Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-09-09 / 36. szám
1998. szeptember 9. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Csalóka latolgatások Szűcs Béla _______________ Mi közben Kozlík miniszterelnök-helyettes nagyképűen azt jósolja, hogy a kormánypárt akár 40 százalékot is elérhet a választásokon, a szlovák sajtóban egyre több latolgatás jelenik meg a várható kormányzási esélyekről. Ha a DSZM kapná a legtöbb szavazatot, és így a kormányalakítási megbízást, nem biztos, hogy képes lenne összehozni a parlamenti többséget. Igaz ugyan, hogy a nemzeti párt vezetője minden meciari sakkhúzás ellenére hajlandó részt venni egy újabb koalícióban (kb. 7,2%), és ha bejutna a parlamentbe, a kommunista párt (augusztusban 4,6) is támogatná Meciarékat. Ez azonban még mindig kevés a stabil kormánytöbbséghez. A legvitatottabb a DBP viselkedése. Igaz, vezetői többször kijelentették, hogy Meciarral és Gasparoviécsal nem kötnek alkut, azonban a hírmagyarázók többsége nem nagyon hisz ezeknek a fogadkozásoknak. A másik lehetőség a DBP és a Polgári Egyetértés Pártjának összefogása, az SZDK mellőzésével. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a baloldali politikusok közül többen is lejelentették, az új kormányban nem szívesen látnák a Magyar Koalíciót, nehezen elképzelhető egy ilyen felállás. A meciarizmussal szemben a legreálisabb koalíció az SZDK, a PEP, a DBP és az MKP szövetsége lehetne, ha sikerülne közös platformra jutniuk. Egyelőre a legbizonytalanabb a demokratikus baloldal állásfoglalása. Úgy tűnik, hogy Migasék lavíroznak Meciarék és Dzu- rindáék között. Sajnos, a szlovák kormányalakítási latolgatásokban a magyaroktól idegenkedő szlovák választók megnyerése miatt kevés szó esik a Magyar Koalíció Pártjáról, bár az SZDK és a PÉP politikusai többször is kijelentették, számolnak a magyarokkal, hiszen lehetséges, hogy éppen az a ,9-10 százalék fog hiányzani az alkotmányos többséghez a parlamentben. Jegyzet Bécsi „gondok” Kövesdi Károly Aggódó hangvételű cikk jelent meg nemrég a a bécsi Die Pressében. A vezető osztrák lap cikkíróját nyugtalanítja, hogy az Orbán-kor- mány végre komolyan gondolja Magyarország és a határain kívül élő magyarság sorsát. „Orbán egyrészt úgy viselkedik Románia Európához való közeledésével szemben, mint egy „protek- tor”, ugyanakkor gyengébb szomszédjának - aljban az esetben, ha a kisebbségek kérdésében a saját, román elképzelései szerint, nem pedig a magyar kívánalmak szerint járna el - korbácsot mutat az ablakon keresztül” - írta a Die Presse. Egyrészt nem meglepő ez a „baráti” aggódás, hiszen a Die Presse kommentátora is tisztában van vele, milyen kellemes volt az osztrákok számára évtizedeken keresztül a gyarmatosított Magyarországra irányuló bevásárló turizmus és „gulyáslátogatás”. A rendszerváltás óta felértékelődött és remélhetően a méltó helyére - az európai struktúrákba - kerülő Magyarország komoly konkurenciát fog jelenteni Ausztria számára. Ennek a jeleit Bécs- ben már tapasztalhatják. Az azonban némileg meglepő, hogy a lap számon kéri az új kormányon a kisebbségi kérdést, feledve, hogy annak idején Ausztria számára sem volt közömbös a dél-tiroli osztrákok sorsa, és kemény politikai harcok eredményeképpen harcolta ki az Olaszországban élő kisebbség autonómiáját. (Olykor ostort mutogatva.) Amit, tegyük hozzá, az anyaország támogatása és kiállása nélkül aligha lehetett