Vasárnap - családi magazin, 1998. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1998-01-28 / 4. szám
12 1998. január 28. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Kámaszutra A dunaszerdahelyi Duna-ág Kamara Néptáncegyüttes már túl van az első jelentős sikerén ...és jónak találtatott A kétezer éves szanszkrit szöveg, a Kámaszutra egy indiai tudós, Vatszjájána nevéhez kapcsolódik. A szerelem művészetének „tankönyve” a szexuális egyesülés hatvannégy változatát írja le, amelynek ismerete szükséges a boldog élethez. Az Angliában nevelkedett indiai rendezőnő, Mira Nr nem a szóban forgó ősrégi írást dolgozta föl. Filmjének története a 16. században játszódik, a Kámaszutra motívumként jelenik meg benne. A főhősnők, Tara és Maya együtt nevelkedtek. Maya szolgálólány, Tara előkelő, gazdag család sarja. Tarát férjhez adják egy herceghez, Maya az esküvő napján elcsábítja a vőlegényt. Bosszú ez azért, amiért gyerekként ő csak Tara használt ruháit kaphatta meg. Most elmondhatja irigyelt sorsú barátnőjének: olyan férjet kaptál, akit én „használtam” elsőként. A szolgálólánynak ezután el kell hagynia szülőhelyét. Táncosnő-örömlány „ta- noncként” megismerkedik a szobrásszal, aki szerelmes lesz belé. Tara házassága Heti Senna-film Megvan a forgatókönyv: valós történet, az élet írta. Megvan a szereposztás: Antonio Banderas, Sharon Stone és AI Pacino kapta és formázza majd a három eszboldogtalan, férje nem tudja elfelejteni Mayát. Keresteti az embereivel, s amikor rábukkannak, megteszi egyes számú ágyasává. A két hajdani barátnő immár vetélytársként látja viszont egymást... Akit a megtévesztő cím csábít jegyvételre, kissé csalódni fog. A téma a szerelmi féltékenység, s bár a mozidarab bővelkedik erotikus jelenetekben, finoman, nem mindent láttató- an mutatja meg a testi szerelmet. Épp ezért különös, hogy ez az indiai film - megjárván a világ fesztiváljait - mindenütt kedvező fogadtatásra talált, kivéve hazáját. Az indiai filmcenzorok ugyanis ragaszkodnak egyes jelenetek kivágásához. A rendezőnő a legfelsőbb bírósághoz fordult. A per kimenetele még nem dőlt el. Nair így nyilatkozott: „Azért halogatják a döntést, mert az áttörést jelenthet. Elég furcsa lenne azt mondani, India még nem érett meg erre a filmre. Végre már saját magunknak kellene az életünket irányítani.” hír tendővel ezelőtt meghalt Forma-l-es világbajnok, Ayrton Senna életéről készülő film főhőseinek alakját. Sennát Banderas, barátnőjét, aki egyébként könyvet írt a brazil pilótával töltött majd másfél esztendőről, Sharon Stone, Bernie Ecclestone-t pedig A1 Pacino alakítja. A siker kétségtelen, s így máris megvan a száznegyvenmillió dolláros költségvetés fedezete is. Ebből jó néhány milliónyi épp a FOCA elnökének zsebéből származik, aki a monzai futam sajtóértekezletén vázolta a nagyszabású filmes vállalkozás terveit. Neki lehet vágni az első forgatási körnek... „Különleges műsorszám, csemegének számít...” Dömötör Ede felvétele Kósik Andrea Körülbelül egy évvel ezelőtt Dunaszerdahelyen - nem várt gyerekként - megszületett egy néptáncegyüttes. Nem volt eltervezve, csak a folklór iránti szeretet és egy baráti közösség összetartása keltette életre a kis csoportot. Azóta már új tagokkal bővült, s megállapodott a tánckar létszáma. Egyik vezetőjét, Nagy Melindát (a másik vezető Dobsa Tamás) és a Zöld Pántlika zenekar vezetőjét, Melinda férjét, Nagy Ivánt próbáltam faggatni munkájáról és a csoportról. Az az igény hívta létre az együttest, mondja Melinda, hogy a Zöld Pántlika zenekar szerette volna, ha néhány fellépésükön a barátaik táncolnak a zenéjükre, így kezdődött. Elmentünk velük, táncolgattunk, s úgy gondoltuk, folytatni