Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-23 / 38. szám
10 1998. szeptember 23. Kópé Verssarok Weöres Sándor A szegény denevérek A szegény denevérek a toronyban! senkise tanítja számolni őket. Szoknyájuk vásott, kilyukadt, ez a kisebbik bánatuk, mivel magától összenő. De senkise tanítja számolni őket! Az egészeket s a törteket nem ismerik. Előttük aranyszélű csésze még a veszprémi koronázásról, kétvégű ezüstkanállal kavargatják az aludttejet. Csak aztán veszik észre, hogy se kanál, se csésze, se aludttej. Ha kérdik, mennyi az idő, előttük a toronyóra, de nem bírják elolvasni, mert senkise tanítja számolni őket! Nemes Nagy Ágnes Madarak Mennyi fényes, szép madár! Nem tudod, hogy merre száll? Honnanjönnek?- Nem tudom. Merre mennek?- Nem tudom. Égre, földre, vízre szállnak? Nádba bújnak?- Nem tudom. Mennyi fényes, szép madár!- Isten áldjon, kishugom. Merre mennek, megtudom. Fára mászok, vízbe úszom, nád bugáját széthúzom. Jaj, ne menj el, mért beszéltem, megfázol az őszi szélben,- Meg se fázom, meg se érzem, merre szállnak, megtudom, megtudom, és ha bírom, elmesélem. Megfejtések A 33. számunk rejtvényének megfejtése: Harántfuvola. A 34. számban megjelent rejtvényre 15 megfejtés érkezett. A helyes rajzot helyszűke miatt nem tudjuk közölni. A 35. számban megjelent rejtvény megfejtése: Corvinák. A 36. szám rejtvényének megfejtése: a 6-os számú autó. A nyertesek névsorát következő számunkban közöljük. Benedek Elek Póky Péter A bajmóci vár volt János hercegnek, Mátyás király fiának a legszebb vára. Ő maga nemigen lakott benne, hanem a legvitézebb emberének gondjára bízta, nehogy más kezére jusson. Mert hiába, sok embernek fájt a foga a szép bajmóci várra, talán legjobban azo- ké, kik színleg barátságot mutattak Mátyás király fia iránt. De már arra csakugyan nem gondolt János herceg, hogy éppen az vetett szemet a bajmóci várra, akit beültetett, hogy őrizze, védje. Póky Péter volt ez az ember, aki sok csatában mutatta meg nagy vitézségét, rettentő nagy erejét s különösképpen János herceg iránt való hűségét. Ám ez a hűség nem volt igazi. Póky Péter szörnyű pénzvágyó ember volt: halomra gyűjtötte a bajmóci vár pincéjében az aranyat, ezüstöt s mindenféle drága kincset, s amint gyűlt a temérdek kincs, hogy már hordóval állott a pincében, egyre szőtte-fonta a tervet, hogy s mint kaparinthatná meg a bajmóci várat. A bajmócit s a többit is mind, ami a gazdájáé. De ne gondoljátok, hogy várnagy létére igaz úton jutott ahhoz a temérdek kincshez. Póky Péter uram rabolta, fosztogatta a szegény népet, mely a hatalmas várnagy ellen még panaszra sem mert menni. Katonáival ki-kicsapott a várból, az arra járó kereskedőktől elvette a pénzt, a ruhát, s amit talált: így gyűlt össze a tenger kincs. Tett ő még egyebet is. Volt a bajmóci vár udvarán egy csudaerejű forrás, melynek a vize sántákat, bénákat meggyógyított, s melyhez messze földről elzarándokoltak a betegek. De ez csak addig volt így, míg Póky Péterre nem bízta a várat János herceg. Amint ő beleült a várba, csak drága pénzér engedte meg a betegeknek hogy a forrásban fürödhes- senek, a szegényt, kinek nem volt pénze, durva szit- kozódással kergette el. így telt-múlt az idő. Egyszer egy öreg, béna koldus jött a bajmóci várba, s összetett kézzel kérte Póky Pétert, hogy engedje meg: bár egyszer fürödjék meg a csudaerejű forrásban.- Az Isten szent nevére kér lek, Póky Péter! - könyör- gött a koldus.- Takarodj! - mordult rá Póky Péter.- Ó, légy könyörületes! Is- J ten megfizeti neked a másvilágon. Póky Péter nagyot kaca- gott, hogy csengett belé a vár, s aztán mondta kevé- lyen, gőgösen:- Lesz nekem pénzem a másvilágon is, több, mint az Istennek! Abban a pillanatban az öreg koldus eldobja a mankóját, fényesség kerekedik a feje körül, s mintha égből jött volna, hangzott a szózat:- Elég, te gonosz lélek! Isten megelégelte lelked gonoszságát! Forrásodat elapasztja, rablott kincsedet kővé változtatja... nézz oda! A koldus, ki nem volt más, mint Istennek angyala, a forrás felé mutatott, s azzal visszaszállott az égbe. Szörnyű dördülés rázta meg a levegőt, a forrás vize toronynál magasabbra csapott fel, aztán visszaesett, s többet nem is csapott fel. A vár népei rémüldözve, jajgatva szaladtak Póky Péterhez.- Uram, a forrás vize eltűnt, száraz, feneketlen kút van a helyén!