volna keresztülvinni. Persze egy dolog, hogy mit ír a Die Presse, és más dolog, hogyan viselkedik a hivatalos Ausztria, amely az Európai Unióban éppen az elnöki tisztséget tölti be. Az osztrák kormány nyilván bölcsebb, mint egykét osztrák hírlapíró. Főszerkesztő: Lovász Attila (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316,52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314), Fotó: Dömötör Ede Tördelők: Szarka Éva, Kovács Mónika Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlaée, Koáická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 3 6-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Rossz hír: az éghajlati viszonyok miatt Szlovákia lakossága megfeketedett. Jó hír: enyhülnek a faji ellentétek. Rajz: MS-Rencín ügy tarthatatlan helyzetére. Nekünk még jó volt, de mi lesz az utánunk következő nemzedékekkel, ha teljesen tönkremegy minden? Én négy évvel ezelőtt is elmentem választani. Most is elmegyek, mert el kell menni. A sorsunk a kezünkben van, csak rajtunk áll, vesszük-e a lapot Változtatni kell a sorsunkon Kósik Andrea Nyakunkon a szeptember - és a parlamenti választások. A politikai pártok és mozgalmak agy- ba-főbe kampányolnak, de a bekeményítés még csak ezután, az uborkaszezon elmúltával kezdődik. Hogy mennyire lesz sikeres a választók megnyeréséért folytatott hadjárat, az csak a választások eredményeiből derül majd ki. Ahhoz nem fér kétség, hogy a kormánykoa© Fontos, hogy válasszunk © Nem érdemes elmenni líció legerősebb tagjának hívei, akik a mozgalom elnökét vezérükként, sőt istenükként tisztelik, elmennek szavazni. A kérdés csak az, hogy a „többiek”, akik elégedetlenek mindazzal, ami az országban történik, hogyan viselkednek majd. Reménytelennek látva a helyzetet lemondanak a változtatás lehetőségéről, vagy éppen az elégedetlenség, a változtatni akarás készteti őket az urnákhoz? Hogy ki kire adja a voksát, azt a saját meggyőződése határozza meg. De választani mindenképpen el kell mennie mindenkinek. Brano Gál egyetemi hallgató: O Ezek lesznek az első választások, melyeken részt vehetek, de biztos, hogy elmegyek választani. Meg kell végre változtatni a mostani rendszert Szlovákiában, le kell váltani a jelenlegi kormányhatalmat. Zita Ostrozlíková közigazgatási alkalmazott: A Fontos, hogy elmenjünk választani, hogy az ország sorsa jobbra forduljon. Több dolognak is meg kell változnia: az egészségügy helyzetének, az oktatásügynek, de az élet szinte valamennyi területe orvoslásra szorul. Azoknak, akik még nem döntötték el, hogy elmen- nek-e választani, azt javaslom, mindenképpen menjenek el. Mindenkinek el kell mennie. Azért megyek el választani, hogy a DSZM már ne kerüljön ki győztesként, hogy mások vegyék át a helyüket, mert akkor változás áll be, mégpedig jó irányba. Van még remény arra, hogy megváltozzanak a dolgok Szlovákiában, de minél később kerül sor a váltásra, annál nehezebb lesz helyrehozni a hibákat. A remény megvan, mert ha nem is azonnal, de a jövőben valaminek történnie kell, hiszen ez így tovább nem mehet. A barátaimnak, ismerőseimnek is azt ajánlom, menjenek el szavazni, mert ha nem mennek el, s később valami nem tetszik nekik, akkor ne panaszkodjanak. Legyenek csendben. Horena Tímea titkárnő: A El kell menni választani ^ minden magyarnak, mindenkinek, aki magyarnak érzi magát, hogy megváltozzon a jelenlegi politikai helyzet. Olyanokra van szükség, akik jobban