Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-30 / 39. szám
1998. szeptember 30. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Hervadt „virágzó gazdaság” Szűcs Béla______________ A Meciar-kormány által lép- ten-nyomon világgá kürtőit gazdasági virágzásról szeptember végére kiderült, hogy alaposan hervadóban van. A „gazdasági csoda” csak a tucatnyi kormánypolitikus szótárában maradt meg, a valóság azonban más képet mutat. A világ legtekintélyesebb hitelminősítő cégei egymás után sorolják be Szlovákiát a bizonytalan pénzügyi zónába, és ma már Közép-Európában a legrosszabb az osztályzatunk. Ez azt jelenti, hogy nehezebben jutunk hitelhez, ráadásul magasabb kamatért, és a külföldi befektetések csekély forrásai is megcsappannak. Ráadásul a belső gazdasági helyzet is egyre romlik. Az első félévben 44 milliárd koronára növekedett külkereskedelmünk hiánya. Az is nagy kérdés, hogy a lakosonként kb. 2100 dollárnyi külföldi adósságot mikor és miből tudjuk törleszteni. A kormány gazdálkodására jellemző volt, hogy 1995-ben csak 5,8 milliárd dollár volt az adósságállomány, ami ennek az évnek a derekára több mint 11 milliárdra ugrott, vagyis majdnem megkétszereződött. A „zseniális” gazdálkodás eredményeként az erre az évre tervezett ötmilliárdos költségvetési hiány már augusztusban 8,6 milliárdra rúgott, a munkanélküliség az ígért tíz százalék helyett csaknem eléri a 15 százalékot. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy egészségügyünk az összeomlás szélén vergődik, az oktatásra sincs pénz, és meglehet, hogy a hideg idő beálltával „szénszünet” lesz. Üres az államkasz- sza. A nemzedékek munkájával megteremtett állami vagyon nagy részét elherdálták, a párt hűséges szekértolóié lett. Létrehozták a milliomosok szűk rétegét, akik közül sokan külföldön költik el könnyen szerzett millióikat. A kassai vasmű mindenható hatalmasságai: Rezes és Smerek urak a spanyol tengerparton építtettek fényűző villákat, és a többi újmilliomos sem az ország felvirágoztatására fordítja az összeharácsolt milliókat. Vasárnapi vers Mennyit ér egy szó Egyre élesebb szögben célozza meg a napsugár a földet; küldetése ezért egyre erőtlenebb, mint a lesikló dárdának a páncélról, de mérhető súlya van a fénynek. Tetemre hívást hirdetnek a dobok, a zsivány tolvajt kiált. A tehetetlenség istenségének oly hű béresei lakják e földet, hogy terelhető birkanyájként engedi magát vezetni? Vagy a jóllakott ragadozó közömbösségével szemléli az eseményeket? Kézbe akarja-e venni a rabló kalandorok által elragadt fogat gyeplőit? Mennyit ér egy szó, mint egy csepp a tengerben? De a tenger is cseppekből áll! Az óriás súlyok azonosságánál egy csepp döntheti el a vóg nyelvének játékát. László testvér Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonjak Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ne izélj, Józsi, úgyis tudjuk, hogy Gyimesire szavaztál... Rajz: MS-Rencín Amikor a kormány az adófizetők pénzén kampányol... Kell nekünk a sztárparádé? Gaál László _______________ Cl audia Schiffer, Claudia Cardinale, Gerard Depardieu - csak néhány név azok közül a világsztárok közül, akiket Vladimír Meciar miniszterelnök röviddel a választások előtt szlovákiai látogatásra hívott. Vajon kimondottan választási kampányfogásról volt szó, vagy Szlovákia megtépázott nemzetO Inkább jöjjenek, ________mint ne_______ O í zléstelen kampányhúzás volt közi imidzsén próbált javítani a kormányfő? És vajon miből telik ilyen luxusvendégekre, ha például a topmodell Schifferről azt mesélik, hogy egyetlen napi szereplésért hat-hét millió koronát is kiszámláz? Ugyanakkor tudjuk, hogy a kormány hogyan viszonyult a hazai színészekhez. Ezekről a kérdésekről kértünk véleményt az utca emberétől. Jozef Hecko mérnök, kereskedő, Pozsony: A A Úgy gondolom, hogy w Szlovákiának nem árthatnak az ilyen látogatások. Más kérdés, hogy honnan van rá pénz. Nem tudom, hogy a miniszterelnök honnét vette a rávalót, de úgy tűnik, hogy támogatói elég pénzzel rendelkeznek. Egyébként azt, hogy valaki ellátogat Szlovákiába, pozitív dolognak tartom. Aztán hogy ezt a látogatást megfizetteti vagy sem, az már ízlés dolga. Több sztár is kijelentette, hogy nem politikai okokból, csupán látogatóba jött Szlovákiába, és hogy máskor is eljönnek. Ezt én pozitív dolognak tartom, rosz- szabb volna, ha senki sem akarna eljönni hozzánk. Hogy Meciamak és támogatóinak mindez mennyi pénzébe került, ehhez nem tudok hozzászólni. Meglehet, hogy az állami vagyon privatizálásából befolyt pénzeket használták fel, ennek a vagyonnak a létrehozásához