérdezése nélkül, az ígérgetett népszavazás megtartása nélkül, inkább csak azért jött létre, mert képtelen volt megállapodni Václav Klausszal, a csehországi választások győztesével. Egyébként a szerdai hattyúdalában sem szakított megrögzött szokásával. Megint nem mondott igazat, amikor az államiságot elutasító ellenzékről beszélt. Az ellenzék soraiban nagyon szép számmal akadnak olyan politikusok, akik 1992-ben megszavazták a Szlovák Köztársaság szuverenitásáról szóló nyilatkozatot, sőt a vezér közeli fegyvertársai, kormányainak tagjai voltak. Másrészt, ugyanúgy, mint ahogy azt válságos helyzetekben tette eddig is, ismét a mártír szerepében tetszelgett. Az ellenzék őt rácsok mögé akarja juttatni - állítja. Eddig ellenzéki politikusoktól nem hallhattunk ilyen kijelentést, de Meciar mint jogász és saját cselekedeteinek szakértője alighanem úgy véli, rászolgált erre. Nem kizárt az sem, hogy abban reménykedik, fanatikus hívei kivonulnak az utcára, és akár polgárháború árán is, de megvédik őt, és talán kormányfői karrierjét is. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: Holop Zsolt (52-38-338) Gazdaság: P. Vonyik Erzsébet, Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Tomi Vince (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Uraim, üröm az örömben: találnunk kell egy új Meciart, mert nem lesz kit szidnunk... Rajz: MS-Rencín ez attól is függ, hogyan alakul a helyzet itt Szlovákiában. Ján H. építésztechnikus, Trencsén: Q Jó lenne, ha végre megnyugodna a helyzet. Minden attól függ, hogy Meciar hogyan tud megegyezni az ellenzéki pártokkal. Hogy ő ala- kít-e kormányt, vagy felajánlja Tovább tart-e a taktikázás, vagy a DSZM elismeri vereségét? Hatalomátvétel és vidéke Gaál László _______________ Az ellenzék ugyan alkotmányos többséget szerzett a választásokon, az örömben azonban üröm, hogy a DSZM még mindig képes volt egy minimális előny megszerzésére. Persze ez kormányalakításhoz édeskevés. De ki tudja? Ebben az országban már semmi sem lepné meg az embert. Megpróbál-e a DSZM Q Nyugalom lesz Q Nem tudom kisebbségi kormányt alakítani? Ha a mostani ellenzék alakít kormányt, kap-e tárcát a Magyar Koalíció Pártja? Ha igen, vajon melyiket? Mindenekelőtt: békésen lezajlik-e a hatalomátvétel? Ezek azok a kérdések, amelyek a parlamenti választások után a „Ki lesz a győztes?” címűt felváltották. Nyugalom lesz-e végre az országban, amire a polgárok döntő többsége any- nyira várt? ezt a lehetőséget az ellenzéknek. Habár kötve hiszem, hogy Meciar képes lenne a kormányalakításra, hiszen nincs, aki társuljon hozzád Leginkább az SZDK alakíthatna kormányt, az a kérdés, hogy ki társulna vele, a Polgári Egyetértés Pártja, vagy a baloldal. Hogy a magyarok kormánytaggá válhatnak-e? Dzurinda kijelentette, hogy igen, de az a kérdés, hogy a PÉP és a DBP milyen szemmel néz rájuk. Fekete Barnabás vállalkozó, Bős: Q Mindenki a békés átmene- vtet várja. Bízom benne, hogy az eddigi kormánygarnitúra is észhez tér és rájön, hogy az állampolgárok más politikai és egyéb hozzáállást várnak, mint amit ők produkáltak. A kormányfői szerepet elsősorban Dzurinda vállalhatná fel, és én bízom abban, hogy a többi jelenlegi ellenzéki párt támogatásával sikereket érhetnek el a következő választási időszakban. Hogy a magyar politikusok milyen miniszteri posztot tölthetnének be, azon eddig nem nagyon gondolkodtam. Nem tudom, mennyire lenne provokatív, ha a sokat emlegetett oktatási tárcát kapnák, ez a Szlovák Nemzeti Pártnak aligha tetszene. Egy gazdasági miniszteri posztot nyugodtan megkaphatnának, hiszen ehhez van elég szakemberük. Azt azonban tudatosítani