kormányozzák majd az országot, mint a jelenlegi hatalom. Gondolok itt egyebek mellett az iskolaügy és az egészségKovács János hangmérnök: © Senkinek sem lehet közömbös az ország sorsa, hogy milyen lesz a vezetés az elkövetkező választási időszakban. A mostani kormány olyan intézkedéseket hozott a négy év során, amelyek rossz helyzetbe hoztak mindannyiunkat. Sem anyagi, sem erkölcsi biztonságot nem tudott nyújtani. Ugyanakkor van remény arra, hogy megváltoztassuk az erőviszonyokat. Nem szabad hagynunk, hogy a jelenlegi hatalom a kormányban és a parlamentben többségben maradjon. Ez a kormány nem hajlandó biztosítani a feltételeket a demokrácia működéséhez, nem hajlandó meghallgatni azok nézetét, akik őket ellenzéki pozícióból jogosan vagy jogtalanul bírálják. Kihasználják, hogy többségben vannak a parlamentben. Egy ember szavazata csak a százalékok töredékét jelenti, mégis el kell menni választani, mert sok kicsi sokra megy. Ez a minimum, amit megtehetünk azért, hogy változtassunk eddigi sorsunkon. Olvasói levél Quo vadis Slovakia? Sűrű a program erre az évre: lemondások, felmondások, referendumok, elnökök, világ- bajnokságok és választások. Újabb fordulópont az ország történelmében. És hogy merre lesz ez a fordulat? Hát nézzük: Rudibácsiék Kassáról úgy döntöttek, elegük van az elnyomásból, így pártot alakítanak, melynek pillérjeinek polgármestereket és operaénekeseket tesznek meg. Emlékszem, hogy a drága Rudibácsi nemrégen még erősen tiltakozott az ellen, hogy személye visszatérjen az állampolitikai életbe. Most akkor köpönyegforgató a tisztelt polgármester úr, vagy nagylelkű őrangyal? Anyanyelvi testvéreink úgy döntöttek, jobb lesz, ha összevonják erőiket egy pártba. Kísértetiesen hasonlít ez az „egységben az erő” játék a kormány pártjaira. És íme egy külön fejezet: a DSZM. Lassan minden estére akad egy jó vacsorám meg egy-két finomnak éppen nem mondható söröm. Újabb választási ingyengulyás-hullám söpör végig Szlovákián. Jelenlegi vezetőink pénzt és fáradságot nem kímélve járják az országot, mosolyognak, esznek, isznak, jól mulatnak, és - tömik az emberek hasát- agyát a saját főztjükkel. A legelmaradottabb, legszegényebbjárásokban eme példamutató viselkedés mérhetetlen szimpátiára tett szert. Úgy látszik, középkori praktikákat használ fel a vezető párt, hogy több szavazatot szerezzen magának. Mert a buta embert könnyebb vezetni, mint az okosat. Tornaiján például az ilyen ingyengulyás-akció a járási DSZM-vezetőségnek tízezer szlovák koronájába került. A járásban megközelítőleg három ilyen eseményt bonyolítottak le. Tehát ez erre a járásra harmincezer szlovák koronát tesz ki a párt részéről. Nem számolom hozzá a szimpatizánsok és a helyi szervezetek hozzájárulásait, ami szintén az adózó polgárok pénzéből lett lekanyarítva. Ha ezt a harmincezres összeget beszorzom durván hetvennel (a járások feltételezett száma), kétmillió-százezer koronát kapok. Szép summa. Tehát jogos a kérdés: mennyire volt ingyen az az ingyengulyás? Mert a saját pénzünkből, saját magunknak, hosszadalmas, bürokratikus módszerekkel megfőzetik azt a gulyást, amelyet valójában nem is kértünk, de ha már itt van, akkor inkább megesszük, mint hogy más egye meg helyettünk. Ez ugyan patkánypolitika, de valahogy a felszínen kell, hogy tartsuk magunkat, mert ha egyszer lebukunk a felszín alá, nincs az az „úszómester”, aki minket onnan élve kihúz. Tóth Viktor Gömör
