Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-02-11 / 6. szám

1998. február 11. Sport Czakó Krisztina az olimpián folytathatja a magyar műkorcsolya-hagyományt Naganóban is dobogóra? Felkerül a naganói érmesek listájára? Archív-felvétel Két ász a finnek közül: Selänne (balról) és Koivu CTK-felvétel Sztárok a mezőnyből: Teemu Selánne A finn villám góljai J. Mészáros Karoly ________ Ma jdnem a naganói műsor vé­gén siklanak ki a jégre a női mű- korcsolyázók, köztük Czakó Krisztina, Magyarország egye­düli éremesélyese. Mert ki más­tól várhatnának déli szomszé­dunknál dobogós helyezést, ha nem műkorcsolyázótól? Bözsi decemberben múlt tizen­kilenc. Magyar bajnoki címei mellé a felnőttek között eddig egyetlen érmet szerzett: tavalya francia fővárosban váratlanul második lett. „Erre a helyre sem­miképpen nem számítottam. Háromszor voltam felnőtt Euró- pa-bajnokságon hatodik. Azt vártam, hogy egy-két hellyel elő­rébb végzek... De ez annyira ki­számíthatatlan, annyira szub­jektív az értékelés. A pontozók pontozzák az országot, a nevet, végig kell járni a szamárlétrát. De hát végül sikerült! És nagyon büszke vagyok arra, hogy ma­gyar segítséggel, a szüleim segít­ségéveljutottam el idáig, itthoni körülmények között készülve.” Az idén januárban Milánóban rendezték a kontinensviadalt, ám Krisztina nem ismételte meg dobogós helyezését: „Szereplé­sem semmiképpen nem balsi­Név: Czakó Krisztina Testméretek: 167 cm/55 kg Született: 1978. december 17- én, Budapesten Becenév: Bözsi Sportág: műkorcsolya Egyesület: Budapesti Korcso­lyázó Egylet Edzők: a szülei, Czakó György nyugalmazott mérnök (az 1948 St. Moritz: ezüst 1952 Oslo: bronz 1956 Cortina d’Ampezzo: bronz 1980 Lake Piacid: ezüst kér. Annyi triplát tudok, ameny- nyit nem sokan ugranak a vilá­gon. Ezért rengeteget kellett dolgozni. Elesni lehet, de azt ab­ban a pillanatban el kell felejte­ni. Az már a múlt, a gyakorlat to­vábbi része a jövő. Aki valaha is versenyzett egy kicsit, az menet 1952-es olimpia férfi műkor­csolyázó számának tizenket­tedik helyezettje) és Czakóné Sarlós Klára nyugdíjas marke­tingszakember (gyorskorcso­lyázásban j unior baj nők) Sikerlista: hétszeres magyar bajnok, Európa-bajnoki ezüst­érmes (1997 Párizs) és ötödik helyezett (1998 Milánó) Kékessy Andrea, Király Ede (műkorcsolyázás, páros) Nagy Marianna, Nagy László (műkorcsolyázás, páros) Nagy Marianna, Nagy László (műkorcsolyázás, páros) Regőczy Krisztina, Sallay András (jégtánc) közben át tudja alakítani a prog­ramját.” Felfedezői s jelenlegi edzői a szülei. „Mindig ők edzettek, de anyu és apu egyben a pszicholó­gusom, a tanácsadóm, a segítőm és a legjobb barátom. Ők ismer­nek engem a legjobban, min­dent meg tudunk beszélni. Anyu a szigorúbb, de megvan az ered­ménye. Nem?” És egy mosollyal újra a párizsi ezüstöt juttatja eszünkbe. Mint minden élsportolónak, vannak irigyei és rajongói is. Sok levelet kap, de sportága annyira nem népszerű Magyarországon, hogy lépten-nyomon megismer­jék. A hazai versenyeken, sőt az otthon szervezett nemzetközi viadalokon is főleg szülők, roko­nok, barátok ülnek a lelátón. „Úgyhogy nagyon jólesik, ha va­laki felismer. De igazából mind­egy, nem azért csinálom, hanem mert imádom. Voltak már mély­pontok, volt, hogy mások nyom­tak a mélybe, de a korcsolyát, a jeget akkor sem tudtam meg­utálni.” Szeptembertől márciusig na­ponta másfél-két óra edzés, ver­senyszezonon kívül napi egy­másfél óra. Hetente háromszor a balett-teremben van, fut, erősít. Júliusban és augusztusban pedig edzőtáborozás külföldön. Ha van ideje, akkor rejtvényt fejt, számítógépezik, verseket vagy szerelmes regényeket olvas (fiú­ja még nincs, és egyelőre nem is hiányzik neki). És persze tanul. Végez a Testnevelési Főiskola koriedzői szakán és a Gábor Dé­nes Műszaki Informatikai Főis­kola informatikus mérnök nap­pali szakára jár. „Szeretem a gye­rekeket, szeretnék edző lenni, de abból nem lehet megélni. A szü­leim is munka mellett edzős- ködtek. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert munka után, pénz nélkül, fáradtan képesek voltak odabattyogni, hogy nekem és a többi tanítványuknak segítse­nek. Jóljön majd az informatikus mérnökség.” Krisztina az olimpia előtti hetek­ben is a felkészülés mellett a vizsgákkal küszködött. „Az egyetemet nem akarom abba­hagyni, az edzői szakon pedig már túlestem a nehezén. Engem nagyon érdekel az anatómia, mert szeretném tudni, pontosan mi, hogyan dolgozik bennem, itt belül. Most, hogy lassan befeje­zem az edzőképzőt, felmerült az is, hogy gyógytornász szakon Annyi triplát tudok, amennyit nem sokan ugranak a világon. folytassam. Magyarországon a korcsolyaedzőségből nem lehet megélni, ezt a szüleim példája bizonyítja. Ők is csak kenyérke­reső foglalkozás mellett, jófor­mán hobbiból edzősködtek. És vittek magukkal a jégre kicsi ko­romban, mert egyszerűen nem volt kire hagyniuk. Biztos spor­toltam volna valamit, de a jég­hez szüleim miatt kötődtem. Apám szokta mondani: a sportos életmód a lényeg, az eredmény csak annak a mellékterméke. Homályosan emlékszem, ami­kor ötéves koromban félig-med- dig a szüleim háta mögött meg­beszéltem az edző nénivel, hogy elindulok egy gyerekversenyen. Anyu előző este tudta meg, ré­mülten telefonált kölcsönkűrru- háért. A nagyszobában félretolt bútorok között próbáltunk zené­re valami kűrt tervezni. Tizenhét indulóból hatodik lettem. Mind­ez nyolcvanhárom tavaszán tör­tént.” És kilencvennyolc telén Czakó Krisztina már olimpiai éremre vadászhat. Szabó Krisztián _________ Az idén a téli olimpiák törté­netében először az észak­amerikai profi jégkorongliga (NHL) csillagai is kikorcso­lyáztak a jégre. Emiatt-ki- vételesen - szünetel a leg­erősebb pontvadászat, s így Naganóban alkalmunk van egy tornán belül megcsodál­ni a világ legjobb hokisainak játékát. Kivételes képessége­it csillogtathatja hazája válo­gatottjában a finn Teemu Selánne is. Az ezer tó orszá­gának szülöttje vérbeli csa­tár, a hálóőrök réme. Jelsza­va: „Reszkessetek, kapu­sok!”, és ezt lépten-nyomon bizonyítja is. Legutóbb az Észak-Amerika-Európa ösz- szecsapáson villant, amikor is három gólt ütött és messze földrészünk képviselőinek legjobbja volt. Selánne azonban nemcsak most ont­ja a gólokat. Újonc létére el­ső NHL-idényében hetven­hat találatot és ötvenhat gól­passzt gyűjtött össze a Win­nipeg Jets együttesében. Üs­tökösként robbant be a jég- korongköztudatba. A védők zöldfülűnek nézték, de gyor­san rájöttek, ha nem figyel­nek rá, ő egy szemvillanás alatt helyzetbe kerül és azt könyörtelenül kihasználja. Amellett, hogy sorra lőtte a gólokat, remekül indította társait is, akik éltek a lehető­séggel. A következő idény­ben már jobban vigyáztak rá, és keményen meg kellett küzdenie az olykor durva vé­dőkkel. Két éve a bajnokság közben az anaheimi Kacsák­hoz igazolt. Új klubjában hu­szonnyolc találkozón már harminchat pontig jutott, és az idény végén negyven gól és hatvannyolc gólpassz állt a neve mellett. Ez azért ér­dekes, mert Selánne addig góljairól volt híres, ekkor azonban megmutatta, hogy lát is a pályán, helyzetbe tudja hozni társait. Új játékstílusára többen felfi­gyeltek. A szakértők szerint Paul Kariyával az egyik leg­félelmetesebb csatárpárost alkotják. A tavaszi idényben azonban Kariya sokáig sérü­léssel bajlódott, így főleg a finnre