Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-16 / 37. szám
1998. szeptember 16. Ripor A nemzetközi Teen Challenge drogellenes szervezet szlovákiai központjában, Szereden Drogelvonás a Bethesdában Zalaba Zsuzsa __________________ Mé g tizenöt éves sincs, de már szi- pózik és füvet szív a panellakások pincéiben. Az egyik éjszaka túl rózsaszínűre sikeredik, mert olyan mértékben eltompítja őt a narkó, hogy hajnalban úgy érzi, futballozni támad kedve. Kinyitja tizedik emeleti lakásuk ablakát, hogy lemenjen a térre, s a furcsa zörejre édesanyja rohan a szobába. Az utolsó pillanatban rántja vissza a fiút... Pirkadatra mindketten összeomlanak. Számon kérik egymástól a múltat, miért miértet követ, és zokognak egymás vállán. A fiút a hideg rázza, és rosszullétek gyötrik. Bevallja anyjának, hogy a tizennégy éves barátnőjével szívják együtt a füvet, s a leányzó osztálytársnőjétől kapják a napi adagot. Nincs nehéz dolguk, mivel a hölgyemény nagyszülei kertjében termeszti a vadkendert; szülei tudnak róla, de persze úgy engedélyezték csupán, hogy ő nem szívhatja, legfeljebb árusíthatja... Észbontó realitás, pedig csupán a legszelídebb esetet említem azok közül, amelyeket az érsekújvári drogközpont fiatal pácienseitől hallottam. Tőlük tudtam meg azt is, hogy létezik egy olyan rehabilitációs központ, ahol valóban meggyógyítják a drogfüggőket. Az intézmény Szereden található, a világszerte elismert Teen Challenge szervezet egyetlen szlovákiai rehabilitációs központja a Bethesda elnevezést kapta. A Bethesda nem csupán az ember fizikai szenvedéseit és függőségét próbálja megszüntetni, hanem a tátongó lelki űrt is szeretettel igyekszik kitölteni. - Én már másutt is voltam elvonókúrán, de ahogy hazatértem, és találkoztam a régi csapattal, azonnal visszaestem. Nem volt miért tiltakoznom, nem ismertem más utat. Ha az ember két-három évig kábítószerfüggőkkel barátkozik, elveszíti a normális társakat, és később nem lesz hová, kihez menekülnie. Egy tizenhat éves kamasznak nem elég az anyja ölelő kaija, s én ráadásul odáig jutottam, hogy hetente megloptam a szüléimét, hiszen észre sem vették, hogy egy-két kilóval kevesebb lett a zsebükben. Amikor az iskolából jelezték a tanárok, hogy lógok és kimaradozom, akkor kezdtek figyelni engem, s az apán egy este elindult, hogy megkeressen. Amikor megtaláltak a búvóhelyünkön, azonnal kórházba vittek, kimosatták a gyomromat, és infúzión éltem jó pár napig. Anyám megszerezte a szeredi Bethesda címét. Miután meggyőződtek arról, hogy itt lesz a legjobb helyem, egy kéthetes kórházi kezelés után idehoztak. Azóta teljesen megváltozott az életem, szó szerint újjászülettem. A keresztény hit kitölti az életem, Jézus tanításait követve többé aligha tévedhetek el - mondja a huszonkét esztendős M., miközben meglocsolja a szeredi Bethesda központ veteményeskertjében zöldellő paradicsompalántákat.- Itt nem csak az elvonókúrára fektetjük a hangsúlyt, hanem az élet értelmének felfedezésére is. Lakóinkat diákoknak tekintjük, mivel valójában nem is szervi betegségben szenvednek, hanem egy olyanfajta függőségben, amit lélekben is orvosolni kell. Ezeknek a fiataloknak meg kell tanulniuk élni és érvényesülni az életben! - kezdi a beszámolóját Jifí Korifák, az Apostoli Egyház lelkipásztora, a Bethesda keresztény rehabilitációs központ vezetője, majd ismerteti a nemzetközi Teen Challenge szervezet működését. - Intézményünk szlovákiai viszonylatban egyedülálló, ez az egyetlen keresztény rehabilitációs központ, ahol a drogfüggőségben szenvedők gyógyulhatnak. A Teen Challenge nemzetközi szervezetet egy pennsylvaniai lelkipásztor, David Wilkerson alapította a 60-as évek elején New Yorkban. Azóta a szervezet az egész világon ismertté vált, háromszázötven központja működik, ebből százhúsz az Amerikai Egyesült Államok területén. Dél-Affikában most nyitották meg az első központot, Európában huszonhat éve működnek, Magyar- országon tíz éve, Lengyelországban