Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-28 / 4. szám

Kultúra 1998. január 28. 13 „A néző ma olyan világba vágyik, ahol szabadon megvalósíthatja elképzeléseit” Kép és felelősség Heti kultúra Felhívás A Szlovák Köztársaság Irodalmi Alapja „A közelről mutatott arc képe sokat elárul...” Inkey Alice felvétele Szabó István OSCAR-DÍJAS FILMRENDEZŐ: A múlt század utolsó éveiben a technika fejlődése egy új művé­szet megszületését tette lehető­vé, mely az ember külső és belső világát nemcsak leírni, valami­lyen állapotában rögzítve ábrá­zolni, vagy érzelmeinek, hangu­latának belső folyamatát a zene hatásaival megjeleníteni tudta, de már rögzítette ezeknek a vál­tozó és állandóan átalakuló ér­zelmeknek és gondolatoknak külső megjelenését az ember ar­cán a tekintet fényében is, azok megszületése és megváltozása Létrejött valami, amit az ember addig nem tudott a művészetben megjeleníteni... pillanatában. Tehát a műélvező számára maga a születés, a válto­zás, az átalakulás vagy elmúlás szemmel látható, követhető él­ménnyé változhatott rögzített, megőrzött állapotában. Ez a tény felértékelte az emberi arcot - pontosabban a személyi­séget, mely az emberi arcon, te­kintetben megnyilvánul. Létre­jött valami, amit az ember addig nem tudott a művészetben meg­jeleníteni, mert nem tudta rögzí­teni. A film legjelentősebb meg­különböztető jele tehát az érzel­mekkel teli, változó emberi arcról készült közeli kép lett, s termé­szetesen ennek a közelről látható arcnak a viszonya az őt körülvevő világgal. így a filmnek ebből az alapvetően egyedi tulajdonáságból rövid húsz-harminc év alatt organiku­san született meg a sztárkultusz, a nagy nézői csoportok, tömegek érzéseit, a speciális korszellemet kifejező személyiség kultusza. Gondoljunk a film- és tévészemé­lyiségek politikai karrierjére Rea­gan elnöktől az osztrák televízió néppárti képviselőjévé avanzsált bemondónőjéig. Vagy a Diana hercegnő-jelenségre: hogyan vált a kisember vágyainak, igaz­ságérzetének, egyszerű asszo­nyok új erkölcsi világképének reprezentánsává a mesebeli, szo­morú sorsú, bátor hercegnő. De azt is mondhatjuk, mennyire jellemző egy-egy kultúra a meg­jelenő személyiségre. Sztálin nemcsak személyesen jelent meg a filmhíradó képein, hanem sok esetben színészek jelenítették meg alakját, ikonfiguraként il­lesztve a hit teljes ikonképébe. Tehát személyisége nem önma­gában volt jelentős - és ezt hang­súlyozta is -, hanem egy nagy egység részeként, akit ez a fel­sőbb egység - a hatalmon lévő ideológia adott, és az is fogja el­venni, ha ennek elkövetkezik az ideje. Mert tettei nem az ő, ha­nem egy felsőbb hatalom mozgá­sának részei. A filmen való meg­jelenés szemlélete mögött stabil pravoszláv szellemiség képezi az alapot. Hitler mozgóképen megjelenő alakja más. Őt életében soha nem jeleníthették meg színész­szel. Személyisége nem volt he­lyettesíthető. Ő maga az üzenet, ő maga az ideológia, nem része valaminek, hanem mozgató energiája, lényege; vezér, aki nélkül nem létezik az ügy. Őben­ne kell hinnie a nézőnek, ezért ő csak személyesen jelenhet meg. Ő hat, ő csábít, ő sugároz, lénye­gi kérdésekben egyedül csak ő nyilatkozhat meg, ő a háborút vesztett-szenvedett-megalázott nemzet