Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-02-04 / 5. szám
Politika 1998. február 4. 3 Jelzés volt: csak a demokratikus értékrendű politikának lehet becsülete Európa eljött Lőcsére P.Vonyik Erzsébet _________ Ki tudja, mikor seregük újra Szlovákiába ennyi állam feje, mint most, január harmadik harmadában? Hiszen Lőcse nem kevesebb mint tizenegy államfőt látott vendégül - beleértve a mandátumának végnapjait élő honi elnököt is, akinek megbízatása alig négy hét múlva lejár. Épp emiatt hozták előre a tél kellős közepére a közép-európai államfők tavaszi hónapokban esedékes találkozóját, amelyet az 1994-es litomysli összejövetel óta évente más-más helyszínen tartanak meg. S ezért lett idén Szlovákia a házigazda: a térség legfelsőbb szintű vezetői így is jelezni akarták, hogy becsülik azt a demokratikus értékrendet valló politikát, amelyet Mi- chal Kovác neve fémjelez. Vladimír Meciar is érthetett abból a döntésből, hogy januárban Lőcsére vezet Michal Kovác tíz kollégájának az útja. Ettől kezdve mindenáron keresztbe akartak tenni az államfőnek. A DSZM képviselői, Macuskaés Cuper, sőt maga Meciar is azt akarta elhitetni, hogy az államfő megbízatása megválasztásának napján jár le, nem pedig az eskütételkor. Az egész december ennek a bizony- gatásával telt el, azzal a céllal, hogy így már jóval a lőcsei találkozó előtt megejthessék az első elnökválasztási fordulót, s ezzel Michal Kováénak még egy utolsó kegyelemdöfést tudjanak adni. Ám az alkotmánybíróság döntése kimondta: március 2-ig Kováé nem mozdítható el a helyéről. Ezzel a verdikttel a hatalom ez esetben nem mert nyíltan szembeszállni, hanem kénytelen-kelletlen megbékélt vele. Tette ezt alighanem épp a lőcsei csúcs miatt, hiszen ellenkező esetben ezen a fórumon megkapta volna a magáét a törvénytipró hírében álló kormánykoalíció. Ivan Gasparovic házelnök azonban mégis megpróbált egy utolsó övön aluli ütést mérni a köztársasági elnökre: épp a lőcsei csúcs nyitónapjára hirdette meg azt a parlamenti ülést, amelyen megejtették volna az államfőválasztás első fordulóját. Idehaza és külföldön azonban olyan nagy felhördülést váltott ki ez az etikátlan lépés, hogy a házelnök kényszeredetten egy héttel eltolta az elnökválasztás időpontját. Ilyen intrikák után már semmi sem zavarhatta a tizenegyek tanácskozását. Az újságírók legfeljebb azon csodálkozhattak, hogy miféle fából faragták azt a miniszterelnököt, aki nem ragadja meg az alkalmat, hogy elmenjen Lőcsére. Ez a fórum remek alkalmat kínált az Európai Unió és a NATO bővítéséből egyelőre kihagyott ország kormányfőjének arra, hogy letegye előttük a garast országa EU- és NATO-integrációs szándéka mellett. Két fő oka lehetett annak, hogy ezt a „ziccert” kihagyta: vagy nem is komolyak ezek a szándékok, vagy pedig annyira viszolyog az egykori pártbeli helyettesével, Michal Kováccsal való találkozástól, hogy inkább olyan kaliberű politikusokkal sem jön össze, mint a német, az osztrák, a román, az olasz, a szlovén, a bolgár, az ukrán államfő, vagy Göncz Árpád és Václav Havel. Pedig a szlovák kormányfő igazán nem dúskál ilyen magas szintű látogatókban, hiszen egy kezén összeszámolhatja, mennyi állam- vagy kormányfő tette nála tiszteletét az elmúlt évben. Megvolt az oka annak, hogy a miniszterelnök elkerülte Lőcsét, és a csúcs időpontjában egy tűzoltószertár átadásán vett részt. Meciar nem akart olyan társaságba menni, amely nem az ő dicsőítése miatt jött össze. Ha mégis ott lett volna, nem lett volna az ínyére az, amit Emil Contantinescu mondott, aki arra figyelmeztetett, hogy nem szabad lebecsülni a nacionalista kommunizmus, a szervezett bűnözés és a korrupció veszélyét. A román elnök szerint a maffiák hatalmukba keríthetik az állami intézményeket, s ezt a polgári szerveződéseknek meg kell akadályozniuk. Göncz Árpád is a polgári szerveződések szerepét méltatta, amelyeknek meg kell őrizniük a kormánnyal és a politikával szemben a függetlenségüket. Roman Herzog német elnök arról szólt, hogy a 75 milliós Németországban működő nem kormány- szintű szervezetekben mintegy 