Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-26 / 34. szám
12 1998. augusztus 26. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató A bunyós Jim Sheridan a „színészek rendezője”. Szinte valamennyi munkájával jelentős díjakhoz, illetve jelölésekhez juttatta színészeit. A pályakezdő Daniel Day-Lewis a vele forgatott A bal lábam című filmjéért Oscar-díjat kapott. Egyébként Sheridan és Day- Lewis együttműködése épp olyan gyümölcsöző, mint Scorseséé és De Niróé. Ők is kölcsönösen inspirálják egymást, szinte szavak nélkül kommunikálnak. Az ír She- ridant természetesen személyesen érinti a hazájában folyó polgárháború. A bunyós nem az első ilyen témájú munkája (az Apám nevében is IRA-témát dolgozott föl, és a főszereplő szintén Day-Le- wis). Ezúttal sem a háború politikai megközelítése a lényeg, hanem a nyűt utcai harcok, a bombamerényietek, a razziák, a bebörtönzések közepette élő hétköznapi ember. Danny, a címszereplő, az egykori IRA-harcos le- töltvén hosszú börtönbüntetését azzal a szándékkal tér haza, hogy szakít múltjával, és „civil” életet él. Újjáalakítja a sportklubot, ahol annak idején sikeres bokszolói pályáját kezdte. Célját nehezen valósítja meg, mert az IRA nem nézi jó szemmel a protestánsokat és katolikusokat egyaránt befogadó egyesület ötletét. Amikor Maggie-vel, egykori szerelmével - aki időközben férjhez ment, gyereket szült - ismét találkoznak, feltámadnak a régi érzelmek. Ám Maggie félje éppen börtönben ül, s a kis közösség árgus szemekkel figyeli a „börtönözvegyeket”. Maggie és Danny kapcsolata nem maradhat titokban, s ez a szerelem mindkettőjüket életveszélybe sodoija... „Bármilyen más körülmények között Maggie és Danny kapcsolata idilli lehetne. De ebben a ketrecben, amelyben élnek, teljesen különlegessé válik viszonyuk... Főleg a szemükkel tartják a kapcsolatot, és viszonyuk nagyrészt abból áll, hogy csendben jól érzik magukat együtt. Végül már úgy érezzük, együtt kell lenniük ahhoz, hogy túléljék. Szóval, ennek az őrült bokszmesének és erőszakos háborús történetnek a közepén a film igazából nagyon is gyengéd” - mondotta Sheridan A bunyósról. ______________Heti hír_________ Me gszökött a Daliásból Az alapos és kíváncsi amerikai közvélemény-kutatások szerint a tévénézők szívében a sok száz részes Dallas sorozatból a becsületes, szimpatikus, feddhetetlen Pamela, azaz Victoria Principal él legtovább. A sztár nemcsak közkedvelt lett - naponta zsákszámra kapta a leveket, s külön titkárnők válaszoltak a rajongók autogramért könyörgő soraira -, hanem divatot is teremtett, mert a Dallas sugárzása idején Amerikában is ugrásszerűen megnőtt a Pamelának keresztelt kislányok száma. Aztán mind elviselhetetlenebb lett számára a sorozat sablonhősnője, s ő, aki szeretett a magasban szárnyalni (nem véletlen, hiszen édesapja pilóta volt), egyszer csak fogta magát, és kiugrott a Ewing famíliából, vállalva a biztos unalom helyett az izgalmasabbnak ígérkező bizonytalanságot. A „kiugrást” követően elsősorban az aerobic divatját aknázta ki. Jó néhány videokazettája jelent meg, amelyekben a karcsúság titkaira okítja nézőit. Ebben nem kis része van a művésznő férjének, Harry Glassman doktornak. Többéves szünet után ismét forgat Szabó István. Filmjének főszerepében Ralph Fiennes A napfény bódító íze Ralph Fiennest ez idáig „angol betegként” ismerte a közönség Kovács Zita felvétele Kulcsár István ______________ Az