- Eh, mit bánom én! - hety- kélkedett még most is Póky Péter. - Csak aranyam legyen elegendő, hadd vesz- szen a forrás, legalább nem háborgatnak miatta a koldusok. Alig mondta ezt, egy embere rémülten hívta félre.- Uram - súgta a fülébe a híradó -, menekülj, mert János herceg megtudta a te dolgaidat, s a király elé vitet.- Mindent tud?- Mindent. Azt is, hogy meg akartad őt öletni. Mert Póky Péter még erre is vetemedett: fölbérelt két embert, hogy meggyilkolják a jó János herceget.- Hát hadd tudja, nem mozdulok! - dacoskodott Póky Péter. - A pénzemmel katonákat fogadok, s csak jöjjenek a király emberei, azokkal is szembeszállók. Leszaladott a pincébe, utána az emberek, hogy hordjanak fel pénzt: majd fogadnak azon katonát, elegendőt. De ott a pincében mintha gyökeret vert volna a lába, megállott egy helyben, nem tudott megmozdulni a rettentő nagy ijedtségtől. A tenger arany s ezüst csupa kővé változott. Mind, mind, egytől egyig. Eközben megjöttek a király katonái is, s felkiáltottak a várba:- Add meg magad, Póky Péterjére a király színe elé!- Fegyverre! - ordított Póky Péter. Ez volt a felelete. De ordíthatott, egy lélek sem mozdult az ő szavára. Eleget tűrtek, szenvedtek az emberei, eleget sanyargatta őket Póky Péter, hadd lakol- jon a gonosz lélek. Kinyitották a vár kapuját a király embereinek, s hiába könyör- gött Póky Péter, vitték Budára, a király színe elé. Ott szörnyű ítéletet mondtak rá. Elevenen ló farkához kell kötni, a szétszaggatott testét hamuvá égetni, hadd vigye a szél a világ négy tájéka felé! Úgy is történt. A bajmóci forrás Póky Péter halála után újra elkezdett bugyog- ni, de más helyen fakadt ki. A forrás körül apró, pénzhez hasonlatos kövek hevernek. Azt mondják, ezek a Póky Péter kővé vált pénzei. Az 1906-os San Franciscó-i nagy földrengés Legutóbbi számunkban a kontinensek mozgásáról olvashattatok. Ezúttal azt írjuk le, hogyan zajlik le egy nagy földrengés. 1906-ban, azon a bizonyos április 18-i reggelen 5 óra 11 perckor San Franciscóban minden a legnagyobb rendben volt. Igaz, a Csendes-óceán partján fekvő városban gyenge földmozgást észleltek, és távoli, ágyúdörejre emlékeztető morajlást is lehetett hallani, de ez nem ijesztette meg az embereket, hozzá voltak szokva. Frisco 1766-tól, alapítása óta már igen sok földrengést megélt. Senki nem hitte, hogy ennél többről is szó lehet. Még egy valamirevaló földrengés sem olyan félelmetes - vallották a friscói- ak -, mint egy tornádó vagy egy hurrikán. 5 óra 12 perckor bekövetkezett a katasztrófa. A földrengés a Richter-skála szerint 8,3-as erősségű volt, és mindössze egy percig tartott. Ez is elég volt azonban ahhoz, hogy egy olyan nagy város, mint San Francisco romhalmazzá váljon. Kémények dőltek le, házak omlottak össze, templomok rogytak be, az utcákon mély árkok tátongtak. Az égboltot pillanatok alatt sötétszürke felhők borították be. Azután csend lett. Csak a rémült emberek kiáltozása hallatszott. A katasztrófában csaknem 700 ember lelte halálát. A földrengést tűzvész követte. Négy órával a rengés után - amikor már mindenki túl volt az első ijedtségen, és a mentőbrigádok javában keresték a romok alatt rekedt túlélőket és a holtakat, a város központjában fellángolt a tűz. Egy háziasszony elmaradt reggeli kávéját szerette volna felmelegí-teni. A szokásos módon gyufát vett elő, és meggyújtotta a tűzhelyet. Mivel az égéshez nem volt meg a természetes huzat, a lángok kicsaptak a tűzhelyből, és rögtön tüzet fogott a konyhaasztal, majd a szekrény, aztán égett az egész ház. A tűz átterjedt a szomszéd épületekre, és hamarosan az egész negyed lángokban állt. A tűzoltók nem tudtak segíteni: a földrengés következtében az ösz- szes vízvezeték eltörött, így a tűz akadálytalanul terjedhetett egyre tovább. A szerencsétlenül járt városban három napon át tombolt a tűzvész. Hogy megállítsák terjedését, árkokat robbantottak a veszélyeztetett városrészek közé. Csakhogy a robbantáshoz használt dinamit újabb tüzek okozójává vált, különösen hogy rögtön az első alkalommal túl nagy adagot használtak fel belőle. A hatalmas robbanástól szétrepített égő törmelék egy része a város kínai negyedére hullott, amely ugyan eddig épségben maradt, de most rövid idő alatt porrá égett. A földrengés és a tűz a belváros 13 négyzetkilométernyi lakott területét tette a föld színével egyenlővé. 250 ezer ember veszítette el az otthonát. San Francisco központi városnegyede a földrengés után
