Vasárnap - családi magazin, 1998. július-december (31. évfolyam, 26-52. szám)
1998-08-26 / 34. szám
Politika 1998. augusztus 26. Hét nap a belpolitikában: augusztus 13-19. Sok kicsi sokra megy... Malinak István ______________ Annyir a közhely, hogy szinte már szégyen leírni, mégis megteszem, mert a politikával nem profi szinten foglalkozó, a politikát csak elszenvedő átlagpolgár esetenként hajlamos megfeledkezni róla: szeptember végéig a szlovák belpolitikában nem történik olyasmi, ami ne a kampánnyal, a választásokkal lenne összefüggésben. Ezért mintha csiklandoztak volna, amikor a Markíza magántévé egyik (volt?) tulajdonosa, Sylvia Volzová a botrány kirobbanásának pillanatában azzal hülyítette a rádióhallgatót, hogy az ügynek nincs politikai háttere, csupán tulajdonjogi kérdésről van szó. A Markíza az egyedüli szlovák tévé, amely bírálja a kormány politikáját, ami azt is jelenti, hogy főnyeremény lenne Meciar számára, ha a választásokig sikerülne kivonni a forgalomból, vagy legalább alaposan lerontani a hitelét. Ugyanez áll a védelmi tárcán belüli feszültség újbóli kiéleződésének hátterében, aminek egyik legszemléletesebb következménye az volt, hogy Meciar számára pont most, a választások előtt vált sürgőssé az új vezérkari főnök kinevezése. Azon az áron is, hogy nyilvánvaló törvénysértésnek számít a védelmi miniszter javaslatának figyelmen kívül hagyása. Egyértelmű, hogy egy mozgalmi ember beállításával csorbát szenvedett a hadsereg politikamentességének elve, ami óriási veszélyeket rejt magában, ha figyelembe vesszük, hogy a hatalom minden jel szerint a választások manipulálására készül - legalábbis nem adott törvéMinden a választásokkal van összefüggésben. nyi garanciát arra, hogy ez nem történhet meg. Kétségtelen, Meciar is tisztában van azzal, a választásokon hiába kapná a DSZM a legtöbb szavazatot, ha az ellenzék összefog, akkor ő kormány- képtelenné válik, nem lesz, aki koalícióra lépjen vele. Ezért mintha már csak azt szeretné biztosítani, hogy az ellenzék csupán sima győzelmet arasson, az alkotmányos többséget ne szerezze meg, hogy legalább a legnagyobb horderejű kérdésekben blokkolni tudja az új kormányzatot. E felismeréssel párhuzamosan válnak Meciar akciói egyre gátlástalanabbakká, elkeseredettebbekké - egyre veszélyesebbekké. Valószínű ezért, hogy a DSZM jogi úton is újabb támadásokat indít az SZDK ellen, s azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság elutasította Meciarék beadványát, amellyel az SZDK választási bejegyzését támadták, a demokratikus koalíció pusztán csatát nyert. A háború csak ezután következik, és valószínű, hogy addig még kiprovokálnak jó néhány csatát. És ha már itt tartunk: a Magyar Koalíció Pártja is beadványnyal fordult a bírósághoz, de ennek nem adtak helyt, a Gyimesi- féle mozgalom indulhat a választásokon. Az ügyre ama nyilatkozat miatt kell visszatérni, amely szerint az MKP elégedett, ezzel is elérte célját, érvényt szerzett a törvény előtti egyenlőség elvének. Igen, egy nacionalista szlovák törpepártocska is indulhat a választásokon. Azzal a nyilatkozattal is sok bajom van, hogy elenyésző az a szavazatmennyiség, amit az MNMMJ el tud venni az MKP-tól. A Focus felmérése szerint júliusban az MKP-ra a választók 9,9 százaléka szavazott volna. Augusztusban már csak 9,2 százalék, és Gyimesiék - most először - 1,1 százalékot kaptak. Valószínűleg nem igaz az, hogy a magyar választópolgároknak - nagyon durván számítva - az egy- tizede őket támogatja. De mégis: hány magyart jelent az 1,1 százalék? Hány ezer magyar az elhanyagolható kategória? Szerintem a veszély nem elhanyagolható, mert a kilencvennégyes választásokhoz képest új jelenségről, már tendenciáról van szó. Gyimesiék tudják, hogy esélyük sincs a parlamentbe kerülésre, az ő egyedüli céljuk az MKP esélyeinek csökkentése: őket azért fizették meg, hogy minél kevesebb magyar képviselő kerüljön be a szlovák parlamentbe. Kilencvennégyben még