12 millió önkéntes tevékenykedik, akik gyorsabban és emberségesebben cselekszenek, mint az állami hivatalnokok. Václav Havel rámutatott a polgári társadalom előnyeire, amely többek között lehetővé teszi önazonosságának megőrzését. Luigi Scalfaro olasz államfő azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a társadalom megteremtse a feltételeket a párbeszédhez. Klestil osztrák államfő azt emelte ki, hogy Lőcsén a tizenegy államfő több mint 300 millió európai polgár érdekeit képviselte, ami több, mint az USA vagy Oroszország lakossága. Európa tehát eljött Szlovákiába, pontosabban Lőcsére. Ezzel megdőlt a kormánynak az az állítása, hogy a külföld ig- norálja a szegény, szerencsétlen Szlovákiát. Épp az államfői csúcs jelezte, hogy az öreg földrész számol egy demokratikus és európai értékeket valló Szlovákiával. Csakajogállamiság elveit megcsúfoló, önkényuralmi módszereket alkalmazó Szlovákiát közösítené ki magából! Meciar kihagyta a lőcsei lehetőséget. Európa egy demokratikus Szlovákiával számol. Heti jegyzet Nálunk márl996-tól hatályos? Fekete Marian Február elsejével lépett hatályba a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény, amelyhez az Európa Tanács tagállamai három éve csatlakozhatnak aláírásukkal. Az azóta sokszor és sok vonatkozásban emlegetett egyezmény kompromisszumok eredményeként született meg. Bonyolult problémakörről van szó, hiszen még az Európa Tanács alapító tagállamaiban is visszatérő probléma: kit, kiket tekintsenek nemzeti kisebbségnek. Nemcsak az őshonos kisebbségek jogairól van szó, hanem annak a több millió töröknek, kurdnak, arabnak a jogairól is, akik az ET-tagállamokba vendég- munkásként vagy menekültként érkeztek, majd letelepedtek. Az ilyen kisebbségekkel is számolva állapította meg a keretegyezmény oly alacsony szinten a „nemzeti törvényhozás által és a megfelelő kormányzati politikával végrehajtandó” jogvédelmi elveket. A keretegyezményről még azt is tudni kell, hogy más emberjogi szerződésektől eltérően, a kisebbségek tagjai számára nem állapít meg bírósági úton kikényszeríthető jogokat, a kollektív jogokra pedig még csak nem is utal. Az egyezményben a jogokról rendszerint szinte közömbös megfogalmazásokat olvashatunk: a Felek vállalják, hogy elismerik ezt vagy azt a jogot. Egyébként ezeknek a jogoknak a többségét a szlovák alkotmány is szavatolja (habár egyes jogok érvényesítéséhez hiányzanak a feltétlenül szükséges végrehajtó törvények) . Az elmondottak ellenére olyan jogokat is említ, amelyeket az alkotmány, sőt alighanem az alkotmánybíróság sem ismer. Például a keretegyezmény ratifikálásával Szlovákia is vállalta, hogy „a rádióműsor-szórás és televíziós sugárzás törvényes keretében, amennyiben lehetséges ... biztosítani fogják, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára lehetőséget nyújtsanak a saját média létrehozására és használatára”. Egy ilyen saját média nálunk viszont az államnyelvről szóló törvény értelmében csak úgy működhetne, hogy az már nem lenne „saját média”, mert Szlovákiában kisebbségi nyelveket „csak az adott műsornak az állam nyelvén megtörtént közlése után szabad használni”. Az alkotmánybíróság tavaly szeptemberben kihirdetett határozata többek között ezt a rendelkezést is alkotmányosnak találta. Itt kellene elmondani azt is, hogy a keretegyezmény Szlovákia és Magyar- ország számára valójában nem is most, február elsejével vált kötelező erejű nemzetközi jogi dokumentummá: a benne foglalt kötelezettségek már 1996-tól kötelezik mindkét országot. A szlovák-magyar alapszerződés aláírásával Pozsony és Budapest nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt az egyezményt alkalmazza. Szlovákia nemzetközijogi kötelezettségvállalásai ellenére is mostohán kezeli a nemzetközi szerződéseket. A nemzetközijog ignorálása tekintetében csak árnyalatnyi különbségek vannak a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom között. A nemzetközi szerződésekben szereplő „a Felek vállalják, kötelezik magukat ...’’jellegű megfogalmazások címzettjét nehéz lenne megtalálni nálunk. Az