pedig magam is hozzájárultam, hiszen nem kevés éve dolgozom ebben az országban. De erről nem tudok véleményt mondani. Éliás József nyugdíjas, Nádszeg: a Akárki lehet a miniszterel- ^ nők, mind egyformák ezek. Csak az a céljuk, hogy hatalomra kerüljenek, aztán az ígéreteikből nem valósul meg semmi. A világsztárok meghívása is csak arra való, hogy a kormányfő tekintélyt csináljon magának. Hiszen őt magát nem hívják meg sehová. Éppen csak Oroszországba megy el, aztán azzal le is telt. Vagy elmegy Jugoszláviába úgy, hogy nem tud róla senki. Aztán az ilyen világsztárok meghívása nem olcsó dolog. Hiszen ha csak egy faluba meghívnak valamilyen énekest, az is mennyibe kerül?! A miniszterelnök köny- nyen osztogatja a pénzt, hiszen nem a sajátjából fizet, nem ő dolgozott meg érte. Ha ő maga keresné meg, akkor jobban meggondolná, mire költi. Mahulena Potasová műfordító, Pozsony: A Azt gondolom, hogy ^ mindezt az állami költség- vetésből, az adófizetők zsebéből fizették. Tisztességtelen dolognak tartom, hogy egy politikai párt mindnyájunk pénzét használja fel a saját választási kampányára. Szerintem ez az egész felhajtás csak egy szűk csoport érdekét szolgálta, de az ország hírnevén nem segít. Egyértelműen választási kampányhúzásról volt szó. Edita Bálázóvá közgazdász, Pozsony: ä Az ország jelenlegi gazda- ^ sági helyzetében helytelennek tartom, hogy a miniszterelnök úr hatalmas honoráriumért szereplő vendégeket hív Szlovákiába. Hiszen mindezt a mi pénzünkből fizetik. Szerintem az egész nem volt más, mint a választási kampány része. Olvasói levél Az öregek világnapjára Köztudott, hogy október elseje az öregek világnapja. Ehhez kapcsolódik az ENSZ Közgyűlésének 47/5-ös számú határozata, hogy 1999 az idős emberek nemzetközi éve lesz. Hogy milyen az öregkor? Perlaky Napfényes életfilozófia című művében azt mondja, hogy egy napon az ember érezni kezdi az iramot... A libamáj hizlal, a karosszékből nehéz felkelni, a lépések és a reflexek bizonytalanok, aztán jön a mindenről való lemondás és végül a marazmus mint orvosi diagnózis. És mennyire nő a sivatag körülöttünk! A láb esztendőkkel megrakva oly fáradtan jár, hogy aki ránéz az emberre, úgy érzi: segítenie kellene. A test olyan, mint a liszteszsák, az arc már nem is arc többé. Pecsenye helyett orvosság a fő táplálék, az emberi szervezet ösztönösen kezd hozzáidomulni az élet végső értelméhez. Mindezek a közeledő enyészet kísértetei. Az öreg ember eszik, iszik, alszik, virraszt - de már nem él... És most nézzünk egy kicsit bele az öregség másik, szebbik mérlegserpenyőjébe. Amíg némely embernél az öregség jó előre elküldi névjegyét, vannak öregek, akikkel hegymászóbottal a kezükben, havas gleccsereken találkozik az ember, ahol zergevadászok se szívesen járnak. Az egyenlítői tenger fenekén több száz méter hosszú sargasso- moszatot találtak, amelyek évszázadokat éltek, s amiken semmi jele nem mutatkozott az eljövendő pusztulásnak. Vannak ilyen csodás életerejű aggastyánok is. Anatole France vallotta, hogy 78 éves koráig nem ismerte az öregség bajait. Tény, hogy az okos öregek jóval többet hoznak ki életük ötödik és hatodik évtizedéből, mint a második vagy harmadikból. Ők megtanulták, hogy minden órát oly gonddal kell mérlegelni, mint zálogházban a becsüs a behozott gyémántot. Például olvasni nem a fiatalok tudnak - ők csak mohón falnak -, hanem az öregek. Az igazán elmés causeurök mind túljártak a hatvanon. Haydn a Teremtés című oratóriumot 67 éves korában komponálta, Wagner a Parsifalt 69 esztendős korában. Michelangelo leggyönyörűbb képeit 60 és 89 éves kora között festette, Goya, a kiváló spanyol festő 40 éves korában vette először kezébe az ecsetet, 72 éves volt, amikor legszebb képeit készítette. Tizián 90 évvel a vállain lankadatlanul dolgozott. Arkhimédész 75 éves korában találta fel a gyújtólencsét, Platón 80 éves korában írta legszebb dialógusait, Cato pedig 66 éves korában - amit a visz- szavonulás korának szoktak nevezni - görögül tanult. Tudatában vagyok annak, hogy variábilis korszakban élek, ahol a múlthoz viszonyítva, az idősek nem részesülnek megbecsülésben, nem kapják meg a nekik kijáró tiszteletet sem. Mindezek ellenére dacolni kell az öregséggel, hibáit vigyázattal kell helyrehozni, mint restauráláskor az értékes palota fogyatékosságait. Megöregedni lehet, de nem szabad rommá válni. Madame de Staél francia írónő mondja: ötvenéves korában csak ostoba nő lehet öreg. Igaza van! Kínában oly tisztelet jár ki az aggoknak, hogy mindenki kívánja - minél hamarább öreg lehessen. Szalay János (79. évében) Zselíz