kell, hogy nem lesz könnyű rendbe hozni ezt az országot. Szerintem egy év is kell ahhoz, hogy visszabillenjünk a rendes kerékvágásba, és külföldön is elfogadjanak bennünket. Kovács Judit egyetemi hallgató, Bős: a a Megmondom őszintén, ^ ^a politikáról csak annyit tudok, hogy van, de egyáltalán nem foglalkozom vele. Fogalmam sincs, ki alakíthatna kormányt. A választásokon persze én is részt vettem, és remélem, hogy jobbra fordul a helyzet. Engem most elsősorban a tanulás érdekel. Magyarországon, a mosonmagyaróvári Pannon Agrártudományi Egyetemen tanulok, de úgy hallottam, hogy az ott szerzett diplomát Szlovákiában nem nagyon akarják elismerni. Bevallom, az is megfordult már a fejemben, hogy esetleg Magyarországon maradok, persze Marcel Durana autófényező, Alsókubin: A Attól függ az egész, hogy ki ^vásárolja meg a DBP-t. Mert mindenki megvásárolható. Ők ugyan azt állítják, hogy a DSZM-mel nem hajlandók társulni, de ha az egész pártot nem is, egyes képviselőket biztosan meg tudnak vásárolni Meciarék. Úgy gondolom, Meciarnak mint a legtöbb szavazatot elért párt elnökének kellene először megpróbálkoznia a kormányalakítással, majd meglátjuk, kap-e ehhez bizalmat. Olvasói levél A magyar Golgota Egy régi, rossz minőségű hang- felvétel őrzi a száműzetésben élő Kossuth Lajos rövid beszédét, melyet az őt meglátogató magyaroknak mondott, és amelyet azok fonográf segítségével rögzítettek. Többek között azt kérdezték, hogy mit tenne, ha hazatérhetne Magyarországra. Az agg kormányzó erre válaszolva elsőként a következőket mondta: „Leborulnék a magyar Golgota porába...” Ez valóban olyan méltó megnevezése az aradi kivégző- helynek, aminél szebbet idáig még senki sem tudott találni. A legyőzött nemzet valóban azt hitte, hogy a magasztos eszmék, a dicső harcok nem vezettek semmire. Hiába akart nagyot az ország népe, hiába hul- lajtották vérüket a hős honvédek. Ezt gondolhatta az aradi vár kazamatáiban raboskodó 13 tábornok is. A halál biztos tudatában viszont úgy viselkedtek, mint akik tudták, hogy áldozatuk nem lesz hiábavaló. Tudták, hogy a Golgota sötétségét a Húsvét fényessége követi. Hitük, reményük valóra vált. A nép nem felejtette el, amit Damjanich János leírt: „Pannónia, ne feledd halottaikat! Mint vádlók élnek Ók.” Pannónia nem felejtett, és nem felejt soha. Nekünk, mai nemzedéknek sem szabad felejtenünk. Hiszen kisebbségi létünk nyolc évtizede alatt nagyon sokszor jártuk végig a kereszt- utat, s nagyon sokszor vezetett nemzetünk nagyjainak útja a magyar Golgotára. Hadd említsem meg a felvidéki magyarság nagyjai közül talán a legnagyobbat, Esterházy János grófot. Legnagyobb bűne a magyarsága volt, és az, hogy az itt élő elszakított nemzetrészért tenni akart valamit. Életútja mindnyájunk előtt ismert. Damjanich szavai rá is érvényesek. Vádol és emlékeztet a kitelepítettek és deportáltak több tízezres tömege is. Akik azért voltak kénytelenek elhagyni szülőföldjüket, mert bátran vállalták magyarságukat. Inkább elhagyták őseik földjét, de nem éltek a „reszlovakizáció” nyújtotta itthon maradási lehetőséggel. Mindezt azért tartom fontosnak megemlíteni, hogy a ma élő magyarság tudatosítsa azt, hogy minden kornak megvan a maga magyar Golgotája. De tudatosítanunk kell azt is, hogy miként 1849. október 6-a után, úgy mindig lesz magyar feltámadás is. Most tehát, amikor az aradi vértanúkra emlékezünk, jusson eszünkbe, hogy az ő áldozatuk nélkül talán sohasem köszöntött volna országunkra a szabadság. Végezetül pedig gondolatban menjünk el Aradra, és Kossuth Lajossal együtt boruljunk le a „magyar Golgota” porába! Sárközi János Szentpéter
