Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-02-18 / 7. szám

Politika 1998. február 18. 3 A Magyar Koalíció jelenleg három egyenrangú megoldással számol Többesélyes a játszma A választói preferenciákat tükrözik az arckifejezések? Prikler László felvétele Erdélyben ismét dúl a táblaháború Megmutatni, ki az úr! P. Vonyik Erzsébet __________ Bő fél év múlva választunk, de rejtély, milyen játékszabályok szerint. A nagy ismeretlenre kell felkészülnie a Magyar Koalíció­nak is, amikor e hetekben arról tárgyal, miként védje ki az új vá­lasztási törvény várható buktató­it, s hogyan biztosítsa a szlovákiai magyarság parlamenti képvisele­tét. Bugár Béla, az MKDM elnöke: A Magyar Koalíció három egyen­rangú változattal számol. Ezek valamelyikét attól függően fogja megvalósítani, hogy milyen lesz az új választási törvény. A Ma­gyar Koalíció Pártja, az első meg­oldás, tehát a választási párt, amely már bejegyzés előtt áll. Jogutódként megszűnne az eddi­gi három párt és létrejönne egy új. Ám fennáll az a veszély, hogy a kormánykoalíció nem tartja be ez esetben sem a törvényeket. Rá­foghatja, hogy ez egy új párt, megkövetelheti a bejegyeztetés­hez kellő ezer, majd a választáso­kon való induláshoz a tízezer tá­mogató aláírást, sőt azt is megkérdőjelez­heti, hogy a tízezer­ből, tegyük fel, ezer nem hamis-e. E válto­zat alternatívája az is, hogy a meglévő há­rom párt valamelyi­kébe épülne be a má­sik két párt, ami alapszabály-módo­sítással járna. Az új párt neve megegyezés kérdése. E megoldás pozitívuma, hogy csak alapszabályt kellene változtatni, de nem kellene bejegyeztetni. Ez a legkevésbé fáradságos és tá­madható megoldás. Nekünk el­sősorban az utóbbi szempontot kell figyelembe vennünk. A har­madik változat az egy párt listá­ján való indulás, ennek szintén vannak hátulütői. Egyebek kö­zött az, hogy a harmadik párt lis­táján induló másik két párt ho­gyan alakítható párttá abban, ha a választások után demokratikus kormány lenne. Felvetődhet a kérdés: miért nem döntünk már most valamelyik változat mel­lett? Nem mellőzhetjük például azt sem, hogy Királyhelmecen csak az Együttélés és az MKDM hozott létre helyi magyar koalíci­ót, Dunaszerdahelyen pedig az Együttélés és az MPP. Vannak te­hát torzsalkodások, ám ha felül­ről kényszerítenénk valamilyen megoldást azokra, akik helyi szinten nem tudnak együttmű­ködni, belső feszültségek kelet­kezhetnének. Fél évvel a válasz­tások előtt ez nem lenne jó. De történelmi folyamatként például létrejöhet a magyar pártok fúziója. A megoldás háromesé­lyes, sőt ha az új tör­vénybe mégsem épí­tenék be a párton- kénti 5 százalékos küszöböt, akkor a Magyar Koalíció a je­lenlegi felállásban in­dul. A választási tör­vény fogja diktálni, hogy miként lépünk. Duray Miklós, az Együttélés elnö­ke: Az MK T anácsa három egyen­rangú megoldással számol. Eze­ket mégsem lehet egyenrangúak­nak tekinteni, mert az adott prob­lémát nem egyenrangú módon próbálja megoldani. A választási pártként való indulás a párttör­vény szerint megoldható, de mi­vel a tervezett törvénymódosítás célja, hogy megnehezítse a koalí­ciók bejutását a parlamentbe, ezért vannak buktatói is. Bebizo­nyítható róla, hogy álkoalíció, mivel a három pártnak megma­radna ajogalanyisága, és jelöltjei indulnának a negyedik párt listá­ján. A további gond a kettős párt­tagság, megtiltására már van pre­cedens Csehországban. Apró tör­vénymódosítással lehetetlenné tehető, hogy