pedig tizenkét éve létesültek az első keresztény rehabilitációs központok. Szereden a leányközpontot nyitottuk meg először, éspedig 1996- ban, tavaly aztán a fiúk részére indítottuk be a másik részleget. Intézményünk öt férőhelyes, sajnos, egyelőre nem áll módunkban több fiatalt elhelyezni. Mind a lányok, mind a fiúk egy-egy e célra átalakított családi házban laknak, most éppen két lány és három fiú teszi ki ezt a létszámot. Annyit már kétéves működésünk alapján is elmondhatok, hogy eredményes a Teen Challenge világszerte folytatott tevékenysége, a keresztény rehabilitációs központok 86-92 százalékos sikerrel dolgoznak. A Komensky Egyetem speciális pszichiátriai szakának oktatója, Eduard Kolibás is megállapította, hogy a drogelvonó terápia nem elég segítség, csak akkor marad meg ismét tisztának a páciens, ha egy sokkal hitelesebb és számára is vonzóbb úton tud elindulni, mint amin addig járt. - Jifí Korifák átvezet a terapeuták irodájából a konyhába, ahol a két diáklány a kétnapos szolgálatát éppen letöltő Zsuzsával és Edittel készíti a vacsorát. -Van még három női alkalmazottunk, Danka, Adrianna és Xénia, és két férfi gondozó, Jaro és Marek. Kétnaponta váltakozik a szolgálat, így a diákoknak van lehetőségük bensőséges kapcsolatot kialakítani a személyzettel. Diákjaink gyógykezelése bonyolult, és elmélyült folyamatok összessége, egy évig tart, négy fázisra oszlik. Az első három hónap alatt a diák nem találkozhat a régi barátaival, a szüleivel is csupán a terapeuták tartják a kapcsolatot. Ezután már látogathatja a szüleit, és kezd aktívan bekapcsolódni a központ munkájába, jellem- és személyiség- formáló tevékenységébe. Akinek kedve van, agyagoz- hat, gitározni, zongorázni, énekelni tanulhat, angolnyelv-leckéket vehet. Gyalogtúrákat is szervezünk, foglalkozunk Szentírás- elemzéssel, főzünk, takarítunk, kertészkedünk. Fél év elteltével a szilárd akarat kifejlesztésére és a közösségi élet pozitívumaira, valamint a hit elmélyítésére helyezzük a hangsúlyt. A terápia negyedik fázisa a közösségbe való visszatérést segíti elő. Együttműködünk a munkaügyi hivatalokkal, így lehetőség nyílik a fiatalok átképzésére és azonnali elhelyezkedésére is. Miközben Jifí Korifák ismerteti velem a Bethesda működési rendszerét, végigsétálunk a családi ház klubhelyiségén és a varázslatos veteményeskerten. A diákok éppen szőlőt metszenek. - Itt tanultam meg mindent, ami a zöldség- és szőlőtermesztéssel kapcsolatos - vallja a huszonegy esztendős E., majd mosolyogva felemel egy lemetszett szőlővesszőt. - Úgy dobtam el az életemet magamtól, ahogy ezeket a vesszőket, s úgy felemeltek a barátaim, úgy hordoz a Jóisten is a tenyerén, mint most én ezt az ágacskát. Örökre el akarom felejteni a múltamat, rémálomnak tűnik, hogy még a nyaki ütőerembe is szúrtam az adagot a tükör előtt állva. Mindig azt hittem, hogy az lesz az utolsó adag, amit éppen szúrok, mert nem lehetett biztosan tudni, hogy mi van a zacskóban, és mennyit bír el a szervezetem.- Ebben a központban mindenkit szeretettel fogadunk - veszi át a szót a lelkipásztor, majd így folytatja: - Az első szempont, hogy a fiatal betöltse a tizenhatodik életévét. Ha eljön közénk, először egy kórházi detoxikáló kezelésen kell átesnie, s innét akár rögtön át is jöhet hozzánk 7-10 napos próbaidőre. Ha vállalja az egyéves itt-tartózko- dást, vele vagy a törvényes képviselőjével megkötjük a szerződést, mely vüágosan tartalmazza a Teen Challenge által meghatározott feladatokat és az ittlét lényegét, célját, működési rendszerét. Jifí Korifák 1991-ben vett részt egy Teen Challenge-konferenci- án Belgiumban. Azelőtt börtönökben hirdette az Igét, a misszió keretén belül. Belgiumban volt alkalma megtapasztalni, miként kezdenek Krisztusban új életet a kábítószerfüggőségből felgyógyuló fiatalok. Úgy döntött, ő is segíteni fogja az elesetteket, s megalapította a Bethesdát. Az intézmény neve bibliai eredetű, Jézus ezen a helyen gyógyította meg azt az embert, aki harmincnyolc évig volt beteg. A szeredi keresztény rehabilitációs központ eddig tizenkét diákot indított el egy új, a keresztény hiten alapuló életforma felé, s eddig mindannyian kiegyensúlyozott, boldog emberek. Az intézmény neve bibliai eredetű, Jézus ezen a helyen gyógyított meg egy embert. A szervezetnek háromszázötven központja működik szerte a világon.