Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-30 / 39. szám
Politika 1998. szeptember 30. 3 Hét nap a belpolitikában: szeptember 17-23. Veszélyes csődtömeg Malinak István Szakmai szempontból megoldhatatlannak tűnő feladat egy hét politikai eseményeiről írni három nappal a választások előtt úgy, hogy az három nappal a választások után jelenik meg. Vagyis akkor, amikor már ismertek lesznek a választási eredmények, és minden, ami a választások előtti utolsó napokban, a kampánycsend életbe lépésének pillanatában még létfontosságúnak tűnt, értelmét vesztette. Lélekben már olyan messze leszünk a kampányzáró nagygyűlésektől, a botrányoktól, az MKP kukában talált szavazólapjaitól, mint Makó Jeruzsálemtől. Legyen ezért ez az összefoglaló rendhagyó, hiszen az egyetlen dolog, ami jó ideig nem változik, az az ország gazdasági helyzete. Bármilyen kormány kerül is hatalomra - e pillanatban még csak remélem, hogy demokratikus szinte kezelhetetlen csődtömeget örököl. Ez az elkövetkezőkben olyan szociális feszültségeket is gerjeszthet, amelyek hullámai maguk alá temethetik a lehető legjobb szándékú, leghozzáértőbb kormányt is. Hiszen a szlovák ipar meghatározó része és a pénzintézetek jelentős hányada a meciari hatalom szekértolóinak kezén van, és reális az a veszély is, hogy a választások, valamint az új kormány felállása közötti hetekben a régi kormány nagy gyorsan - s természetesen törvényellenesen - még a két legjelentősebb pénzintézetet is átjátszhatja ugyanazoknak, akik az előző négy évben kirabolták ezt az országot. Független gazdasági szakértők A szlovák gazdaság az összeomlás szélére került. egyetértenek abban, hogy az oly sokat emlegetett szlovák gadasági csoda csak a Meciar- kabinet propagandájában létezett. Amikor a kiváló makroökonómiai eredményekkel dicsekedett, általában az 1995-97-es években kimutatott, hat százalékot meghaladó GDP-növekedéssel érvelt. Más elemzők viszont arra mutatnak rá, ha az 1989-es GDP-t vesszük összehasonlítási alapként, és ezt tekintjük 100 százaléknak, akkor a GDP nagysága 1993-ban (Csehszlovákia kettéválása után) 75%-ra esett vissza. Ilyen relációkban a növekedés üteme: 1994-ben 79, 1995-ben 84, 1996-ban 90, 1997-ben 95 százalék, és még az idén sem éri majd el az 1989. évi szintet. Ráadásul az önmagában tényleg jó eredménynek számító évi hat százalékos növekedést nem a termelésben produkálták, hanem - szakértők szerint egy- harmad-háromnegyed részben - a bruttó külföldi eladósodásnak a következménye. A kormány megalomániás beruházásokba kezdett, ilyen pl. a sztrádaépítési program, amelyre a rossz nyelvek szerint csupán azért volt szükség, hogy Meciarnak a kampányban hetente legyen mit felavatnia. Az autópályák építésére a kormány eddig 20 milliárd korona külföldi hitelt vett fel, s 2005-ig évi 16 milliárdot kellene rákölteni ahhoz, hogy tartani tudják az ütemtervet. Tehát az évközepére már egyértelművé vált, hogy a szlovák gazdaság az összeomlás szélére került, s a kormány a szociálpolitkában sem tudta teljesíteni a legalapvetőbb célkitűzéseket sem. Az egészségügy katasztrofális állapota a legkiszolgáltatottabb rétegeket sújtja a legnagyobb mértékben, a nyugdíjasokat, az alacsony jövedelműeket, a nagycsaládosokat. És akkor az iskolaügy kollapszusát még nem is említettük, azt a veszélyt, hogy hamarosan sorozatos szénszünetekre lehet számítani, mert nem lesz miből fűteni a tantermeket. Különösen érzékeny pont a munkanélküliség alakulása, a Meciar-kabinet távolról sem tudta teljesíteni azt az ígéretét, hogy 10 százalék alá szorítja. Az állástalanok aránya megközelíti a 15 százalékot, és sajnos, nagyony valószínű, hogy a választások utáni hetekben további ezrek vagy tízezrek kerülnek az utcára. Hiszen nyílt titok, hogy a hatalomhoz közeli vállalatok utasítást kaptak arra, hogy a választásokig ne legyenek elbocsátások, szeptember végéig mindenáron tartani kell a foglalkoztatottság szintjét. S még egy adalék: 2100 dollár fejenként, a csecsemőket is beleszámítva. Ennyi külföldi adósságot (11,3 milliárdot) halmozott fel a kormány. A valutaárfolyamokat tekintve: nálunk sok nyugdíjas egy év alatt sem kap 2100 dollárt! Múlt szerdán Václav Havel cseh elnök ismét megnevezte lehetséges utódait. Havel elnök Petr Pithartot, a szenátus elnökét, Petra Buzkovát, a cseh parlament alelnökét vagy Madeleine Albright amerikai külügyminisztert látná legszívesebben a prágai várban, Hozzátette: tudatában van annak, hogy az elnök személyéről a törvényhozók döntenek. Ladislav Spacek elnöki szóvivő szerint az elnök komolyan gondolja a latolgatásait. Havel állítólag az újévi köszöntőjében készül bejelenteni visszavonulását. CTK-felvétel Somogyi Tibor felvételei A legfontosabb döntés akkor született, amikor politikai szervezetet hoztunk létre Markó: A kormányzás csak feltételek kérdése Lovász Attila Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke éppen akkor járt Pozsonyban, amikor az RMDSZ két év koalíciós kormányzás után kilépett a kormánykoalícióból. Tette ezt azután, hogy a román törvényhozás az eredetileg