Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-07 / 1. szám

1998. január 7. Nagyvilág 7 Nyolc éve négyezren voltak, ma több mint egymillió tagja van az új mozgalomnak Egy új amerikai szekta Százezrek töltötték meg a Capitolium ésa Washington-emlékmű köz­ti teret. Nem követeltek semmit a Kongresszustól és a kormánytól, csak azt hirdették, itt az ideje, hogy a férfiak átvegyék a hatalmat, amelyet Isten bízott rájuk. Archív-felvétel Budapesti (evei Kárpát-medencei mese A Promise Keepers magyarul kb. azt jelenti: megtartani az ígére­tet. Ez a legújabb amerikai moz­galom neve, amelynek tagjai ki­zárólag férfiak. Összejövetelei­ken Jézus Krisztus nevét emle­getik, és imákat mormolva, könnyek közt vallják meg egy­másnak a bűneiket, s kérik az Urat, bocsásson meg nekik. Köz­ponti témájuk a szexuális erő­szak, a pornográfia, az alkohol, a kábítószer és a fajgyűlölet. Az új hit tagjai ezeket a bűnöket le­küzdötték, s ígérik, betartják az isteni parancsolatot és kereszté­nyi szeretetben élnek. Az új szektának több mint 22 000 cso­portja található meg USA-szer- te. Tavaly minden összejövete­lükön legalább 50 000-en vettek részt, ám a legnagyobb felvonu­lásukon, melyet a washingtoni Fehér Ház előtt tartottak, egy- milliónyian vettek részt. A meg­mozdulást, amelyet„A szakadék szélén állunk” címmel tartottak, politikai megfigyelők a Far- rakhan által vezetett iszlám fa­natikusok felvonulásához ha­sonlítják. A szervezet nyolc éve alakult, ma Denverben kétemeletes kiállítási központtal rendelkezik és há­romszázhatvan fizetett alkalma­zottja van. Billy McCartney, a szekta alapítója szerint mozgal­ma még csak az út elején tart. Az út végén nem kisebb cél várja őket, mint Amerika, s talán az egész világ teljes lelki megtisztu­lása. Miben rejlik ez a tisztaság? A Promise Keepers szándéka, hogy visszaállítsa a régi rendet, áthelyezze a világért viselt fele­lősséget a férfiak vállára. Szerin­tük a hatalom a féfiak kezébe va­ló, tehát oda, ahová eredetileg Is­ten helyezte. Sosem felejtik el ki­hangsúlyozni, hogy Isten is hím­nemű. Vezetőjük szerint a férfiak - s nemcsak az amerikaiak - hűt­lenek lettek az isteni küldetés­hez, s a társadalmak, amelyeket részben a nők uralnak, elfordul­tak Istentől és a természetes fej­lődés irányától. Virágzik a bűnö­zés, a törvénytelenség, hódít a kábítószer és a betegségek. Ezen akarnak változtatni. A szekta ve­zetője szerint a washingtoni fel­vonulás résztvevői azzal a meg­győződéssel tértek haza, hogy el­Ötvenkilenc ismert liberális vezető hívta fel a figyelmet az új mozgalom veszélyeire. érkezett az idő, amikor a kezük­be kell venni a dolgok irányítását az élet valamennyi területén: a munkahelyeken, az otthonok­ban, a templomokban, a közélet­ben. Kritizálóik természetesen riadót fújtak, hiszen a legjobbol­dalibb fanatikus mozgalomról van szó, amely veszélyes mérete­ket kezd ölteni. A Promise Keepers tökéletes szervezettségű, jól átgondolt koncepcióval rendelkező moz­galom. Egyes szakértők szerint a legkultiváltabb jobboldali moz­galomról van szó. Tagjai azt állít­ják, nincsenek politikai céljaik, de nem is takargatják ultra­jobbos politikai nézeteiket. Tá­mogatóik között már 1992-ben ott találhattuk James