- Ismered a szőlőtő történetét? „Azt mondja az Úr: »Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely énbennem gyümölcsöt terem, megtisztít, hogy több gyümölcsöt teremjen... Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, és a szőlőtőkén marad, akképen ti sem, csupán ha énbennem maradtok... Maradjatok meg az én szeretetemben!«” Nekünk is a bibliai Mózesre volna szükségünk? Schlosser Szilvia Az 1989-es rendszerváltás után az európai magyarság és ezen belül az anyaország határain már korábban „kívül rekedtek” abban reménykedtek, hogy megoldódik mind a magyar -magyar probléma, mind a kisebbségben élő magyarság helyzete. Külön bizalommal töltötte el a szlovákiai magyarságot Magyarország és Szlovákia integrációs törekvése - tudva, hogy a megoldás a határok nélküli Európában keresendő. Sajnos, az idő nem ezt bizonyította. Szlovákia kinyilvánított integrációs törekvéseit nem követték tettek - sőt, az egész folyamat csaknem leállt. A hatalomba lassan visszaszivárogtak a letűnt rendszer emberei, mégpedig úgy, hogy különböző pártokban bukkantak fel, és a kellő pillanatban befolyásolni tudták az ország politikáját! A volt állampárti haptákolóból vagy kinevezett szakszervezeti vezetőből féktelen nacionalista lett, vagy talán szociáldemokrata, illetve belépett egy újonnan alapított pártba. Úgy tűnik, hogy az igazi rendszerváltáshoz kevésnek bizonyult az elmúlt pár esztendő, több időre lesz szükségünk... Mózes, a bibliai választott nép vezére, aki kivezette népét Egyiptomból, ahelyett, hogy a legrövidebb utat választotta volna az ígéret Földje felé, délnek vette útját, a Sinai-félszigetre. Az ember értetlenül olvassa a történteket, nem érti, miért folyamodott Mózes ehhez a megoldáshoz, hiszen a rövidebb, északi út helyett több ezer kilométert vándorolt népével a sivatagban, sok-sok megpróbáltatás közepette. Az út negyven évig tartott; lázadoztak is Mózes ellen, főleg, akik hozzászoktak az egyiptomi „húsosfazekakhoz”. Mózes okos vezér volt. Tudta, hogy az aránylag biztos megélhetéshez, „a húsosfazekakhoz” szokott népe nem fog lelkesedni az új, ráadásul elég bizonytalan hazáért, mert ott majd keményen dolgozni kell, állandó harcot kell folytatni a környező népekkel, és meg kell birkózni a kietlen sivatag útvesztőivel. Ezért vezette népét negyven éven keresztül a sivatagban, hogy természetes úton kihaljon az a nemzedék, amelyik még Egyiptomban született, és az ottani rabszolgaság alatt hozzászokott a viszonylagos jóléthez. Mózes bölcsen előre látta, hogy nyakas népét nem tudja majd meggyőzni igazáról, hogy a szabadulás fejében áldozatokra is szükség lesz. Ezért volt szükség a negyvenéves vándorlásra, mialatt felnevelkedett egy új, edzett generációja a kiválasztott népnek. Hogy miért van szükség e hosz- szas bibliai kitérőre? A tisztelt olvasó bizonyára a fejét csóválja az ismert történet kapcsán. Ha azonban összehasonlítjuk az ókorban történteket a mai közép-európai posztkommunista valósággal, túl sok párhuzamot lehet fölfedezni. Negyven év alatt társadalmunknak is kinevelődött a maga kiválasztott fajtája - a bolsevik. Ez az emberfajta megszokta, hogy ő az úr, a központ, a hatalom. Ő mindent jobban tudott, jobban látott, mindent meg tudott oldani. Ha pedig mégsem, akkor megmutatta, hogy igenis, ni nélkül semmi sem mehet, cs nála van a megoldás kulcsa. Az igazi gond a még mindenü jelen levő bolse vikkel van, aki ne tud belenyugodj abba, hogy má; szelek fújnak. Mindezt tette legtöbbször ti zön-vízen át, mérhetetlen ki kát okozva a nem „kiválaszt taknak”.