az egyik párt tagjai másik párt kötelékében szerepel­jenek. Van egy további ok is: még nehézkesebbé válna az egyezte­tés, mint a jelenlegi Magyar Koa­líción belül. Ám egy előnye len­ne: könnyen át lehetne alakítani szövetségi párttá, de ez már a kö­vetkező megoldás keretébe esik. Az egy párt listáján való indulás szintén minősülhet álkoalíció­nak, ez is támadható. Politikailag pedig olyan helyzetet teremthet, hogy azt az egy pártot kedvezmé­nyezi, s emiatt a másik kettő, mint a választási párt esetében, akár a megsemmisülés sorsára juthat. Választóink azt óhajtják, hogy csökkenjen a pártok száma, de úgy, hogy azok váljanak egy párttá, akik jelenleg az MK-t megtestesítik. A harmadik meg­oldás a szövetségi párt, amelyjo- gilag pontosan megfogalmazha­tó és nem támadható. Pillanat­nyilag egy akadálya van: az MPP és az MKDM néhány tiszt­ségviselője képtelen elfogadni, pedig az MPP nagy része és az MDKM jelentősebb része is ezt támogat­ja. A harmadik meg­oldásnak kellene megszületnie, ez biztosítaná a magyarság parlamenti képvise­letét. Egy negyedik megoldás az MK-n belül fel sem vetődött: egy párt létrehozása nem szövetségi, hanem monolitikus pártként. A tárgyalások végén ez is biztosan fel fog vetődni. A. Nagy László, az MPP elnöke: A Magyar Koalíció higgadtan ké­szül az őszi parlamenti választá­sokra. A testület múlt keddi ülé­se után is elmondható, hogy mindhárom választási stratégiai elképzelést továbbra is egyen­rangú politikai és jogi megoldás­ként kezelik. A Magyar Koalíció Pártja bejegyzéséhez mindhá­rom párt gyűjti a támogató alá­írásokat és közös döntés alapján azt tervezzük, hogy február 23- ig benyújtjuk a belügyminiszté­riumhoz a párt bejegyeztetésére vonatkozó javaslatunkat. A szö­vetségi párt elkészült alapszabá­lyáról a múlt pénteken kezdték meg a Magyar Koalíció politiku­sai és jogi szakértői a tárgyaláso­kat. Ehhez kapcsolódva valósul­nak meg az egy párt listáján való indulás feltételeiről a tárgyalá­sok. A választási törvény lehet­séges módosításaira a Magyar Koalíció három pártja továbbra is összehangoltan ké­szül. Eltökélt szán­dékunk, hogy ha a választójogi törvény módosítása rákény- szerít bennünket, akkor az említett három javaslat kö­zül az adott kihívásnak legin­kább megfelelő változatot meg­valósítsuk. Az a fontos mind­annyiunk számára, hogy a szlo­vákiai magyarság érdekképvi­selete 1998 szeptemberében a parlamenti választás során ne kerüljön veszélybe. Ennek érde­kében nemcsak a Magyar Polgá­ri Párt, de a másik két magyar párt vezetői is készen állnak a pártérdekek felfüggesztésére. KOKESJÁNOS Számos jel szerint a román nacio­nalisták semmiképpen sem tud­ják megemészteni, hogy a Victor Ciorbea vezette kormány sürgős­ségi rendelete alapján immár mintegy fél éve Romániában is törvényes lehetőség nyílt a váro­sok és falvak, utcák és terek két­vagy többnyelvű megnevezésére, ha egy-egy nemzeti kisebbség számaránya az adott településen eléri a 20 százalékot. Ahol tudják, megpróbálják megakadályozni a rendelet végrehajtását. Az utóbbi hetekben az erdélyi „táblaháború” ismét felerősödött, s fokozott nyomás nehezedett a magyarság politikai képviseletét ellátó RMDSZ-re is. Er­délyben, főleg a 70-80 százalékban magyarok lakta Szé­kelyföldön, élnek a kormányrendelettel, hiszen ez csak a ha­gyományhoz és a va­lósághoz hozta ismét közelebb a hivatalok által korábban évtize­deken át szinte a felis- merheteüenségig önkényesen