alkotmánybíróság az ilyen megfogalmazásokat is tartalmazó nemzetközi emberjogi szerződésekről például úgy vélekedik, hogy azok a szlovák parlamentet nem kötelezik semmire, mert a parlament nem olyan szerv, amely ezeket a szerződéseket a gyakorlatban érvényesíti. A parlament tehát megszavazhat olyan törvényt, amely sérti a Szlovákia által is ratifikált nemzetközi egyezményekben szavatolt jogokat, az ország által vállalt kötelezettségeket. Kit és mire kötelez akkor a nemzetközi jog? Visszatérő gond: ki is a kisebbségi? Vonal alatt Kezdjük a bizonyítványokkal! Szűcs Béla A szlovákiai magyarság kételyekkel teli várakozással leste a többször elhalasztott szlovák-magyar külügyminiszteri találkozó eredményeit. Számunkra a szlovákmagyar viszony nem csupán egyike a sok országgal ápolt kapcsolatoknak. Ennek a kérlelhetetlen politikai változások következtében Szlovákiában rekedt több mint félmillió magyarnak a létét élteti az anyaországgal kialakított baráti viszony. Mi nem vagyunk szórványmagyarok, idevándorolt idegenek, hanem Szlovákia lakosságának több mint az egytizedét alkotó, itt született népcsoport, amely ragaszkodik nemzeti identitásához, anyanyelvéhez és jogaihoz. Nekünk ezért jelent többet minden szlovákmagyar eszmecsere, mint a lakosság többségének. A két ország között az utóbbi hónapokban kialakult fagyos légkör megszűnését vártuk a Kramplová-Kovács találkozótól. Sajnos, reményeink ezúttal sem váltak valóra: az alap- szerződés betartását felügyelő albizottságokról azonban ezúttal sem sikerült megegyezni. A bizottságban olyan magyaroknak kellene helyet kapniuk, akikben megbízik a kisebbségünket képviselő Magyar Koalíció. Természetesnek tűnik, hogy Magyarországon a szlovákok, nálunk pedig a magyarok válasszák ki legrátermettebb képviselőiket. Hosszas huzavona után Pozsony beleegyezett, hogy az albizottságnak két magyar nemzetiségű is a tagja legyen. Őket azonban a kormány választotta ki, abból a hozzá hű magyar mozgalomból, amelyet a közvélemény-kutatások nem is jegyeznek. A magyar kormány azt szorgalmazza, hogy a Magyar Koalíció egyetértésével válasszanak albizottság! tagokat. A magyar küldöttség ezért nem írta alá a jegyzőkönyvet. Az ellenzéki szlovák Smer így értékelte a helyzetet: „Egyetlen probléma, hogy a magyar kisebbség képviselőit ne a miniszter asszony válassza ki, hanem a magyar kisebbség. Az az elmúltválasztásokon már ki is választotta, amikor a szavazatok tíz százalékát a magyar pártokra adta. A közvélemény-kutatási eredmények és a józan ész szerint a Magyar Koalíció képviselőit a magyar kisebbség választotta. Ha ezt az érvet a miniszter asszony nem óhajtja figyelembe venni, felvetődik a logikus kérdés: vajon ő-e az, aki a legfelkészültebben képviseli Szlovákia külpolitikáját külföldön?” Jellemző, hogy a szlovák-magyar tárgyalások előestéjén hozták nyilvánosságra a kétnyelvű bizonyítványokkal kapcsolatos „zseniális” döntést. Lényege, hogy maradnak a szlovák nyelvű bizonyítványok, ám azok a szülők, akik óhajtanak róla egy semmire sem használható magyar másolatot, illetmény fejében elkészíttethetik. Ugyan minek? Hogy port hintsenek a világ szemébe és bolondot űzzenek a magyar szülőkből? A világon ugyan hol adnak még ki olyan okmányt, amely semmire sem használható? A kormánypolitikusok egyre gyakrabban emlegetik Magyarországgal kapcsolatban a kölcsönösség (reciprocitás) elvének szükségességét. Hát akkor kezdhetnénk a bizonyítványokkal! A magyarországi szlovák iskolákban ugyanis olyan kétnyelvű bizonyítványt kapnak a gyerekek, amelyben első helyen az anyanyelv áll. A legutóbbi külügyminiszteri találkozó tehát nem hozta meg a görcsök feloldását. Az alapszerződés kisebbségekkel foglalkozó fejezetének blokkolása továbbra is érvényteleníti az egész szerződést. Úgy látszik, az alapszerződés csak a választások után, kormány- váltás esetén telítődik meg tartalommal. ........... ............................... ........................- A—i_____________________________,________________________________I uJ Öt száz éve a Jagelló-ház uralkodói ültek itt CTK-felvétel