Dobsont, a keresztény képviselőt, aki a leg­hallgatottabb egyházi rádióadás producere Amerikában, s aki jó­kora publicitást nyújtott a szek­tának. Ugyancsak támogatja őket Pat Robertson egykori el­nökjelölt, a Keresztény Koalíció vezetője, de érdekes módon sok nő is támogatja fanatikus nézete­iket. Hillary Clinton, az amerikai elnök felesége például az „It Takes a Village” című könyvében pozitívan ír a nézeteikről, de az amerikai nők konzervatív szár­nya is támogatja az általuk han­goztatott elveket. Pedig a mozgalom a férfisovi­nizmust hirdeti, hiszen tagjai szerint a nőknek nincs döntés­joguk a társadalomban. A fele­ségek egyetlen feladata, hogy kellemes légkört teremtsenek a férfiak számára, akik megja­vítják és irányítják a világot. McCartney szerint a férfiak manapság már sokkal inkább szolgák, mint vezetők, holott nekik kell majd számot adniuk Isten előtt a nőért és a csalá­dért is. A biblia világosan ki­mondja: a nő feladata, hogy tisztelje és kövesse a férjét, aki­nek viszont akár az élete koc­káztatásával is védenie kell asszonyát és a családját. A szekta nézetei szerint a férfi-nő kapcsolatban a férfi­nak kompromisszumok nélkül kell viselkednie és irányítania. A pszichológusokat, szociológu­sokat és a politikai élet képviselő­it nem is az foglalkoztatja, mit hirdet az új mozgalom, hanem hogy mit titkol. Titkol-e valamit? Vannak-e politikai szándékai, vagy-leegyszerűsítve-a legkon­zervatívabb keresztényi elveket állítja szembe a liberalizmussal, amelyet a társadalom bomlasztó- jának tart? Ma még senki sem tudja megjósolni, hogy a mozga­lom által hirdetett nézetek veszí­tenek-e az erejükből, vagy meg­hódítják egész Amerikát, netán a többi földrészt is. Mindeneset­re a történelem arra figyelmez­tet, hogy a fanatizmust nem sza­bad lebecsülni, mert kiszámít­hatatlan. Hogy mennyire veszé­lyes, a tömegek reakcióján mú­lik. Newsweek, Time V. Paizs Gábor Hol volt, hol nem volt, Jugo­szlávia felszámolt autonómi- ájú Vajdaság nevű tartomá­nyában, annak is Becse nevű városkájában egy eladó sor­ba cseperedett leány; Horvát Júlia. Kiskora óta harmoni- kázott. Érezte, nem neki való a Lagzi Lajcsi-féle lakodal­mas rock, csakhogy igazán komoly harmonikaképzés nem volt szülőhazájában. Mikoron hét éve a polgári erők átvették Magyarország irányítását, Júlia - tarisznyá­jában néhány pogácsára való német márkával meg a 13 ki­lós harmonikájával - fel­szállt a Budapestre induló vonatra. Tudta, nem várja őt a Keleti pályaudvarnál álmai hercege hófehér Mercede- sével - csak a bizonytalan­ság. Reménye mindaddig erősebb volt kétségeinél, míg az anyaország észlelte: százával jönnek főiskolára, egyetemre tanulni a határon túli magyar fiatalok, akiket szívesen fogadtak, de kollé­giumot, ösztöndíjat nem tudtak adni nekik. A határon túliaknak őszre a kultuszmi­nisztérium kollégiumot szer­zett. Itt nyert átmeneti ott­honra a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola tanár­képzőjébe felvett Júlia is. Könnyen ment a tanulás. Ám a klingenthali harmonika­versenyen tapasztalnia kel­lett: a budapesti képzésnek is vannak korlátái. E verse­nyen találkozott Rácz Tibor pozsonyi harmonikatanár­ral, a harmonikások világ- szövetségének alelnökével. Rácz Tibor elhívta a pozso­nyi konzervatóriumba. Júlia a pomázi zeneiskolában vál­lalt állást, miközben 1994 őszétől öt szemeszteren át hetente ingázott egy-egy napra a pozsonyi Tolsztoj ut­cába. Tanára biztatására 1996 elején indult a koppen­hágai nemzetközi harmoni­kaversenyen. S amíg négy éve Klingenthalban nem ara­tott babérokat; az erősebb mezőnyben övé lett a kötele­ző darab legjobb előadásáért járó különdíj. Hazatérve a Weiner Leó zenei szakközép- iskolába hívták tanítani. A mi Júliánknak is meg kel­lett kérdeznie önmagától: változatos zenei sikerek spártai életmóddal, reggel- délben-este vajaskenyeres menüvel, avagy távolabb lép a művészvilágtól? Ekkor adódott számára a lehető­ség, hogy Orbán Viktornak, a Fidesz-MPP elnökének sze­mélyi titkára legyen. S mert világnézete közel állt a poli­tikuséhoz, vállalta a megbízást. Azóta Júlia har­monizálja Orbán program­jait. Naponta találkozik ne­ves személyiségekkel. A hát­térben maradhat, mégis együtt él az ország sorsát be­folyásoló eseményekkel. Megszokta, kedveli e sajátos szabályú, ritmusú világot. Lelke mélyén mégiscsak mű­vésznek érzi önmagát; aki széles skálán szeret játszani. Tudja persze, ha az élet to­vábbírja e mesét - ha a vá­lasztók a mai közvélemény­kutatások adatai szerint sza­vaznak a pártokra -, nyártól a főnökének napi 25 órában is szüksége lehet rá. Ám azt is tapasztalta, amint koncer­tezni hívja a Budapesti Ka­marazenekar, Orbán Viktor szerint neki a pódiumon a helye. Vallja: csapata, a sikeres és elégedett munkatársak nél­kül ő, a politikus sem lehet igazán nyertes. A teremtés koronái, akik uralkodni akarnak Túl sovány? Túl sovány vagy még túl kö­vér? Úgy tűnik, Stockholm­ban nincs fontosabb és ér­dekesebb téma Viktória her­cegnő körvonalainál. A kö­zelmúltban még tele voltak a pletykalapok olyan fotók­kal, amelyeken Viktória eleggé gömbölyded benyo­mást keltett. A duci tiné­dzserből csinos, karcsú lány lett. Karcsúságának okait persze nyomban találgatni kezdte a sajtó. Szegény her­cegnő! Egy évvel ezelőtt még csak gondolni sem lehetett arra, hogy egy ilyen felvétel megje­lenjen a lapokban. Megtiszteltetés vagy bosszú? Kétes megtiszteltetés érte a Miami Vice egykori sztárrend­őrét. A „Demasiado Corazon” című mexikói szappanopera szerzői ugyanis az alvilági kör­nyezetben játszódó történetbe egy korrupt amerikai drogköz­vetítőt építettek be, s erre a szerepre épp Don Johnsont kérték fel. Ez a kis gonoszság szándékos volt, ismerte be Alberto Barrera forgatókönyv­író. „Az amerikai krimikben ál­talában csak az amerikai szemlélet érvényesül, s a drog­kereskedőket mindig Martineznek vegy Pereznek hívják” - nyilatkozta kissé bosszúsan Barrera. Franciaországot reklámozza Alain Delon huszonöt doku­mentumfilmmel kíván óriási reklámot csinálni Franciaor­szág számára. A sorozat cí­me: „Best of France” (A leg­jobb Franciaországból), s az egyes részek olyan tipikus francia „témákat” fognak össze, mint például a divat, a gasztronómia, a bor, a pezsgő. Delon arról szeretne gondos­kodni, hogy Franciaországot és a franciákat .jobban meg­értsék és jobban szeressék” külföldön. Számára, mint mondta, a francia film és a francia nő a legfontosabb a világon.

Next

/
Thumbnails
Contents