Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-30 / 39. szám
1998. szeptember 30. Sport Luis Hernandez, a Copa America gólkirálya Európában folytatja pályafutását? A mexikói El Matador Luis Hernandez az idei világbajnokságon is sokszor ráijesztett a kapusokra CTK-felvétel Tomi Vince Emlékeznek még a nyári fut- ball-világbajnokságra? Pánttal átkötött hosszú, szőke haj, gyorsaság, cselezés, gólerősség, és ahogy a nyolcaddöntőben szinte a semmiből villámgyorsan bevágott egy gólt a németeknek... A mexikói Luis Hemandezről van szó, aki a nagyon is hízelgő El Matador (Gyilkos) becenévre hallgat. Büszke is rá becsületesen, bár a „művésznév” nem új a nap alatt, főleg az angolok keresztelik el hasonlóan kedvenceiket. Huszonkilenc esztendős a Gyilkos, és az ember azt hinné, mi minden van mögötte, de nem így állnak a dolgok. Tulajdonképpen csak a tavalyi Copa Americán, a dél-amerikai nemzetek bajnokságán fedezték fel, hogy extraklasszis; csapata nyolc gólja közül hatot lőtt, így a seregszemle gólkirálya lett, egy góllal megelőzve az akkor már világsztár Ronaldót. Klubja, a Necaxy kapta is a lukratívabbnál lukratívabb ajánlatokat, és soha nem látott terjedelemben kezdtek Hernan- dezről írni az újságok, a Megcsodálni elképesztően gyors játékát, a helyzetektől független parádés lövőkészségét szakemeberek pedig egymást múlták felül játékának elemzésében. Mégis - többségük a sajtó hasábjain nem felejtette el megjegyezni, hogy a szeretett Luisitónak most kell majd tudni alkalmazkodnia az európai fut- ballkalandhoz, mert csak úgy jöttek a kérők Európából, Itáliából és Spanyolországból. Ajóké- pű mexikói úgynevezett eszmei értéke egyik napról a másikra többszörösére, ötmillióra nőtt. Az El Matador névvel azonban már jóval korábban „megbélyegezték”, talán hét esztendővel ezelőtt, amikor az I. ligás Cruz Azul színeiben focizott, ahol a klub történetének első gólkirálya lett, akárcsak később Mon- tenerreyben. Nagyon vágyakoztak utána az argentin mamutklubok, elsősorban a Boca Juniors vezérei, akik fanatikus megszállottsággal közelítettek hozzá, mert játékosságban, cselezésben, gyorsaságban és megjelenésben is a klub szupersztárját, az Olaszországot is megjárt Claudio Cannigiát, minden idők egyik legjobb argentin labdarúgóját juttatta eszükbe. Hagyta is magát elcsábítani, elindult Argentína felé, itt azonban olyan kellemetlen kijózanodás várt rá, amire legsötétebb álmaiban sem gondolt. Az átigazolásáért korábban türelmetlenkedő klubvezetés általános meglepetésre nem adott Luisitónak igazi bizonyítási lehetőséget, s a szerencsétlen szőkeség a cserepadot koptatta, el-eltűnődött a sors mos- tohaságán, és végül teljesen le- lombozódva visszatért Neca- xyba. Hiába no, egy mexikóinak sosem volt könnyű Argentínában boldogulni. Nemcsak focistának...- Életem legszörnyűbb napjai, hónapjai voltak ezek, soha többé nem akarok hasonlókat átélni - hallatta hangját még jóval hazatérése után is. De nagyon örült, hogy otthon ismét elkapta a fonalat. Luis Hernández nemcsak a Copa Americán remekelt a góllövésben, hanem a világbajnoki selejtezőkön is. Tíz gólt lőtt, egyik szebb volt, mint a másik, és hát tíz találat azért nem semmi a mai fogcsikorgató labdarúgásban. Jól ment neki a játék a futballfesztivál 32-es döntőjében is, például két gólt lőtt a csoportmeccsen a dél-koreaiaknak, s nagyban hozzájárult csapata 3:l-es