Oscar-díjas Szabó István hosszú kényszerpihenő után végre azt mondhatja: ismét forgat. Új filmje nagy reményekre jogosít. A Napfény íze című nemzetközi produkció két magyar származású producere, Robert Lantos és András Hámori vezényletével készül. A szereplőgárda nem egyszerűen sztárparádé, több annál. Nagy formátumú színészek - Az angol beteg címszereplője, Ralph Fiennes, az Oscar-díjas William Hurt, a magyar származású Rachel Weisz, Jennifer Ehle, Molly Parker, Törőcsik Mari, Máté Gábor, Halász Péter - alakítják a főbb szerepeket. A cím, A Napfény íze poétikus hangulata ellenére konkrét jelentésű. A három generáció sorsát felölelő családtörténet a múlt század közepén kezdődik, amikor a nagypapa elindul falujából, tarsolyában a Napfény nevű, gyógyfüvekből kreált likőr receptjével, amellyel megalapozza a família jólétét. A történet előterében a nagyapa, apa és unoka küzdelmekkel, szerelmekkel teli élete zajlik, a történet hátteréül az Osztrák- Magyar Monarchia fénykora és bukása, a Horthy-korszak, a háborút követő kommunista diktatúra, tehát a viharos kelet-európai történelem szolgál. „Minden drámai hős sorsában van valamilyen tragikus vétség, a mi hőseinké a megfelelni vágyás, a bármi áron való alkalmazkodás. Ők is, mint mindenki, a biztonságért harcolnak, ám a megfelelés kényszere személyiségük elvesztéséhez vezet. A hatalomnak szüksége van az egyénre, használja, majd eldobja vagy elpusztítja. A világ e szögletében élőknek, azaz nekünk nagyon vigyáznunk kell, hogy ne használjanak ki minket - erről szól a történet. Filmem három főhőse (mindegyiket Ralph Fiennes alakítja) a történelem áldozata, a legfiatalabb, az unoka azonban úgy dönt, nem hagyja magát...” - mondja a for- gatókönyvíró-rendező, Szabó István. A rendező köztudottan Budapest szerelmese. A Napfény íze jórészt a fővárosban játszódik. Ezúttal Budapest - nem úgy, mint az Evitában - saját magát Játssza”. A rendező a forgatási helyszínekkel: egy ferencvárosi ház, a Parlament épülete, az Operaház, az Iparművészeti Múzeum - mint mondotta - emléket akar állítani a hajdani építőknek. Az angol Ralph Fiennes Robert Redford Quiz- show-jának, Spielberg Oscar-díjas munkájának, a Schindler listájának egyik főszereplője, Almássy gróf megszemélyesítője szinte azonnal elvállalta ezt a nehéz feladatot.- Régóta csodálója vgyok Szabó István művészetének. Még nem olvastam a forgatókönyvet, amikor először találkoztunk, de már akkor biztos voltam benne, hogy részt veszek a produkcióban. Amikor elolvastam, tudtam, jól döntöttem. Ez az egyik legjobb forgatókönyv, amivel eddig találkoztam. Hogyan készülök a szerepre? István mesél a magyar történelemről. Egyébként is érdekel a história, izgalmasnak találom, ahogy a társadalom átalakulásával együtt az ember is változik. Szeretem a történelmi kontextusba helyezett szerepeket. Hogy milyenek a magyarok, nem tudnám megmondani. Nem szeretem az általánosítást. Ahogyan az angolokat - akiket a legjobban ismerek - sem tudnám jellemezni, úgy a magyarokról sincs röviden megfogalmazható véleményem. Engem az egyén és a pillanat érdekel. Ismereteim nem lehetnek a magyar történelem azon korszakáról, amelyben a film játszódik. De színész vagyok, az a feladatom, hogy elképzeljem a dolgokat. István sokat segít. Kávéházakba járunk, tokaji bort iszunk, finom magyar ételeket eszünk, többek között így ismerkedem e számomra még ismeretlen világgal. A film nemzetiségének