kellene, kicsit kibővíteni a csoportot. Úgyhogy valójában ez egy önszerveződő társaság. Először a zöld pántlikások baráti köréből alakult ez az öt pár, ők hozták a barátaikat, aztán később másokat is kerestem. Most úgy néz ki, hogy messzebbről, Komáromból is vannak segítőink, illetve alakulóban egy közös munka. Az együttes tagjai sem csupán dunaszer- dahelyiek, hanem vannak Somorjáról is, s most már egyre messzebbről. Mostanában elég sok fellépésünk volt, de ez változó. Volt olyan eset, hogy három összejött egy napra, oiyan is, hogy hetekig semmi sem történt. Ez inkább a kezdetekben volt jellemző. Akkor ritkábbak vagy rendszertelenebbek voltak a fellépések. Úgy indult az egész, veszi át a szót Iván, hogy lesz egy műsor a prímás szülőfalujában, s ott aztán ki kell vágni a rezet. Azt mondtuk, legyen tánc is. Rögtön csináltunk arra az egy műsorra három-négy táncot. Persze azokat már nem táncoljuk, azok inkább rögtönzések, improvizációk voltak. Aztán csoporttá fejlődtünk, először úgy hívtak minket: Zöld Pántlika Kamaracsoport. Ez viszont megtévesztő volt, hogy a zenekar és a tánccsoport neve ugyanaz. Mikor egy versenyre készültünk Szombathelyre, ahol a zenekar is indult, a tánccsoportnak külön nevet akartunk adni. így választottuk a Duna-ág nevet. Az a verseny sokat jelentett nekünk. Főiskolák mellett működő csoportok „mérkőztek meg” itt egymással, de egy kis svindlivel mi is bekerültünk. Magyarországi együttesek részére hirdették meg, de nagyon örültek, hogy a Felvidékről is érkeztek versenyzők. A nyugat-magyarországi régió szervezte, s mi ebbe a térségbe tartozunk az ottani szabályok szerint. Nagyon jó értékelést kaptunk. Pesovár Ernő volt a zsűri elnöke, aki igen neves szaktekintély. Ezt én mondom el, mert Melindát dicsérték, vág közbe Iván. Azt mondták, a koreográfus igen ügyes és nagyon érzi, hogyan kell egy kamaracsoporttal bánni... Mert a zenekart viszont lepontozták. Nem! Ez azért nem így volt. A zenekarral az történt, hogy az előző este „hosszú” volt, buliztak, és másnap reggel nem találták meg a föllépőruháikat, minekutána így jelentek meg a közönség előtt. Ezért kaptak egy rossz pontot a zsűritől, meséli nevetve Melinda. Sztárallűröket fedeztek föl, ezt mondták. Visszatérve a tánccsoporthoz, igen jó értékelést kapott. A gálában két számmal versenyeztünk, mind a kettő Melinda koreográfiája volt, az egyik egy gömöri, a másik zoboralji. A Zobor vidéki azért tetszett a zsűri elnökének, mert az tulajdonképpen asszonybuli. Különleges műsorszám, csemegének számít, mert ez a fajta mulatozás az asszonyokra jellemző, tehát csak lányok táncolnak benne. Ennek ellenére nagyon jó hangulatot képesek teremteni. Azért volt hasznos ez a megmérettetés Szombathelyen, mert a táncosok is úgy látták, hogy végül is érdemes ezt csinálni, egyfajta ösztönzés volt a további munkára. Perspektívája van a csoportnak, mert az Istiglinc sajnos megszűnt, a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes is, s mi próbáljuk kitölteni ezt az űrt. Egy ilyen városban, mint Du- naszerdahely, kell egy együttes. Igyekszünk saját gyűjtéseket is beépíteni a műsorunkba, folytatja Melinda. Iván népdalokat és népzenét gyűjt, s én is segédkezem ebben. Főállásban gyerekcsoportokat vezetek, ez a munkám. Több helyszínen vannak csoportjaim: Szerdahelyen, ahol lakunk és a környékbeli falvakban is. Ehhez gyűjtök én is anyagot... Főleg Balonyban gyűjtöttem sokat, mondja Iván, odavalósi- ak a szüleim, a nagyszüleiül most is ott élnek, s én is szülőfalumnak tekintem. Balony azért is különleges hely, mert a Csallóközből nem igazán származnak ilyen gyűjtések. Sikerült egy olyan nénivel találkoznunk, aki még dudára járta a táncot. Ez a néni el tudta mesélni, hogy az egész hogyan zajlott, a táncot meg tudta mutatni, a dalt el tudta énekelni, tehát komplex formájában láttuk, hogyan is zajlott egy ilyen dudabál. Ez a néni mindig is kint lakott a pusztán, ahol akkoriban gyakran táncoltak, főleg vasárnap délutánonként rendeztek ilyen rögtönzött bálokat. Ebből a gyűjtésből született meg Iván könyve, melyben tízévi munkája fekszik. A gyerekjátékokról szóló fejezetet én írtam, s hozzá a kommentárokat is. Elkészült tehát ez a zenei monográfia, melynek a címe: Erősíteni szíveket. Most várjuk a megjelenését... Komároméból” is vannak segítőink. „Próbálok rákérdezni olyan dolgokra, amelyek megérintenek...” Michelle Yeoh Hongkongból indult el a világhír útján. Nem kellett hozzá más, csak egy 007-es ügynök Bond nem jár egyedül, nincs is vele gond sehol Egy sor olyan karatemozdulatot tud, amely a férfi mozinézők szerint már ránézésre fáj. Balettozott, úszott, squash- és műugróbajnok volt, elnyerte a Miss Malajzia címet, 35 éves és négy nyelven beszél. A hongkongi akciófilmek legkeresettebb sztárja, Jackie Chant szinte lejátszotta a vászonról legutóbbi közös filmjükben. Most pedig James Bond szuperügynök partnere Michelle Yeoh. Tizenhét Bond-film után ez az első, amelyben a női főszerep éppoly fontos, mint a szuperügynöké. Eddig a Bond-lányok általában csak „dekorációk” voltak, még ha okoska mondatokat is írt nekik a forgatókönyvíró. Michelle ázsiai, személyében többszörösen képviseli az egyenlőségre törekvő nőt. „A közönség igénye módosult: ilyen nőket akarnak látni. És hogy éppen Bond-filmben látják, ez a legegyértelműbb válasz. Persze az utóbbi években James Bond figurája is sok változáson ment keresztül. A hatvanas években sziklaszilárd macsó volt, akit cicababa kísért partiról partira. A mai átlagférfiak már egészen mások, mint harminc évvel ezelőtt, vállalják az érzelmeiket, besegítenek a háztartási munkába, a gyermeknevelésbe. Megosztják az életüket a nővel, nem uralkodnak rajta. Ez tükröződik a filmben is. Szerintem nagy bátorság és erő kell ahhoz, hogy valaki kimutassa a gyengeségét. Attól, hogy érzelmei vannak, Bond sokkal emberibbé válik. Ettől még nem lesz nyámnyila figura, aki robbantás után sírva rohan el a helyszínről. Nem vagyok feminista. Hiszek az egyenlőségben, és abban, hogy a nők ma már szabadon dönthetnek az életükről. Malajziában, és persze egész Ázsiában régen a nőket nem taníttatták, mert úgy gondolták, hogy egy háziasszonynak ez nem szükséges. Az én édesanyám abba az első generációba tartozik, amelyik már egyetemre járt. Ettől függetlenül, tisztelem azokat a nőket, akiknek a család fontosabb a karriernél. Ez nem jelenti, hogy ők gyengébbek lennének. Inkább szerencsések, mert megadatott nekik ez a döntési lehetőség. Szeretek mindenben a teljességre törekedni. A magam módján eléggé hagyománytisztelő vagyok, például sohasem szülnék úgy gyereket, hogy aztán babysitter nevelje. Viszont ha valaki a filmezést választja, le kell mondania arról, hogy barátja vagy férje legyen. Állandóan úton van, legfeljebb telefonon beszélhet a szerelmével. Ez mégsem az igazi. A mi családunkban mindenkinek „rendes” foglalkozása van, ügyvéd, orvos, építész... A filmezéssel én vagyok a fekete bárány - na jó, szépítek, a kreatív alkat. De mindig mellettem álltak, akármit csináltam. Amíg nem volt biztos a szerep, nem is mertem megmondani, mire készülök. Attól féltem, húzzák majd a szájukat: ugyan, Michelle, nézd már meg, milyen nők játszanak Bond mellett. Magasak, szőkék, kék szeműek... Persze ők akkor még nem olvasták a forgatókönyvet. Négy hónapig titkolóztam, aztán mindent elmeséltem. Nagyon büszke vagyok erre a szerepre. (tmg)