át­keresztelt településeket, utcákat, tereket, más földrajzi egységeket. Az idei év elején például Kézdivá- sárhelyen adták vissza több utca és tér régi nevét, ületve neveztek el új utcákat a magyar irodalom és múlt neves alakjairól, s ugyanak­kor szélesítették a magyar nyelv használatát a közéletben is. Sepsi- szentgyörgyön pedig a műemlé­keket tették rendbe, s látták el új magyar és román feliratozással. A román nacionalisták egyik szó­csöve, az Adevarul napilap ezt úgy kommentálta, hogy „a ma­gyar szélsőségesek újabb lépése­ket tettek Kovászna és Hargita megyék teljes elszigetelésére”. A Curentul pedig „az etnikai gettó veszélyére” figyelmeztette olva­sóit az üggyel kapcsolatban. En­nek ellenére ezeken a helyeken, tehát ahol egy tömbben és több­ségben él a magyarság, a magyar, illetve kétnyelvű táblák marad­nak, s nemigen éri őket bántalom. Gyökeresen más a helyzet azokon a vidékeken, ahol szórványban vagy kisebbségben él a magyar­ság, különösen Kolozsvárott és Marosvásárhelyen, meg a két vá­ros környezetében. Úgy látszik, a román nacionalis­táknak ez a két város szimbolikus értékű, ahol tűzzel-vassal be kell bizonyítani, ki is az úr az ország­ban, s ki pedig csak amolyan, jött- ment”. Ezt szolgálta az 1990 már­ciusi marosvásárhelyi magyarel­lenes pogrom, s ezt szolgálja Georghe Funar polgármester féktelen magyarel­lenes hadjárata kin­cses Kolozsvárott. Ezért mázolják be percek alatt a Maros- vásárhely elnevezé­sű táblákat a város határában, ezért szaporodik Kolozs­várott a kék-sárga- pirosba, tehát a ro­mán nemzeti színekbe öltöztetett padok száma, s ezért kapják a he­lyi magyar közéleti személyisé­gek, a jogi személyek egymás után a bírósági idézéseket, s oly­kor büntetéseket. Egyetlen bű­nük nemzetiségük, illetve hogy megpróbálnak hűek maradni magyarságukhoz. Az erdélyi ma­gyarság a rendszerváltás után sok helyen és téren magára talált, s az RMDSZ kormánykoalíciós részvételével egy bizonyos fokú mozgásteret is szerzett, ami lehe­tővé teszi, hogy elvett jogaiból, javaiból lassanként valamit visz- szaszerezzen. A táblaháború e nehéz küzdelemnek a része, nem pedig etnikai konfliktusok szítá­sa, ahogy azt a román nacionalis­ták állítják. Középiskolások, figyelem! Verseny a Szabadságharc évfordulójának tiszteletére. Hét kérdés - hét válasz - hét játékszelvény, ezen a héten, az Új Szó harmadik oldalán. A beküldők között hordozható CD-lejátszót, kazettákat, CD-lemezeket és értékes könyveket sorsolunk ki. És ez még nem minden! Az a középiskolai osztály, amely a legtöbb - szelvénnyel ellátott - vá­laszt küldi el a szerkesztőségbe, már most tudhatja, hogy a játék győz­teseként az év végén érdekes osztálykirándulásra utazhat! Ne feledjétek: már ezen a héten megjelennek a játékszabályok! A legkevés­bé támadha­tó megol­dást kell választani. Az egyes megoldások­nak vannak hátulütői. Szaporod­nak a román nemzeti színekben pompázó padok. Vonal alatt Fekete lyuk a térképen Szűcs Béla _________________ Sz lovákia nemzetközi megíté­lése az új évben sem javult. Igaz, Jozef Sesták külügyi ál­lamtitkár brüsszeli látogatása után széles mosollyal, derűlá­tóan nyilatkozott európai uni­ós tagságunk kilátásairól, ám elhallgatta vendéglátóinak azt a megjegyzését, hogy „ha telje­sítjük a politikai kritériumo­kat”. Míg ő Nyugaton fűt-fát ígérgetett, itthon a kormány- párti többségű parlament újra elutasította az alkotmányelle­nesen a parlamentben ülő