Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-30 / 39. szám
16 1998. szeptember 30. Sport Bölöni László egykori kiváló romániai magyar labdarúgó Franciaországban újra az első osztályba vezényelte a Nancy csapatát A közeledés és a megértés szolgálatában „Tíz-tizenöt évet topnívón sportoltam, az lenne minden vágyam, hogy csapatommal is oda kerülDömötör Ede felvételei J. Mészáros Károly________ Mosolygós, rokonszenves, jó megjelenésű úriember benyomását kelti. Ha valaki nem ismeri, eszébe sem jutna, hogy a nyolcvanas évek kiváló labdarúgója, Bölöni László áll vele szemben. Az a romániai magyar kiválóság, aki szembeötlően sokszor, összesen százki- lencszer húzta magára országa nemzeti mezét, és nyolcvanhatban a bukaresti Steaua játékosaként részese volt a BEK- győzelemnek. Ma Francia- országban él és edzősködik. Éppen a nyáron vitte fel a Nancy csapatát az élvonalba. Van tehát miről beszélgetni. Világviszonylatban sem akármi, ha valaki százkilencszer szerepel a válogatottban. Annál nagyobb fegyvertény magyarként játszani a román tizenegyben. Éreztették önnel, hogy más nemzetiségű? Én minden pillanatban éreztem, hogy magyar vagyok. De nemcsak akkor. Engem annak neveltek. Természetesen ez semmilyen ellenszenvet nem szült a fejemben a sportpályán. Számomra a sport nem politika, az utóbbit ha csak lehetett, mindig távol tartottam magamtól. Szerintem a sport az maradjon sport, mert úgy tiszta. Talán abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy munkám, tehetségem révén szüksége volt rám a román váBudapesten a külhoni magyar sportcsillagoknak átadott díjjal logatottnak. Ezért az esetleges nyomásokat nem érezhettem annyira. Persze az azon kívüli atrocitásokat láttam, de próbáltam őket elkülöníteni a sporttól. Ma is azt mondom: a sport és a politika két különböző téma. Ettől függetlenül helyzetéből adódóan biztosan akadt játékosként átélt furcsa története. Fontos mérkőzést játszottunk az olaszok ellen. Gólommal nyertünk. Másnap a szaksajtóban öles betűkkel jelent meg a cím, hogy a dákok legyőzték a rómaiakat. Örvendtem, amikor pár nappal később visszajutott a fülembe, hogy Székelyföldről elindult egy vicc. Mivel minden viccnek a fele igaz, ezért voltam különösen büszke rá: a dákok valóban megverték a rómaiakat, de oda Attila hunja is besegített. Érthető és találó a székely szellemessége, hiszen egy magyar rúgta a győztes gólt. Kevés labdarúgó mondhatja el magáról, hogy több mint százszor játszott a válogatottban. Minek tudható be, hogy ilyen sokszor szerepelt a román tizenegyben? Olyan fajta játékos voltam, aki nem mindig brillírozott, de stílusom, összpontosító képességem, fizikai felkészültségem révén nem tudtam rossz lenni. Tulajdonképpen elég hosszúra nyúlt a karrierem; három sérüléssel bajlódtam, ebből kettő volt komolyabb, mindkétszer lábtörés. Ez is megnyújtotta a pályafutásomat. Ennél részletesebb magyarázatom nincs rá. Jelenleg Franciaországban edzősködik, és a Nancy csapatát felvitte az élvonalba. Ezt a ténykedését hogyan könyveli el? Tíz éve vagyok Franciaországban, én is Piatini nemzedékéhez tartozom, ahhoz a generációhoz, amelyik talán a legértékesebb abban az országban, hacsak a mostani világbajnokok nem múlják őket felül. Szóval betörni ebbe a közegbe, és egy helyet megszerezni a profi edzők között értékes dolog. Számomra ez sikerült. Franciaországban hivatásos futballedzőnek lenni komoly mesterség, nem akármilyen felkészültséget követel. Bizonyos szempontból biztosan megfelelek, hogyha igényt tartanak rám. Csapatommal az idén kerültünk fel másodszor az élvonalba, és mindent megpróbálunk megtenni azért, hogy ott is ragadjunk, hogy elinduljunk a szép, lassú fel- emelkedés felé. Ez eddigi edzői pályafutásának a csúcsa? Ötödik éve ülök a Nancy kis- padján. Egyszer hetedikek voltunk, kétszer felkerültünk, egyszer kiestünk. Azt hiszem, hogy a mérlegem kedvező, de nagyon remélem, hogy ennél feljebb tudok majd törni. Tíztizenöt évet topnívón sportoltam, az lenne minden vágyam, hogy csapatommal is oda kerüljek. Sajnos, ezt Nan- cyban nem lehet elérni. Mert a sikerhez kell a tudás, a munka, a komolyság és még sok minden, de egy adott pillanat után kell a pénz is, amivel megvásárolom azt, amit nem tudok adni a játékosaimnak. Ezért szeretnék egyszer feljebb lépni. Most franciaországi magyarnak tartja magát, vagy