Megváltója. Lehet, hogy Chaplin hibát követett el, mikor zseniális „Diktátor” filmjében megalkotta a nevetséges, bo­lond Kispolgár-Diktátor Hitler- képét, csökkentve milliók ve­szélyérzetét, megadva a lehető­séget az elmebeteg vagy deter­minált személyiségre hárítani minden felelősséget. „Bármi tör­tént, nem mi vagyunk hibásak. Nem én voltam, Adolf Hitler tet­te mindezt.” Milyen ismerős: „Sztálin volt mindez, nem én.” „Nem én voltam, az a Kádár­rendszer volt, Kádár János tette mindezt.” Wolf Birman bátorsá­ga kell még ma is kimondani, amit a berlini falra írt: „A legször­nyűbbek ebben a falban mi ma­gunk voltunk.” Eszre sem vesszük, és már keve­redik a valóság a fikcióval szinte szétválaszthatatlanul, s az ösz- szefonódott új minőség mögött csupán etikai kérdések marad­nak, egyetlen szóval a közép­pontban: Felelősség. Hány milli­óan néznek egy eseményt? Dia­na hercegnő temetését vagy egy terrorcselekményt élő adásban, mert a terroristák maguk hívják a tévét, nekik a kommunikáció ak­tusa a céljuk, a gyilkosság kom­munikációja. Előre eltervezett és megrendezett, fikciószerzők ál­tal kitalált valóság! Az írástudók felelősségének többszázszorosát igényli a mozgókép felett rendel­kezők felelőssége. Szerencsére a mozgókép, saját alaptulajdonságai jóvoltából többször leleplezi azt, aki vissza akar élni vele. A közelről muta­tott arc képe sokat elárul. A ha­misság, a leleplezés, a beteges szereplési vágy, az önhittség ugyanúgy láttatja magát, mint a hajfesték s a műfogsor fénye. A hordószónok, aki messziről, a színpadról hatásos lehet, egé­szen közelről látva csak hamis, felfújt hólyag. A fogyasztó, a néző ma olyan vi­lágba vágyik, ahol szabadon megvalósíthatja elképzeléseit, ahol bárkiből bárkivé válhat, A film felmérhetet- lenné növekedett hatásával. ahol a társadalmi osztályok, ré­tegződések, származás nem szá­mít, ahol a többszörös vesztes is győztessé lehet. Ez a világ a nagy tömegek elképzelése szerint Amerikában van. A vágy: a győz­tesek világához tartozni - vagy akárcsak látni, hogyan isznak mások a győzelem poharából -, ez viszi a nézőt ma moziba az amerikai filmhez és távolítja el a vesztesek sorát bemutató euró­pai vagy magyar filmtől. Eredeti ifjúsági műveket vár Új Szó-információ ______ A Szlovák Köztársaság Iro­dalmi Alapja - az eredeti iro­dalom szekciója pályázatot hirdet eredeti ifjúsági és gyermekirodalom megírásá­ra a következő kategóriák­ban: A/ eredeti vers B/ eredeti próza. A pályázat feltételei: A versenyben csak a Szlovák Köztársaság polgárai vehet­nek részt. Pályázni eddig nem publikált - szlovák, ma­gyar, ruszin vagy ukrán nyelven írt - kéziratokkal le­het, melyeket három pél­dányban kell elküldeni az alábbi címre: Literárny fond, Stúrova 14,815 40 Bratislava. A verseny jeligés. Ezért a rendezők kérik a pályázó­kat, hogy egy külön, „Literárna sútaz - pővodné diela pre deti a mládez” fel­iratú borítékba helyezzék el levelüket, amelyben feltün­tetik nevüket, születési szá­mukat, címüket és a mű cí­mét, s ezt a borítékot ragasz­szák le. A beküldött művet csak annak címével jelöljék. A magyar, ukrán vagy ruszin nyelven írt pályaművekre szlovákul is írják rá a mű cí­mét. A szerző nevét ne tün­tessék fel a kéziraton. A szlovák nyelvű pályaműve­ket