győzelméhez és továbbjutásához; Mexikóban ezért drága árat fizettek a szurkolók: negyvenen megsérültek, és hatvanan dutyiba kerültek. Teljesítményével már a világ- bajnokság elején felkeltette a német Bundesligában szereplő Bayer Leverkusen érdeklődését; azonnal jött az ajánlat, és Luis igent mondott. A németek érintkezésbe léptek Hernandez klubjával, amely alapjában véve nem volt a mezcsere ellen. És Luis bizakodni kezdett, hogy az európai kontraktus másként sül el, mint a szerencsétlen argentínai.- Jól tudom, hogy a német Bundesliga a világ egyik legszínvonalasabb és legkeményebb bajnoksága. Remélem, nem veszek el a németek között, nekem is van fizikai és erkölcsi tartásom, képes vagyok alkalmazkodni, játékommal pedig gazdagítani a csapat futballozását... Ember tervez, ember végez.... A vb után mindenki azt mondta, semmi akadálya, hogy német földön rúgja a labdát. Aztán valahol mégis elakadtak a két klub közötti tárgyalások, és Hernandez Mexikóban maradt. Talán azért is, mert klubja szinte kincsként kezeli, miatta járnak a nézők a meccsekre, ő lövi a gólokat, ő szórakoztatja a nagyérdeműt. De egyesületének pénz is kellene. Ezért mégis van kilátás, hogy a kontinensünkre jön. Most a Stuttgart csalogatja. Hernandezen nem múlik... Jó lenne őt újra látni Európában. Megcsodálni elképesztően gyors játékát, a helyzetektől független parádés lövőkészségét (főleg jobb lábbal és fejjel). A Gyilkos rendkívül fürge és mozgékony, óriási az intuíciója, előrelátása; nem hagyományos eszközökkel oldja meg még a legbonyolultabb helyzeteket sem, főleg nem akkor, ha a rá jellemző drib- lizésbe fog, amikor a hihetetlenül rövid cseleket hosszúakkal váltogatja. Talán már az idén alkalmunk lesz a tévé jóvoltából megcsodálni Hernandez futballművé- szetét valamelyik európai csapatban. Interjú Váratlan(?) klubcsere Zsigárdi László Augusztus végén lejárt Urblík József szerződése a Tauris szuperligás labdarúgócsapatánál, s a rima- szombatiak (legalábbis a szurkolók) azt hitték, meghosszabbítja azt. A csatár azonban gondolt egyet, s váratlanul!?) Privigyére igazolt... Szeptember 7-én még a Tauris-stadionban edzettem, ám kedden délután már Szencen játszottam kupameccset a Prievidza színeiben. Én is meglepődtem, hogy ilyen villámgyorsan megegyezett a két klub. Gondolkodás nélkül aláírtam a kétéves szerződést. Vajon miért? Nem volt nekem semmi problémám a gömöriekkel, sőt, remekül éreztem magam. Csak valahogy augusztustól nem és nem sikerült a hálóba találnom. Egyre nagyobb feszültséget éreztem, tudtam, mindenki gól(oka)t vár tőlem, s talán ezért is puskáztam el a jobbnál jobb helyzeteket. Váltanom kellett! Nem marasztaltak a rimaszombatiak? Nem. Remélem, mindkét csapat jól járt, hiszen a Tauris nemcsak Súkenníket kapta cserébe, hanem még egy bizonyos pénzösszeget is. Hogy mennyit? Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Góllal mutatkoztál be a privigyei együttesben. Milyen érzés volt? Nagyon örülök, hogy az én találatommal nyertünk Szencen, s jutottunk a Szlovák Kupa negyeddöntőjébe. Régen vártam már erre a gólra! A folytatás azonban - enyhén szólva - gyengére sikeredett, ugyanis Homonnán kaptatok egy hatost... Mi vezettünk 1:0-ra, s ezután három ziccert is kihagytunk. A házigazdák talált góllal egyenlítettek, majd elindult az a bizonyos lavina. Jobb csapat a Petrimex, mint a Tauris? Erőnléti szempontból