Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-30 / 39. szám
1998. szeptember 30. Háttér Clinton-ügy A világ félszáz művészének támogatása Eszes Tibor - MTI Párizs, 1998. szeptember 23.: A nemzetközi művészeti, irodalmi és színművészeti élet félszáz képviselője biztosította támogatásáról az „üldöztetés áldozatává vált” amerikai elnököt, Bili Clintont a párizsi Le Monde-ban szerdán közzétett nyilatkozatban. Az amúgy meglehetősen szokatlan akciót Jack Lang francia liberális politikus, volt kulturális miniszter, a párizsi nemzetgyűlés külügyi bizottságának szocialista párti elnöke kezdeményezte. A közzétett állásfoglalás szerint Bili Clinton „immár nyolc hónapja egy korlátlan hatalommal felruházott fanatikus ügyész inkvizíciós zaklatásának áldozata”. De ez az erkölcs és a morál nevében fellépő ügyész valójában ideológiai harcot folytat. Az Egyesült Államokban a demokráciát kettős veszély fenyegeti, mert erőszak érte a hatalmi egyensúlyt, és egyben súlyos támadás érte a magánélethez való jogot - hangoztatja az állásfoglalás, amely végül leszögezi: „Egy államférfinek csak közéleti tevékenységéről kell elszámolnia az igazságszolgáltatásnak vagy a közvéleménynek. Az összes többi a saját lelkiismeretére tartozik”. Az állásfoglalás aláíróinak terjedelmes listáján szerepel többek között több író, így Carlos Fuentes (Mexikó), William Styron (Egyesült Államok), Günter Grass (Németország), Bernard-Henri Lévy (Franciaország), Ismael Kadaré (Albánia). Nobel-dí- jasok is vannak az aláírók között: Gabriel Garcia Márquez, Desmond Tutu, Jósé Ramos Horta. Hosszú a csatlakozó színművészek-filmesek listája, amelyen ott van Gérard Dépardieu, Vanessa Redgrave, Jeanne Moreau, Anthony Hopkins, Bernardo Bertolucci, Robert Altman, Costa Gavras, Wim Wenders, Claudia Cardinale, Sophia Loren, Alain Delon, Charlotte Rampling, Liv Ullman aláírása. Neves koreográfusok (Maurice Bejárt, Carolyn Carlson) mellett csatlakozott az elnök támogatásához több filozófus, szociológus (André Glucksmann, Jacques Derrida, Edgar Morin), ismert divattervezők (Daniel Buren, Arman, Christo, Nikki de Saint Phalle), a könnyű- és komolyzene számos neves alakja, köztük Art Garfunkel, Juliette Greco, Jean-Michel Jarre és Yehudi Menuhin. Jack Lang, az állásfoglalás kezdeményezője az elnöki vallomás videofelvételének nyilvános amerikai bemutatását „audiovizuális gyilkossági kísérletnek” minősítette, amellyel szerinte a washingtoni képviselők nem csupán az elnököt, de saját országukat tették-teszik nevetségessé, jócskán meggyengítve világhatalmi tekintélyét. Hillary, mindenek ellenére, rendületlenül kitart a férje mellett Nem a jogrend győzelme, pártpolitika eredménye a Clinton-botrány Amerikai inkvizíció... i Egyetlen polgár sem állhat a törvények fölött, de senkit sem szabad méltóságán alul kezelni CTK/AP-felvételek „Semmi végzetes nem történt. Nemzetünké a földkerekség legpompásabb demokráciája és egyik legcsodálatosabb képessége, az öngyógyítás vagy inkább önkorrekció adománya tévedéseink esetén” - nyilatkozta Jimmy Carter, az USA egykori elnöke a Clinton-bot- ránnyal kapcsolatban az AP hír- ügynökségnek. Mint ismeretes, szeptember 21-én nyilvánosságra hozták azt a videofelvételt, amely Clinton elnök négyórás vallomását tartalmazza Monica Lewinskyvel való múltbeli kapcsolatáról. Amire Amerikában még sosem volt példa: a felvételt több tévétársaság azonnal sugározni kezdte, s a 2800 oldalas iratcsomó anyaga az Interneten is hozzáférhetővé vált. Elérte tehát tetőpontját az elnök lejáratására indított kampány, amelynek csak találgatni lehet a kimenetelét. Érdekes viszont, hogy az európai politikusok nagy többsége és a sajtó egy része is védelmébe vette Clinton elnököt. Németország A német pártok vezetői például egyöntetűen elítélik a