két képviselő eltávolítását. Még­hozzá erkölcsi és emberi okok­ra hivatkozva. Egyebek között ezért is jelentette ki a köztársa­sági elnök kíséretében Ameri­kában járt politikusok előtt Albright külügyminiszter asszony, hogy ha így megy to­vább, Szlovákia fekete lyukká válik Európa szívében. Kemény szavak ezek, hiszen egy orszá­got a világűr kiismerhetetlen, kiszámíthatatlan jelenségéhez, a fekete lyukhoz hasonlítanak. Ráadásul nem akárki teszi ezt, hanem a világ vezető nagyha­talmának élvonalbeli politiku­sa, akinek külügyminisztériu­ma nemrég közölte az emberi jogokat megsértő országok lis­táját, amelyen Szlovákia is sze­repelt. Ezért érthető, hogy Vla­dimír Meciart és politikusait nem hívták meg soha az Egye­sült Államokba és Pozsonyba sem látogattak vezető amerikai politikusok. De Anglia, Német­ország és Franciaország mi­niszterelnökei sem voltak kí­váncsiak a „második európai Svájcra”. A pozsonyi kormány képtelen volt teljesíteni az Eu­rópa Tanács három demokrati­kus követelményét, amelynek egyike épp a bennünket köz­vetlenül érintő nemzetiségi po­litika. A magyaroknak átlagon felüli jogokat tulajdonító pro­paganda csak a sportcsarnoki nagygyűléseken arat sikert. A szlovákiai magyarság országos petíciós mozgalmat szervez, hogy százezer aláírást gyűjtsön a kisebbségi nyelvhasználati törvény parlamenti elfogadá­sáért. Ennek időszerűségét fo­kozza a februárban hatályba lé­pett, Szlovákia által is ratifikált Európa tanácsi keretegyez­mény, amely kitér a kisebbsé­gek nyelvének használatára is. A benne foglaltakat, sajnos, számos szlovák politikus úgy értelmezi, hogy az utcán a ma­gyarok szabadon társaloghat­nak anyanyelvükön, azonban a hivatalos érintkezésben a nyelvtörvény értelmében szlo­vákul kell beszélniük. Ez a probléma újra felveti az állam­nyelvtörvény jogosságát. Igaz, hogy a Magyar Koalíció és a szlovák kereszténydemokrata képviselők közös beadványá­nak az alkotmánybíróság csu­pán egyetlen pontban adott igazat, azonban a keretegyez­mény új helyzetet teremtett. E nemzetközi megállapodás ugyanis elsőbbséget élvez a szlovák jogrenddel szemben, és aláírásával Szlovákia kötelezettséget vállalt a kisebb­ségi nyelvhasználat szavatolá­sára. Ezért a Magyar Koalíció okosan reagál és márciusra el­készíti az újabb alkotmánybí­rósági beadványát. Ebben arra kér egyértelmű választ, hogy összhangban van-e a keret­egyezmény a nyelvtörvénnyel, illetve a szlovák- magyar alap- szerződéssel. Reméljük, a talá­ros intézmény a nyelvhaszná­lat mellett dönt, amely meg­gyorsíthatja az aláírásgyűjtés­ben követelt nyelvhasználati törvény elfogadását. Valószí­nű, hogy ez a kormány a vá­lasztásokig már nem tesz sem­mit a kisebbségek nyelvhasz­nálatáért, hiszen még az euró­pai intézmények régi követelé­seit sem teljesíti. Az amerikai külügyminiszter megjegyzésé­re pedig dühödten reagálnak a hazafiak, arroganciának és sértésnek minősítve azt. Wa­shington is tisztában van az­zal, hogy a választások után ta­lán megváltozik a helyzet és ki­tisztul az ég Szlovákia felett. Ezért javasolja, hogy a válasz­tásokon vegyenek részt az EBESZ megfigyelői, mivel a kormánykoalíció az ellenzék kijátszására készül. A Magyar Koalíció igyekszik időben fel­készülni a várható cselszövé­sekre. Szervezeti alternatívá­kat dolgoz ki, amelyek meg­próbálják kivédeni a meciari manipulációkat. Ebben az igyekezetében számíthat a ma­gyar választók támogatására.

Next

/
Thumbnails
Contents