minden bizonnyal. De... Várjuk meg az utolsó, 30. fordulót. A privigyeíek a rima- szombatiakhoz hasonlóan a 8. helyig szeretnének végezni a tabellán. Sikerülni fog? Bízom benne, hogy ennél még jobb eredményt érünk majd el a Szuperligában. Természetesen góljaimnak köszönhetően. nem, csak a két klub valahogy nem jutott közös nevezőre. Pedig Anton Dragún edző mindent megtett, hogy sikerüljön az átigazolás. Aztán jött a hradeci kitérő, majd pedig Rimaszombat. Most viszont felettébb gyorsan megállapodtatok... Sokan meglepődtek, hogy a privigyeieket választottad... Az igazat megvallva, már Bártfáról ide kellett volna men's Sportolóktól hallottuk Moravcová kedvenc számai Martina Moravcová sokoldalú úszónő, nem véletlen, hogy a kedvenc versenyszámai a 200 méteres vegyes és a 200 méteres gyorsúszás. Azok is maradnak, miután a világversenyeken bevezetik az elődöntőket? - kérdeztük a pöstyéni lánytól. „Igazán rendesen végig kell majd böngésznem a versenynap- tárt. Előre nehéz jósolni. Sok függ attól, milyen lesz a konkurencia az egyes számokban. Ez a döntés nem az úszók érdekeit szolgálja, hanem a sajtóét. Nem tartom a legszerencsésebb elhatározásnak.” Karelin első igazi szerelme Alekszandr Karelin korunk egyik kiemelkedő sportolóegyénisége. Orosz kötöttfogású birkózó, aki a világversenyekről a nehézsúly húsz aranyérmét gyűjtötte be, háromszoros olimpiai, hétszeres világ- és tízszeres Európa-baj- nok. Még mindig játék számára a sportolás, vagy egyre inkább munka, napi kötelesség? „Ez eleve nehéz sportág, időigényes munka, nekem azonban az első igazi szerelem. Azért maradtam meg mellette, mert egyfajta sajátos életmód. A birkózás bizonyos értelemben művészet is, hiszen a birkózó egyszerit és látható dolgot alkot meg a szőnyegen, de ez nem azt jelenti, hogy a sportágat művészetként, magamat pedig különleges alkotóként akarnám feltüntetni.” Németh Pál, Magyar Zoltán és a nyárasdi lányok Ha már a jelen nem beszédtéma, legalább a nyárasdi női kézilabda fénykorából merítsünk. Németh Pál, a mester egy régebbi magyarországi edzőtábozás élményeiben kalandozik: „Egy alkalommal Baján készült a csapatom, s ott volt a híres tornász, Magyar Zoltán is. Nem Németh Pálnak ma könnyebb a múltat idézni, mint a jelenről beszélni Dömötör Ede felvétele pihent, ő is dolgozott. Akkor már híres, megbecsült sportoló volt. Máig a fülemben cseng, hogyan szidta a mesterét a hatalmas edzésmunkáért. Nekem viszont nagyon segített, mert bevittem oda a lányokat, és mondtam nekik: csak nézzétek, hogy mit edz egy egyéni sportoló. Az emberfeletti volt. Mikor a játékosaim a meglepetéstől már nem tudtak mit szólni, Magyar Zoltán hetykén kijelentette: csupán átmeneti időszakban vannak, pihenve, szórakozva dolgoznak. Mikor hazamentünk, nem kellett többször hangsúlyoznom tanítványaimnak az alapozás fontosságát.” Czoborová új lakása Vajon hol lakik Zora Czoborová ismert szlovák fitnessversenyző? „Jelenleg egyedül élek vadonatúj lakásomban, melyet fél évig alakítgattam, változtatgattam. Aida kutyám és papagájom a lakótársaim. Nagyon örülök, hogy elkészült a lakásom, mert befejezésével hasznos és kedves apróságok kerültek a környezetembe. Legkedveltebb helyiségem a hatalmas fürdőszoba, benne nagy kád és tévékészülék. Amikor a fárasztó nap végén hazaérkezem, a gyógysókkal teli, illatos meleg fürdő igazi felfrissülést jelent számomra.”
