Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-02-11 / 6. szám

C QT1!! on Vdödilldp Szlovákiai magyar családi magazin Riport Polcz Alaine pszicho­lógus-írónővel a halálra készülő­désről és az élni Q akarásról. O 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. február 14-től 20-ig Sport Cseh-szlovák versenyzői élmények a Párizs-Dakar-rali huszadik felvonásáról. 16 Ez a követelés Meciarnak és Slotának szerzi a pontokat Magyarul. Most? Miklósi Péter ______________ Ig aza volt Rózsa Ernőnek, ami­kor a február 1-jén hatályba lé­pett nemzetközi kisebbségvé­delmi keretegyezmény szelle­mében felvetette: a parlament 41. ülésszaka tűzze végre napi­rendre a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogát biztosító törvényjavaslatot. Igaza volt ab­ban is, hogy a Magyar Koalíció parlamenti képviselőinek e nemzetközi egyezménnyel ga­rantált joga, hogy a Tisztelt Házban közülük bárki az anya­nyelvét használja. Igaza volt Eubomír Fogasnak, aki kifejtet­te: a keretegyezmény Szlovákia számára is kötelező érvényű, s annak 10. fejezete leszögezi, hogy a nemzeti kisebbségek a hivatalos érintkezés valameny- nyi szintjén használhatják anya­nyelvűket. Igaza volt Csáky Pál­nak, amikor közölte, a Magyar Koalíció az Alkotmánybíróság­hoz fordul, mert az itteni ma­gyarság elemi jogait sérti, hogy Szlovákiában máig nincs tör­vény a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról. És igaza volt Eudovít Cérnáknak is, aki kínosan őszinte mosollyal le­szögezte: minél gyakrabban szólalnak fel Rózsa Ernő és kép­viselőtársai magyarul a parla­mentben, annál többen szavaz­nak Slotára! Ennyire bonyolult és ennyire egyszerű az ábra. Mert tény, hogy a régi házsza­bály megengedte, a tavaly óta érvényes házirend viszont nem teszi lehetővé a magyar nyelvű hivatalos parlamenti felszóla­lást, ami ellenkezik az idevágó keretegyezmény betűjével. Ezért volt helyénvaló Rózsa Er­nő sokadszor felvetett javaslata, hogy a parlament foglalkozzon végre a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát rögzítő tör­vénnyel. De amivel - kizárólag Nem a bizalom- gyöngítésre, annak kölcsönös erősítésé­re van szükség. taktikai okokból! - vitába száll- nék, az az Ivan Gasparovicnak címzett felszólítás volt, hogy a házelnök lásson hozzá a magyar képviselők magyar nyelvű fel­szólalásai szervezési és műszaki feltételeinek megteremtésé­hez... Okosabb lett volna pusz­tán felhozni: a szlovák parla­ment magyar képviselőinek tör­vényes joga, hogy a tanácste­remben is használhassák anya­nyelvűket; ugyanakkor tények­kel igazolva érvelni, hogy az előző házszabály nagyvonalú­sága ellenére a szlovákiai ma­gyarság legitim képviselői so­sem borzolták a kedélyeket ma­gyarul tett felszólalásokkal. Mindez nem ilyen világosan hangzott el; ezért a moricok- ban, prokesekben, smolecok- ban, hofbauerekben megállt az ütő Rózsa Ernő hallatán. Félreértés ne essék: el tudnék képzelni olyan rózsás helyzetet, hogy Rózsa Ernő magyarul is felszólalhatna a szlovák tör­vényhozásban. Amiként azt is el tudnám képzelni (egy tényleges demokráciában), hogy bárme­lyik miniszter, vagy akár a par­lament elnöke ne legyen kötele­zően szlovák nemzetiségű. Szlovákiában azonban a közvé­lemény ettől irtózik. Sajnos, ezért van igaza Eudovít Cérnák­nak. Ezért lett volna célszerűbb egyelőre „csak” a kisebbségi nyelvhasználati törvény napi­rendre tűzésével foglalkozni, egyúttal az Alkotmánybíróság­hoz fordulni, majdan pedig, épp az ott hozott pozitív döntés tu­datában, magyarul is meg-meg- szólalni a pozsonyi parlament­ben. Ráadásul akkorra ez talán már nem Slotának és Meciarnak hozná a voksokat, hiszen a vá­lasztások után a demokratikus szlovák pártok és a Magyar Koa­líció együtt szeretne pontot ten­ni a sovinizmussal fűszerezett tétova demokrácia évei után. Ehhez viszont most nem a biza- lomgyöngítésre, hanem annak kölcsönös erősítésére van szük­ség. Ősi tanulság ugyanis, hogy a csatákat nem