maradt a Kacsák te­relgetése. Feladatát ki­tűnően teljesítette. A kana­dai pontozásban - több mint száz ponttal (ötvenegy talá­lat és ötvennyolc gólpassz) - a legendás Mario Lemieux mögött végzett. Legemléke­zetesebb teljesítményét a Colorado elleni hazai meccsen nyújtotta. Három perccel a befejezés előtt 2:6- os állásnál megrázta magát, ütött két gólt, adott két gól­passzt és a sírból hozta visz- sza a már elveszített mérkő­zést. „Szeretek nagy lélekta­ni nyomás alatt korongozni. Ilyenkor úgy érzem magam, mint hal a vízben, és a maxi­mumhoz is igyekszem vala­mi pluszt hozzátenni.” Já­tékfilozófiájának legfonto­sabb eleme a gyorsaság. Ná­la ez adott, és ki is használja. A megszerzett koronggal tüstént előretör, s mire a vé­dők fölocsúdnak, már a ka­puban táncol a fekete játék­szer. Idén ugyanott folytatja, ahol tavaly abbahagyta. Gól gólt követ: ötvenhárom mér­kőzésen harminckilencszer volt eredményes, s az NHL- mezőny pillanatnyilag leg­jobb gólütője. Tények, adatok Névjegykártya Magyar érmek a téli olimpiákon ______ 19 32 Lake Piacid: bronz Rotter Emília, Szollás László (műkorcsolyázás, páros) 1936 Garmisch- Partenkirchen: bronz Rotter Emília, Szollás László (műkorcsolyázás, páros) Sportolóktól hallottuk Regőczyék csárdás­improvizációja Sallay András, aki Regőczy Krisztinával olimpiai ezüstér­met szerzett a Lake Placid-i téli olimpián (1980), hivatásos pá­lyafutásuk egyik történetével kedveskedett: „Már az ameri­kai jégrevü sztárjai voltunk. Két és fél év alatt az egyik csárdást és a Víg özvegyet hat- százharmincegyszer adtuk elő. Az eredeti felfogás szerint hét perc lett volna, de hosszú­nak és unalmasnak tartottuk. Lerövidítettük, kipróbáltuk az új változatot. Este előadás. Be­konferáltak, nagy parádéban, elkezdődött a szám, majd egy bizonyos ponton más zene jött. Hatezer ember előtt nem lehetett megállni. Egy pilla­natra megdermedtünk, aztán nevető grimaszok közben egy­másnak sugdosva végigtáncol­tuk a műsort. Ha mi lélekben, testben, akaratban, szeretet- ben, veszekedésben nem let­tünk volna együtt tizenhét éven át, akkor ezt meg nem csináljuk. Ha egymás szemébe nézünk, a mai napig tudjuk, a másik mit akar mondani.” Piatini a Havelange-utódról Pelé azt állítja, hogy Havelange után egykori labdarúgónak kel­lene a FIFA élére kerülnie. Mi­chel Piatini, ajelöltek egyike így vélekedik: „Havelange hu­szonnégy éves ténykedését kö­vetően felmerült a kérdés: ki le­gyen utána? Johansson ugyan­az a fajta, mint Havelange. A FIFA-ban gondban vannak a 2002-es és a 2006-os vébével, töprengenek a pénzről, a tévé­szerződésekről, de nem a lab­darúgásról. Ez már politika. Ám a futballvilágnak nem sza­bad önmagát meghazudtolnia. És éppen erre gondol Pelé, akárcsak a focivilágban szor- goskodók.” Villeneuve és a bukósisak Jacques Villeneuve, a Forma-1 legutóbbi világbaj­noka még a toalettre is magá­val viszi a bukósisakját, de máshol se nagyon válik meg tőle. Vajon miért? „Hogy köz­vetlenül a verseny előtt senki ne zavarjon. Ha ugyanis a bu­kósisakot látják a kezemben, senkinek sincs bátorsága meg­szólítani és így összpontosít­hatok. Az egész hétvégén egyetlen dologra figyelek: úgy élek, mintha alagútban len­nék, ahol minél hamarabb sze­retném, ha feltűnne a győzel­met jelentő világosság. Nem akarom, hogy figyelmemet bárki is fölöslegesen másra te­relje. Európában a médiák képviselői túlságosan agresszí­vek. Nemegyszer megtörtént, hogy szinte lerohantak a kér­déseikkel. Olyankor magamba zárkózom és nem válaszolok.” .......................M Ha egyszer gyereke lesz, akkor annak kíván majd élni M. Nagy László felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents