Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-02-04 / 5. szám
f T S \ /o O OT^T^l OT\ vasarnap Szlovákiai magyar családi magazin Riport Egy nemzeti parkról, melyet unokáink is látni fognak. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1998. február 7-től 13-ig Sport Beszélgetés a szlovák jégkorongválogatott vezető- -I /" edzőjével. _LO Ellenségkép helyett pozitív kisebbségpolitika kellene Furcsa kölcsönösség CsákyPál A kisebbségek parlamenti képviseletét a kelet-közép-európai térségben Szlovéniában, Lengyelországban, Horvátországban, Romániában és Moldáviában oldották meg elfogadható szinten. Tény, hogy a parlamentbe való jutás során sérül a mandátumok egyenlőségének elve, s az is tény, hogy egy ilyen lépéssel több olyan képviselő juthat mandátumhoz, akik krízishelyzetekben akár kormánybuktató erővé válhatnak. Mindkét probléma kezelhető, ha létezik politikai akarat. Ám az is tény, hogy a parlamenti képviselet garanciája önmagában nem oldja meg a kisebbségek problémáit: ahhoz pozitív irányultságú politikai légkör szükségeltetik. A néhány kisebbségi képviselőt ugyanis a többség akkor szavazza le, amikor akarja. A pozitív kisebbségpolitika alapja a többség intelligens, toleráns hozzáállása a kérdéshez. Egyetlen szlovák politikusnak sincs viszont joga ahhoz, hogy a magyarországi csetléseket-bot- lásokat kritizálja. Szlovákiában ugyanis, holott sokkal magasabb a kisebbségek számaránya, még csak fel sem merült a lehetőség, hogy a parlamenti képviselet kérdésében pozitív megkülönböztetésben részesüljenek. A Magyar Koalíció képviselői ugyanolyan szabályok alapján nyerték el mandátumaikat, mint a parlament bármely más képviselője. Hogy ennek ellenére a harmadik legnépesebb tábort alkotják a tiszteltf?) Házban, nem a probléma pozitív kezeléséről, hanem a kérdés súlyáról tanúskodik. Nemcsak Magyarországon foglalkoznak ugyanis intenzíven ezzel a kérdéssel, hanem Szlovákiában is. Némi különbség a két igyekezet között: az előjel. Amíg Magyarországon azon dolgoznak, hogyan lehetMagyarországon törvény garantálja a kisebbségek autonómiáját. ne a kis létszámú kisebbségek képviselőit bevinni a parlamentbe, addig a szlovák kormánykörökben az a téma, hogyan lehetne a magasabb pozíciójú szlovákiai magyarság képviselőit kiszánkózni a törvényhozásból. Az eltérő irányultság nem csupán ebben a kérdésben érhető tetten. Magyarországon létezik tövény a kisebbségek jogairól, Szlovákiában nem. Itt azon mesterkedik a kormány, hogyan tudná csökkenteni a szlovákiai magyarság szervezettségét. Magyarországon törvény garantálja a kisebbségek autonómiáját, Szlovákiában kézi irányítás alá vették a kulturális intézményeinket. Magyarországon kisebbségi önkormányzatokat hoztak létre, azoknak vagyont is adtak működésükhöz, Szlovákiában Hudec miniszter privatizálta a kisebbségek kultúrájára törvényileg garantált összegeket. Magyarországon pénzügyi támogatást kapnak a kisebbségi szervezetek, kulturális intézmények, önkormányzatok, Szlovákiában szét akarják zilálni a kisebbségek létező, hiányos iskolahálózatát. Magyarországon mesterségesen tartják fönn a kisebbségek iskoláit, azokat kiemelt módon támogatják anyagilag. Magyarországon a kisebbségi iskolákban tanító pedagógusok magasabb anyagi megbecsülésben részesülnek; nálunk, ahol csak lehet, büntetik a kisebbségek iskoláiban tanító pedagógusokat. Míg a demokratikus országokban pozitív irányú előrehaladás tapasztalható, addig Szlovákiában a kisebbségellenesség a kormánypolitika szintjére emelkedett. Ä legnagyobb, elvitathatatlan különbség pedig abban rejlik, hogy Magyarországon senki sem tekinti a kisebbségeket ellenségnek - míg Szlovákiában ez is napi gyakorlat, amelyet kormányszintről gerjesztenek. Két országról beszéltünk, amelyek földrajzilag ugyan határosak- mégis mennyire különböznek egymástól! Az egyik - Európa. A másik?... Vezércikk Lánc, lánc, eszterlánc... Miklósi Péter Ez most megint, a ’89-es rendszerváltás óta immáron sokadszor, holmiféle tudatzavaros állapot. Szlovákiában továbbra sem a kiútkeresés, a fejünk fölött tornyosuló gondok megoldásának mikéntje a fontos, hanem a ködlovaglás. Mármint kormányzati szemszögből nézve. Ennek szabott új irányt a miniszterelnöki hivataljanuár derekán tett bejelentése, hogy a kormányfő ellen hamarosan elkövetendő merénylet készül! Azóta áll a bál, akarom mondani, tart az egyre élesebb szópárbaj az állítólagos merénylőkről szóló hírek komolyságára figyelmeztető kormánykoalíció és a sorozatos álhírekkel való korábbi ármánykodás tapasztalataira utaló ellenzék között. S miközben az ország e tekintetben is találgatásokkal van tele, csak úgy röpködnek a vádak. Például a merénylők célprémiumaként emlegetett egymillió márka gyanítható forrásairól, illetve ellenkezőleg, az államfői posztra is vágyó kormányfő telhetetlen hatalmi ambícióiról. Egyik nap az ellenzéki elnökjelöltek rátermettségének, őszinte hazafiasságának s kellő mélységű szlovák érzületük megkérdőjelezhetőségéről rajzanak ki a vélemények, mire másnap menetrendszerűen érkezik a válasz: ha a neobolse- vik praktikákkal ágáló hajdani jogász miniszterelnök lehet Szlovákiában, akkor egyenesen kívánatos, hogy ugyanitt például a Szlovák Tudomá- nyos Akadémia megbecsült szaktekintélynek számító tudományos titkára, vagy a baloldal képviseletében egy köztekintélynek örvendő akadémikus legyen az államfőjelölt! És miközben 1990 óta Vladimír Meciar hatodszor is elhíreszteli, hogy merénylet készül ellene, a tényleges izgalmat már nem is ez, hanem a kormányátalakítások újabb hullámai okozzák. Ennek ürügyén is röpködnek a kitaláci- ók. A kormánypártiak táborának vérmesebbje hajba is kapna, ha egyazon bársonyszékbe nem ugyanazt a nevet véli tudni. Sőt! Dehogyis véli -tudja! Mi több: jobban tudja. És még ez is hagyján. Mert többnyire azt is tudja, hogy kicsoda, hogy miféle az illető... Nosza, elő az itt olvasott, ott hallott kormánylistával, elő az előítélettel, elő az ítélettel. Csak egy kis meggyőzőerő, némi homályos hivatkozás, rövidke kormányfői nyilatkozat a közszolgálati tévéhíradóban, és indulhat az add tovább. Lánc, lánc, eszterlánc, bíróság nélkül kész az ítélet. Ha nem a „miénk” az illető. Ám ha a MIÉNK, akkor hozsánna neki. De még ez is mind semmi; fontosabb, hogy a Szlovákiát külhonban érő sajtóbírálatokat részben a szlovák ellenzéki pártok, javarészt azonban bizonyos szlovákiai magyar körök sugallják, akiknek semmi sem drága, akiknek legfőbb céljuk az önigazgatás, az elszakadás, az el- magyarosítás, az ördöggel való cimborálás, úgyhogy ideje rendet teremteni, elvégre akinek a kenyerét eszed, annak a nótáját fújjad... Hogy e kenyér java része éppen az országnak a Csallóköztől a Bodrogközig húzódó éléskamrájában terem? Kit érdekel az!... Az ilyen részletkérdéseknél akad sokkal fontosabb teendő. Például megmutatni, hogy nem lesznek kétnyelvű bizonyítványok! De a szakszervezeteket is inkább megosztani kell, semmint tárgyalni velük; és az Alkotmánybíróság döntéseit sem kell igazán komolyan venni, elvégre egyszerűbb Gauliedert 15 milliós korrupcióval megvádolni, mint visz- szahelyezni őt jogaiba. Hogy mit szólnak mindehhez a világ demokratikusabb tájain? Ugyan kérem, egy bölcs kormány mégsem hagy magának dirigálni! Nekem, nyilván sokadmagam- mal, minderről más a véleményem. Nevezetesen, hogy a civil társadalom és a demokrácia ott kezdődik, ahol a mértékadó körök mértéket adnak és józan mértéket szabnak. Elsősorban önmaguknak. Az Orlojt nem érdeklik a prágai kormányválságok Prikler László felvétele