Lewinsky-ügy kapcsán az elnök ellen folyó hadjáratot. A legélesebben Helmut Kohl kancellár fogalmazott, akinek „hányingere van az egésztől”, pontosabban attól, hogy barátja, „Bili magánéletében turkál Starr ügyész, a kongresz- szus és az amerikai sajtó.” Ezúttal még az a csoda is megtörtént, hogy politikai ellenfele, Oskar Lafontaine, az ellenzéki SPD elnöke is osztja véleményét: szerinte „a Washingtonban zajló undorító és visszataszító folyamat az amerikai államfő elemi jogait sérti”. Az FPD főtitkára, Guido Westerwelle szerint az elnök vallomását tartalmazó videoszalag nyilvánosságra hozása „minden eddigi ocsmányságot felülmúl. Ez a húzás egyszerűen a mások magánéletére kíváncsiak kielégítését szolgálja”. Antje Vollmer, a Bundestag elnöke, a Zöldek képviselője pedig egyenesen felszólította a német polgárokat, hogy fax, e- mail, és telefonhívások útján tiltakozzanak a bonni amerikai nagykövetségen az „inkvizíciós eljárás” ellen, s követeljék Bili Clinton és családja magánéletének tiszteletben tartását. Nagy-Britannia „A hat hét múlva esedékes választások, nem pedig az alkotmány, a jog vagy a nemzeti érdek lehet az a tényező, amely meghatározza Bili Clinton sorsát. A vallomás önmagában nem meghatározó” - vélekedett szerkesztőségi cikkében a legtekintélyesebb londoni napilap, a The Times a videofelvétel közzététele után. A lap szerint a vallomások alááshatják az elnök támogatottságát, ugyanakkor még túl korai volna megítélni, milyen lesz a bizonyítékok hatása a közvéleményre. A The Independent szerint nyilvánvalóvá vált, hogy a Clinton elleni eljárást puszta pártpolitika, nem pedig a jogrend vezérli. A lap cikkírója szerint az amerikaiak megfeledkeztek azokról az alapelvekről, amelyeken köztársaságuk létrejött. „Ezek között alapvető volt a jogrend. Egyetlen polgár, egyetlen elnök sem állhat a törvények fölött, ugyanakkor senkit sem szabad a méltóságán alul kezelni. Ha az elnöknek távoznia kell hivatalából, ám legyen, de legalább méltósággal bonyolítsák le az ügyet, hűen az Ámerikai Egyesült Államokat alapító atyák eszméihez.” Olaszország Az olasz lapok felháborodott hangú kommentárokban ítélik el Clinton „elektronikus pellengérre” állítását, de viszolyog- nak a politikusok is. Romano Prodi olasz kormányfő személyesen próbált bátorítást és támogatást nyújtani a megtört amerikai elnöknek. A L’Unitá, a kormányhoz közel álló napilap André Glucksmann, a neves közíró tollából kettős és torz mércét vet az amerikaiak szemére: a vezető világhatalom mérlegén „pehelykönnyűnek találtatik egymillió ruandai halála, míg néhány csepp sperma hatalmas hegyként nyom a latban”. Franciaország A francia polgárok óriási többsége, 87 százaléka ellenzi, hogy Bili Clinton lemondjon tisztéről, vagy a kongresszus elmozdítsa a helyéről egy ilyen ügy miatt. A BVA francia közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a franciáknak mindössze 7 százaléka véli úgy, hogy az elnöknek távoznia kellene, s csak 6 százalékuk szerint kellene őt a kongresszusnak lemondásra kényszerítenie. A francia közvéleményre jellemző, hogy az utóbbi két hónap legfontosabb fejleményei közt a franciák csupán 27 százaléka említette a Clinton- botrányt, messze elmaradva az oroszországi gazdasági válságtól, a kanadai partoknál lezuhant Swissair-gép utasainak tragédiájától vagy a Tour de France kerékpárosainak doppingbotrányától. A felmérés azt jelzi, hogy a franciák szemében a magánéletbe (akár az elnökébe) való belegázolást semmi sem igazolhatja, hacsak nem követett el köztörvényes bűnt. Ausztria Viktor Kiima osztrák kancellár szerint Bili Clinton kihallgatása méltatlan színjáték volt, s nem kellett volna a tévéadóknak levetíteniük a videofelvételt. Kiima azt reméli, hogy Ausztriában soha nem jut el oda az újságírószakma