Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-16 / 37. szám
'ublicisztika 1998. szeptember 16. 9 A drog méreg. Megmérgezi a testet, lelket, eltávolítja az embert a barátaitól, a családjától. A drogfüggő fiatal nemcsak saját, hanem szülei életét is megkeseríti, és szenvedélyének gyakran tragédia a vége. A terapeuták tavaly például szinte a minimális bérért foglalkoztak az itt lakó diákokkal. Edit (guggol) és Zsuzsa (piros trikóban) a kezdetektől a Bethesda terapeutái, a lányokkal éppen gyalogtúrára indulnak.- Az életemet köszönhetem a keresztény testvéreimnek. Nem elég a drogelvonó terápia: élő példája vagyok annak az esetnek, hogy kezeltek hosszú ideig egy kórházban, és ahogy hazatértem, nem tudtam, mit kezdjek magammal. Felkerestem a régi barátaimat, és nem volt erőm elutasítani a mámort ígérő fehér port. Valóban az érti meg leginkább, mit jelent megtérni, akit a bűn már teljesen szétroncsolt.- Először hosszúnak tűnik az az egy év, amit itt kell tölteni, de rövid időn belül rájön az ember, hogy ez alatt az idő alatt az eddigi életét kell felszámolnia, és meg kell tanulnia igazán élni, szeretni. Tóth Lehel (5) És Thor Tamás (1) felvételei- A Teen Challenge típusú szeredi Bethesda rehabilitációs központ a keresztények támogatásával működik. A szeredi ön- kormányzat évente hozzájárul a villanyszámla kifizetéséhez, s a nagyszombati kerületi hivatal és a kormányhivatal mellett működő Kábítószerellenes Alap is támogatja a munkánkat - nyilatkozta Jirí Korit’ák, a rehabilitációs központ vezetője. izzászokott egy bizonyos élet- nvonalhoz, amely lényegesen tgasabb volt az „alantasabb” lgárokénál. Megszokta a ha- mat, a kierőltetett, mímelt zteletet, a csillogást-villogást, első sorokba való helyezke- st, a kiváltságokat. Nem érdeke másnak a véleménye, turn ő - társadalmi helyzete ytán - mindent jobban tudott, önbizalma mindig három léssel járt előtte. Szóba sem jö- tett más vélemény, amit ő, a lsevik vagy hasonszőrű bánja jóvá nem hagyott, a mérhetetlen hatalomvágy :onyos idő után kialakította a fedhetetlen emberfajtát, a iga meghasonlottságával és zulásaival együtt, endszerváltás után mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy azokat naivságunkban elképzeltük! A mai igazi gond a még mindenütt jelen lévő bolsevikkel van, aki nem tud belenyugodni abba, hogy más szelek fújnak, mint valaha. Kizárólagos hatalmának alkotmányos megnyirbálása után is különböző csalafintaságokat bevetve állandóan a legfőbb bolsevik erényre, a hatalomra tör. Mindegy neki, milyen „izmus” járja, ő uralkodni akar - minden áron. Neki mindig az első sorban kell villognia, ha már nem is elsőként, de legalább másodikként. Ha pedig a „fejlődés” során az erre kifinomult érzékszervei veszélyt jeleznek, akkor legalább - ha már más kárt nem tehet - bomlaszt és rombol. Beférkőzik az összes politikai pártba és mozgalomba, akár azon az áron is, hogy ideiglenesen feladja korábbi nézeteit. Legföljebb azt mondja, ő nem csinált semmi rosszat, változnak az idők, haladni kell a korral. Sorra váltogatja pártállását és politikai „meggyőződését”. Tegnapelőtt egy politikai mozgalomban volt, de ott nem lehetett a vezérek között. Ezért tegnap egy másik politikai pártba lépett, megpróbálva a hatalomátvételt. De itt sem sikerült, ezért ma ismét köpönyeget váltott. Ha pedig látja a holnapi kudarcot, előre bejelenti a köpönyegváltást, természetesen új csomagolásban és hathatós érvekkel alátámasztva. És mindezt szégyen nélkül. De vajon miért is szégyenkezne, hiszen erre tanították évtizedeken keresztül Beférkőzik az összes politikai pártba és mozgalomba, akár azon az áron is, hogy feladja korábbi nézeteit. ez a természete, miközben könnyen előfordulhat, hogy nem is volt tagja az állampártnak. A szilárd erkölcs ismeretlen számára, csak a saját „falkaerkölcsét” tartja elfogadhatónak. Jellemből, emberségből sem áll jól, de minek is állna! A hozzá hasonlóak között elitszerű falka- belinek tartja magát. Ha pedig bármilyen sajnálatos oknál fogva ideiglenesen háttérbe húzódni kényszerül, az első adódó alkalommal aktivizálja magát, gondosan számon tartva régi harcostársait. Tudja ő is, hogy a holló a hollónak nem vájja ki a szemét - bizonyítva ezzel, hogy a bolsevizmus nem világnézet, nem is életfilozófia, hanem elsősorban- magatartás és jellem! Ha nekünk Mózesünk volna, akkor bizonyára megismételné bibliai tettét. De képletesen szólva - Mózes még csak a láthatáron sincs, (lelki) sivatagunk ugyan van, de se mannánk, se negyven elvesztegetni való esztendőnk nincs! Csak egyet tehetünk: minden kétséget kizáróan és érthetően megmagyarázzuk a bolsevik- nak, hogy a tévedésre minden embernek joga van, ugyanúgy, akár hetvenhétszer a megbocsátásra is, ha őszintén bocsánatért esdekel. De ez nem jelenti azt, hogy rögtön újra az első sorba fog kerülni. Álljon csak a sor végére, és csinálja vé gig bűnbánóan ugyanazt, amit évtizedekig megkövetelt az alattvalóitól! Ha pedig bebizonyította alkalmasságát a közjavára, és tartósan beismerte tévedését, akkor majd megérdemli az első sort is. De csak akkor!