mindkét kategóriában az alábbi összegekkel díjazzák: 1. díj: 20 000 korona, 2. díj: 15 000 korona, 3. díj: 10 000 korona. A magyar, ukrán vagy ruszin nyelvű munkák díjai - mind­két kategóriában - a követke­zők: l.díj: 15 000 korona, 2. díj: 10 000 korona, 3. díj: 5 000 korona. A pályaműveket értékelő zsűri a vers kategóriában a serdülőkorúakhoz szóló művekért 10 000 korona prémiumot adhat, s ugyan­ilyen összeget ítélhet oda a próza kategóriában a kábítószer-ellenes műve­kért. A magyar, ukrán vagy ruszin nyelven írt művek esetében a prémium össze­ge 5 000 korona. A pályaművek beküldési ha­tárideje: 1998. május 31. A verseny eredményét 1998. november 30-ig hirdetik ki. Lapozgató Prágai Tükör 1997/5 Késve ugyan, de megjelent a Prágai Tükör tavalyi, utolsó száma, amely részletesen be­számol az október közepén Prágában és Brünnben meg­rendezett Magyar Kulturális Napokról. A rendezvényt Sza­bó Gyula festőművész kiállítá­sával nyitotta meg dr. Kubicka Kucsera Klára művészettörté­nész, aki Párbeszéd a Holddal című írásában mutatja be a tár­lat anyagát. A Látogató című rovat Ágh Líviát, a prágai Nemzeti mátyusföldi opera­énekesnőjét szólaltatja meg. PRÁGAI s 3 1997/5 AcuimoM it Idd Plíg*t /» Bí0fl»f M»£vir Kohvntlí. Nipolríl Btbd Invin-íit Príglbin G&icz ÁifUddil Uitgnta Ágh tivllnil Btiriíjetf* Koctli Zdtlnnil Zldot A*diij Jlnittlt.* Snetinovi doxni ivovdd Regény R endes körülmények között itt mindig vi­dám hangulat ural­kodott; a beszélge­tésekből sok mindent meg le­hetett tudni a városban lakó emberekről. De ma más volt a helyzet. Úgy érezték, mintha cirkuszban volnának, ahol a fűrészporos porondon elefán­tok és más egzotikus állatok éppen most fejezték volna be mutatványaikat. Ebédre csu­pa közkedvelt ételt szolgáltak föl: rántott csirkét, főtt kuko­ricát, zöldbabfőzeléket és mo­gyorós pie-t. A rántott csirké­hez mindnyájan evőeszközt használtak, jóllehet máskor kézzel ették, nagy kedvtelés­sel, mert állítólag Jacquelin Onassis is kézzel eszi. George Hobeika tette le első­nek a kést és villát, és kezébe vette a tányérján fekvő csirke­mellet. A rántott csirkét csak így lehet enni - szólalt meg ínyenckedően, és élvezettel beleharapott a ropogós falat­ba. Itt valódi disznózsírt hasz­náltak a rántott csirke elkészí­téséhez, nem műzsiradékot vagy olajat, mint az egyszerű déli háztartásokban. George Hobeika érezte, hogy őt már semmi sem izgathatja föl. Elég volt közeli nyugdíjára gondol­nia, és mindjárt olyan hangu­lata támadt, mintha bort ivott volna, időnként még bátorság Fekete-fehér rapszódia Vera Kistlerová 31. rész is szállt belé. Most élvezettel tette feltűnővé magát kollégái és kolléganői előtt, hiszen kö­zöttük töltendő napjai már meg voltak számlálva; örült a rendkívül kínos helyzetnek. Glory, Hallelujah! A szemközt ülő néger nő (Hobeika a két tábort elvá­lasztó kis köz szélén foglalt magának helyet) ránézett, és szintén letette az evőeszközt. Kezébe vette a csirkecombot, és úgy ette. - Igaza van - szó­lalt meg -, én se tudok rántott csirkét másképp enni. - A né­ger nő sovány volt, amolyan férfias fajta, még borotválkoz­nia is kellett, és hosszú szőke haja úgy lógott a fejéről a vál­lára, mint a spanyol moha a déli tölgyfák ágairól. George végignézett fehér kolléganői arcán, és ez a látvány annyira felvidította, hogy még na­gyobb bátorságot öntött belé.