csak DBP-s magyarok voltak, most rajtuk kívül megjelentek Gyimesiék és a PEP-es magyarok. Van már Meciart csodáló fotóművészünk, Meciarhoz hű magyar romavezérünk és így tovább. Mi, magyarok ne tudnánk, hogy a sok kicsi sokra megy, hogy a parlamenti munkában minden képviselői mandátum sokat számít? Hogy egy probléma lebecsülése nagyon keservesen üthet vissza? Észak-írországban újra temettek, mert újra áldozatokat szedett a féktelen erőszak. Ezúttal Omagh városka utcáján robbant a bomba, és a bevásárlóközpont közelében tartózkodó emberek tucatjaíttép- te darabokra. S történt mindez alig fél évvel azután, hogy a szembenálló katolikusok és protestánsok elásták a csatabárdot. Tony Blair kormányfő szabadságát megszakítva a véres merénylet színhelyére utazott, hogy elősegítse az indulatok és a terror megzabolá- zását. CTK/AP-felvétel Dömötör Ede felvételei Harna István szerint a referendumon a választóknak nemmel kellene szavazniuk „Gazdasági kérdésekről is legyen véleményünk!” P. Vonyik Erzsébet _________ Ha ma Istvánnak az MKP listáján az előkelő 9. hely jutott, s így szakavatott kezekbe kerülhet a párt gazdaságpolitikájának képviselete. Négy éve az Együttélés listáján eléggé „eldugták”, így nem jutott be a parlamentbe. Azóta a Közgazdaságtudományi Egyetemen oktatott, ám szerinte csak látszólag távolodott el a politikától. A legutóbbi választások után a mozgalom gazdaság- politikai alelnöke lett, de ezt a tisztséget nem tudta összeegyeztetni egyetemi oktatói működésével. A napokban készült el az MKP gazdaságpolitikai programja. Lesz elég idő az ismertetésére? Az Együttélés programja már májusban kész volt, sőt meg is jelent. A gazdaságpolitikai részt én állítottam össze. Nem hiszem, hogy késtem volna. Ha az MKP-é késésben van, akkor ennek technikai okai vannak, a szlovák változat fordítása, lektorálása. Az MKP lényegében az Együttélés programját vette át. A változás csak annyi, hogy egyetlen bekezdéssel bővült az iparpolitikai rész, az infrastrukturális részbe pedig bekerült, hogy az állam segítse a régiók fejlesztését, így a párkányi híd újjáépítését és a déli autópálya nyomvonalának a kijelölését és egyes szakaszainak megépítését. Melyek az MKP főbb gazdaságpolitikai elképzelései? Azt szorgalmaztam eddig is, hogy az Együttélés parlamenti pártként gazdasági kérdésekben is állást foglaljon, s ezt teszem az MKP esetében is. Tarthatatlan, hogy nincs véleményünk. Olyan átfogó program összeállítására törekedtünk, amely megválaszol minden, a szlovák gazdaság előtt tornyosuló problémát. Egyes fejezeteiben kiemelten kezeltük a magyarok lakta területeket érintő kérdéseket. Különösen a vétkesen elhanyagolt régiófejlesztést. Ezért a munkanélküliség itt nagyobb, mint Szlovákia más területein, s ezt orvosolni kell. Programunk diagnosztikai részében értékeljük a szlovák gazdaság helyzetét a szlovákiai választások előtt, terápiái része pedig receptet ajánl a felgyülemlett problémák kezelésére. Nagyon kritikusan értékeljük a Meciar-kormány gazdasági örökségét. Az elért hétszázalékos gazdasági növekedés csak ahhoz elég, hogy a szlovák gazdaság a gödör fenekéről elrugaszkodjon, hogy ledolgozza a lemaradást, hiszen az egy főre eső GDP-ben csak most közelítjük meg az 1989-es szintet. A további növekedés már szerkezet- váltást igényel. A múltból örökölt gazdasági szerkezeten nem sok változott. A Meciar-kormány mérlege azért is nagyon rossz, mert a privatizálást az összes környező ország szerkezetváltásra is felhasználta, például Magyarország is. A Szlovák Biztosító botrányos magánosítása veszélybe sodorta a biztosítottak pénzét? A biztosítási piac hatvan százalékát ez a biztosító uralja. A SZB- ben most alaptőke-emeléssel a magáncégek, többek között a kassai vasmű, többséget szereztek. Az állam eddigi ötven és fél százalékos tulajdona 40,4 százalékra esik vissza, és a magáncégeké lesz a döntő szó. S ezek kiszivattyúzhatják a pénzt a biztosítóból, és az egy szép