Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-02-04 / 5. szám
4 1998. február 4. Háttér Villáminterjú Újabb vasfüggöny? Az osztrák politikusok, mindenekelőtt Karl Schlögl belügyminiszter, nyugtatni próbálnak, s nem győzik eleget hangoztatni, hogy Schengen nem vonhatja maga után egy újabb vasfüggöny leeresztését. Mi erről a véleménye GABRIELE MATZNERNEK, Ausztria pozsonyi nagykövetének? Rendkívül fontos, hogy ne jöjjön létre egy újabb vasfüggöny. Ez nem célja Ausztriának, viszont újabb okot szolgáltat arra, hogy Bécs szorgalmazza a szomszédos államok, így Szlovákia mielőbbi csatlakozását az Európai Unióhoz, majd a Schengeni egyezményhez. Mit jelentenek Ausztria számára a schengeni határok? Az elsődleges cél az, hogy az osztrák polgárok és a többi tagország polgárai szabadabban mozoghassanak, pénzt és időt takarítsanak meg. Ausztria azonban számos olyan országgal határos, amelyek nem tagjai sem az Európai Uniónak, sem a schengeni országok csoportjának. Ilyen szempontból nem ideális a helyzet. Megoldásokat kell keresni, olyanokat, amelyek legalább az eddigi szinten tartják majd a határforgalmat. Látni kell azonban azt is, hogy a schengeni határok védelmet nyújtanak a határokon átnyúló bűnözés ellen, ezért is rendkívül fontos, hogy a belügyi és igazságügyi szervek mélyítsék együttműködésüket. Segélyek Az Európai Unió támogatásai Ausztriának 1995-1999 között 166 millió ECU = 2,2 milliárd ATS a hagyományosan elmaradott területeknek 101 millió ECU = 1,3 milliárd ATS válságos ipari területeknek 334 millió ECU = 4,4 milliárd ATS tartósan munkanélkülieknek és fiataloknak 61 millió ECU = 0,8 milliárd ATS ipari munkanélküliség megelőzésére 388 millió ECU = 5,2 milliárd ATS 411 millió ECU = 5,5 milliárd ATS a mezőgazdaság szerkezetátalakítására 162 millió ECU = 2,2 milliárd ATS közösségi kezdeményezésekre Összesen: 1623 millió ECU = 21,6 milliárd ATS Ausztria befizetései az EU költségvetésébe: 154,2 milliárd ATS Forrás: Federal Chancellery: Survey of the Austrian Economy 96/97 Délidőben rendszerint nem kígyózik hosszú kocsisor a bergi határátkelőnél Dömötör Ede felvétele A schengeni rendszernek nemcsak szabadságot, hanem biztonságot is kellene jelentenie Nem lehet átjáróház Urban Gabriella __________ De cember óta ismét ijesztgetnek bennünket: nagy lesz a szigor, hosszabb a kocsisor az osztrák határon, mert Ausztria a mintegy kétéves előkészületek után immár hivatalosan is a Schengen-csoport tagjává vált. Vészjósok is riogatnak. Szerintük a schengeniek majd elsán- colják magukat, leeresztik előttünk az új vasfüggönyt, s mi ismét kirekesztettekké válunk. Schengenből így lett mumus, amelytől félni kell. A hivatalos Bécs ezt a félelmet próbálja feloldani, tompítani igyekszik az aggodalmat. Igaz, a schengeni egyezmény ausztriai életbe léptetése egyelőre nem hozott komolyabb változást számunkra. Az osztrák határon a felkészülés jegyében fokozatosan vezették be a schengeni szabályok szerinti ellenőrzést. Mondhatjuk úgy is, hogy fokozatosan szoktattak hozzá bennünket a szigorhoz, a szúrópróbákhoz, az idegölő várakozáshoz, precíz pecsételéshez. Eddig is megnézték fizimiskánkat, vizsgálták a személyautók műszaki állapotát, a gumiabroncsok kopottságát... Néha kifaggattak: hová megyünk, miért megyünk, mikor jövünk visz- sza, van-e elég pénzünk. Olykor kinevettek, mert Audik és Mercedesek között sorakoztunk kissé ósdi fazonú sárga Skodával, amelyet nem rejtett iróniával „yellow expressként” engedtek tovább a schengeniekhez tartozó Ausztriába. Ilyen a tapasztalat. Bosszúság