együttműködési szerződésben is lefektetett oktatási törvényt a magyarok szempontjából hátrányosan módosította. Elnök úr, két év távlatából miként ítéli meg az RMDSZ kormányzati felelősségvállalását? Helyes volt belépni a koalícióba? A romániai magyarság számára szerintem nem az volt a kérdés, hogy politikai képviselete kormányozzon-e, vagy ne. Az igazi nagy döntés az 1989-es forradalmi eseményeket követően született. Akkor a romániai magyarság úgy döntött, hogy létrehozza politikai szervezetét. A politikai szerveződés, a pártalapítás természetes következménye a kormányzati felelősség vállalása. A kormánykoalícióban való részvétel csak politikai erőviszonyok és feltételek kérdése. Ön tehát úgy látja, helyes volt a kormányba való belépés. Igen. Mégis, hol volt akkor a hiba? Eléggé világos volt, milyen feltételekkel hajlandó kormányzati felelősséget vállalni az RMDSZ? Két éve sikerült jó kormány- programot összehozni. A partnereink számára teljesen világos volt, milyen feltételekkel vagyunk képesek belépni a koalícióba. Az első időszakban a feltételeink teljesültek is, megszületett az oktatási törvény és a közigazgatási törvény. Most az akkor jóváhagyott jogszabályok hátrányos módosítása következett be. Amit viszont nem készítettünk el, az a pontos együttműködési protokoll; megmutatkozott az egyeztetés formájának hiánya akkor, amikor különbségek mutatkoztak a koalíciós partnerek között. Az önök kormányzati részvétele, a kormányból való távozása tükrében hogyan vélekedik az ún. magyar kártya szerepéről? Lehet még nacionalizmussal elérni valamit Romániában? A kormánykoalíció pártjai úgy nyerték meg a legutóbbi választásokat, hogy elhagyták a nacionalista retorikát. Ebben bizonyára közrejátszottak az ország akkor még talán kissé túlértékelt integrációs esélyei. A felzárkózás első köréből való kimaradás bizonyára megerősítette a nacionalista retorikát, de nem jelentősen. Lát ön analógiát az 1996-os romániai és a jelenlegi szlovákiai helyzet között? Meciar nem Iliescu, nem beszélnék analógiáról. Hasonlóságok azonban vannak. Szlovákiában is előállhat 1996 novembere, de nem hiszem, hogy a választási kampány kellős közepén az én tisztem volna megjósolni az MKP eredményeit és választások utáni lehetőségeit. Elnök úr, ön a Márai Alapítvány meghívására érkezett Szlovákiába, egy civil szerveződés rendezvényén vett részt. Milyen tapasztalatai vannak a romániai magyar civil szféra létrehozásával? Megjegyezném, a civil szféra nem az, amelyet létre kell hozni. Az RMDSZ kezdeményezésére viszont számos társaság, közösségjött létre. A paradox helyzet természetesen az elmúlt negyven évnek köszönhető. Nem vagyok biztos viszont abban, hogy jó lenne, ha a politikai pártok állnának civil szerveződések mögött. A politikusban és a politikai pártban mindig van egy kisajátítási törekvés, el szeretné hitetni a polgárokkal, hogy éppen ő a helyes út egyedüli letéteményese. Szerencsére, főleg Erdélyben, komoly hagyományai vannak a helyi és regionális civil szerveződéseknek, csoportoknak, társulásoknak, így számos esetben valóban csak kezdeményezés kellett azok felújításához, megalapításához. Még függőben az erdélyi magyar egyetemnek s ezzel együtt az RMDSZ kormánykoalícióban maradásának a kérdése. Szeptember 30-án a magyarok kivonulhatnak a kabinetből, ha a kormányzó pártok nem tartják magukat a tanügyi törvény vitájában az RMDSZ-szel aláírt megállapodásokhoz, s ezt Markó Béla elnök Emil Cons- tantinescu államfő tudtára is adta múlt heti találkozójukon. Lapzártakor érkezett Mti-hír_________________________ A román koalíciós pártok parlamenti csoportjainak vezetői módosító javaslat benyújtásával próbálják elérni, hogy az oktatási törvény kérdésében támadt vita ne vezessen az RMDSZ koalícióból való kilépéséhez. Asztalos Ferenc, az RMDSZ képviselője, a képviselőház oktatási bizottságának alelnö- ke csütörtökön úgy nyilatkozott az MTI tudósítójának, hogy ehhez az egyetlen halvány reményt az jelentheti, ha az oktatási bizottság hajlandó lesz felülvizsgálni a törvény- tervezet azon cikkelyét, amely kimondottan tiltaná a nemzetiségek nyelvén oktató önálló állami egyetemek alapítását. A pártvezetők szintjén tartott koalíciós egyeztetések a megállapodás lehetőségét ígérték, s a vita megfelelő formában való rendezését sürgette Emil Constantinescu román államfő is. A legfelsőbb szinten született egyetértés azonban nem mutatkozott meg a koalíciós pártok parlamenti képviselőinek soraiban: a képviselőház oktatási bizottságának szerdai ülésén nem lehetett a vitatott kérdésre visszatérni. A helyzetet mentő megoldásként a koalíciós pártok képviselőházi csoportjainak vezetői nyújtottak be olyan módosító javaslatot, mely lehetővé tenné az egyetemalapítási jogot a Romániában élő nemzetiségek számára.- A javaslat az oktatási bizottságban a jövő hét keddjén mindenképpen napirendre és talán elfogadásra kerül. Ez a legtöbb, ami szeptember 30- áig történhet, s ebben az esetben talán egy újabb rendkívüli SZKT-ülés újra napirendre tűzheti a kolozsvári határozatot - mondta Asztalos Ferenc.