napon csődöt jelenthet. így tényleg veszélyben van a kisemberek pénze. A választások napján referendum is lesz az energetikai magánosítás megtiltásáról. A kormánykoalíció borzasztóan disznó politikát folytat. Két héttel azután, hogy elfogadták a stratégiai vállalatokról szóló törvényt, eladták a kassai vasművet. A maguk által beterjesztett törvényt megszegve adták el így a Slovnaftot és a többi stratégiai céget is a saját embereiknek. Ha most még a választások előtt előnyösen magánosítani tudnák a gázipart, akkor megtennék. De mivel nem tudják, meg akarják akadályozni, hogy az ellenzék ezt később megtehesse. S hogy a gázipar magánosítását most akarja a kormány megtiltani? Hazugság, a lakosság meggyőzését célzó agymasszázs, mert a magánosítást már megtették a Szlovruszgaz létrehozásával. Meggyőződésem, és minden liberális gazdasági szakértő azt mondja: magánosítani kell, de fokozatosan és a stratégiai cégekben az állam nem engedheti át a döntő beleszólási jogot. Miért nem ajánlják a referendum bojkottját? Megtörténhetne, hogy az emberek a parlamenti választásoktól is távol maradnának. De ha azt mondanánk, szavazzanak igennel, ezzel a választó azt is mondaná, hogy Meciarnak igaza van. Ha nemet javasolnánk, a választó úgy gondolhatná, azt akarjuk, hogy megdráguljon a gáz. Mert sajnos, a lakosságban még benne van az, hogy amíg állami tulajdon volt, addig olcsóság volt, s a privatizálás óta drágult meg minden. Ám más a valódi ok: ez azért történt, mert piacgazdaságot vezettünk be, és gazdasági transzformáció zajlik. Ez a 22-es csapdája, amelyet Meéiar állított a referendum kiírásával. Nyakam rá, ha ő nyerné a választásokat, egy éven belül privatizálna. Mit ajánl választóinak az MKP ? Hogy a parlamenti választásokon mindenképpen vegyenek részt. De a referendum ügyében a koalíció nevében nem beszélhetek, ehhez testületi döntés kell. Én azt tartanám helyesnek, ha a polgárok nemmel szavaznának a referendumon, tehát hogy nem ellenzik az energetikai üzemek privatizálását, mert így bejöhetne a külföldi tőke, konkurens környezet teremtődne, s a gáz akár olcsóbb is lehetne. Népszavazás is lesz Az ideiglenesen az államfői tisztséget is betöltő Vladimír Meciar kormányfő az elmúlt héten népszavazást írt ki, melynek időpontja egybeesik a szeptember 25-én és 26-án esedékes parlamenti választásokéval. A kormányzó DSZM petíciós akciójának lezárultával a petíciós íveken több mint 620 ezer támogató aláírás gyűlt össze, amelyeket számos esetben állami hivatalok alkalmazottjai munkaidőben, sőt állami intézményekben gyűjtöttek, nemegyszer nyomást gyakorolva beosztottjaikra, hogy írják alá a referendumot követelő petíciót. Az adatok hitelességét átvizsgáló bizottság szerint végül is 550 000 aláírás felel meg a törvényi előírásoknak. A referendumon a polgárok a következő kérdésre válaszolhatnak: „Helyesli ön azt, hogy a Nemzeti Tanács (az SZK Nemzeti Tanácsa) alkotmánytörvényt fogadjon el, amellyel megtiltja a következő stratégiai vállalatok privatizálását: Nyugat-szlovákiai Energetikai Művek, állami vállalat, Pozsony, Közép-szlovákiai Energetikai Művek, állami vállalat, Zsolna, Kelet-szlovákiai Energetikai Művek, állami vállalat, Kassa, Szlovák Gázipari Művek, állami vállalat, Pozsony, Szlovák Energetikai Művek, állami vállalat, Pozsony, Transpetrol, állami vállalat, Pozsony.” Ellenzéki pártok attól tartanak, hogy az egyidejűleg zajló kétfajta szavazás, vagyis a parlamenti választások és a referendum- kérdésről esedékes népszavazás káoszt idéz elő, és megzavarja a választókat. Másfelől alakoskodásnak tartják a kormány részéről, hogy akkor akarja törvénnyel leállítani a privatizálást, amikor négyéves kormányzása alatt jómaga valóságos privatizációs rablást hajtott végre: potom áron, előre kiszemelt új tulajdonosoknak adta el az állami cégek túlnyomó többségét, anélkül, hogy nyilvánosan meghirdetett pályázatokon versenyeztette volna a legjobb árajánlatokat tevő vevőket.