még kötődik Romániához is? Marosvásárhelyi magyar vagyok. Román útlevéllel utazom. Ilyen szempontból semmiféle gondom nincs. A Külhoni Magyar Sportcsillagok I. világtalálkozóján beszélgetünk. Ez az összejövetel adott valami többletet magyarságának? Pluszt nem adott nekem. Nem ettől leszek én jó magyar vagy jobb magyar, mint eddig. Én azt hiszem, hogy a sportkarrieremmel bizonyítottam azt, hogy milyen jó magyar vagyok, még akkor is, ha a román színekben játszottam. Úgy érzem, hogy amikor engem ide meghívtak, azért tették, mert több éven keresztül becsületesen szerepeltem a sportpályákon, s ezáltal a Bölöni név révén a magyarság jelen volt azon a játéktéren, azon a nívón, ahol megfordultam. Ugyanakkor teljesítményem révén, közreműködésemmel a nagy többség, a románok egy időre közelebb érezték magukhoz kisebbséjek.’’ günket. Szolgáltam a közeledést, szolgáltam a megértést, amelynek útja néha eléggé göröngyös szokott lenni. Tulajdonképpen közeledést, barátságot kényszerítettem ki a románok részéről a népem iránt. Milyennek látja a mai futballt a világbajnok országának egyik edzői kispadjáról? Maga a vb bebizonyította, hogy a labdarúgás marad a sportok királya. Ezzel nem akarok én senkit megbántani. Amikor láttuk, micsoda erőket és néptömegeket tud megmozgatni, micsoda közeledésre képes az emberek között, rájövünk, milyen hatalmas a hatósugara. Arról nem is beszélve, hogy a világbajnok csapat is öt-hat nemzetiségűből állt össze. A francia nép is ugyanilyen. A szeretet, a megértés összefonódott, és egy csodálatos eredményben és örömujjongásban ért véget. Alacsonyabb szinten jómagam és az itt, Budapesten lévő egykori és mai sportolókollégáim tulajdonképpen ugyanezt a célt szolgáltuk: elveket, szempontokat és embereket közelítettünk egymáshoz. Olyanokat, akik lehet, hogy soha nem tisztelték volna egymást. Ez rendkívül nemes feladat, csak egy kicsit későn ébredünk rá. Persze a lényeg az, hogy ráébredtünk. Kuriózumkosár Nádszegi fények a pályán Nem újkeletű történet, de érdemes rá visszapillantani az idén ötvenéves nádszegi futball krónikájából. Diószegen látták a nádszegiek, milyen csodálatos, ha esti fénynél is lehet focizni. Főleg télen nincs fennakadás a hétközi edzésekkel, a korai sötétedés nem gátolja a rendszeres gyakorlásokat. Náluk pedig éppen ez okozta akkor a legtöbb gondot. A helyi sportvezetők fejükbe vették, hogy pályájuk köré is világítóoszlopokat szereltetnek. Erezték a lehetőséget, hát belevágtak. Ezerki- lencszáznyolcvanhármat mutatott a naptár. Megindult a főnökök győzögetése a szövetkezetben, a községházán, sikerrel. Ezután összefogott a falu népe, s dolgoztak, csak a legszükségesebb anyagot kellett megvenni. S mi volt az igazi élmény? Amikor felgyúl- tak a fények, és kivonult az egész falu a pályára. Mindenki örült, mindenki büszke volt rá, hogy ilyen is van Nádszegen. Máig nincs párja a környéken. Diószegen ugyan van esti világítás, de nem ilyen magas oszlopokkal. Idén léptek kapcsolatba a nádszegiek a magyarországi Cete község futballistáival. A magyar- országiak eldicsekedték, hogy akár este is mehetnek hozzájuk, hisz van világításuk. Történetesen ők jöttek először a Mátyusföldre, s miután meglátták a nádszegi világítóberendezést, többször már nem emlegették a magukét. Csak ámultak-bámultak, hogyan lehet falun ilyen. Nem bírta ki a cserepadon A sportág történetében először 1961-ben nyert a volt Csehszlovákia jégkorongcsapata a Szovjetunió ellen, mégpedig Genfben és nem akármilyen körülmények között. A drámai összecsapáson a befejező percben Csehszlovákia váratlanul vezetett 5:4-re; az ellenfél lehívta a kapusát, és eggyel több mezőnyjátékossal próbált egyenlíteni. Nem nagy sikerrel, mivel Bubník és Pantucek kitörtek a védőharmadból, és kettesben robogtak az üres kapu felé. Nem tudta tétlenül nézni a jelenetet a kispadon váró szovjet hálóőr, Csinov, gyorsan visszakorcsolyázott a kapujába, és ártalmatlanná tette a gólba tartó korongot. A megzavarodott bírók nem ítéltek találatot (pedig azt kellett volna), csupán kiállítottak egy szovjetet, és harmadukban hozták újra játékba a korongot. Közvetlenül a bedobásból, kilenc másodperccel a vége előtt Pantucek a világbajnokságok egyik legemlékezetesebb gólját szerezte, s végleg eldöntötte a találkozó sorsát. A hét fotója, avagy szokatlan röplabdanézői látószög CTK-felvétel