és megaláztatás ér bennünket, ezért szitkozódunk. Bezzeg nem berzenkedik a „schengeni polgár”! Számára az új rendszer óriási könnyítést, határtalan utazást, szabadságot jelent. Az osztrák-német határon máris beszüntette működését néhány kisebb határállomás, s csupán egyfajta szűrés marad fenn ezen a szakaszon - ez is csak a gyanakvó, osztrákokban sem bízó bajorok miatt. Az elképzelések szerint áprilisban a nagyobb átkelőket is felszámolják, hacsak... Hacsak nem hiúsulnak meg a tervek, mint az első komoly próbatételkor. A kurd exodus felborította az átállás programját, sőt viszályokat szült és riadalmat keltett a schengeniek körében. Nem sikerült a „nyitás” az osztrákolasz határon, mert az Olaszországba hajózó kurd menekültek ezrei miatt Bécs szükségét érezte, hogy ismét csendőröket vezényeljen a kisebb, a felszámolásra kiszemelt átkelőkre. Ausztria úgy látta, Róma nem védi kellőképpen határait, ezért Párizzsal és Bonnal együtt dorgálta Itáliát amiatt, hogy lehetővé teszi politikai menedékjog kérését a kurdoknak, amivel csak ösztönzi a javarészt gazdasági menekültek továbbáramlá- sát a többi országba, amelyekre ez elviselhetetlen terheket ró. Tény, hogy Schengennek nemcsak szabadságot, hanem biztonságot is kell jelentenie, s Olaszországra, miként Ausztriára is épp a biztonság garantálásában óriási felelősség hárul. Mindkét állam határai egyúttal a schengeni rendszer külső határai, amelyeken keresztül a legtöbb illegális határátlépő, kábítószer-, fegyver- és embercsempész, autótolvaj és maffiózó érkezhet „Schengenor- szágba”, egyrészt Ke- let-Európából, másrészt a Közel-Keletről. Feladatuk, hogy kiszűrjék a bűnözőket, s feltartóztassák a gazdasági menekülteket is. Az utóbbiak főleg Németországot, Francia- országot, sőt egyes adatok szerint egyre gyakrabban immár Ausztriát nevezik meg célországként, míg Olaszországot általában valamiféle átjárónak, előszobának tartják. Róma számára ezért könnyebb a szolidaritásvállalás, a megértés tanúsítása - jelen esetben a kurdok iránt. Átjárónak használják a gazdasági menekültek a közép-európai, Schengenen kívül rekedt országokat is. A hivatalos Ausztria nyugtatgat, s állítja: Schengen nem mumus. Egyesek azonban riogatnak. Szerintük még az átjárók státusa is hamarosan megváltozik: fel kell készülni arra, hogy Csehország, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia tranzitállamból célországgá válik. Ezt a változást pedig épp az osztrákok gyorsíthatják meg a menekültügyi törvény januárban életbe lépett határozatával, amely szerint a menekültek szempontjából veszélytelen valamennyi Ausztriával szomszédos ország, ezért a menekülteket szinte automatikusan kiutasítják. Nyilvánvalóan szükség van az egyeztetésekre, az együttműködésre, nemcsak a schengeni rendszerbe tömörült államok, hanem a nyugati és keleti országok között is. Bécs most azt javasolja: az Európai Unióba felvételüket kérő országokkal kezdődjenek konzultációk arról, hogy a csatlakozási tárgyalásokkal párhuzamosan miként közelíthetnének ezek az államok a schengeni normákhoz is. Mily komoly küzdelmekről van szó! A honi polgártól mégis távol állnak ezek a problémák. Az utazó, a vállalkozó, az ingázó csak a hosszú sort látja a bergi határátkelőn. Miként reagál? Dühöng, hogy olykor órákig kell várnia egy pecsétre. Izgul is. Mi lesz, ha kiszúrják és piszkálják? Mérges, mert gyanúsítják, pedig nem akar se csempészni, se lopni, se kivándorolni. Csak Bécsben szeretne körülnézni... Fokozatosan szoktattak a szigorhoz, a szúrópróbákhoz. Az