Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-28 / 4. szám
Kultúra 1998. január 28. 13 „A néző ma olyan világba vágyik, ahol szabadon megvalósíthatja elképzeléseit” Kép és felelősség Heti kultúra Felhívás A Szlovák Köztársaság Irodalmi Alapja „A közelről mutatott arc képe sokat elárul...” Inkey Alice felvétele Szabó István OSCAR-DÍJAS FILMRENDEZŐ: A múlt század utolsó éveiben a technika fejlődése egy új művészet megszületését tette lehetővé, mely az ember külső és belső világát nemcsak leírni, valamilyen állapotában rögzítve ábrázolni, vagy érzelmeinek, hangulatának belső folyamatát a zene hatásaival megjeleníteni tudta, de már rögzítette ezeknek a változó és állandóan átalakuló érzelmeknek és gondolatoknak külső megjelenését az ember arcán a tekintet fényében is, azok megszületése és megváltozása Létrejött valami, amit az ember addig nem tudott a művészetben megjeleníteni... pillanatában. Tehát a műélvező számára maga a születés, a változás, az átalakulás vagy elmúlás szemmel látható, követhető élménnyé változhatott rögzített, megőrzött állapotában. Ez a tény felértékelte az emberi arcot - pontosabban a személyiséget, mely az emberi arcon, tekintetben megnyilvánul. Létrejött valami, amit az ember addig nem tudott a művészetben megjeleníteni, mert nem tudta rögzíteni. A film legjelentősebb megkülönböztető jele tehát az érzelmekkel teli, változó emberi arcról készült közeli kép lett, s természetesen ennek a közelről látható arcnak a viszonya az őt körülvevő világgal. így a filmnek ebből az alapvetően egyedi tulajdonáságból rövid húsz-harminc év alatt organikusan született meg a sztárkultusz, a nagy nézői csoportok, tömegek érzéseit, a speciális korszellemet kifejező személyiség kultusza. Gondoljunk a film- és tévészemélyiségek politikai karrierjére Reagan elnöktől az osztrák televízió néppárti képviselőjévé avanzsált bemondónőjéig. Vagy a Diana hercegnő-jelenségre: hogyan vált a kisember vágyainak, igazságérzetének, egyszerű asszonyok új erkölcsi világképének reprezentánsává a mesebeli, szomorú sorsú, bátor hercegnő. De azt is mondhatjuk, mennyire jellemző egy-egy kultúra a megjelenő személyiségre. Sztálin nemcsak személyesen jelent meg a filmhíradó képein, hanem sok esetben színészek jelenítették meg alakját, ikonfiguraként illesztve a hit teljes ikonképébe. Tehát személyisége nem önmagában volt jelentős - és ezt hangsúlyozta is -, hanem egy nagy egység részeként, akit ez a felsőbb egység - a hatalmon lévő ideológia adott, és az is fogja elvenni, ha ennek elkövetkezik az ideje. Mert tettei nem az ő, hanem egy felsőbb hatalom mozgásának részei. A filmen való megjelenés szemlélete mögött stabil pravoszláv szellemiség képezi az alapot. Hitler mozgóképen megjelenő alakja más. Őt életében soha nem jeleníthették meg színészszel. Személyisége nem volt helyettesíthető. Ő maga az üzenet, ő maga az ideológia, nem része valaminek, hanem mozgató energiája, lényege; vezér, aki nélkül nem létezik az ügy. Őbenne kell hinnie a nézőnek, ezért ő csak személyesen jelenhet meg. Ő hat, ő csábít, ő sugároz, lényegi kérdésekben egyedül csak ő nyilatkozhat meg, ő a háborút vesztett-szenvedett-megalázott nemzet Megváltója. Lehet, hogy Chaplin hibát követett el, mikor zseniális „Diktátor” filmjében megalkotta a nevetséges, bolond Kispolgár-Diktátor Hitler- képét, csökkentve milliók veszélyérzetét, megadva a lehetőséget az elmebeteg vagy determinált személyiségre hárítani minden felelősséget. „Bármi történt, nem mi vagyunk hibásak. Nem én voltam, Adolf Hitler tette mindezt.” Milyen ismerős: „Sztálin volt mindez, nem én.” „Nem én voltam, az a Kádárrendszer volt, Kádár János tette mindezt.” Wolf Birman bátorsága kell még ma is kimondani, amit a berlini falra írt: „A legszörnyűbbek ebben a falban mi magunk voltunk.” Eszre sem vesszük, és már keveredik a valóság a fikcióval szinte szétválaszthatatlanul, s az ösz- szefonódott új minőség mögött csupán etikai kérdések maradnak, egyetlen szóval a középpontban: Felelősség. Hány millióan néznek egy eseményt? Diana hercegnő temetését vagy egy terrorcselekményt élő adásban, mert a terroristák maguk hívják a tévét, nekik a kommunikáció aktusa a céljuk, a gyilkosság kommunikációja. Előre eltervezett és megrendezett, fikciószerzők által kitalált valóság! Az írástudók felelősségének többszázszorosát igényli a mozgókép felett rendelkezők felelőssége. Szerencsére a mozgókép, saját alaptulajdonságai jóvoltából többször leleplezi azt, aki vissza akar élni vele. A közelről mutatott arc képe sokat elárul. A hamisság, a leleplezés, a beteges szereplési vágy, az önhittség ugyanúgy láttatja magát, mint a hajfesték s a műfogsor fénye. A hordószónok, aki messziről, a színpadról hatásos lehet, egészen közelről látva csak hamis, felfújt hólyag. A fogyasztó, a néző ma olyan világba vágyik, ahol szabadon megvalósíthatja elképzeléseit, ahol bárkiből bárkivé válhat, A film felmérhetet- lenné növekedett hatásával. ahol a társadalmi osztályok, rétegződések, származás nem számít, ahol a többszörös vesztes is győztessé lehet. Ez a világ a nagy tömegek elképzelése szerint Amerikában van. A vágy: a győztesek világához tartozni - vagy akárcsak látni, hogyan isznak mások a győzelem poharából -, ez viszi a nézőt ma moziba az amerikai filmhez és távolítja el a vesztesek sorát bemutató európai vagy magyar filmtől. Eredeti ifjúsági műveket vár Új Szó-információ ______ A Szlovák Köztársaság Irodalmi Alapja - az eredeti irodalom szekciója pályázatot hirdet eredeti ifjúsági és gyermekirodalom megírására a következő kategóriákban: A/ eredeti vers B/ eredeti próza. A pályázat feltételei: A versenyben csak a Szlovák Köztársaság polgárai vehetnek részt. Pályázni eddig nem publikált - szlovák, magyar, ruszin vagy ukrán nyelven írt - kéziratokkal lehet, melyeket három példányban kell elküldeni az alábbi címre: Literárny fond, Stúrova 14,815 40 Bratislava. A verseny jeligés. Ezért a rendezők kérik a pályázókat, hogy egy külön, „Literárna sútaz - pővodné diela pre deti a mládez” feliratú borítékba helyezzék el levelüket, amelyben feltüntetik nevüket, születési számukat, címüket és a mű címét, s ezt a borítékot ragaszszák le. A beküldött művet csak annak címével jelöljék. A magyar, ukrán vagy ruszin nyelven írt pályaművekre szlovákul is írják rá a mű címét. A szerző nevét ne tüntessék fel a kéziraton. A szlovák nyelvű pályaműveket mindkét kategóriában az alábbi összegekkel díjazzák: 1. díj: 20 000 korona, 2. díj: 15 000 korona, 3. díj: 10 000 korona. A magyar, ukrán vagy ruszin nyelvű munkák díjai - mindkét kategóriában - a következők: l.díj: 15 000 korona, 2. díj: 10 000 korona, 3. díj: 5 000 korona. A pályaműveket értékelő zsűri a vers kategóriában a serdülőkorúakhoz szóló művekért 10 000 korona prémiumot adhat, s ugyanilyen összeget ítélhet oda a próza kategóriában a kábítószer-ellenes művekért. A magyar, ukrán vagy ruszin nyelven írt művek esetében a prémium összege 5 000 korona. A pályaművek beküldési határideje: 1998. május 31. A verseny eredményét 1998. november 30-ig hirdetik ki. Lapozgató Prágai Tükör 1997/5 Késve ugyan, de megjelent a Prágai Tükör tavalyi, utolsó száma, amely részletesen beszámol az október közepén Prágában és Brünnben megrendezett Magyar Kulturális Napokról. A rendezvényt Szabó Gyula festőművész kiállításával nyitotta meg dr. Kubicka Kucsera Klára művészettörténész, aki Párbeszéd a Holddal című írásában mutatja be a tárlat anyagát. A Látogató című rovat Ágh Líviát, a prágai Nemzeti mátyusföldi operaénekesnőjét szólaltatja meg. PRÁGAI s 3 1997/5 AcuimoM it Idd Plíg*t /» Bí0fl»f M»£vir Kohvntlí. Nipolríl Btbd Invin-íit Príglbin G&icz ÁifUddil Uitgnta Ágh tivllnil Btiriíjetf* Koctli Zdtlnnil Zldot A*diij Jlnittlt.* Snetinovi doxni ivovdd Regény R endes körülmények között itt mindig vidám hangulat uralkodott; a beszélgetésekből sok mindent meg lehetett tudni a városban lakó emberekről. De ma más volt a helyzet. Úgy érezték, mintha cirkuszban volnának, ahol a fűrészporos porondon elefántok és más egzotikus állatok éppen most fejezték volna be mutatványaikat. Ebédre csupa közkedvelt ételt szolgáltak föl: rántott csirkét, főtt kukoricát, zöldbabfőzeléket és mogyorós pie-t. A rántott csirkéhez mindnyájan evőeszközt használtak, jóllehet máskor kézzel ették, nagy kedvteléssel, mert állítólag Jacquelin Onassis is kézzel eszi. George Hobeika tette le elsőnek a kést és villát, és kezébe vette a tányérján fekvő csirkemellet. A rántott csirkét csak így lehet enni - szólalt meg ínyenckedően, és élvezettel beleharapott a ropogós falatba. Itt valódi disznózsírt használtak a rántott csirke elkészítéséhez, nem műzsiradékot vagy olajat, mint az egyszerű déli háztartásokban. George Hobeika érezte, hogy őt már semmi sem izgathatja föl. Elég volt közeli nyugdíjára gondolnia, és mindjárt olyan hangulata támadt, mintha bort ivott volna, időnként még bátorság Fekete-fehér rapszódia Vera Kistlerová 31. rész is szállt belé. Most élvezettel tette feltűnővé magát kollégái és kolléganői előtt, hiszen közöttük töltendő napjai már meg voltak számlálva; örült a rendkívül kínos helyzetnek. Glory, Hallelujah! A szemközt ülő néger nő (Hobeika a két tábort elválasztó kis köz szélén foglalt magának helyet) ránézett, és szintén letette az evőeszközt. Kezébe vette a csirkecombot, és úgy ette. - Igaza van - szólalt meg -, én se tudok rántott csirkét másképp enni. - A néger nő sovány volt, amolyan férfias fajta, még borotválkoznia is kellett, és hosszú szőke haja úgy lógott a fejéről a vállára, mint a spanyol moha a déli tölgyfák ágairól. George végignézett fehér kolléganői arcán, és ez a látvány annyira felvidította, hogy még nagyobb bátorságot öntött belé.- Miért nem hozott magának rántott zúzát is? - kérdezte hangosan szemközti szomszédnőj étől.- Rántott zúzát? Azt sehol se láttam - felelte a néger kolléganő.- De hiszen ott volt - erőskö- dött George -, meg máj is. Menjen csak oda, egy kis tálcán van a zúza is meg a máj is, mindjárt a kukorica mellett.- Igazán? - csodálkozott a néger kolléganő; abbahagyta az evést, és maga mögé nézett az iskolai konyha nyitott ajtajába, amelyen keresztül az ételt osztották a tanszemélyzetnek. A konyhában fehér és fekete nők mozogtak, a fehérek ételt osztottak, a feketék edényt mostak és új teli tálakat hoztak az üresek helyébe.- Elhozom magának - ajánlkozott föl George Hobeika, és mindjárt fel is állt. fehér tanárnők jelentőségteljesen egymásra pillantottak, sokan közülük nem ettek tovább. Akik folytatták az evést, továbbra is evőeszközt használtak. A kés és a villa meg-megcsúszott a síkos plasztiktányérokon, az egyik tanárnőnek az ölébe esett a csirkecomb, de mindannyian kitartottak és úgy ettek, ahogy szerintük egy fehér, déli nőnek ennie illik. Fekete kolléganőik letették az evőeszközt, és úgy ettek, ahogy megszokták. Megköny- nyebhültek, amikor a maguk módján kezdtek enni, és most már a maguk módján kezdtek beszélgetni is. George Hobeika egy tálca rántott zúzát és májat hozott, letette az asztalra, maga is vett belőle, és vidáman beszélgetett a néger nőkkel. Ekkor belépett az énektanárnő, aki délelőtt a felső középiskolában tanított, délután az alsóban. Mindig itt ebédelt, az alsóban, mert szerinte itt finomabb, magasabb fehér kenyeret sütöttek, valódi vajjal. Mindig dúdolgatva jött be, de most, amikor meglátta a tanári asztalt, az arca olyan kifejezést öltött, mintha valaki hálóingben és make up nélkül lepte volna meg. De a kolléganői látták, hogy bejött, meg éhes is volt, és máshol már nem kapott volna ebédet. A konyhaajtóban átvette az ebédjét, aztán tanácstalanul állt a tanári asztalnál, ahol éppen felszabadult egy hely... két néger nő között. Minden száj megszűnt rágni, mindenki várta, mi lesz.- Oh, well - mondta az énektanárnő, és befurakodott két testes néger nő közé, akiknek a combjai szélesebbek voltak a széküknél. Az énektanárnő a derekához szorította könyökeit, ivott egy kis jeges teát, evett egy keveset a csirkemellből, de az aranybarnára sült, magas, fehér kis kenyércipónak a felét se fogyasztotta el; felállt és elment. él felé járt az idő; ilyenkor a legtöbb kisvárosban ideiglenes, de annál jobb hangulat uralkodik, mint egy meghitt háztartásban, amikor a gyerekeket a komor iskola- épületek biztonsága védi, mialatt itthon, a konyhában valami fő a fedők alatt, és az egész házban finom ételek illata terjeng. Ebben az időben a város utcái üresek, a részegesek még alusznak, csak itt-ott tűnik föl egy autó, mialatt a postás fürgén járkál a házak között, fü- työrészik és megajándékozza a postaládákat a táskájából előhúzott küldeményekkel. (A regény közlését itt sajnos meg kell szakítanunk. A közeljövőben azonban könyv alakjában is megjelenik, és kapható lesz a könyvesboltokban.)