konkurrencia- harca, hogy ilyen módon áthágnák az erkölcsi határokat. Wolfgang Schüssel alkancellár- külügyminiszter gusztustalannak nevezte, hogy az amerikai televíziós társaságok teljes terjedelmükben közölték Bili Clinton kihallgatását. Az osztrák politikus nem érti, hogy a Clinton-ügy hogyan hathat ki egy egész törvénykezési ciklusra. Heide Schmidt, az osztrák Liberális Fórum elnöke szerint boszorkányüldözéshez hasonló, ami Clintonnal történt és történik. „Akik ilyen módon szabad prédának tekintik a magánszféráját, azok a demokráciát járatják le” - nyilatkozta. Hírügynökségek nyomán: kövi „Minden eddigi ocsmányságot felülmúl.” „Pehelykönnyűnek találtatik egymillió ruandai halála.” A jelenség oka: Primakov eddigi pályafutása. Vonzó mozzanatokat tartalmaz mind a reformerek, mind a kommunisták számára. Minden tábor reményeket fűz Primakov kormányához GörfölZsuzsa Gyanúsan nagy arányú bizalmat kapott az Állami Dumában Jevgenyij Primakov kormányfői kinevezése. Pedig programbeszéde alapján az sem lett volna meglepő, ha a tartózkodó honatyák lettek volna elsöprő többségben: a korábbi külügyminiszter csak érintőlegesen szólt az összes heveny és idült problémáról egyaránt. Keveset beszélt, és még kevesebbet mondott, de ez is elég volt a több mint kétharmados többség megszerzéséhez. Az érthetetlen jelenség oka a 69 éves Primakov pályafutásában keresendő: ez a curriculum vitae tartalmaz vonzó mozzanatokat az eltökélt kommunisták, az elvakult nacionalisták és az elszánt reformerek számára egyaránt. A kommunisták azt az embert látják benne, aki ’59-ben belépett a pártba, hosszú évekig a Pravda tudósítója volt az arab államokban, a nyolcvanas években a szovjet vezetés egyik elismert tanácsadója, ’89-90-ben póttagként még a politbüróba is bekerült, s amikor a hőzöngők a KGB vesztét kívánták, merte vállalni a külön szervezetté alakult hírszerzés vezetését. Sőt azt sem titkolta, hogy már újságíró korában kapcsolatban állt a szovjet hírszerzéssel! A nacionalisták elsősorban külügyminiszterkedését értékelik nagyra (Jelcin elnök 1991. január 9-én nevezte ki Andrej Kozirev helyére), hiszen a nemzetközi színtéren nem hódolt be az amerikaiaknak, keményen védelmezte a „sajátos” orosz érdekeket a Közel- Keleten, Jugoszláviában, a „közeli külföldön” - azaz a Szovjetunióról leszakadt utódállamokkal szemben -, a leszerelés terén sem jeleskedett, és komoly fejfájásokat okozott a NATO-bővítés szorgalmazóinak. Talán csak a reformereknek vannak komolyabb fenntartásaik, de ők azzal nyugtatgatják magukat, hogy Primakov világot látott ember, anno közgazdászdiplomát is szerzett, évekig a világgazdasági kutatóintézet vezetője volt, ráadásul akadémikus, így bizonyára van annyi esze, hogy profikat vesz be a kormányába, ő maga pedig csak arra szorítkozik, hogy kétségtelen diplomáciai érzékét kihasználva irányítja a csapatot. Nos, a kabinet alakulgatása azt mutatja, hogy mindhárom tábor elvárásai megalapozottak is, meg nem is. A legtöbb csalódás végeredményben bizonyára a reformereket éri, mert az eddigi kinevezésekből arra lehet következtetni, hogy Primakov nem a profik, hanem Primakov képességeit a külföld is elismeri, de a dumával ellentétben nem tartja ideális miniszterelnöknek. CTK/AP inkább a kompromisszumok kormányát hozza létre. Túl sok hithű kommunista, a kelleténél több levitézlett Cserno- mirgyin-kedvenc kapott tárcát, magas posztot, míg az igazi reformereket nem engedte a tűz közvetlen közelébe. Pedig oltani volna mit: például Áltájban nyolcezer tanár a napokban vodkában kapta meg a fizetését, a nebulók egyhavi okítását 15 flaskára taksálta a helyi vezetés. Mivel eredetileg vécépapírban akarták kiadni az illetményüket, a tanárok nem is nagyon lázadoztak: inni éhgyomorra is lehet, de mit kezdenének annyi vécépapírral?