életbelépés, azaz a teljes jogú taggá válás csak az egyezmény által előírt technikai feltételeknek való megfelelés után lehetséges Kötelező enyhítések, szigorítások és egyeztetések 1985. június 14-én a luxemburgi Schengenben Franciaország, az NSZK és a Benelux-államok szándéknyilatkozatot írtak alá a közös határaikon való ellenőrzés megszüntetéséről, állampolgáraik szabad mozgásáról. A terv megvalósításának határidejét 1990. január elsejére tűzték ki, magának a végrehajtási megállapodásnak az aláírására azonban csak 1990. június 19- én kerülhetett sor. Á hatályba lépés időpontja többszöri módosítás után 1995. március 26- ra tolódott. Az egyezmény nyolc fejezetre tagolódik, s 142 pontban foglalja össze „Schengenország” törvényeit. Kimondja, hogy tagjaivá kizárólag az Európai Unió (az aláírás idején Európai Közösség) országai válhatnak. Felsorolja a tagok által kötelezően végrehajtandó enyhítéseket és szigorításokat. Az enyhítések az aláíró országok állampolgáraira vonatkoznak, s lehetővé teszik útlevél nélküli szabad mozgásukat. A szigorítások az egyezményt nem aláíró országok állampolgárait érintik, más elbírálásban részesítve az EU- és a nem EU-tagországo- kat. Az egyezményben előírtak szerint az aláírók kötelezik magukat arra, hogy bekapcsolódnak a strassbourgi központú közös számítógépes nyilvántartó rendszerbe, fokozzák a rendőrségeik közötti együttműködést, biztosítják a kölcsönös jogsegélyt a forgalmi adók és vámok terén életbe lépő törvények megsértőivel szemben, egyesítik a lőfegyverekkel kapcsolatos eljárásokat, valamint a kábítószer-csempészet elleni fellépést. Vállalják továbbá, hogy más országokkal közös külső határaik védelmét megerősítik, az ellenőrzést megszigorítják, vízumeljárásukat a kívülálló országokkal szemben egységesítik, a bűnözőket kiadják, az egy-egy tagállamban a menedékjog-kérelmek elbírálásakor hozott döntéseket az aláíró országok magukra nézve érvényesnek tekintik. Az egyezmény aláírói: 1990. június 19.: Németország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg; 1990. november 27.: Olaszország; 1991. június 25.: Spanyolország és Portugália; 1992. noAz aláírók belépnek a közös számítógépes nyilvántartó rendszerbe. vember 6.: Görögország; 1995. április 28. Ausztria; 1996. december 19.: Svédország, Finnország, Dánia, Norvégia és Izland. A nem EU-tag Norvégia és Izland - tekintettel a skandináv országok között több mint három évtizede fennálló útlevélunióra - kivételes és különleges elbírálásban részesülve lesz majd társult tag. Az életbelépés, azaz a teljes jogú taggá válás csak az egyezmény által előírt technikai feltételeknek való megfelelés után lehetséges. A teljes körű átállás - a közös számítógépes rendszerbe való bekapcsolódással, a repülőterek schengeni normák szerinti átalakításával, s végül a belső és külső szárazföldi határátkelőkön az ellenőrzés megkönnyítésével, illetve megszigorításával - lépcsőzetesen zajlik, s több hónapot vesz igénybe. Az életbelépés időpontja az egyes országokban: 1995. március 26. Németország, Francia- ország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Spanyolország és Portugália; 1997. október 26.: Olaszország; 1997. december 1.: Ausztria. 1998 végén várhatóan Görögország, 1999 végén pedig valószínűleg Svédország, Finnország, Dánia, Norvégia és Izland is teljes jogú taggá válik. Az egyezmény felügyelője az ún. Schengen-tanács, amely a résztvevő államok bel- és igazságügy-minisztereiből áll, s évente kétszer ülésezik. Gabriele Matzner szavai szerint megoldásokat kell keresni.”