- Miért nem hozott magának rántott zúzát is? - kérdezte hangosan szemközti szom­szédnőj étől.- Rántott zúzát? Azt sehol se láttam - felelte a néger kollé­ganő.- De hiszen ott volt - erőskö- dött George -, meg máj is. Menjen csak oda, egy kis tál­cán van a zúza is meg a máj is, mindjárt a kukorica mellett.- Igazán? - csodálkozott a né­ger kolléganő; abbahagyta az evést, és maga mögé nézett az iskolai konyha nyitott ajtajá­ba, amelyen keresztül az ételt osztották a tanszemélyzetnek. A konyhában fehér és fekete nők mozogtak, a fehérek ételt osztottak, a feketék edényt mostak és új teli tálakat hoz­tak az üresek helyébe.- Elhozom magának - ajánl­kozott föl George Hobeika, és mindjárt fel is állt. fehér tanárnők je­lentőségteljesen egymásra pillantot­tak, sokan közülük nem ettek tovább. Akik foly­tatták az evést, továbbra is evőeszközt használtak. A kés és a villa meg-megcsúszott a síkos plasztiktányérokon, az egyik tanárnőnek az ölébe esett a csirkecomb, de mind­annyian kitartottak és úgy et­tek, ahogy szerintük egy fe­hér, déli nőnek ennie illik. Fe­kete kolléganőik letették az evőeszközt, és úgy ettek, ahogy megszokták. Megköny- nyebhültek, amikor a maguk módján kezdtek enni, és most már a maguk módján kezdtek beszélgetni is. George Hobeika egy tálca rántott zúzát és májat hozott, letette az asztalra, maga is vett belő­le, és vidáman beszélgetett a néger nőkkel. Ekkor belépett az énektanárnő, aki délelőtt a felső középiskolában tanított, délután az alsóban. Mindig itt ebédelt, az alsóban, mert sze­rinte itt finomabb, magasabb fehér kenyeret sütöttek, való­di vajjal. Mindig dúdolgatva jött be, de most, amikor meglátta a taná­ri asztalt, az arca olyan kifeje­zést öltött, mintha valaki há­lóingben és make up nélkül lepte volna meg. De a kolléga­női látták, hogy bejött, meg éhes is volt, és máshol már nem kapott volna ebédet. A konyhaajtóban átvette az ebédjét, aztán tanácstalanul állt a tanári asztalnál, ahol ép­pen felszabadult egy hely... két néger nő között. Minden száj megszűnt rágni, minden­ki várta, mi lesz.- Oh, well - mondta az ének­tanárnő, és befurakodott két testes néger nő közé, akiknek a combjai szélesebbek voltak a széküknél. Az énektanárnő a derekához szorította könyö­keit, ivott egy kis jeges teát, evett egy keveset a csirkemell­ből, de az aranybarnára sült, magas, fehér kis kenyércipó­nak a felét se fogyasztotta el; felállt és elment. él felé járt az idő; ilyenkor a legtöbb kisvárosban ideigle­nes, de annál jobb hangulat uralkodik, mint egy meghitt háztartásban, amikor a gyerekeket a komor iskola- épületek biztonsága védi, mia­latt itthon, a konyhában vala­mi fő a fedők alatt, és az egész házban finom ételek illata ter­jeng. Ebben az időben a város utcái üresek, a részegesek még alusznak, csak itt-ott tűnik föl egy autó, mialatt a postás für­gén járkál a házak között, fü- työrészik és megajándékozza a postaládákat a táskájából előhúzott küldeményekkel. (A regény közlését itt sajnos meg kell szakítanunk. A közeljövőben azonban könyv alakjában is megjelenik, és kapható lesz a könyvesboltokban.)

Next

/
Thumbnails
Contents