meghatározása nem könnyű. Az alkotók nagyobbik része magyar. Az operatőr, a rendező szinte állandó munkatársa (Mephisto, Redl ezredes, Hanussen), Koltai Lajos. Ám a szereplők angol nyelven beszélnek. Ha tehát Os- car-díjra jelölnék, semmiképpen nem magyar színekben indulna. Az Amerikai Filmakadémia ugyanis csak két kategóriát ismer: angol vagy idegen nyelvű mozgókép. Egy bizonyos, A Napfény íze Szabó István filmje. A már említett két kanadai magyar producer bízik a rendező „varázserejében”, ugyanis a tervek szerint jövő tavasszal Cannes-ban lesz a film ősbemutatója, őszre tervezik a világpremiert. „Vigyáz- nunk kell, hogyne használjanak ki minket...” „A társadalom átalakulásával az ember is változik.” Esterházy sikere Portugáliában. Italo Calvinóhoz hasonlítják, ő viszont elismeri Joyce, Proust és Musil hatását Kultúránk forradalmi változásokon megy át Muharay Katalin A közérdeklődés középpontjába került Esterházy Péter, amióta A szív segédigéi című könyve megjelent Portugáliában. A Publico című lisszaboni lap irodalmi melléklete interjút közöl vele mint az egyik legnevesebb magyar íróval. Esterházy visszaemlékezik arra, amikor harminc évvel ezelőtt elkezdett írni, két problémával találta magát szemben: azt mondták neki, hogy a neve túl arisztokratikus, a nyelvezete pedig túlságosan új. Egy olyan korszakban, amikor a tartalom túlértékelődött, ő az írás megújításának folyamatában a nyelvezetre összpontosított. „Az irodalom marginálissá vált, ahogy ennek lennie kell” - fejtegeti az író. „Azok, akik azelőtt azért olvastak irodalmi műveket, hogy a sorok között találják meg, amit nem lehetett nyíltan kimondani, ma már inkább újságokat és más kiadványokat vesznek kézbe, ami normális, logikus” - teszi hozzá. „Vannak, akik sajnálják az irodalom pozícióvesztését, de én nem tartozom ezek közé” - hangsúlyozza. „Az irodalom nem egy morális kötelezettség, a szöveg az szöveg. Ami engem mindig érdekelt, az a szöveg, a nyelvezet. A hatalmat az általa használt nyelvezet jellemzi leginkább, amit ha jól odafigyelünk, nagyon könnyen nevetségessé tehetünk. Könyveim poliEsterházy, az irodalmi élet „szívsebésze" Somogyi Tibor felvétele tikai jelentősége ennek a nyelvezetnek a nevetségessé tételében van.” Esterházy úgy érzi, írásmódja nem változott lényegesen a rendszerváltás után. Továbbra is a nyelvezet jellegén gondolkodik, de ahogy megváltozott a világ, változtak az emberek, változott az élet, és az emberek más mondatokkal fejezik ki magukat. „így tehát én is más mondatokat írok - vallja írónak lenni nem egyszerűen azt jelenti, hogy jól írni, hanem valódi mondatokat írni.” Az író nem azért használ sokszor idézeteket más szerzőktől, mert ezekkel kívánja „díszíteni” műveit, hanem mert ezek az írók használható mondatokat fogalmaztak meg. „Csupán az alapanyagot keresem, mint egy kőműves, aki téglákból építkezik.” Ezért rossz könyvek vagy rossz szerzők mondatait is felhasználja, ha arra valamiért szüksége van. Inkább szórakoztatónak tartja, hogy Italo Calvinóhoz hasonlítják, mivel magát inkább egy „mindent próbálónak” vallja, elismerve Proust, Musil, Joyce hatását. „Nem tudom megmondani, mi a regény, habár harminc éve írok regényeket. Magamban ugyan tudom, de nem vagyok képes kifejezni. Egyértelmű, hogy a könyvnek más szerepe lesz a jövőben, mivel kultúránk is forradalmi változáson megy át. De ebben nem látok fenyegetést” - mondja befejezésül.