az igazság dönti el, hanem a felkészülés. Vezércikk Felkészültünk a legrosszabbra? Barak László ______________ A parlamenti választások idő­pontjának közeledtével egyre nagyobb a bizonytalanság Meciarék potenciális ellenfe­lei, a szlovák demokratikus el­lenzék, sőt a három magyar politikai szubjektum alkotta laza Magyar Koalíció háza tá­ján is. Pedig a jelenlegi közvé­lemény-kutatási eredmények az SZDK és a Magyar Koalíció választási sikerét jelzik előre. Mi hát a gond? A kormánykoa­líció dirigense, a kormány el­nöke is felismerte: szorul a hu­rok. Világos számára, hogy po­litikai ellenlábasait, akik koalí­ciókba tömörültek, a legegy­szerűbben a parlamentbe való bejutásuk megakadályozásá­val semlegesítheti, mégpedig a választási törvény olyan meg­változtatásával, hogy az lehe­tetlenné tegye a koalíciók par­lamentbe jutását. Ezt a célt szolgálja az a szándék, misze­rint koalíciós szerveződések esetében is kötelezővé tennék, hogy a koalíciót alkotó pártok­nak egyenként is teljesíteniük kellene az 5 százalékos bejutá­si küszöböt. Ez a helyzet tehát, amelyet ellensúlyozni kell és lehet. Három módszerrel: Az MPP által kidolgozott ún. választási párt listáján lehet próbálkozni. Ilyen választási pártot létrehozhat a szlovák el­lenzék is. Lényege, hogy a párt választási listáján induló jelöl­tek, megtartva eredeti pártál­lásukat, a választási párt tagja­iként is pályáznak a szavaza­tokra. E tökéletesnek látszó megoldásnak azonban van egy hátulütője. Arra épül, hogy a jelenlegi törvény lehetővé te­szi a kettős párttagságot. Me- ciaréknak tehát semmi mást nem kell tenniük, csak meg kell változtatniuk a párttör­vényt, ki kell iktatniuk belőle a kettős párttagság lehetőségét. Az ellenzék másik lehetősége, a magyar pártokat is beleértve, hogy a jelenleg koalíciót alko­tó pártok valamelyikének a lis­táján (a legnépszerűbb párt­nak kéne lennie) indulnak az egyes pártok jelöltjei. Itt két probléma merülhet fel. Az egyik, hogy hivatalos úton rá­süthető az ilyen listára, hogy rejtett koalíció. Ha ezt bizonyí­tani lehet - márpedig a jelenle­gi Szlovákiában miért ne le­hetne -, akkor a választásokat követően számonkérhető rajta a pártonkénti 5 százalékos kü­szöb, melyet ha csak egy párt nem teljesít, elvész a parla­menti képviselet. A másik kö­vetkezmény, hogy kormányzá­si pozícióba kerülés esetén ki­zárólag a „listáját kölcsönző” párt jóindulatán múlik, ki és milyen helyet foglal el a kor­mányzati adminisztrációban. Nem beszélve az aránytalanul felszökkenő népszerűségéről, természetesen a „rejtett koalí­ció” többi pártjának rovására. Van egy harmadik lehetőség is, amely az előbbi kettővel el­lentétben ugyan átrajzolná a jelenlegi pártszerkezetet, de a legkevesebb kockázattal jut­tathatja képviselőjelöltjeinket a parlamentbe. Ez a pártfúzió, ami Meciar részéről tulajdon­képpen kikezdhetetlen alter­natíva. Az egyesülés gondola­tától viszont, teljesen érthető­en, úgy irtóznak politikusaink, mint ördög a szenteltvíztől. Nyilvánvaló, hiszen jó néhány jelenlegi párt megszűnését vonná maga után, annak ösz- szes következményével együtt. Vészhelyzetben azon­ban a felelős politikusoknak az „ördöggel” is szövetkezniük kell. Ha ehelyett érzelmi ala­pon kezdenek nosztalgiázni, vagy pártsovinizmus uralko­dik el rajtuk, akkor vesztenek. Szimpatizánsaikkal, lehetsé­ges választóikkal együtt. Az idő sürget tehát. Jószerével azt lehet tenni, hogy mindhárom említett megoldási lehetősé­get „készre” kidolgozzák. így Meciar lépését követően késle­kedés nélkül a leghasználha­tóbb alternatívát választhat­ják. Oktalan álmodozás azzal kalkulálni, hogy Meciar nem váltja be a választási törvény módosításával kapcsolatos fe­nyegetéseit...Ha tehát a legap­róbb részletekig kidolgoztunk minden alternatívát, akkor ál­líthatjuk, hogy felkészültünk a legrosszabbra is. A méhesben télen is akad tennivaló Tóthpál Gyula felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents